Quentin Tarantino Archives

10 dolog, amit nem tudtál a szülinapos Quentin Tarantinóról

Szerencsi Évi — Wed, 27 Mar 2019 10:21:22 +0000

Az olasz származású rendezőlegenda legújabb filmje hamarosan debütál a mozikban, most mégsem ennek apropóján került fel a radarunkra. 56 évvel ezelőtt, 1963. március 27-én látta meg a napvilágot, és mivel még nem érkezett meg szerkesztőségünkbe a születésnapi partijára szóló meghívó, összeszedtünk 10 érdekes tényt, ami biztosan meglepetést okoz.

1. Quentin Tarantino középső neve Jerome.

2. Felkínálták neki a Men in Black rendezői székét, de visszautasította.

3. A 160-as az IQ-jú Tarantino 16 évesen otthagyta a középiskolát.

4. Produkciós asszisztensként dolgozott Dolph Lundgren Maximum Potential című edzésvideóján.

Flickr: Gage Skidmore

5. Szereti a James Bond-filmeket, és többször beszélt már arról, hogy szívesen rendezne egyet, ha úgy hozná az élet.

6. Tarantino és legújabb filmjének egyik főszereplője, Leonardo DiCaprio több mint 15 éve ápolnak szoros barátságot.

7. Korábban azt nyilatkozta, hogy 60 évesen, tehát 4 év múlva visszavonul, hogy a regényírásra koncentrálhasson.

8. A Ponyvaregényben látott Bad Mother F*cker pénztárca Tarantino sajátja volt.

9. Nem nagy rajongója a termékmegjelenítésnek, ezért kamu márkákat talál ki (Red Apple Cigarettes, Teriyaki Donuts, Kahuna burger, stb.), és azokat használja filmjeiben.

10. Az Öreglányok c. 1992-es filmben Elvis-imitátort játszott. (4.39) Sikerül kiszúrnod?

Itt van az első kép a Volt egyszer egy Hollywoodból! Brad Pitt és Leonardo Di Caprio végre együtt a készülő Tarantino filmben!

Deák Vera — Thu, 28 Jun 2018 10:22:50 +0000

Tarantino korábban már elárulta, hogy kilencedik filmje a Ponyvaregényhez hasonlóan kollázsokból fog állni és Hollywoodban játszódik 1969-ben, a hippivilág ellenkulturális forradalma és a filmes álomvilág sikereinek tetőpontján.

A Volt egyszer egy Hollywood („Once Upon a Time in Hollywood„) című filmet 2019. augusztus 9-én mutatják be az Egyesült Államokban, pontosan 50 évvel azután, hogy a Manson család legyilkolta Roman Polanski feleségét, a terhes Sharon Tate színésznőt és barátait. A rendező elmondta: öt éve dolgozik a forgatókönyvön, és élete nagy részét Los Angelesnek azon a részén töltötte, ahol a gyilkosságok történtek. Már 1969-ben is ott élt, hétéves volt a bűntény idején.

DiCaprio a filmben egy tévés westernsorozat egykori sztárját, Pitt pedig veterán kaszkadőrét alakítja. A két filmsztár első alkalommal szerepel együtt egy filmben. Tarantino nem hagyja ki a többi régi-új kedvencét sem, megjelenik a filmben Margot Robbie, Dakota Fanning, Al Pacino, Kurt Russel, Tim Roth, Burt Reynolds és még rengetegen. Egyszóval elképesztő sztárparádé lesz!

Felrobbant az internet Leo által megosztott kép miatt, ami azt mutatja, hogy nem lesz gond a 60-as 70-es évek megidézésével.

Mit gondoltok, nem hasonlít ezen a képen Brad Pitt egy kicsit Robert Redfordra?

View this post on Instagram

First look. #OnceUponATimeInHollywood

A post shared by Leonardo DiCaprio (@leonardodicaprio) on Jun 27, 2018 at 6:00am PDT

A direktor elszabadul – Quentin Tarantino

JonBorno — Thu, 24 Jan 2013 10:27:25 +0000

Amerikában néha furcsa karrierek teremnek: mint Quentin Tarantinóé, aki videotékásból lett kultrendező. Első nagyfilmje, az 1992-es Kutyaszorítóban óta minden rendezése „filmtörténeti esemény”; legutóbb Django elszabadul című westernjét mutatták be a hazai mozik.

Hollywoodot a filmben, mint új médiumban rejlő lehetőséget idejekorán felismerő és kiaknázó, kíméletlen üzletemberek építették fel. Olyan Richard Attenborough Chaplinjében és Michael Hazanavicius A némafilmesében megénekelt businessmanek, akik szakmányban gyártották az olcsó, a mozgó képek által elbűvölt közönség teremtette tömegigényt kiszolgáló burleszkeket és melodrámákat a Los Angeles-i sivatagban felhúzott ócska hangárokban.

