Liszt Ferenc Zeneakadémia Archives

Liszt Ferenc Budapestje: 5 helyszín, mely a világhírű zeneszerző előtt tiszteleg

Szabó Hajnalka — Tue, 22 Oct 2024 08:37:30 +0000

Liszt Ferenc születésének évfordulója alkalmából szemezgettünk a főváros olyan helyszínei közül, melyek nevükkel vagy épp alkotásaikkal tisztelegnek a világhírű zeneszerző élete és munkássága előtt.

Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem

A 19. századi romantika egyik legjelentősebb zeneszerzőjének, Liszt Ferencnek a nevét viseli az 1875-ben alapított, ugyancsak világhírnévre szert tevő intézmény, a Zeneakadémia. Az Oktogon és Opera közt húzódó Liszt Ferenc téren álló épületet csak 1907-ben vette birtokba a Zeneakadémia, mely előtte egy mára elbontott Duna-parti épületben kezdte meg működését. A professzionális zeneoktatás hazai intézményének életre hívásában maga Liszt is meghatározó szerepet vállalt. A 2025-ben 150. évfordulóját ünneplő Zeneakadémia főhomlokzatát is érdemes szemügyre venni, ahol Stróbl Alajos Liszt-szobra látható.

1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8. | Weboldal

Fotó: Zeneakadémia Facebook

Liszt Ferenc tér és szobor

Az Oktogon és az Operaház között, az Andrássy útról nyíló, fákkal szegélyezett tér, melynek végén a Zeneakadémia épülete is áll, Liszt Ferenc neve előtt tiszteleg. A Liszt Ferenc tér népszerű színfoltja a belvárosnak, egymás után sorakozó, tárt ajtókkal invitáló éttermei pezsgő találkozási ponttá teszik. A fák alatt andalogva találjuk Marton László, Finta József és ifj. Szlávics László alkotását, mely a zeneszerzőt ábrázolja. A kapuív előtt ülő bronzalak lobogó hajjal és kézzel fogható beleéléssel játszik egy láthatatlan zongorán, épp úgy, ahogy azt magától a zeneszerzőtől is várnánk.

Fotó: Szabó Hajnalka

Ikonikus miniszobor a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren

Sokunk kedvenc gerillaszobrásza, Kolodko Mihály évekkel ezelőtt egy kivételes alkotással örvendeztette meg a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőteret. A repülőtér névadóját ábrázoló bronzszobor előkelő gránitoszlopon foglal helyet és bőröndjén üldögélve várakozik a repülőtér 2A Terminál buszmegállójától alig néhány lépésre. A rejtélyesen és már-már meglepetésszerűen kihelyezett Kolodko-szobrokkal ellentétben az aprócska Liszt Ferencet 2018-ban ünnepélyes keretek közt avatták fel. Nem árt tudni azonban azt sem, hogy a sokak számára Ferihegyként megmaradt repülőtér is csak a zeneszerző születésének 200. évfordulója alkalmából, 2011 óta viseli Liszt Ferenc nevét.

Fotó: Setéth Fazekas Hajnalka

Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont

Az Oktogon és a Kodály körönd között félúton, a Vörösmarty utca 35. szám alatt, a Régi Zeneakadémia épületében találjuk a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpontot. Az Emlékmúzeum hűen őrzi Liszt Ferenc utolsó budapesti otthonát és annak emlékeit, ahol 1881 és 1886 között lakott. A múzeum egyfelől belépés a múltba, másfelől viszont egy rendkívül izgalmas utazás is egyben, ahol Liszt Ferenc eredeti hangszereit, bútorait, könyv- és kottatárát, valamint személyes tárgyait vehetjük közelebbről szemügyre. Az állandó kiállítás mellett múzeumpedagógiai programok és időszaki kiállítások segítenek még jobban elmerülni Liszt Ferenc életében.

