A magyar filmipar furcsán erőre kapott az utóbbi években – végre ismét ott tartunk, nem kivételes esemény, ha magyar filmet vagy sorozatot forgatnak. Sőt, már az sem kivételes esemény, ha egy-egy hollywoodi stáb foglalja el az utcákat és hónapokig világsztárok mászkálnak a budapesti romkocsmákban. Vajon ez azt is jelenti, hogy a magyar filmszakma is szárnyal? És ha igen, honnan jönnek a szakemberek?
Magyarország egyik legismertebb filmes arca, Réz András a filmipar felpörgését többek között abban is látja, hogy végre a filmes munkásokra, ahogy ő emlegeti őket, a filmcsinálókra is komoly szakemberekként tekintenek az emberek – és a nemzetközi cégek: „Anno mindig fikázva mondták, hogy ez bérmunka, de ma már kezd világos lenni, hogy ez valójában nem valami elutasítandó vacak dolog. Magyarországon vannak olyan szakemberek, akik profi módon tudnak kiszolgálni egy ide érkező nemzetközi produkciót. Ez nem csak az adókedvezményről szól, hiszen mit ér az, ha a produkció nem látja biztonságban a filmjét. Oké, olcsó, de ha a végén nem megfelelő a minősége, megette az egészet a fene.”
Kérdés, hogy honnan jöhetnek ezek a szakemberek és megkaphatják-e azt a képzést ma Magyarországon, amivel biztosítani tudják, nem csak a magyar filmszakma minőségét, de a hollywoodi bizalmat is. Mivel igény van rá, ez az izgalmas, összetett és bonyolult szakma kezd kiteljesedni abban az országban, ahol sokszor azt gondoljuk, hogy a kreativitásnak nincs helye: „Egyre nagyobb szükség van olyan filmcsinálókra, akik rendelkeznek egyfajta teljes és áttekintő tudással arról, hogyan készül egy film és kinek mi a dolga benne.” Réz András számára „komoly élmény, hogy Magyarországon viszonylag rövid idő alatt egy új filmcsináló generáció nőtt fel, szakemberek, akik profi módon képesek ügyködni egy produkcióban, angolul jól kommunikálnak és elég tisztes sebességgel emelkednek felfelé.”
„Magyarországon vannak olyan szakemberek, akik profi módon tudnak kiszolgálni egy ide érkező nemzetközi produkciót.”
Ehhez valós alapokat biztosító, gyakorlatias felnőtt képzésre van szükség, miközben a sikeres felnőttoktatásból nem maradhat ki az elmélet sem. Réz András maga is elméletet oktat a Werk Akadémia filmes szakján – hite szerint ugyanis arra lehet igazán építeni: „Az elején mindig elmondjuk, az ötlettől kezdve hogyan készül a film. És nem úgy gondolkodunk a filmről, hogy az egy esztétikai izé. Nálunk nem művészképzés folyik.”
Vagyis az oktatás nem megy el abba a bölcsészes irányba, ami a filmet egyfajta művészeti, esztétikai termékként kezeli. A felnőttoktatás egyik éllovasaként a Werk arra törekszik, hogy a hallgatói a filmkészítésre mint egy piaci termék előállításának folyamatára gondoljanak. „A filmcsinálónak figyelembe kell vennie a filmpiacot. Ismernie kell az új technológiákat, tudnia kell bánni az új effektekkel.”
Dubóczky Erzsébet, a Werk Akadémia filmszakának mentora is kiemelte, hogy bár az első év első fele a szakma feltérképezéséről szól, utána az oktatás már ízig-vérig gyakorlati: „A rövid forgatási feladatok után a hallgatóink két-két intenzív napra bemennek egy műterembe, megtanulnak plánokat komponálni, egy rövid történetet snittekben elképzelni, ezt a rendező és operatőr tanár segítségével leforgatják, majd az intenzív vágó kurzuson megvágják az anyagot.”
A Werk filmjeinek bemutatói nyilvánosak, Budapest fontos visszatérő eseményei, ahol a nagyközönség soraiban elismert szakemberek és kritikusok ülnek, vadászva az új tehetségekre.