Az álomgyár a giccsre és a gagyira épült. Ha úgy tetszik, a B-filmre. De még az olyan giccsgyárosoknak és gagyiárusoknak, mint a Chaplin Mack Sennettje (Dan Aykroyd remek alakítása) vagy az A némafilmes Al Zimmere (a pénzéhes producert John Goodman játszotta, szintén remekül) is szükségük volt zsenikre. Olyan tehetséges és elhivatott művészekre, mint mindenki kedvenc Csavargója, Charlie Chaplin vagy a némafilm legnagyobb sztárja, az „eredeti szívtipró”, Rudolph Valentino volt.

Vagy éppen a Kutyaszorítóbant, a Ponyvaregényt és a Becstelen Brigantykat is jegyző Quentin Tarantino, aki – mint Manhattan Beach-i videotékásból lett nemzetközi sztárrendező – mellékállásban maga a megtestesült Amerikai Álom is egyben.

Újrahasznosított álmok

Chaplin és Valentino mesterek és előképek híján, a maguk teljesen egyedi filmes nyelvének megalkotásával és sikeressé tételével írták be magukat a celluloidtörténetbe. A mi Quentinünk másképp csinálja. Életműve egyetlen grandiózus hommage-gyűjtemény: ázsiai csihipuhi-mozik, olasz spagetti-westernek és amerikai gengszterfilmek jellegzetes kliséinek és karaktereinek újrahasznosítása; kínosan ismerős dramaturgiai fordulatokra épülő recycled-mozi.

Tarantinóról ezerszer elmondták és leírták már, hogy művészi szintre emelte a B-filmet. Rangot adott ennek az általa olyannyira szeretett műfajnak – és nem csak saját rendezéseivel, de beugrásaival is: többek között Robert Rodriguez Alkonyattól pirkadatigjában, Spike Lee Girl 6-jében és Takashi Miike Sukiyaki Western Django című „szamuráj-westernjében” is szerepelt. De nem csak hogy „művészi szintre” emelte, meg is újította a zsánert – valahogy úgy, ahogy a kollázsokat készítő képzőművész teremt új minőséget a különféle fotókból, rajzokból, anyagdarabkákból.

Tarantino kukázik, leporol, újrahasznosít. Válogat. És teszi mindezt a maga egészen egyedi, zseniális módján. Neki még azt is elnézzük, ha az európai filmművészet hatvanas-hetvenes években készült klasszikusaiból merít. Mint a Ponyvaregény híres, John Travolta és Uma Thurman által előriszált táncbetétje esetében, amelyet – bevallottan – a francia újhullám megteremtőjének, Jean-Luc Godard 1962-es Külön Banda című gengszterdrámájának egyik jelenete ihletett.

History remixed

Tarantino szemtelen. Nem elég, hogy – mindannyiunk legnagyobb megelégedésére – arcátlanul lop a nagy elődöktől, de még a történelmi tényeket sem tiszteli. A Becstelen brigantikban simán elintézte Hitlert és vele az egész Harmadik Birodalmat, legújabb, öt Oscar-díjra jelölt opuszában, a Django elszabadulban pedig az amerikai polgárháborút megelőző időszakot „értelmezi újra”.

Méghozzá meglehetősen szabadon: a direktor ugyanis személyes ideáljához, az első, Franco Nero főszereplésével készült Django-filmet rendező – és ezzel a „magányos revolverhős” kategóriáját újra-feltaláló – Sergio Corbuccihoz hasonlóan rég magáévá tette az exploitation-mozik főparancsolatát: a szabály az, hogy nincs szabály.

Már maga az alapsztori is abszurd: egy fekete ember a tizenkilencedik század közepén fehér rabszolga-kereskedőkre vadászik a legsötétebb, máig faji előítéletektől terhes Délen – ráadásul egy német fejvadásszal karban. Ezt a pofátlanságot csak Tarantino engedheti meg magának; neki nem zsenánt, hogy egy spagetti-western műfaji kereteibe dolgozza bele az olyan delikát témákat, mint a rabszolgatartás vagy az emberkereskedelem.

A történet szerint Django (Jamie Foxx), a fekete rabszolga új gazdához kerül, Dr. King Schultz (Christoph Waltz), a német származású, fogorvosból lett fejvadász vásárolja meg. Kingnek, aki egy hatalmas fogat formázó szekérrel járja Amerikát, azért van szüksége hősünkre, hogy segítsen neki felhajtani a Brittle-testvéreket: pár haramiát, akik fejére tetemes vérdíjat tűztek ki a helyi hatóságok. A sikeres vadászat után felszabadítja Djangót, egykori „vagyontárgya” pedig ráveszi, hogy segítsen neki felkutatni és kiszabadítani a feleségét, Broomhildát (Kerry Washington), aki egy Candiland nevű birtokon, a gonosz ültetvényes és emberkereskedő Calvin Candie (Leonardo DiCaprio) rabszolgájaként tengeti sanyarú életét.