1064 Budapest, Vörösmarty utca 35. | Weboldal

Fotó: Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont

Liszt Ferenc első, Nádor utcai lakása

Liszt Ferenc szüntelenül járta Európa nagyvárosait, és bár volt részére állandóan fenntartott lakosztály a belvárosban, ő mégis ragaszkodott egy önálló lakáshoz. Ennek az első pesti lakásnak az V. kerületi Nádor utca adott otthont, melyet akkor Szél utcaként ismertek. A lakás pontos helyének megállapítása az utóbbi években még vitákat vetett fel, mindenesetre az utcában több tábla is tiszteleg Liszt Ferenc emléke előtt. E tisztelet egyik példája a közadakozásból megvalósuló, díszes talapzaton álló bronz mellszobor is, melyet Gerő Katalin készített, és amelyet 2013 óta a Zrínyi utca és a Nádor utca sarkán tekinthetünk meg.

Fotó: Szabó Hajnalka

Ha kíváncsiak vagytok a Zeneakadémia lenyűgöző históriájára:

149 éve, hogy velünk van Liszt és Erkel álma: A Zeneakadémia lenyűgöző históriája

A Zeneakadémia története: egykoron minden 1875-ben, a Hal téren kezdődött, s onnan szárnyalt napjaink tündöklő palotájába.

Funzine

Debussy és Ravel a Zeneakadémia Nagytermében

JonBorno — Thu, 25 Feb 2016 12:26:46 +0000

„Impresszionizmus a zenében” címmel folytatódik a Remekművek 3 tételben elnevezésű sorozat, ahol a korszak két kiemelkedő zeneszerzője, Debussy és Ravel alkotásai varázsolják el a közönséget.

Csak a legnagyobb zeneszerzők képesek olyan műveket komponálni, melyek rögtön a fülünkbe másznak, bármikor felidézhetők és minden szempontból tökéletesek. Ezeket a kompozíciókat nevezik remekműveknek. Érdekesség, hogy Ravel és Debussy is nagyszerű darabokat komponált hárfára. Vigh Andrea a zeneirodalom talán két legszebb versenyművét, hárfaszólóját, Debussy Két táncát és Ravel Bevezetés és allegro c. művét adja elő a Kelemen Kvartettel, Drahos Bélával (fuvola) és Szatmári Zsolttal (klarinét). A koncerten elhangzik még Debussy vonósnégyese (Kelemen Kvartett), Ravel duója Kelemen Barnabás és Fenyő László előadásában, valamint Debussy Triószonáta c. műve, mely az egyik legszebb hárfás alkotás.

A közönség részese lehet a kamarazene ünnepének, ahol egy emberként élhetjük át az együtt és egymásért zenélés különleges atmoszféráját. A sorozat második koncertje március 10-én, 19:30-tól lesz halható a Zeneakadémia Nagytermében.

Jegyek és további információ ITT!

A Zongora 1-ben – Balázs János új koncertsorozata a Zeneakadémia Nagytermében

JonBorno — Tue, 12 Jan 2016 13:36:08 +0000

Balázs János Liszt-díjas zongoraművész 2016. január 16-án szólóestet ad a Zeneakadémia nagytermében, amely egyben az új, „Zongora 1-ben” c. sorozat első koncertje is. A MVM Koncertek keretében megvalósuló szólóestet két további kiemelt hangverseny követi.

„A Zongora 1-ben” elnevezésű bérlet új irányvonal a hazai zongoraestek világában. Az egyrészes (60–65 perces) koncertek lehetővé teszik a koncertlátogató közönségnek az este további folytatását akár egy vacsorára, akár a társasági élet egyéb kiteljesedéséhez. A koncertek előtt a tematikusan felépített zongoraest műsorához illő italt szolgálunk fel a közönségnek, ilyesformán visszaidézve a 19. század párizsi szalon hangulatát, mely megannyi nagy művésznek, így Lisztnek és Chopinnek is a társadalmi élet színtere volt. A koncertsorozat kellemes időtöltést ígér mindenkinek, aki szereti a klasszikus zongorairodalmat, a finom italokat és a Zeneakadémia elegáns hangulatát.

