A néphiedelem szerint a Krampus és rosszban sántikáló manói egykor hatalmas zűrzavart okozva elözönlötték Tirol hegyeit. Leghőbb szórakozásuk az volt, hogy ostorcsapásokat mértek a lusta falusiakra, az engedetlen fiatalokra és a részegekre. A bűnözőket, semmirekellőket elrabolta a Krampus, és a szülők azzal fenyegették a gyermekeiket, hogyha rosszul viselkednek, értük is eljön majd.

Teltek, múltak az évtizedek, és a kereszténység felülkerekedett a pogány hagyományokon. Az ünnepeket már nem a rettegés határozta meg, hiszen feltűnt a színen a jólelkű Szent Miklós, azaz a Télapó. A tiroli hegyek elszigetelt falvaiban viszont a félelmetes Krampus legendája sokáig élénken élt az emberek fejében. A helyiek megpróbálták pozitívabb színben feltüntetni a gyerekek előtt, ezért úgy döntöttek, ezután a Télapó segítőjeként tekintenek rá.

Onnantól kezdve a „Télapó gonosz ikertestvére” a történetekben a nagyszakállú mellett utazott a rénszarvasok húzta szánon. Olyanok voltak ketten, mint a jó zsaru és a rossz zsaru: míg Télapó megjutalmazta a jól viselkedő gyerkőcöket, Krampus megbüntette a rosszakat. A modern tiroliak tehát megtalálták a módját, hogy sokkal magasztosabb feladatkört kaphasson az egykor rettegett lény. Felnéznek a lázadó démonra, amiért az emberi gyarlóság kvázi testet öltött általa, és tisztelik, mert a dacos Krampus az elüzletiesedett ünnepekkel szembeni ellenállást jelképezi.

Krampus „parádé”

Napjainkban minden évben ünnepségeket tartanak a Krampus és manói tiszteletére Tirolban; novembertől Vízkeresztig tucatnyi városban és faluban megemlékeznek róluk. A Krampus fesztivál például messze földön híres; esténként félelmetes jelmezt, szarvakkal ellátott démoni maszkokat öltenek az emberek, és kezükben fáklyákkal vonulnak végig az utcákon. Tirolban az év egyik legnagyobb eseménye ez, ami a helyieken kívül a turisták zámára is vonzó program. Akár be is öltözhetnek, ha megengedhetik maguknak a borsos árú jelmezek kikölcsönzését.