Edward és Lorraine Warren a világ talán legismertebb természetfeletti jelenségeket kutató házaspárja, akik pályafutásuk során olyan ügyekkel foglalkoztak, melyek sokasága kapott könyves vagy filmes adaptációt és melyek közül néhányat még az egyház is komolyan vett, igaz, volt olyan esetük is, amit máig rendkívül sokan támadnak. A Warren házaspárt sokan tartják kóklernek, ám az egyház által egyedül elismert démonológus Edward és a látó képességekkel megáldott Lorraine talán túl sok olyan esemény közelébe került, ami már megmagyarázható lenne.
Legismertebb történetük, az Amityville-i horror a legtöbb ember által ismert – mi most inkább a kevésbé elterjedt, ám annál különlegesebb történetekre koncentrálunk. Mondhatnánk, ha az általunk kiválasztott öt esetükből már csak egy is igaz, félhetünk.
A Perron család
A 2013-as év egyik legnagyobb dobása volt a Démonok közt című horror, melyről sokan hihették azt – elsőre többek között mi is – hogy a valós történet csak annyiban valós, hogy egy család egyszer tényleg vett egy házat, de ha kicsit kutakodunk, rájöhetünk, hogy a film alaptörténete valóban megtörtént eseményeken alapszik. Az elátkozott házba költöző Perron családot több démon és szellem is kísértette egyszerre. Az igazi család tíz éven keresztül élt a házban, természetesen miután a démonokat elűzték, sokkal nagyobb nyugalomban, mint az első hónapokban. A család később rész vett a horrorfilm forgatásain is, Mrs. Warrennel együtt, hogy a film minél hűségesebben dolgozza fel az ott történteket. A film sztorija szerint a házat egy boszorkány, Batsheba Sherman szelleme és átka kísérti, illetve annak áldozatai. Batsheba miután megölte gyerekét a Sátánnak feláldozva azt, öngyilkos lett és elátkozta a farm minden későbbi tulajdonosát.
Batsheba története viszont nem valós – bár a személy valóban élt, igazándiból három gyermeke is született, akiket nem áldozott fel a Sátánnak, és ő maga is természetes halállal halt meg, öregkorában. A hölgyet viszont valóban vádolták boszorkánysággal, miután egy árva az ő felügyelete alatt hunyt el, méghozzá attól, hogy egy óriási tűt szúrtak a fejébe. Bár Batshebát a bíróság ártatlannak ítélte, a Warren házaspár szerint mégis ő kísértett a legerősebben a házban.
A Perron család valós története ezzel a tűvel kezdődött el – az anyuka egy nap irtózatos fájdalomra lett figyelmes a délutáni olvasgatás közben és vérezni kezdett a lába, majd egy óriási tű nyomát fedezte fel vádliján, illetve annak mély – és megmagyarázhatatlan nyomát. A kopogások, a furcsa szagok és az éjjeli zajok ekkor kezdődtek el. A farm történelme már ekkor sem volt túl rózsás. A Peronok beköltözésekor már nyolc család is tragédiák sorát élte át, hiszen kevesebb, mint kétszáz év alatt a farm területén két akasztásos és egy mérgezéses öngyilkosság, egy erőszak, egy gyilkosság, két fulladás és négy halálra fagyás volt. A jelenlegi tulajok szerint a ház annyira nem kísértett már, ők csupán néha hallják úgy, mintha a szobákban idegen emberek beszélgetnének, néha vibrál egy szék, néha van egy kis kopogás, és egyszer köd is volt a házban. De amúgy persze semmi különös…
A démonikus tárgyalás
A Warren név erősen köthető ahhoz az 1981-es, connecticuti tárgyaláshoz, mely azért rengette meg a világsajtót, mivel a Bono nevű férfit megölő Johnson azzal védekezett, hogy őt bizony megszállták démonok, ezért gyilkolta meg egy szóváltás után Bonót – viselkedése a gyilkosság után különleges is volt; miután leszúrta a férfit, üveges szemmel indult el a semmibe. Végül több óra múlva találták meg, egy erdőszéli útnál bolyongva. A bíró nem fogadta el a védekezést és elítélte Johnsont.
A történet viszont nem Johnson, hanem menyasszonya öccse, David miatt különös, akinek az esetét kik mások, mint Warrenék vizsgálták. Davidet az új családi otthonba költözéskor szállta meg a gonosz. Történetének több verziója is létezik, valamelyik sztori szerint akkor, mikor először aludt el az ingatlan nappalijában, egy másik elmesélés szerint pedig akkor, mikor egyedül maradt néhány percre egy szobában, míg más mende-monda szerint már a házban élt, mikor a démonok lecsaptak rá. Egy viszont mindegyik sztoriban közös: a kisfiút minden esetben egy kék farmeres, fehér pólós férfi látogatta meg, aki figyelmeztette arra, hogy jobban teszi, ha családjával békén hagyják a házat. Később a kis Davidnek sorozatos rémálmai lettek, a férfi folyamatosan visszajárt hozzá, sőt, egy idő után el is kezdte ütni és fojtogatni, aminek a szülők is tanúi voltak, mikor pedig az ősz rém hallucináció már nappal is megjelentek, megérkeztek Warrenék. A látó Mrs. Warren szerint fekete ködöt észlelt a kis David mellett, ami folyamatosan követte a kisfiút. Végül az ördögűzés során David 43 démon nevét sorolta fel, az eseményen pedig jelen volt Johnson is, aki állítólag azt kiabálta, hogy a démonok őt vigyék el, ne a kisfiút. Ekkor szállhatták meg őt a gonosz lelkek, hogy végül gyilkosságra vetemedjen.
