Interjúnkban Csötönyi Norbertet, a BestMixer Iskola alapítóját kérdeztük arról, hogyan látja a fiatal generációt, és miért gondolja úgy, hogy a bartender pálya ma is stabil, nemzetközi lehetőségeket kínáló karrierút lehet azok számára, akik tudatosan építik.

Sokan azt mondják, a fiatal generáció már nem akar keményen dolgozni a vendéglátásban. Te hogyan látod ezt?

Nem szeretek közhelyekkel élni. Minden generáció más, és ez természetes. A mai fiatalok nem akarnak „belehalni” a munkába, de szerintem ez nem is baj. Ők tudatosabban gondolkodnak az egyensúlyról, a szabadidőről, a mentális jóllétről.

Amit én látok, hogy rendkívül gyorsan tanulnak, nyitottak, kreatívak, és hatalmas információmennyiséget képesek befogadni. Az internet világában az inspiráció folyamatosan jelen van az életükben. A kérdés nem az, hogy akarnak-e dolgozni, hanem az, hogy kapnak-e olyan közeget, ahol értelmét látják a munkának.

Munkaerőhiányról beszélünk vagy szakemberhiányról?

Inkább szakemberhiányról. A Covid-időszak komoly törést okozott a vendéglátásban, sokan elbizonytalanodtak. De ma is rengeteg lehetőség van ebben a szakmában. A különbség az, hogy ma már nem elég „csaposnak” lenni. Tudás, kommunikáció, nyelvismeret, szakmai igényesség kell.

Aki ezt komolyan veszi, annak ez a terület továbbra is stabil megélhetést és fejlődési lehetőséget kínál.

Sokan inkább külföldben gondolkodnak. Ez probléma?

Szerintem nem. Én is külföldön kezdtem komolyabban építeni a karrieremet. Egy szezon vagy egy év nemzetközi környezetben hatalmas szakmai és emberi fejlődést adhat. Nyelvet tanulsz, rendszert látsz, más munkakultúrát tapasztalsz. A kérdés inkább az, hogy visszahozod-e ezt a tudást. Ha igen, az egész hazai szakma profitál belőle.

Miben más a bartender szerepe, mint mondjuk húsz éve?

Megváltoztak az igények. A vendégek már nem csupán egy italt várnak a bárpultnál vagy az asztalnál, hanem valódi gasztronómiai élményt. 2025-ben ez a tendencia már egyértelműen látható volt, és 2026-ban tovább erősödik az élményalapú szemlélet. A vendég ma sokszor egy komplett, jól felépített történetet kap az itala mellé, különleges szervizzel és átgondolt tálalással.

Mindig azt mondjuk: ha elmész valahová, válassz izgalmas helyet! Merj olyan italt kérni, amit még soha nem kóstoltál! Kalandozz, nyiss az újdonságok felé! Lehet, hogy egy ilyen alkalommal találod meg „életed italát”, amelyet később mindenhol keresni fogsz.

Ez a szakma ma sokkal komplexebb, és pont ezért izgalmasabb is.

A fiatal generáció alkoholfogyasztási szokásai is átalakulnak. Mit mutatnak a trendek 2026-ban?

Jól kirajzolódik, hogy az alacsony alkoholtartalmú, úgynevezett Low ABV italok egyre népszerűbbek, különösen a fiatalabb korosztálynál. A tudatosabb fogyasztás, az egészségtudatos szemlélet és a kontrolláltabb esti élmények iránti igény egyértelműen ebbe az irányba tolja a piacot.

Emellett erősödnek az alkoholmentes alternatívák is. Ma már léteznek 0%-os párlatok, amelyekkel valódi koktélélményt lehet adni alkohol nélkül. Ez nem kompromisszum, hanem egy új kategória.

Megjelentek a professzionálisan előre elkészített, úgynevezett RTD (Ready-to-Drink) koktélok is, valamint a csapról tölthető megoldások, amelyek fesztiválokon és nagy rendezvényeken gyors és hatékony kiszolgálást tesznek lehetővé.

