A január 6-i vízkereszt Magyarországon 2014 óta esik pontosan erre a dátumra – egészen eddig a magyar egyházközösség az epifániát a korábbi gyakorlatot követve a hozzá legközelebb eső vasárnapon ünnepelte. De miről is szól január 6-a a keresztény világban?
Az Epiphanie ünnepét először a negyedik században tartották meg – ekkoriban bizony még nem mást ünnepeltek, mint Jézus születését, melyet aztán a Római Birodalomban tartott december 24-25-i Mithrász-ünnepek miatt áthelyeztek a mai karácsonyra. Az Epiphanie ezzel pedig átkerült január 6-ra, a karácsonyi ünnepek 12-ik napjára, ezért is nevezik angolul sok esetben Twelfthday-nek. A vízkereszthez az idő múlásával pedig egyre több esemény és megemlékezés kötődött.
Ezen a napon ünnepelik a keleti keresztény egyházakban Jézus megkeresztelkedését a Jordán folyóban. Ezért is fontos szereplője a napnak a szentelt víz, melyet minden évben ezen a napok szentelnek meg – ebből a hívők is vihetnek haza, hogy meglocsolják házukat, jószágaikat vagy természetesen akár saját magukat is – illetve maga a pap is ebből a vízből merít egész évben minden alkalommal.
A katolikus egyházban elsősorban a háromkirályok tiszteletének szentelik a napot, megemlékezve a Jézust meglátogató napkeleti bölcsekről, Gáspárról, Menyhértről és Boldizsárról, akik nem Európát, Ázsiát és Afrikát képviselhetik, hanem a szentháromságot és Krisztus három méltóságát is. A 15-ik században kialakult szokás szerint az emberek tiszteletükre és otthonuk megáldására ezen a napon sok házra vésték fel a G+M+B betűt, mely mellesleg egy félreértésből ered, hiszen a helyes betűsor a CMB lenne, mely Jézus áldásának latin rövidítése.
Van viszont még egy esemény, melyre az egyház január 6-án emlékezik, ez pedig nem más, mint a Kánai menyegző, melyen Jézus Krisztus valószínűleg legnépszerűbb csodáját hajtotta végre – borrá változtatta a vizet, hogy az frigyet ünneplő összegyűlteket ne akadályozza a szórakozásban a szegénység.
