Verrasztó Dáviddal stílusosan, edzése után, a Komjádi Uszodában találkoztam. Haja még vizes volt az úszás után, szemei körül még látszott a szemvédő vonala.
A családod bővelkedik sikeres úszókban. Mindig is tudtad, hogy te is ezzel szeretnél foglalkozni?
A szüleim is úszok voltak, úgyhogy mondhatjuk, hogy a véremben van ez a sport. 9-10 éves lehettem, amikor komolyabban elkezdtem ezzel foglalkozni, itt a Komjiban. Itt kezdtem el, és itt is fogom befejezni.
Hogy néz ki egy napod?
Szerda és szombat kivételével napi két edzésem van. Ilyenkor a délelőtti egy másfél órás szárazföldi edzés, délután pedig 2 órás úszás. Ahogy közeledünk az olimpia időpontjához, úgy úszunk egyre kevesebbet, inkább már csak másfél órát, hogy tartalékoljuk az energiámat.
Nemrégiben lecserélted az apukádat az edzői szerepében egy régi barátodra, Molnár Ákosra. Nem furcsa, hogy a cimborád egyben az edződ is?
Két éve van ez a felállás, de még apával is szoktam edzeni. Mindkettejükre szükségem van, mert jó sportolók. Apával többet szoktunk vitatkozni, Ákossal, aki szinte gyerekkori barátom jobban megérjük egymást. Mind a hárman ugyanazért a célért küzdünk, hogy gyorsabban tudjak úszni.
Bizonyára idegesítő lehet ez a kérdés, de muszáj feltennem. Milyen eredményre lennél büszke az olimpián? Hogyan látod most az esélyeidet?
Az idei versenyek elég jól mentek, az edzéseken is jól teljesítek, de minden az olimpián fog eldőlni, oda kell átmentenem a formám. Július 28-án, 8 nappal a verseny előtt indulunk ki Brazíliába. Szeretném, ha ez a hetem lenne a legeredményesebb.
Van valamilyen rítusod a versenyek előtt?
Nincs semmilyen különleges szokásom. Ha az úszás jól megy, nyugodt vagyok, csak akkor vagyok feszültebb, ha nem klappol minden.
Több interjúdban is elmondtad, hogy sportpszichológushoz jársz. Miben segít ez a fajta kezelés?
Már vagy 5-6 éve járok sportpszichológushoz. Régebben gyakrabban jártam, mert akkor nagyobb szükségem is volt rá. Sok mindent tanultam ezeken az alkalmakon, nemcsak a sportteljesítményem javult, de a magánéleti dolgaimat is jobban tudom kezelni. Nagyon hasznosnak tartom a sportpszichológussal való foglalkozásokat, mert amikor összekuszálódnak a fejemben a dolgok egy pszichológus sokkal többet tud segíteni, mint egy barát, hiszen már találkozott az enyémhez hasonló esetekkel.
A sporttársaid körében is ennyire bevett szokás sportpszichológushoz járni?
Sokan nagy lelkesedéssel beleugranak, mert azt hiszik, pikk-pakk csoda történik már 1-2 alkalom után. Olyan ez, mint az edzés. Folyamatosan gyakorolni kell, nem szabad szüntetet tartani, mert akkor felgyülemlenek a problémák. Most hetente egyszer járok orvoshoz, de ahogy közeledik az olimpia, lehet gyakrabban fogok.
Szerinted miért vált be nálad ennyire a kezelés?
Azt szeretem benne a legjobban, hogy ilyenkor kiadhatom magamból az összes olyan dolgot, ami idegesít, nem másokon, vagy magamon töltöm le a dühömet. Sokszor ilyenkor jövök rá, hogy milyen nevetséges, könnyen megoldható dolgok miatt idegesítettem fel magam.
Teherként, vagy ösztönző erőként éled meg, hogy a családodban is sok az úszó?
Nehéz ez a helyzet, mivel nemcsak nekik szeretnék, hanem magamnak is. Pedig sok szép eredményt értem már el, például a tavalyi VB ezüstöm, amire büszke lehetek, ezért akkor sem kell elkeserednem, hogyha az olimpián nem ér semmilyen eredményt.
Miben látod a londoni rossz teljesítményed okát?
Mindennel baj volt négy évvel ezelőtt. Utólag visszatekintve szinte borítékolható volt, hogy nem fogok jó eredményt elérni. Most sokkal nyugodtabb vagyok, jobban tudok magamra fókuszálni, és figyelmen kívül hagyni a külső hatásokat, melyek stresszelnek. Nehezebb ezt a folyamatot elsajátítani, mint amilyennek elsőre hangzik.
Mi jut eszedbe elsőként az olimpiáról?
Túl sok jó emlékem nincsen róla, úgyhogy szeretnék végre szép emlékeket szerezni. Ha idén nem sikerül, nem adom fel, és négy év múlva is nekifutok, mert egy olimpiai medál még hiányzik a polcomról.
Feszültebb vagy, ahogy közeledik a nagy nap?
Igen, ideges vagyok, mivel a londoni olimpia nem sikerült jól, ezért is szeretném, hogyha most jobban teljesítenék. Nem könnyű kezelni a stresszt, de próbálok úgy gondolni az olimpiára, mint bármely más versenyre. Az EB és a VB szépen összejött, miért kéne Riotól jobban izgulnom?
Mi a legstresszesebb a munkádban?
Próbálom nem a hátrányait, hanem az előnyeit nézni. Nagyon sok szép helyre elutaztam már, sok versenyen jól szerepeltem. Elvégre ez is egy munka, amit el kell végezni.
Munka? Vagy inkább szenvedély?
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a hobbim a munkám. Amikor elkezdtem az úszást, még nem gondoltam, hogy idáig el fogok jutni, de ezen a szinten, a versenyek között már nemcsak hobbi, hanem munka is.
Hol képzeled el magad 10 év múlva?
Jó kérdés, gőzöm sincs, hol leszek 10 év múlva. Az biztos, hogy nem otthon fogok ülni és bámulni a kanapén a tévét. Valamit csinálnom kell, bármiért tudok lelkes lenni. Van egy szakács végzettségem, talán azzal fogok foglalkozni. Ez is hasonlít a sportra, csak akkor megy jól, ha sokat gyakoroljuk.
Mit szeretsz a legjobban főzni?
Már nagyon régen főztem utoljára. Legjobban a magyar ételeket szeretem. Nyáron gyakrabban foglalkozhatok ezzel, szabadtérben sokszor csinálok bográcsban valamit.
Mit csinálsz, ha éppen nem úszol vagy főzöl?
Szeretem az autóssportokat, gokartoztam is, de eltiltott az edzőm tőle, mivel áprilisban eltört a bordám.
Kiknek szurkolsz az olimpián?
Sok barátom van, aki egyéni sportolóként indul a versenyen. Ismerek dzsúdósokat, ökölvívókat és birkózókat is. Minden egyéni sportolónak nagyon szurkolok, mert át tudom érezni a sorsukat, mivel nagyon hasonló helyzetben vagyok velük.
Mi lesz az olimpia után? Pihenés?
Az olimpia után lesznek a világkupák, amiket még szeretnék bevállalni. Úgy gondolom, hogy a jövő augusztusi VB-ig nem lesznek üresjárataim, maximum a december lesz picit nyugodtabb.