Ugyanakkor a minőségi, klasszikus bárkultúra sem tűnik el. A letisztult, karakteres italok továbbra is jelen vannak. Inkább arról van szó, hogy több irány létezik egyszerre, és a bartendernek ma már mindegyiket ismernie kell.

Ma egyre több fiatal egyszerre érdeklődik a kávékultúra és a koktélkészítés iránt. Szerinted mennyire fontos, hogy valaki több területen is jártas legyen?

Azt gondolom, ma a sokoldalúság óriási előny. A modern vendéglátásban a kávé és a koktélkultúra egyre inkább összekapcsolódik. Szinte minden bárpultban van kávégép, és egy modern kávézóban is készülnek alkoholmentes koktélok, különleges italok.

Egy jó bartendernek értenie kell a kávéhoz, és egy jó baristának is előnyt jelent, ha érti az italépítést és az ízharmóniákat. Minél több kompetenciával rendelkezik valaki, annál értékesebb a munkaerőpiacon – itthon és nemzetközi szinten is.

Milyen eszközöket és technikákat kell ma ismernie egy bartendernek?

A legfontosabb alapeszközök, amelyeket minden bartendernek biztosan kézben kell tartania: a mérce, a shaker és a különböző szűrők – finomszűrő, bárszűrő – valamint a bárkanál. Ezek jó esetben elegendők is egy igényes italhoz.

Nyilván ezen túlmenőleg vannak a munkafolyamatokat megelőző feladatok, amikhez már tudni kell a clarify technikát, azaz hogy miként lehet tejes italból egy teljesen átlátszót készíteni csepegtetéses technikával. Vagy ismeri az aszalás technikáját, a savakkal való játékot, a karbonizálást. Ezek nemcsak az ital ízét, hanem az egész vendégélményt emelik.

Nagyon fontosnak tartom emellett a no waste szemléletet is, amelyet az iskolában is tanítunk. Egy modern bartender figyel arra, hogy a levágott citrusvégek, magok, héjak se váljanak egyszerűen szemétté: belőlük szirupok, bitterek és más alapanyagok készülhetnek. Ez egyszerre gazdaságos és környezettudatos hozzáállás.

Hogyan jelenik meg a technológia és az AI a bartending világában?

A mesterséges intelligencia már most szerepet játszik a tervezési fázisban. Ha egy bartender például alkotói válságba kerül, az AI segíthet abban, hogy milyen ízek harmonizálhatnak, milyen pohárban érdemes tálalni, vagy milyen dekorációs ötletek jöhetnek szóba. Az itallapok félévenkénti–évi megújítása során különösen hasznos lehet.

Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy a jó bartender mindezeket amúgy is ismeri – az AI inkább csak támogatja az ötletelést.

Az automatizálásról és a kiszolgáló robotokról sokat beszélnek, de én úgy látom, ettől még messze vagyunk. Egy bartenderrel jót csevegni, emberi gondolatokat megosztani – ezt egy robot nem tudja helyettesíteni. A koktélautomatáknál is hasonló a helyzet: ahogy a kávéautomaták is visszaszorulnak a minőségi karos gépekkel szemben, az italautomaták sem tudják felváltani a hozzáértő, figyelmes bartender munkáját. Az apró részletek – ahogyan a jég olvad, ahogyan az arányok összeállnak – ezeken múlik az ital valódi minősége.

Nálunk az AI nem váltja ki a vendéglátást, inkább támogatja: például az itallapok tervezésekor, koktélok elnevezésekor, vagy akár a közösségi média szövegírásában is igénybe vesszük. A cél az, hogy a technológia segítségével még jobb élményt tudjunk adni vendégeinknek.

Mit üzensz annak a fiatalnak, aki még bizonytalan, hogy ez csak átmeneti munka vagy valódi karrier lehet?

A bartender szakma nem szükségmegoldás. Valódi hivatás, vállalkozás, akár nemzetközi karrierlehetőség is lehet. Ez nem egyik napról a másikra történik. De ha tudatosan építed, a szakma stabil egzisztenciát és izgalmas életpályát kínál.