MVM Koncertek – A Zongora 1-ben

(Balázs János koncertsorozata a Zeneakadémia Nagytermében – 19.30 órai kezdéssel)

„Holdfény és álmodozás” 2016. január 16. (szombat)

Beethoven: cisz-moll szonáta (Holdfény), op. 27/2, Schumann: Gyermekjelenetek, op. 15, Chopin: Barcarole, op. 60, Liszt: Dante szonáta

„ZongOpera” 2016. április 4. (hétfő)

Wagner–Liszt: Tannhäuser-nyitány, Izolda szerelmi halála, Donizetti–Liszt: Lammermoori Lucia-reminiszcenciák, Verdi–Liszt: Rigoletto-parafrázis, Puccini–Balázs: Gianni Schicchi – O mio babbino , Mascagni–Balázs: Parasztbecsület – Intermezzo, Mozart–Liszt: Don Juan-parafrázis

„Variációk” 2016. október 24. (hétfő)

Mozart: 12 variáció, K. 265, Beethoven: Eroica-variációk, op. 35, Schumann: Abegg-variációk, op. 1, Chopin: Variations brillantes, op. 12, Brahms: Paganini-variációk

Bármi megtörténhet

JonBorno — Thu, 24 Jan 2013 13:28:44 +0000

Valószínűleg te is elzarándokoltál már valamelyik vad estére, amit keddenként a Random Trip koncerteken tapasztalhatsz meg. Delov Jávorral beszélgettünk a spontán kezdetekről, a sikeres jelenről és a reményteljes jövőről.

Delov Jávort a hazai underground élet igazi mágusként tartja számon. Nem csupán zseniális dobos, de a legkülönbözőbb zenészekkel képes tökéletes harmóniában felejthetetlent alkotni. Gyermekkora óta játszik több hangszeren. Hallhattuk már Megasztárok mögött dobolni, láthattuk az Eklektric oszlopos tagjaként Fábián Juli oldalán, a Turbo zenekar betonbiztos püfölőjeként, pár éve pedig a Random Trip alapítójaként és vezetőjeként tűnik fel a színpadon hétről hétre. A legkülönbözőbb formációkban felbukkanó fiatal karakter nyíltan beszélt motivációiról, elképzeléseiről és terveiről.

Emlékszel arra a pillanatra, amikor eldöntötted, hogy dobolni fogsz?

Az első emlék a családi legendáriumban az az, hogy két évesen faágakkal doboltam egy láboson egy tábortűznél. Később beírattak zeneiskolába, de különösebben nem estem hasra a dobolás ötletétől, anyukám mondta, hogy mellékállásnak még jó lehet egyszer. Amikor 1991-ben Freddie Mercury meghalt felerősödtek bennem a Queen élmények, és ekkor döntöttem el, hogy kipróbálom a suliban hánykolódó dobszerkót. Innen már minden ment magától. A Liszt Ferenc Zeneakadémia jazz szakát választottam végül, onnan pedig Manchesterbe mentem egy évre Erasmus programmal, ami hihetetlen tapasztalatokat és élményeket nyújtott.

Hogyan alakult a Random Trip?

Több formációban játszottam már, kezdve a Megasztáros zenekaroktól, a Turbón és az Eklektric-en át, egészen az angliai bandákig. Egyre több olyan zenészt ismertem meg, akikkel továbbra is szerettem volna valamilyen formában együttműködni. Angliában tapasztaltam meg először, hogy ha igazán szívvel zenélsz, akkor valójában teljesen mindegy, mit játszotok a zenekarral, bármi nyújthat felejthetetlen élményt! A Random Tripnek pontosan ez a lényege: a jó zenészek örömködése. Mindig szerettem volna egy olyan formációt, ahol tényleg a zene a lényeg, és amiből nem feltétlenül lehet tudni, hogy mi sül ki a végén. Szerencsére ez egyre több zenész nyit a rögtönzés felé, illetve a közönségünket is hatalmas nyitottság jellemzi mind a stílusok, mind az előadók irányába. DJ Q-Cee és jó magam vagyunk az állandó tagok, a csapat többi tagja hetente változik. Minden héten játszunk egész évben, de természetesen a koncert időszakban sok a vidéki és a fesztivál fellépés is.

Mi alapján választod ki a vendégzenészeket?

Leginkább az alapján, hogy kiket érzek be együtt, kik tudnák jól kiegészíteni egymást a színpadon. Eleinte olyanokat hívtam el, akikkel már játszottam együtt, így tudtam, mire képesek. A többiekre pedig koncerteken és fesztiválokon figyeltem fel, zenekarokon belül szúrtam ki azt az egy-egy tagot, akinek a játéka megfogott. Van, aki igent mond, van, aki pedig rávágja, hogy neki biztosan nem menne az improvizáció. A rappereknek kicsit könnyebb dolguk van, hiszen csak szöveget kell improvizálniuk, míg az énekeseknek dallamot is. Ez hatalmas kihívás, ugyanakkor elképesztő adrenalin is!

