…Pedig legutóbbi, 2084 Turnéját pont ezzel a szóval jellemezte Ákos, aki múlt héten adta ki az eddigi legsikeresebb koncertsorozatát dokumentáló koncertfilmet. Az énekes egy percre sem áll le – húsz éves a Karcolatok című lemez, így ehhez most egy új turné dukál…
A DVD felvételeit nézve egy iszonyú profi műsort láttam. Néha a Pink Floyd, néha Madonna néha pedig Robbie Williams jutott eszembe a képek alapján. Mikor összeraktok egy show-t a csapattal, mi inspirál, mire gondolsz közben?
Fiák Krisztina asszisztensemen kívül két fő harcostársam van ebben a kérdésben: Juhász Viktor és Madarász János látványtervezők, akik szakmájuknak nem csak mesterei, de – jó értelemben – megszállottjai is. Ez mindenképpen szükséges ahhoz, hogy Magyarországon magyar bevételekből hozzunk létre egy világszínvonalat megcélzó előadást. Hogy ez messze az anyagi racionalitás keretein kívül van, azt talán már hozzá sem kell tennem. Az biztos, hogy az Arénából a közönség úgy ment haza, hogy ilyet sok külföldi bulin sem láttak. A nagy világturnék a mi költségvetésünk több százszorosából gazdálkodhatnak. Törekszünk arra, hogy látvány tekintetében felvegyük velük a versenyt, de ez csupán technikai körülmény. A lényeg az, hogy dalokat játszunk, emberekhez szólunk.
Mennyire nehéz az ilyen koncertfilmeknél megtartani a zene és a kép egyensúlyát, hogy a látvány ne vigye el a zenét?
A hangsúlyok az élő előadás tekintetében is egyre inkább a látvány felé tolódnak. A hangutómunkát mindig végigkövetem, hangzás-fetisiszta vagyok, ha tetszik. A képvágást is hosszú évekig végigültem az első képtől az utolsóig, de az utóbbi időben nincs erre szükség, a koncertanyagok rendezőjében teljesen megbízom. Hosszú közös munkánk következményeként pontosan érzi, hogy számomra milyen súlypontok fontosak képileg, így nem kell személyesen jelen legyek minden mozzanatnál. A nyári turné során a fellépéseket követően sokszor együtt maradt az egész stáb: a kétórás koncert után a szállodaszobában néztük végig az addig elkészült felvételeket, a vágás aktuális állapotát, néha képről-képre ki is elemeztük. Egy biztos, egyetlen vágás sem véletlenül van ott, ahol van. Azért léptem erre a pályára, mert minden eleme érdekel. A legjobban a dalszöveg, aztán a zene, a hangszíntervezés, a komplett stúdiómunka. De érdekel a látvány is, hogy mi kerül a koncertszínpadra, mi illusztrálja azt, amiről beszélünk, és hogy később ez milyen képi lenyomatként jelenik meg egy kiadványon. Ezért ülök a grafikus mellett a borító tervezéskor hajnalig, négygyermekes, 45. életévét betöltött magyar családapaként is. Talán akad, aki érzi, hogy ez nem önmagáért való fontoskodás, hanem alkotómunka, amelynek az a célja, hogy a tőlünk telhető legjobb produkciót adjuk ki a kezünkből.
A 2084 Turné DVD-bemutatóján elég határozottan beszéltél a kulturális és azon belül is az irodalmi életről…
Pedig semmi újat nem mondtam. Nem tudom, mi az az „irodalmi élet”, azon túl, hogy emberek olvasnak és írnak. Azt látom, hogy hosszú ideje tartó küzdelem zajlik a kultúra frontján. Az a benyomásom, hogy az úgynevezett értelmiség rendkívül megosztott: közös eszmények megteremtése és fenntartása helyett az ellentétek kiélezésében érdekelt. Az ádáz küzdelem általában „kultúrafinanszírozás” címszó alatt a pénzért zajlik, bár erről ritkán beszélnek a felek. Történetesen én is olvasó és író személy vagyok, volt módom megtapasztalni, hogy ha a számomra fontos, az általam megfogalmazott eszmények nem vágnak egybe a fősodoréval, az mivel jár.
Ahogy láthatjuk, te teszel is ez ellen…
Nem valami „ellen” teszek, hanem valamiért. Hiszek valamiben, erről gondolkodom és írok, és megosztom azzal, aki elfogad. A kultúrharc nem érdekel, nem külső programok alapján működöm. Ami engem foglalkoztat, arról írnom kell. Csak arról írhatok, ami valóban foglalkoztat. Nem bonyolult program, de nekem nagyjából egy életre elég.
Következő turnéd akusztikus koncertekkel fogja ünnepelni a huszadik évét betöltő Karcolatok lemezt. Milyen visszanézni a húsz évvel ezelőtti Ákosra, most, hogy intenzíven foglalkozol a lemez dalaival?
Természetesen furcsa. Emlékszem, jelenlegi anyósom annak idején nem pártolta, hogy a lányával közelebbi kapcsolatot ápoljak, különös tekintettel a csutkacopfra és a felnyírt frizurára. Ma is a vicces külsőségekre csodálkozik rá az ember, ugyanakkor ezeket a dalokat nyugodt lelkiismerettel el lehet játszani – kellően önreflexív, önparodisztikus hozzáállással. A Karcolatok teljes anyagát elő fogjuk adni az akusztikus koncerteken. Lényegében a lemez a maga teljességében vállalható húsz év távlatából is. Pedig ez a műfaj a pillanatról szól, ráadásul az ember 25 évesen nyilván sokkal kevésbé érett a világra.
Diadalmenetnek nevezted az utóbbi turnét, milyen dialadalmenet várható még ezek után?
Nem kell mindig diadal. A Turné 2084 sikere nem a mi érdemünk, hanem a közönség műve. Mindenütt szeretettel és fergeteges hangulattal fogadtak. A zajos siker után visszafogott hangvétellel, más repertoárral, csendesebb előadással jövünk, de talán ennek is van létjogosultsága. Talán kimondható, hogy a mi közönségünk fogékony ezekre a hangulatváltásokra. Huszonöt év szerpentinútján követtek végig, megtanulták, hogy a könnyebben értelmezhető, egyenes szakaszok után mindig kanyarok jönnek. A közönség érdeklődése, a jegyvásárlás tempója azt mutatja, hogy bíznak bennünk. Nagyon készülünk, izgatottan várom a Karcolatok 20 koncertjeit. Számomra is furcsa, sajátos kihívás, hogy a pörgős bulik után most kamarajellegű előadássorozatra készülünk. Nekem is vissza kell szoknom erre a tempóra. Gyakorlatilag az első előadáson dől el minden, ha az Erkel közönségét meg tudjuk nyerni magunknak, az komoly fegyvertény lesz. Az ellenkezőjére nem is merek gondolni. Egy biztos: elsőre furcsa, lassú, színházi előadással készülünk, a repertoárban olyan dalokkal amelyeket nagyon ritkán lehetett koncerten hallani korábban.
Kicsit nem olyan ez, mintha saját lelkedet nyugtatnád meg ezzel egy pörgős időszak után?
A magamét és a közönségét is. Hogy ne mindig ugyanazt várjunk magunktól és egymástól. A popműfaj korlátos játéktér: ketrecbe zárja a művelőit, mert nagyon egyszerű zenei struktúrákkal operál. Azért szeretek különböző hangszerelésekben megszólaltatni dalokat, mert szeretem a saját érdeklődésemet is ébren tartani a munkám iránt. Úgy gondolom, hogy ez a záloga, előfeltétele annak, hogy bárki más is érdeklődjön iránta.
És mi lesz az akusztikus turné után?
Mindig a következő lépés izgat, például az, hogy lesz-e következő lépés. Most szerencsére van tervem a továbbiakra, lélekben már az foglalkoztat. De ez annyira érzékeny téma, hogy még nem akarok beszélni róla. Nem kell nagyon különleges dologra számítani, nagyjából a korábbi működésemből következő, számomra izgalmas elemekkel spékelt produkció lesz, ha létrejön.
Nem elég az interjúkból? Akkor szemezgess innen:
Interjúnk Péterfy Borival
Interjúnk Hernádi Judittal
Interjúnk Selah Sue-val
Interjúnk Timo Vuorensolával, az Iron Sky rendezőjével
Interjúnk Julia Dietzével, az Iron Sky főszereplőjével