A generációk változnak, de az igényes vendéglátásra mindig szükség lesz. A kérdés csak az, ki lát benne valódi lehetőséget – és ki mer hosszú távon gondolkodni a pult mögött.

Ne csak kövesd a trendeket, alakítsd is őket!

Érdekel, hogyan válhat a pult mögötti munka valódi, akár nemzetközi karrierré? Nézd meg a BestMixer képzéseit, és indulj el egy tudatosan felépített, stabil jövő felé!

Ha érdekel az iskola megszületése is:

A BestMixer-sztori: Egy hiánypótló iskola megszületése

Óceánjárók, nemzetközi tapasztalat, versenyek – de hogyan lesz mindebből iskola? Csötönyi Norbert nem tervezte, hogy oktatni fog.

Funzine

Vidéki lakótelepről indultál, dolgoztál óceánjáró hajókon, majd nemzetközi versenyeken is bizonyítottál. Hosszú utat jártál be. Mikor és miért érezted úgy, hogy a saját karriered építése után szükség van egy iskolára is?

2005-ben kezdtem el versenyezni bartenderként, és ez valóban fordulópont volt. Addigra már túl voltam néhány óceánjárós éven, hazahoztam a nemzetközi tapasztalatot, és itthon tudatosan építettem a pályámat. A versenyzés azonban új szintre emelte a gondolkodásomat: nemcsak dolgoztam a pult mögött, hanem rendszerszinten kezdtem látni a szakmát – az italépítést, a technikát, a prezentációt és az egész struktúrát.

Ahogy jöttek az eredmények, egyre többen kerestek meg kérdésekkel. Kollégák, fiatalok, érdeklődők szerettek volna tanulni, fejlődni, versenyezni. Akkor kezdett körvonalazódni bennem, hogy a megszerzett tudást nemcsak a saját karrierem építésére lehet használni, hanem érdemes keretek közé terelni.

Ha húsz évvel ezelőtt azt mondják, hogy iskolát fogok alapítani, nevetek rajta. De amikor láttam, hogy valódi igény van egy gyakorlatközpontú, strukturált képzésre, világossá vált: ez nemcsak lehetőség, hanem felelősség is. Így született meg a BestMixer.

Mit hiányoltál a magyar oktatásból?

A közoktatásban akkor – és részben ma sem – képeznek bármixereket vagy baristákat. Ennek oka lehet az eszközpark magas költsége, vagy a szakmai háttér hiánya. Én viszont úgy éreztem, elérkezett a pillanat, hogy egy teljesen új, a hagyományos rendszertől eltérő oktatási modellt hozzak létre. Olyat, amely valódi, piacképes tudást ad.

Miben más a BestMixer?

Élethűen berendezett környezetben várjuk a tanulni vágyókat: komplett bárpult, teljes felszerelés, professzionális kávés oktatótér igazi gépekkel. Nem elméletről beszélünk, hanem valós szakmai környezetről.

Piaci szinten a legmodernebb felszerelésekkel büszkélkedhetünk. A bároldalon például pohárfagyasztóval, és olyan eszközökkel dolgozunk, mint a Flavour Blaster – egy buborékfújó, amellyel ízesített buborékokat lehet az italokba fújni. Ezt az eszközt a hazai bartenderek körében csak 2019-ben kezdte el igazán ismerni a szakma, mi azonban már korábban, versenyeken is alkalmaztuk – az egyik magyar bajnoki cím megszerzésében is szerepe volt. A kávéoldalon szintén komplex a kínálat: egykazános, kétkazános és háromkazános gépek, beépített mérleggel ellátott modellek, különböző precíziós őrlők és habnyomtató, amellyel akár fényképet is lehet cappuccinóra nyomtatni. Ezeket nem mutatványként tartjuk – a cél az, hogy a tanulók piacképes, értékesítési szemlélettel is bíró szakemberekként kerüljenek ki.