Harsány, tiszteletlen, életteli

Mint minden Tarantino-film, a Django elszabadul sem kerülhette el a sorsát: bemutatóját követően egyből a médiafigyelem középpontjába került. Mostanában a csapból is ez a film folyik – annak ellenére is, hogy a kétszeres Golden Globe-díjas, öt kategóriában Oscarra jelölt, két óra negyvenöt perces exploitation-opusz alaposan próbára teszi a jobb sorsra érdemes mozilátogatók idegeit és állóképességét.

A rendező kiemelt fontosságot tulajdonít a filmzenéknek. Ahogy a történetei, a cselekményszövése, a dialógosai, a szereplőválasztása, a filmes utalásai és a képi világa, úgy a zenei ízlése is hamisíthatatlanul „tarantinós”. Valószínűleg ő az egyetlen, akinek van képe Ennio Morricone szerzeményeit James Brown és Tupac Shakur számaiból készült remixekkel, illetve eredeti Rick Ross, Anthony Hamilton és John Legend nótákkal keverni egyetlen filmen belül.

A színészek remekelnek. Jamie Foxx , a Becstelen brigantikkal méltán A+-os sztárrá avanzsált Christoph Waltz és a főgonosz ültetvényest játszó Leonardo Di Caprio mellett a kisebb szerepekben feltűnő Don Johnson és Samuel L. Jackson is becsülettel megdolgozott a gázsijáért.

Tarantino végig durva jelenetekkel sokkolja, és végtelen dialógusokkal fárasztja a nézőket. Mozija mégis szórakoztató; véresen, gyalázatosan és üdítően jó móka. Színtiszta, szemkápráztatóan harsány, végtelenül tiszteletlen és nagyon, de nagyon életteli filmes varázslat.

A rendező válogatás nélkül mindenkibe beleköt. Kiosztja az afroamerikai rendezőóriást, Spike Lee-t, aki egyszer bírálni merte azért, mert az 1997-es Jackie Brownban elhangzott a „nigga” kifejezés (a Django elszabadulban gyakorlatilag a kötőszavak helyett is a rettegett „n-wordöt” mantrázzák a szereplők). Kiosztja Hollywoodot, mert a mainstream darabokban többnyire „szemérmesen kerülte” az Amerika sötét múltjával – a rabszolgasággal és az emberkereskedelemmel – foglalkozó témákat.

És persze kiosztja a fanyalgó szakértőket is, akik szerint túl messzire ment, amikor szórakoztató formában dolgozta fel Django bosszútörténetét. Ideje felébredni, kedves mamelukok: Tarantino mindig túl messzire megy. Épp ettől az, aki.

Tetszett a cikk? Olvasd el ezeket is!

A Budapest Film ajánlja: Django elszabadul

Három Golden Globe-ot nyert a Nyomorultak

Békategóriába zárva – a FUNZINE filmajánlója

A hét sztárja: Jamie Foxx

JonBorno — Mon, 10 Dec 2012 11:30:17 +0000

Tudtad, hogy a sármos énekes-színész egy Oscart is bezsebelt már? Legközelebb egy Quentin Tarantino filmben láthatod majd, addig pedig íme pár érdekesség!

Eric Marlon Bishop 1967. december 13.-án született Terrelben, New Jersey államban

Szülei válása után Eric a nagyszüleihez került és szigorú nevelésüknek köszönhetően kimaradt a balhés gyermekkorból

Jó tanuló és kiváló sportoló révén ösztöndíjjal tanulhatott tovább a San Diego-i egyetemen, ahol zene szakon tengette napjait

Eleinte komédiásként indult neki Los Angelesnek, ahol be is válogatták a Fox csatorna In Living Color című stand-up comedy műsorába – Eric ekkor vette fel a Jamie Foxx nevet, Reed Foxx híres komédiás iránti tiszteletből

1994-ben kiadott egy R’n’B albumot, Peep this címmel, több-kevesebb sikerrel – Infatuation című száma a top listák 12. helyéig mászott fel

Az In Living Colorban elért hatalmas sikerek után, a Fox csatorna külön show-val illette meg a színészt, The Jamie Foxx Show címmel

A kilencvenes évek végén szerepelt először a nagy vásznon, olyan filmekben, mint a Collateral Tom Cruise oldalán, a Dreamgirls Beyoncéval, a Miami Vice Colin Farrellel és a Ray – utóbbi halhatatlan zongorista-énekes megformálásáért Oscar díjat is kapott

2006-ban Kanye Westtel robbant be a Gold Digger című szám, ami világszerte hetekig vezette a top listákat

Jamie Foxx-nak hivatalosan egy kislánya született 1994-ben,Corinne Bishop néven, de a pletykák szerint 2010-ben is született egy gyermeke egy ismeretlen nőtől

Boldog Szülinapot, Jamie! Hollywood sikeres sármőrjét legközelebb 2013. januárjában kaphatod el a mozikban, a Django Unchained című filmben, Leonardo DiCaprio, Christoph Waltz, Kerry Washington és Samuel L. Jackson oldalán! Íme egy kis ízelítő: