A Bauhaus a 20. század első felének legjelentősebb művészeti intézménye, a konstruktív törekvések központja és gyűjtőhelye, amely a nevelési módszerek és az alkotó művészet megújítása révén vált kiemelkedő szerepűvé.
Alapja a „Bauhaus-eszme”, amely Walter Gropius, építész szerint felelet arra a kérdésre, milyen képzettségre van szüksége egy művésznek ahhoz, hogy el tudja foglalni helyét a (gép)ipari társadalomban. Amikor Gropius 1919-ben újjáalakította a weimari Szász Művészeti Akadémiát, és Állami Építő Iskola névre keresztelte át, valami teljesen formabontó intézményben gondolkodott. Olyan iskolát képzelt el, amely tanár és diák alárendelt, felületes kapcsolata helyett mester és tanítvány személyes kontaktusára épül; olyat, ahol nemcsak az elmélet, hanem a gyakorlat terén is mély ismereteket lehet szerezni minden tudományterületen.
A Bauhaus-eszme azonban több mint csupán az iskolát irányító célkitűzés, évtizedekre szóló szellemi program, a művészet és ipar, a művészet és technika közötti szakadékot kívánta áthidalni. Egyszerre küzdött a művészet eszméjének fenntartásáért és a művészet korszerű eszközeinek a megtalálásáért. A formaképzés problémáit új módszerrel közelítette meg, felismerte, hogy a formálás, az anyagok, alakítási módok, lehetőségek és a funkció, a rendeltetés követelményeinek megismeréséből, feltárásából fakad. Az anyagok ismeretével és az azokban rejlő lehetőségek kutatásával új művészeti eszközöket adott tanítványai kezébe.
1925-ben az iskola Dessauba költözött a szociáldemokrata kormány bukása miatti anyagi támogatás hiányában. Itt már a központi épületen kívül a tanárok és diákok szálláshelyei is Gropius tervei alapján épültek, melyben fő szempontként már az ipari igények kiszolgálása állt. Az épületek és tárgyak tervezésénél arra törekedtek, hogy azokat a sorozatgyártás révén nagy tömegben és olcsón lehessen előállítani, ezáltal is hozzájárulva a társadalom szélesebb rétegeinek életszínvonal-emelkedéséhez. Mivel a tömeggyártás a tárgyak formai redukcióját eredményezte, a Bauhaust a puritanizmus és a geometrikus formák uralták. Ennek a gyártásorientáltságnak az eredménye az a funkcionalizmus és racionalizálás, amely a XX. század további évtizedeiben is uralkodóvá vált.
Bauhaus ma hívószó az építészetben, a régiségkereskedésben, az iparművészetben, de még az ingatlanpiacon is.