Szokták mondani, hogy a BestMixer körülbelül öt évvel megelőzi a versenytársait. Ezt nem dicsekvésből mondom: azt jelenti, hogy az oktatásunk mindig ott tart, ahol a piac a következő években tartani fog.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

A bármixer tanfolyamon a résztvevők ténylegesen elkészítik a koktélokat, különböző párlatokat kóstolhatnak, és természetesen az elkészített italokat meg is ízlelhetik. A cél az, hogy a tudás ne csak tankönyvi ismeret legyen, hanem élő, tapasztalatalapú gyakorlat.

Milyen szerepe van a nemzetközi standardoknak?

Nagy segítséget jelent számunkra az IBA (International Bartenders Association), a nemzetközi világszervezet, amelynek Magyarország is tagja. Kézikönyvünk körülbelül nyolcvan koktélt tartalmaz, amelyeket a diákoknak meg kell ismerniük – mind az IBA receptúrái alapján vannak összeállítva. A világ által elfogadott standard azt jelenti, hogy ha Szingapúrban egy Singapore Sling így néz ki, akkor Debrecenben is ugyanolyannak kell lennie. A cél az, hogy Kuala Lumpurban ugyanazt a minőséget és ízélményt kapja valaki egy koktél esetében, mint Magyarországon. Ez nemcsak a bartender munkáját segíti, hanem a vendégek érdekeit is szolgálja, hiszen az egész rendszer alapvetően értük jött létre.

A standard koktéloknak mindenhol azonos receptúra és minőség szerint kell elkészülniük, hogy a vendég ne csalódjon egy ismert italban. Természetesen a klasszikus recepteken túl léteznek egyedi, úgynevezett signature koktélok is. Ezek megalkotását és elkészítését szintén oktatjuk az iskolában. Fontos azonban, hogy az egyediség mindig biztos alapokra épüljön.

A BestMixer képzései az ország egész területén elérhetők: Budapesten, Békéscsabán, Debrecenben, Dunaújvárosban, Egerben, Győrben, Kaposváron, Kecskeméten, Miskolcon, Nagykanizsán, Nyíregyházán, Pécsett, Salgótarjánban, Szegeden, Szolnokon, Szekszárdon, Szombathelyen, Székesfehérváron, Tatabányán, Veszprémben és Zalaegerszegen. Minden diákunk, akárhol is vesz részt a képzésben, ugyanazt a minőséget kapja.

Mennyire büszke az iskola eredményeire, az elmúlt húsz évre visszatekintve?

Az elmúlt húsz évben több mint 30 000 diák végzett a BestMixerben – bármixerek, baristák, pincérek, sommelier-k vegyesen. Ez egy nagyon beszédes szám. Az iskola népszerűsége nagyban annak köszönhető, hogy folyamatosan fejlődünk: az oktatóink a szakma nagyágyúi. Van köztük olyan, aki világbajnoki bronzérmes, és a csapatunk az elmúlt húsz évben összesen 8–10 magyar bajnoki címet szerzett.

Ennyi év alatt számos hajótársaság, szállodalánc és egyéb hálózat hivatalos képzőpartnerévé váltunk. Amikor ezek a cégek Magyarországon toboroznak, egyértelmű a döntésük: a BestMixerbe küldik a jelöltjeiket, mert pontosan tudják, mit képvisel az, aki nálunk végzett.

Jelen pillanatban is vannak olyan oktatóink, akik aktív versenyzők – ez nem véletlen. Az iskola attól működik, hogy mi magunk sem állunk meg.

Mit szeretnél, mit vigyenek magukkal a BestMixer hallgatói?

Stabil alapokat. Szemléletet. Szakmai igényességet. A vizsga csak egy állomás, a valódi fejlődés a gyakorlatban kezdődik. A vendéglátás folyamatosan változik. Aki ebben a szakmában sikeres akar lenni, annak tanulnia kell – folyamatosan. És talán ez a BestMixer lényege: Nemcsak szakmát adunk, hanem gondolkodásmódot is.

Érdekel, hogyan építhetsz tudatos, nemzetközileg is versenyképes karriert a vendéglátásban?

Fedezd fel a BestMixer gyakorlatorientált képzéseit, tanulj valódi szakmai környezetben, és szerezz olyan stabil alapokat, amelyekre hosszú távú jövőt építhetsz. Ne csak munkát válassz – válassz hivatást!

A háromrészes interjúsorozat utolsó része két hét múlva érkezik, ne maradjatok le róla!

Ha kíváncsi vagy, hogyan kezdődött a sikertörténet:

Óceánjáróktól a saját iskoláig – egy bartender karrierútja

Interjúnkban pályakezdésről, tanulásról, határfeszegetésről és arról beszélgettünk, miért lehet a bartender szakma valódi kiugrási lehetőség.

Funzine

Te magad is óceánjáró hajókon kezdted. Mi volt az a legfontosabb „túlélési” vagy szakmai lecke, amit ott tanultál meg, és amit a mai napig próbálsz átadni a tanítványaidnak?

Miután egy lakótelepi srác voltam egy vidéki városban, meglehetősen beszűkült környezetben nőttem fel. Talán ennek is köszönhető, hogy kicsit zárkózottabb voltam, ugyanakkor ott volt bennem egyfajta csibészség. Sok időt töltöttem a játszótéren, szerettem elvegyülni a csapatban, de szinte semmit sem tudtam a világról.

A kilencvenes évek végén aztán néhányan a környezetemből óceánjáró hajókra mentek dolgozni. Mindig vágyakozva hallgattam a történeteiket, nézegettem a fényképeiket. Akkoriban még nem volt digitális fényképezőgép, nem voltak internetes elérhetőségek. Minden élményük egy kicsit távolinak, ugyanakkor nagyon csábítónak tűnt számomra.

Mikor érezted először azt, hogy neked is lépned kell?

Ahogy a vendéglátós szakmában egyre előrébb jutottam, és egyre több tapasztalatot szereztem, egyre erősebben éreztem, hogy eljött az én időm is. Úgy döntöttem, hogy kilépek a komfortzónámból, a tettek mezejére lépek: jelentkeztem egy óceánjáró hajóra dolgozni.

Elmentem az interjúra, ahol a szakmai felkészültségemmel nem volt gond, addigra már gyakorló felszolgálóként dolgoztam. Az angoltudásomon még csiszolni kellett, de végül sikeresen vettem az akadályt: jól sikerült az állásinterjú és felvettek.

Milyen volt az első időszak a hajón?

Akkoriban lépcsőzetes rendszerben alkalmazták a munkavállalókat. Alacsonyabb pozícióban kezdtem, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a pályafutásom a legénységi menzán, asztaltörölgetéssel indult. Bevallom, ez eleinte ijesztő volt, sőt, belül egy kicsit talán degradálónak is éreztem. Ott motoszkált bennem a kérdés: miért kell nekem asztalokat törölgetnem, amikor fel is szolgálhatnék, hiszen már komoly tapasztalatom van a szakmában? Úgy éreztem, ennél többre vagyok képes.

Később azonban megértettem, hogy az óceánjáró hajók – ezek a multinacionális vállalatok – rendkívül tudatosan és precízen felépített rendszerek szerint működnek. Nem véletlen, hogy az emberek az alsóbb pozíciókban kezdenek, hiszen innen viszonylag gyorsan lehet előrelépni. Először meg kell ismerned magát a hajót, a működését, a személyzetet, hiszen az ott dolgozók 45-50 országból érkeznek.

Volt persze vicces pillanat is bőven. Az első napok egyikén lebetegedett a szekciónk bartendere, és engem tettek a helyére. Hittem az ismereteimben, de akkoriban Magyarországon a koktélkultúra még gyerekcipőben járt – 2001–2002 körül ez itthon szinte ismeretlen terület volt. Bejött egy fehér inges úriember, aki láthatóan magas rangú tiszt volt, és könnyedén odaintett, hogy Screwdrivert kérne.

Mivel az angoltudásom akkoriban még korántsem volt tökéletes, a „csavarhúzó” szó maradt meg bennem, és vadul kezdtem nyitogatni a szekrényeket, fiókokat, keresve az eszközt. Pár perc múlva megkérdezte, mit keresek ennyire. Mondtam, hogy a csavarhúzót – mire felhúzta a szemöldökét, és lassan, türelmesen magyarázni kezdte, hogy vodka-narancsra gondolt. Így kaptam meg életem első hajós megrendelését: egy Screwdrivert, ami ma is az IBA standard koktélok egyike.

