Nagyszerű belga rockbanda vendégeskedik az A38-on március 3-án. A dEUS egyik meghatározó tagját, Mauro Pawlowskit faggattuk a csapaton belüli demokráciáról, a kísérletezésről a hangokkal és a kemény riffekről.
Egyértelműen sokat változott a hangzásvilágotok az előző album óta. A Keep you Close sokkal grandiózusabb, lágyabb, ugyanakkor keményvonalas is. Hogyan alakult ki az új dalok hangvétele?
Fokozatosan. Sokáig tartott megtalálni a megfelelő soundot, sok munkával járt, de nem baj, nem vagyunk lusták. Mindig értetlenül állok, ha azt látom, hogy az emberek nem használják ki azokat a lehetőségeket, amelyek pedig adottak a számukra. De sebaj, szeretem az egyszerű muzsikát is.
Milyen zene inspirál? Van olyan, amitől a falra tudsz mászni?
Személy szerint odavagyok a hangos, brutális zenéért (ha tetszik, a zajért, a dübörgő dobokért, a kemény riffekért és így tovább). Főleg, ha többet iszom a kelleténél. Az maga a mennyország. Azt hiszem, mindenkivel szót értek, de a középszerűség idegesít. Még akkor is, ha be vagyok rúgva. Még az sem tud toleránssá tenni.
Néhány éve azt nyilatkoztad, hogy az, hogy egy belga banda tagja vagy, megkönnyíti a dolgodat: nem kell igazodni a hagyományokhoz, sokkal több lehetőséged van kísérletezni, és például egy brit együttes tagjaként erre esélyed sem lenne. Megváltozott a nézőpontod azóta? A nemzetiség mennyire központi kérdés számodra?
A pálya mindenki számára nyitott. Már csak annyi dolgod van, hogy megragadd a lehetőséget. Amíg szívvel-lélekkel csinálod, addig nincs baj. De a tradíciók is fontosak. Jammelni a nagyival. Imádom a családomat. A család igenis fontos. A nemzetiségi kérdéshez: nem annyira fontos dolog. Az sem baj, ha a németeknél vagy a finneknél kötök ki. Ameddig van rá pénzem… Persze nem vagyok ilyen cinikus. Mondjuk inkább: a családom hozzá tartozik az életemhez.
Sokszor voltál már Budapesten, a Sziget Fesztiválon a Radiohead előtt, a Kisstadionban az REM előtt voltatok az előzenekar. Milyenek voltak ezek a koncertek? Hogyan tetszett Budapest?
Mindenkinek azt mesélem, hogy a Sziget a legjobb fesztivál, és ezt komolyan is gondolom. Sok-sok jó emlékem van Magyarországról. Találkoztunk jófej magyarokkal, kedvesek, de tök dilisek. Pontosan, ahogyan én szeretem.
Az emberek egyre több időt töltenek a Youtube-on és a Facebookon, de nem feltétlenül zenehallgatással töltik az idejüket. Mit gondolsz erről a trendről?
Semmi gond ezzel. Dilis dolgokat nézhetek, játszhatok, dumálhatok a srácokkal, vagy nézhetek ritka, élő Omega-felvételeket is, amikor csak akarok. Mi lenne ezzel a baj? Sőt, most azonnal le is töltök pár Omega-archívot.