Mi van, ha életünk párja még nem tud róla, hogy ő lesz életünk párja? Mi van, ha képtelenek vagyunk leülni vele egy asztalhoz úgy, hogy valamelyikünk ne ordítva lökje fel a vasárnapi húslevest?
Marton Tamás Pillanatfelvételek című könyve a pszichológia eszközeit finoman adagolva ébreszti rá az olvasót a legalapvetőbb hibáira. Ha nem vagyunk megáldva egy mediátor rugalmasságával és türelmével, akkor legalább kétszer lenne kedvünk a nem túl vastag könyvecskét a sarokba vágni, hogy a fene egye meg, nekem senki ne mondja meg, hogy hogyan szóljak a páromhoz, miközben ha ügyesek vagyunk, rájöhetünk, hogy ez bizony a felismerés műve.
Igen, képesek vagyunk a vécédeszkáról órákig vitatkozni, de a keményebb kérdésekben is késhegyig menő, akár napokig tartó ádáz küzdelmet folytatunk, de vannak hetekig, hónapokig topon tartott témák, amelyeknek kitárgyalásába újra és újra belekezdünk, de csak a saját magunk igazának hajtogatása és – rosszabb esetben – az üvöltés marad. Ha ilyenkor ott lenne egy okos – de nem okoskodó! – „felnőtt”, aki megrázna bennünket, néha nem lenne rossz.
Hogy aztán a vita hevében képesek vagyunk-e a kötet vicces képeit – Szűcs Édua sokszor karikatúra-szerű rajzait – képesek vagyunk-e visszaidézni, az már az egyéni kondíciók kérdése…
Pillanatfelvételek
Képmás Könyvek, 2011.