Mi változott benned ezalatt az idő alatt?

Ahogy telik az idő, egyre magabiztosabbá válsz. Belerázódsz a nyelvhasználatba, már nem kell külön figyelned a tájékozódásra. Amikor mindez természetessé válik, és valóban a rendszer részévé leszel, akkor kezdhetsz előrelépegetni egyre magasabb pozíciók felé.

Talán az egyik legfontosabb dolog, amit egy óceánjáró hajón meg lehet tanulni – és amit a mai napig is gyakran mondok a diákjainknak –, az a türelem és a nyitottság. Arra biztatom őket, legyenek kitartóak, fogadják be az új dolgokat, és mindig merjenek nyitni az ismeretlen felé.

Engem ez a szemlélet azóta is kísér az utamon. 2001-ben mentem hajóra dolgozni, kimondani is különös, de ez már negyed évszázada történt. Bár eltelt 25 év, a mai napig úgy gondolom, hogy ez volt életem egyik legjobb döntése. Persze hozzátartozik, hogy ez a munka fizikailag és szellemileg is komoly terhelést jelent: napi 10–12 óra állás a pultban, folyamatos készültség, naprakész italismeretek – miközben a szabadnapokon sem szabad abbahagyni a tanulást. Aki versenyezni is akar, az ennél is többet tesz bele. Én az aktív időszakaimban körülbelül 50–60 nemzetközi bartender versenyen indultam el, és mindez a saját szabadidőmből ment.

A Karib-tengeren dolgozva rengeteg nemzetiségű vendéggel és kollégával találkoztál. Hogyan formálta ez a látásmódodat, a vendéglátásról alkotott képedet?

Az, hogy rengeteg emberrel dolgoztam együtt, és számtalan különböző vendéggel találkoztam, alapjaiban formálta át a szemléletemet. A hajó folyamatos mozgásban volt – nemcsak földrajzi értelemben, hanem szellemiségében is. Legtöbbször egy amerikai óceánjáró társaságnál dolgoztam, így elsősorban amerikai vendégeket szolgáltunk ki.

A hajó szinte minden nap kikötött valahol, hiszen városonként működött. Napközben volt időnk kiszállni, felfedezni, megismerni az adott hely kultúráját. Ennek köszönhetően testközelből ismerhettük meg a Karib-térség sokszínű világát – Kuba, Bahamák, Cozumel, Costa Maya, Puerto Rico, Jamaica, Saint Thomas, Sint Maarten és a Kajmán-szigetek egyaránt részei voltak az útvonalnak. Mindegyik kikötőnek megvolt a maga sajátos hangulata, és igyekeztünk kihasználni a lehetőséget, hogy ne csak a turistalátványosságokat lássuk, hanem megismerjük az igazi helyi életet is.

Volt például, amikor éjszaka Cozumelben tartózkodtunk, és mexikói kollégáimmal hajnalban komppal átmentünk Playa del Carmenre. Ott a munkatársam családja elvitt minket Cancunba. Így nemcsak a turisták által kedvelt részeket tudtuk megnézni, hanem abba is belekóstoltunk, hogy milyenek az igazi helyi ételek, hol kapni a legjobb tacót, milyen a kedvenc helyi sör. Ezek az élmények sokszor többet adtak, mint bármilyen szervezett program.

Ebben a régióban – és különösen az amerikai életstílusban – a koktélkultúra meghatározó szerepet tölt be. A vendéglátás nem csupán kiszolgálás volt, hanem élményteremtés: hangulat, ízek, történetek és találkozások összessége. Mindez nemcsak szakmailag adott rengeteget, hanem emberileg is formált, nyitottabbá és elfogadóbbá tett.