Mi az az extra, amit a Random Trip nyújtani tud a közönségnek?

Ebben a produkcióban büntetlenül mászhatunk bele egymás stílusába, energiamezejébe. Hihetetlen feltöltődés, miközben jelen van az improvizáció adta rizikófaktor. A közönség olyasfajta emberi őszinteséget is nyitottságot láthat a színpadon, amit más koncerteken nagyon ritka. A Random Trip-en benne van a pakliban a bakizás, így teljesen új és eredeti részek születhetnek, amikből persze sokszor a legjobb esték kerekedhetnek. A lényeg, hogy mindenki érezze jól magát, a zenészek engedjék el magukat színpadon, a közönség pedig legyen nyitott a bizonytalanra. Persze az indokolatlan és még soha elő nem fordult összeállítások, párosítások is az extrái ennek a produkciónak a mainstream és underground stíluskeveredések, a feltörekvő és már ismert magyar könnyűzenei előadók mellett.

Hogyan alkothattok maradandót úgy, hogy minden koncerten mást játszotok?

A lemezkiadás ebben az esetben kicsit nehézkes. Van pár olyan számunk, amit felvettünk, illetve több olyan ötlet is született, amit valamelyik zenész tovább vitt a saját zenekarába. Én amúgy még azt is el tudnám képzelni, hogy még több olyan továbbfejlesztett szám szülessen, ami egy önálló albumhoz is elegendő, sőt, akár még turnézzunk is ezekkel a dalokkal, és azokon belül improvizáljunk! A legjobb ebben az, hogy az eredményt a spontaneitás szüli. Azt szoktuk mondani egy-egy koncertre, hogy ez lesz a főpróba, a koncert, a búcsúkoncert és az emlékkoncert is egyben. Bármi megtörténhet.

Milyen változások vannak a Random Trip életében? Mik a tervek?

Az Instantból átköltöztünk az A38-ra, így a Hajónak köszönhetően kilátásba kerültek olyan itthoni koncertek is, ahol külföldiekkel zenélhetünk együtt. Ennek nagyon örülünk, hiszen a terveink közt az is szerepel, hogy eljutasuk a produkciót más országokba. A koncertek ráadásul mostantól korábban kezdődnek, ami a hétköznapokon sokkal több embernek felel meg. Ez az év, azt hiszem, a szintlépésről szól, arról, hogy megmutassuk egy fesztiválon, hogy nem csupán a délutáni órákban állja meg a helyét a koncert, hanem fő műsoridőben is!

A Random Trip legközelebbi koncertjéről itt tájékozódhatsz, illetve keresheted őket a Facebookon is!

Szórakozz velünk! A legjobb tippekért kattints!

Jazzen innen és jazzen túl

JonBorno — Thu, 10 Jan 2013 14:40:16 +0000

2005-ben ismerhettük meg a zseniális trombitást, Barabás Lőrincet, aki az elmúlt években különféle stílusokat ötvöző, egyedi előadásmódjával kápráztatta el a szakmát és a közönséget .

Van úgy, hogy az ember ledolgozhatatlan hátránnyal születik a világra, mégsem hajlandó engedni az álmaiból. Barabás Lőrinc esetében sem volt B terv, mert bár fél karral született a világra, gyerekkora óta tudta, hogy zenélni akar: hivatásos zenész lesz belőle. Édesapja zongorázott, édesanyja csellista volt – nem volt mese, Lőrincnek is választania kellett egy olyan hangszert, amelyet egy karral is bűvölni tudott. Persze nem csak ezért esett a választása a trombitára: ez a hangszer – lévén számos zenei stílus „alapeszköze” – az útkereséshez szükséges szabadságot is megadta a számára.

