Robert Davi színész, énekes, rendező és Hollywood legkedveltebb keményfiúja nemsokára Budapestre látogat, és április 27-én, a Papp László Sportarénában koncertezik. Műsorának címe: Robert Davi Sinatrát énekel. Látogatása előtt a koncert anyagáról kérdeztük a művészt, és arról is érdeklődtünk, mi inspirálja őt a mindennapokban.
Járt korábban is Magyarországon?
Igen, abban a szerencsében volt részem, hogy 1995-ben filmet forgathattam Magyarországon, Dogfighters címmel (Veszélyes Zóna, a szerk.) A film B kategóriás volt, viszont egy A+ városban forgattuk! Remekül éreztem magam a 8 hét alatt.
Mi jut eszébe először arról a szóról, hogy Magyarország?
Kulturális központ. Romantika. Liszt. Bartók. Annyi csodálatos dolgot sorolhatnék fel: a Lánchíd, a Duna, Tony Curtis, aki barátom volt, Lugosi Béla, nagyanyám egyik kedvenc színésze, a Gábor nővérek, Peter Lorre, Maria Bellucci… és még sorolhatnám! Vadhús, lángos, Szabó István. Vagy Elmyr de Hory, egy fantasztikus ember, akit Orson Welles említett nekem. És persze Harry Houdini! Akár a golyóstollról van szó, akár az első autóról, az atombombáról vagy a holográfiáról, a magyarok szerepe vitathatatlan. A másik, ami azonnal eszembe jut, a tökéletes szépségű nők!
Mikor érezte először, hogy Sinatrát szeretne énekelni, és miért?
Fiatalabb koromban mindig énekeltem. Nagyon meghatározóak voltak számomra a jó énekhangok és az opera. Természetes, hogy Sinatra nagy hatással volt rám, hiszen a szüleim az ő zenéjét hallgatták. A dalai romantikusak, költőiek, szívből jövőek; és Sinatra ezeken a dalokon keresztül nagy igazságokat osztott meg az emberekkel. A Great American Songbook, amely véleményem szerint amerikai viszonylatban Shakespeare-t jelenti, az amerikai zene Aranykorából származik. Sinatra halála után ugyan sok tehetség elénekelte a Songbook számait, közülük senki se énekelte bele az életét a dalokba, és nem tudta a közönséget abba a közösségbe vonni, amelybe Sinatrának sikerült. Senkinél sem tapasztalható a költészet, az érzékenység és az éles odamondás sajátos keveréke. Ezt a kettősséget nem tudtam nem észrevenni. Mivel tehát érzékeltem a hiányt, erős késztetést éreztem, hogy énekeljek. Valamit azonban tisztázni szeretnék: nem kívánom másolni vagy ismételni Sinatrát. Azzal pont az ellenkezőjét érném el, mint amiről az ő élete szólt: Sinatra saját maga volt, megismételhetetlen. Azt is érteni kell, hogy Sinatra rivalizált Bing Cosbyval! Én nem teszek mást, mint elismerésemet fejezem ki az iránt az ember iránt, aki segítette a show business műfajában való indulásomat, és a barátom is volt. Egyébként is, olyan nehéz időket él most a világunk. Szeretnék minden embert megszólítani ezzel a közkedvelt, népszerű zenével, egy olyan művészt megidézve, aki nemcsak hogy hatalmasat tett hozzá a zene művészetéhez, hanem erős üzenetet közvetített embertársai felé.
Sokan hasonlítják az Ön hangszínét és énekstílusát Sinatráéhoz. Mennyire érzi magáénak ezt a repertoárt?
Ezekben a dalokban az életemet mesélem el. Beléjük helyeztem azt, aki vagyok. Aki parodizál egy másik embert, az nem képes ilyenre, mert nem teremt, hanem reprezentál. Tehát, miközben a repertoárban ismert dalok hallhatóak, azok saját élettapasztalatomból jönnek létre. A hitelesség és az őszinteség a célom velük. Megtisztelő, hogy milyen fantasztikus visszajelzéseket és támogatást kaptam mindehhez néhány csodálatos embertől.
Melyek a kedvenc dalai ebből a programból?
Nagyon sok van, ezek a dalok igazi gyémántok. csodálatos ékkövek. Talán a közönség jobban tudja, melyek a legkedvesebbek, miután megnézték a műsort.
Milyen zenét hallgat, ha nincs a színpadon?
Mindent hallgatok a gregoriánumoktól a rapig, Gustav Mahlertól Taylor Swiftig. Az ízlésem elég eklektikus, de a klasszikus zenét részesítem előnyben.
Anélkül, hogy Sinatrával szemben tiszteletlenek volnánk, nem érzi néha azt, hogy némelyik dal Önnek jobban áll, mint neki?
Nem feltétlenül. Szerintem Sinatra minden idők legnagyobb szórakoztatója volt. Olyan óriási teljesítményeket ért el, amelyekhez fogható talán soha nem lesz. Annyit azonban elmondhatok: jelenleg nincs még egy művész, aki nálam alkalmasabb volna annak az élménynek a nyújtására, amelyben – egyesek szerint – Sinatra óta nem volt részük az embereknek. A Songbook egyediségét univerzális jelentősége adja. Kiállta az idő próbáját, és bekerült a klasszikusok közé. Vagyis továbbra is szólni fog az emberekhez, az elkövetkező generációk idején is.
Előfordul-e olyan, hogy Sinatrához hasonlítja önmagát?
Nem, de mások megteszik helyettem. És az vicces tud lenni. Egyszer élő rádióadásban szerepeltem Los Angeles-ben, és a műsorvezető versenyt hirdetett a hallgatók számára. Miután meghallgattak két dalt, el kellett dönteniük, melyik Sinatra verziója. Az eredmény nagyon érdekes volt. Látja, itt mutatkoznak meg a közös pontok: tanultam operát, bel canto-t, és Sinatra is. Ő belevitte az éneklésbe a színészi interpretáció készségét, így teszek én is. Őt kemény fickónak tartották – gondolom, én is ebbe a kategóriába tartozom.
Melyek a legközelebbi (nem feltétlenül énekesi) tervei? Milyen projektek várják a közeljövőben?
Lesz egy nagyszabású koncertem Amerikában, május 9-én, aztán Olaszországban dokumentumfilmet forgatnak rólam – személyes utazásomról a dalok világában. Nemsokára, május végén kijön a Club Life című filmem. A UN eseményén énekelek júniusban, aztán a Criminal című filmem debütál augusztus végén. Az új lemezemet is lassan befejezem. Sok izgalmas dolog van készülőben, érdemes figyelni a híreimet!