Az óceánjáró hajókon már a 2000-es évek elején olyan koktélokat fogyasztottak, amelyek idehaza akkor még szinte ismeretlenek voltak, vagy egyáltalán nem számítottak elterjedtnek. Klasszikus italokról beszélünk, mint az Old Fashioned, a Manhattan vagy a Negroni. Ezek karakteres, erőteljes, sokszor kesernyés, fanyar ízvilágú koktélok, melyeket akkoriban alig fogyasztottak hazánkban.

A Karib-térségben ezzel párhuzamosan természetesen a rumalapú koktélok domináltak. Ott a könnyedebb, gyümölcsösebb, frissítőbb italok voltak divatban, a tipikus „strandkoktélok”. Többnyire long drinkekről beszélünk: nagyobb pohárban, jéggel, üdítővel vagy gyümölcslével kiegészítve. Tökéletesen passzoltak a meleg éghajlathoz és a laza életérzéshez.

Ez a kulturális és ízbeli kontraszt is rengeteget adott számomra: egyszerre láthattam a klasszikus, elegáns amerikai bárkultúrát, valamint a karibi, életigenlő, könnyed koktélvilágot.

Vannak a BestMixernek olyan végzettjei, akikre különösen büszke vagy?

Fel sem tudom sorolni, hogy mennyi szállodaláncnál, hajótársaságnál és egyéb csúcskategóriás bárban dolgoznak hallgatóink Magyarországon és külföldön. De ha konkrét példát kell mondani, akkor Hajdinák Dávid neve jut azonnal eszembe.

Dávid 2012-ben tanult az iskolánkban, vidéki kisvárosból jött, hasonlóan hozzám. Elment a Carnival Cruise Line óceánjáró hajóra dolgozni. Bárfelszolgálóként kezdett, később junior bartender, végül bartender lett belőle. Aztán head bartender, bármenedzser asszisztens, bármenedzser, és ma ő a Carnival Cruise Line corporate bármenedzsere. Ez azt jelenti, hogy valamennyi hajón, ami a flottához tartozik, ő határozza meg az italkínálatot, a beszerzést, a standardokat. Ilyen pozícióban magyar ember még nem volt. Az Egyesült Államokban él, Magyarországra már csak látogatóba jön haza.

Dávidra azért is különösen büszke vagyok, mert anno én tanítottam. A többi hallgatónk közül is sokan dolgoznak ma top bárokban itthon és külföldön – és ez az, ami miatt igazán érdemes dolgozni.

Mit mondanál ma azoknak a fiataloknak, aki még csak gondolkodnak rajta, hogy bartenderek legyenek?

Azt, hogy ez a szakma sokkal több, mint aminek elsőre látszik. Nem csupán italokat készítesz. Emberekkel találkozol, kapcsolatokat építesz, és ha bátor vagy és nem félsz nekivágni az ismeretlennek, akkor nyelveket tanulhatsz, világot láthatsz. Ha valaki nyitott, szorgalmas és hajlandó fejlődni, akkor bartenderként kiváló karriert építhet, akár nemzetközi szinten is. Én élő példája vagyok annak, hogy egy vidéki lakótelepről indulva is komoly szakmai pályát lehet befutni. Nem egyik napról a másikra, hanem kitartással, tanulással és türelemmel.

Talán a legfontosabb üzenet a fiataloknak: a bartender szakma nem átmeneti állomás. Valódi hivatást, egzisztenciát, sőt, nemzetközi karriert lehet belőle építeni. Ma a BestMixer Iskolában pont azt a rendszerszemléletet tanítjuk, amit én a Carnival/Royal Caribbean évek alatt tanultam meg.

Indulj el Te is, a pult mögött új világ vár!

Készen állsz? Nézd meg a BestMixer tanfolyamait, és tedd meg az első lépést egy valódi karrierút felé!

Most a háromrészes interjúsorozat első részét olvastátok. A 2. rész két hét múlva érkezik, ne maradjatok le róla!

Ha a borok is érdekelnek:

5 festői borászat és bortúra szerte az országban, ahol a jó hangulat garantált

Nyáron is érdemes ellátogatni hazánk festői szépségű pincészeteihez, hiszen remek gasztroprogramok és hajnalig tartó beszélgetések várnak.

Funzine