Lőrinc a belvárosi Szabolcsi Bence Zeneiskolában indult el a tanulás hangjegyekkel tarkított útján; csak hogy mihamarabb megalapíthassa első zenekarát, a Füstölgő Ventileket. A banda az ütős ragtimet, az ugri-bugri boogie-woogiet és „mindenki ősszerelmét”, a klasszikus jazzt ötvözte – kedvtelve kísérleteztek ezekkel a műfajokkal. A zenekar több éven át kitartott, míg Lőrinc rá nem talált a Kőbányai Zenei Stúdióra – a gimnázium utolsó két évében párhuzamosan járt mindkét iskolába, kihasználva kivételes tálentumának minden egyes molekuláját. A trombitás egyre otthonosabban mozgott az underground zenei berkekben, ahol nem csupán életre szóló zenei barátságokat köthetett, hanem a színpadon is gyakorta kipróbálhatta magát – rendszeresen játszott például az egykori Kultiplexben, ahol DJ Dermottal együtt a legdögösebb hiphop bulikon léptek fel . Innen már egyenes út vezetett hazánk egyik legnevesebb zenei felsőoktatási intézményébe, a Liszt Ferenc Zeneakadémiára, ahol Fekete-Kovács Kornél felügyelete alatt bontogatta a szárnyait.

Lőrinc akkoriban már az Irie Maffiával és a Soulwhat-tal is együtt zenélt, és megalapította második saját zenekarát, az Ekletricet. A jazz-funk-pop zenét játszó, hatalmas tehetségeket felvonultató csapat olyan tagokból állt, mint a Random Trip atyjaként és a Turbo zenekar dobosaként ismert Delov Jávor, a csodatorkú jazz-amazon Fábián Juli és persze hazánk legkedveltebb reggae hősnője, Sena. 2005-ös megalakulásukat követően a banda öt éven át sikert sikerre halmozott, a rádiók DJ-i és a füstös klubok közönsége körében egyaránt páratlanul népszerűvé váltak. „Azt kell mondjam, a saját zenémért dolgozom. Nincsenek nagy, világmegváltó célok – mondta Lőrinc. – Írjuk és játsszuk a számokat, aztán a számok sokkal inkább beszélnek önmagukért önmagukban, mintsem az egész dolognak valamilyen koncepciózus megfogalmazásában. Ez az a fajta zene, ami ‘csak úgy jött’ és a sajátunkká vált az idők során. Ebben érezzük mi jól magunkat. Részemről megkérdőjelezhetetlen dolognak gondolom a zeneszerzést. Minden művésznek dob valamit a gép, amit később képviselni fog. Nekünk ezt dobta a gép.”

A zenekar a kezdetektől fogva megosztotta a közönséget. Köszönhetően többek között annak, hogy a megszokott konvenciókra fittyet hányva, bátran ötvözték a különféle stílusokat, a jazztől, a reggaen át, a boggien és a nu folkon keresztül, egészen az elektroig és a hiphopig. A zenekar öt év után elkerülhetetlenül feloszlott: tagjai szólóban is egytől-egyig befutott, zenészekké váltak.

Lőrinc megalapította a Barabás Lőrinc Quartet-et, a rockos jazzt játszó formáció tagjai a mai napig együtt vannak, és szorgosan gyűjtögetik a hazai és nemzetközi elismeréseket. Lőrinc pedig folyamatosan ingázik Budapest és New York között. 2012 óta Lőrinc egyedül is színpadra áll, egy loop station segítségével többszörözve meg a trombita hangját, a legkülönbözőbb zenei funkciókban és stílusokban. E technikával szintén sikerült megosztania közönségét, hiszen míg a rajongók tátott szájjal ámulnak az addig ismeretlen hangok hallatán, addig a szakma egyes tagjai kamu-zenének minősítik a produkciót, hiszen azok egy számítógép segítségével szólalnak meg.

Barabás Lőrinc frenetikus bátorsággal ötvözi a stílusokat és korszakokat; újra és újra elkápráztat bennünket, és hallhatóvá teszi a zene minden hangulatra érvényes üzenetét. Tehetsége megkérdőjelezhetetlen, kitartása példaértékű, folytonos megújulásra való képessége pedig egy kivételes kasztba sorolja őt, akiket úgy hívunk: az örök túlélők.

Forrás:
www.jbsz.hu
www.mr2.hu
www.hvg.hu