„Egyre nagyobb szükség van olyan filmcsinálókra, akik rendelkeznek egyfajta teljes és áttekintő tudással arról, hogyan készül egy film és kinek mi a dolga benne.”
Réz András szerint „meg kell tanulni, hogy ez nem egy magányos szakma, hanem egy magasan összehangolt csapatmunka. Ha valamit nem jól csinálsz, nem csak a saját játékodat rontod el, hanem másét is. Mi problémamegoldókat képzünk, a problémákra a hallgatóknak maguknak kell megoldást találni.”
Dubóczy Erzsébet is kiemelte a problémamegoldás fontosságát. „A diákoknak talpraesettnek kell lenniük, a közterület foglalás intézésétől kezdve a színészek szívesség-munkára való felkérésén át sok mindent meg kell tanulniuk. A hallgatóink számára ez egyfajta szembesülés azzal, mennyire találják meg magukat a szakmában.”
Réz szerint a Werk Akadémia alatt készített első film önmagában is érték, mert válasz a kérdésre, amitől a legtöbb filmes kezdő fél: készített-e már valaha filmet. A vizsgamunka tehát rögtön referencia lesz. Ez inkább az első év filmjeire igaz. A második, mesterkurzus évben a hallgatók már olyan filmek készítésére törekednek, melyekkel akár nemzetközi fesztiválokon is szerepelhetnek.
A Werk Akadémia igazi értéke, hogy nem engedi el a hallgatói kezét. Erről Dubóczy Erzsébet így beszélt: „Segítünk a szakmai kapcsolatok kiépítésében, közvetítünk a különböző bérbeadó cégeknél, gyártó részlegeknél, ügynökségeknél. A mesterkurzus évre marad a keménymag. Őket megismertetjük a mozgóképes pályázási lehetőségekkel, elvisszük őket fórumokra, workshopokra. Ha lehet, fesztiváloztatjuk is a jobban sikerült filmeket.”
„Ha valamit nem jól csinálsz, nem csak a saját játékodat rontod el, hanem másét is”
A fesztivál fontos kérdése a mesterkurzus évnek. „A mesterkurzus évet már úgy kezdjük, hogy forgatókönyv ötletekkel érkeznek a hallgatók. Közösen döntjük el, hogy a 10-12 tervből melyik 4-5 alkalmas a megvalósításra. Helyszínt keresünk, szereplőt választunk, gyártási tervet készítünk, technikát választunk, költségvetünk.”
A szakma elismerését jelzi, hogy a mesterkurzus évben már anyagilag is be mernek fektetni a Werkes hallgatók munkáiba. „A 2. évben a megfelelő szinten előkészített produkciók már kapnak némi támogatást: a szakma felkínál bizonyos kedvezményeket, és egy produceri irodától, az I’m Filmtől kapunk anyagi hozzájárulást. Öröm látni, hogy minden évben kikerül tőlünk három-négy diák, aki felvételvezetőként, vágóként, gyártási asszisztensként a szakmában marad, sőt egy volt évfolyamunk összeállt, és produkciós irodát működtet.”
Időnként ezek a diákok a szakma legjelentősebb alkotásaiban bukkannak fel. Például a VAN valami és megmagyarázhatatlanban, vagy akár a Saul fiában. És ez csak kettő a sok alkotás közül, melyekben Werkben végzett fiatalokkal találkozhatunk, akik ott vannak minden tv-stúdióban és forgatáson.
Filmesnek lenni jó, de nehéz. Nehéz megtanulni a csapatmunkát, nehéz megtalálni a lehetőségeket és nehéz megtalálni az utat, nem is a siker, inkább az érvényesülés felé. De ez pont egy filmesnek nem lehet akadály, ők már annyi alkotást láthattak az üzenettel, hogy a jó munka mindig meghozza gyümölcsét. Aki Werkes, annak adnak egy létrát ehhez a gyümölcshöz. Nem is akármilyen magasat.
Persze cserébe magasra van helyezve az a bizonyos léc is…
Kedvet kaptál a tanuláshoz? Akkor keresd itt a Werk Akadémiát, melyről ITT már bővebben is írtunk!
És mi a helyzet a stylistokkal? Tudd meg ITT!