A Smurl család
A Smurl családot egy elég rázós időszakon keresztül zaklatta egy démon kétemeletes házukban 1974 és 1989 között. A család szerint a démon az ágyukat rángatta, egy ízben lelökte lányukat a lépcsőről, fiaikat több ízben is zaklatta szexuálisan, kutyájukat a falhoz vágta, a kopogtatásról és folyamatosan titokzatos bűzről már nem is beszélve. Mikor már nem bírták a nyomást, felkeresték a Warren házaspárt, akik imával és katolikus zenével próbálták elijeszteni az Ed Warren szerint különösen erős démont a lakásból, ám az ahelyett, hogy elhagyta volna a házat, egy tükörre felírta a „Takarodj innen” szavakat, és még testet is öltött egy fekete maszkként.
Warrenék történetei közül ezt támadták a legtöbben – köztük a New York-i Egyetem munkatársa, Peter Kurtz is, aki szerint a Smurf családnak inkább egy pszichológiai kivizsgálásra lenne szüksége szellem sztorik helyett, és nem is tévedett akkorát! Mint kiderül a családfő agyából 1983-ban vizet távolítottak el, ami után amnéziás lett. Az egyház is támadta a családot, állítva, hogy az ott történtek nem mindenképpen démoni események, és bár a família állítása szerint három pap is próbálkozott ördögűzéssel – sikertelenül – csak egy pap volt járt biztosan a náluk, aki két napig velük is élt, ám semmi különöset nem tapasztalt, hasonlóan a jelenlegi tulajdonoshoz.
A Smurl család viszont jól járt a kísértés által. 1986-ban nyíltan kijelentették, hogy unják a sajtó folyamatos érdeklődését, majd furcsa mód nemsokára megíratták és kiadatták történetüket, amit 1991-ben egy TV-film is feldolgozott – az egyik producer Janet Smurf volt…
Annabelle, a gonosz baba
Annabelle a Démonok közt című filmben is megjelenik, mint Warrenék fontos ügye. Az egyik főszereplő a valóságban a nővérnek tanuló Donna volt, aki születésnapi ajándékként kapta meg édesanyjától a babát, ami Donna és Angie elmondása szerint egyre többször változtatta meg magától a helyét – vagyis ha letették a konyhában, a baba néha a nagyszobában került elő, ha letették az ágyra, egyszer csak már a kanapén pihent. Nem sokkal később a két lány gyerekes üzeneteket talált szerte a lakásban, amik minden bizonnyal a babától származhattak, majd a szituáció akkor kezdett el furcsává válni, mikor az egy estét ott töltő jó barátjuk, Lou arra ébredt, hogy a baba fojtogatta, mikor pedig egyszer furcsa zajokat hallott Donna szobájában, és elkezdett a forrás után kutakodni, dereka tele lett kék-zöld aláfutásokhoz hasonló foltokkal.
A lányok ekkor kerestek fel egy papot, aki azonnal tájékoztatta Warrenéket az ügyről, akik ördögűzést rendeltek el, majd Donna kérésére a babát saját tulajdonukba helyezték, elzárva a világtól, később pedig kiállítva azt.
A babát egy médium is megvizsgálta egy szeánsz során. Szerinte a babába egy Annabelle nevű lány szelleme költözött, akinek a holttestét pont azon a mezőn találták meg, ahol később Donnáék lakása is felépült.
Kísértés Connecticutban
Warrenék másik ügye 2009-ben ihlette meg a filmkészítőket. A Kísértetjárás Connecticutban a Snedeker család történetét dolgozza fel, akik az 1980-as években költöztek Southington városába, hogy közelebb élhessenek a UConn Egészségügyi Központhoz, ahol fiukat rákkal kezelték. Miután beköltöztek, találtak néhány kellemetlen meglepetést a pincében, például temetkezési kellékeket, aztán kicsit utánanéztek a ház történelmének, és rájöttek, hogy az egykor egy temetkezési vállalkozás helyszínéül szolgált, vagyis halott volt már benne elég. Snedekrék ellentétben a többi démonok által kísértett családdal nem csak érezték a gonosz képviselőit, hanem látták is őket. Carmen így mesélt róluk:
„Az egyik démon nagyon-nagyon vékony volt, magas homlokkal, hosszú fekete hajjal és mélyen ülő szemekkel. A másiknak fehér haja és szeme volt, hajszálcsíkos öltönyt viselt és a lába folyamatosan mozgásban volt.”
A Warren házaspár természetesen nem hagyhatott ki egy elegáns démont, így nyomozásba kezdtek. A mai információk szerint az egykor a házban dolgozó boncnokok nem egészen úgy bántak a holttestekkel, ahogy kellett volna, a gyerekek szobája pedig egykor pont az az egykori helység volt, ahol a holttesteket előkészítették. A Warren házaspár is furcsa élményeket élt át a házban: például mikor Ed egyszer hallotta, hogy a régebben koporsók szállítására használt lift lánca csörög, lement a pincébe, ahol két nőt látott táncolni, akik viszont közeledésére köddé váltak. Lorraine szerint, amit átéltek a házban, azt egy film sem tudja visszaadni, így rossz véleménnyel is illette a 2009-es horrort – hasonlóan a kritikusokhoz.
