Budapest világa ismét érdekes színfolttal gazdagodik – kortárs műgyűjtő kurzus indul A sikeres kortársműgyűjtés alapjai címmel. De valóban szükség lehet erre jelenleg Magyarországon? Egyáltalán mi is a műgyűjtés? Luxushobbi vagy hosszú távú biztos befektetés?
Először is szögezzük le a választ az első kérdésre: bőven lehet rá szükség Magyarországon, sőt, kifejezetten van is. Bár a szervezők szerint erre a legjobb bizonyíték az lehet, hogy az Art Market Budapesten 5500 kérdőív-kitöltőnek 80-90 százaléka gondolta úgy, hogy szükség van ilyen képzésre, a valós bizonyíték mégis valahol máshol rejlik. Méghozzá abban, hogy a réteg, amely elég anyagiakkal rendelkezik ahhoz, hogy műgyűjtővé váljon, Magyarországon is él és virul… csupán egyelőre mást gyűjt.
Van, aki autókat, van, aki borokat, ám kevesen vannak akik festmény- vagy szoborvásárlásra adják a fejüket. Ennek sok oka lehet, az egyik pedig pont az, hogy nincs megfelelő lehetőség arra, hogy a műgyűjtő megtanuljon jó műgyűjtővé válni – vélik a szervezők. Ahogy ha egy ember borgyűjtésre adja a fejét, úgy elkezd sommelierektől tanulni kóstolni és megismerkedni a borok történelmével, úgy egy műgyűjtőnek is szüksége van párhuzamos tudás átadásával.
A műgyűjtés összetett dolog. Fontos benne a kompetitív hozzáállás, az attitűd, melynek lényege, hogy ne tárgyakat vásároljuk, hanem brandeket és fel kell ismerni azt is, hogy egy műtárgynak nem csak forintban mérhető értéke van, de ha munkahelyünk előtérébe is rakjuk ki, erőteljes üzenettel bírhatnak – mondja Gajzágó György, az Art Center projektigazgatója.
A helyszínen megjelent műgyűjtők – Hoffman István és Vértes Gábor – szerint a műgyűjtők többsége sznobként indul, próbál az értékességre figyelni, ám a jó műgyűjtő már megtanulta: ha képet vásárolunk egy kérdés kell, hogy vezéreljen mindenkit: teszik-e vagy nem tetszik a kép. A brand értékét úgyis csak az utókor ítéli meg, felismerni a világhírű művészt sokszor már-már lehetetlennek tűnik. Ám meg lehet tanulni.
Vértes Gábor szerint bár ha a műgyűjtést jól és okosan csináljuk, az „kiszúrás a gyereknek, de szerencse az unokának”, a műfaj szerinte is inkább szerencse kérdése. A cél szerinte sem a pénzgyűjtés, „a gyűjtő dolga inkább az, hogy élvezze a felakasztott képet.” Vagyis aki azért adná műgyűjtésre a pénzét, hogy pénzt keressen – vagy helyesebben szólva még több pénzt keressen – rossz hasznos hobbi után kutakodik. Ő befektető lesz – magyarázzák – nem pedig műgyűjtő.
A műgyűjtésről induló kurzus Magyarországot is építi, vallják a szervezők, hiszen a szakma szerint jelenleg a műgyűjtés a legszürkébb iparterület, aminek önálló lábra kéne állnia és amihez állami szinten is fontos változásokra lenne szüksége. Ehhez viszont párbeszédet kell indítani. A párbeszéd és a kortárs felé való nyitás az Art Market Budapesttel már elkezdődött, ám most itt az ideje, hogy az érintett rétegnek is felhívják a figyelmét egy hobbira, amivel nem csak a környeztük lesz szép, de a kortárs művészeteket és a kisebb galériákat is támogatják.
Az április 23-án induló kurzuson a jelentkezők konferencia-szerű előadásokon vesznek majd részt, hétköznapi gyakorlatokkal és fakultatív vizsgákkal. A program mögé komolyan partnerek is felsorakoztak – így is mutatva, hogy nem egy luxushóbortról van szó. Hanem egy témáról, amit ideje lenni komolyabban venni országunkban.
A kurzus időtartama
2016. április 23. − május 21.
A képzések helyszíne
Budapest (változó helyszínek)
Oktatási időpontok
Szombatonként, 10:00 − 17:30