#1 A szörnyeteg és a szépség (1952)

Adott egy rendező, egy gyártásvezető, egy színésznő és egy író, akik mind ugyanannak az embernek, a Jonathan Shields (Kirk Douglas) nevű producernek köszönhetik a sikerüket. Az embernek, aki aztán arról is tett, hogy meggyűlöljék őt, viszont amikor újra filmet készít és megkeresi őket, egyikük sem meri a szemébe mondani, hogy nem kíván többet vele dolgozni.

#2 Champion (1949)

A színész egy Midge Kelly nevű, rossz sorsú bokszolót alakít, aki bármire képes lenne azért, hogy világbajnok legyen. A film Oscar-díjat nyert a vágásért, Douglast pedig jelölték a legjobb férfi főszereplő díjára.

#3 A nap szerelmese (1956)

A színész nem kisebb művész, mint Vincent van Gogh bőrébe bújt a film kedvéért. A forgatókönyv Irving Stone fiktív részleteket sem nélkülöző életrajzi könyvén alapult. Douglast ismét Oscar-díjra jelölték, de az elismerést végül nem vihette haza.

#4 Ace in the Hole (1951)

Chuck Tatum (Kirk Douglas) lecsúszott városi újságíró. Meglátja a lehetőséget egy bányában rekedt férfi történetében, és hogy újra csúcsra törjön, manipulálja az eseményeket. Elintézi, hogy a mentőakció elhúzódjon, eközben bőszen írja exkluzív beszámolóit, nem törődve azzal, mi történik a bajba jutott férfivel. A forgatókönyvéért Oscar-díjra jelölték a filmet.

#5 Spartacus (1960)

A négyórás film a színész egyik legismertebb projektje. Kirk Douglas a címszereplő, gladiátornak felcsapó, majd a rabszolgafelkelés élére álló Spartacust alakítja. Spartacus a római sereggel sem fél szembemenni, a jelentős túlerő miatt viszont végül a kezdeti sikerek ellenére kínok között bukik el.

Mielőtt belevágnánk: Chris karrierje 2002-ben kezdődött, amikor több TV-sorozatban (Guinevere Jones, Neighbours, Marshall Law) szerepet kapott hosszabb-rövidebb időre. Cikkünkben most nem a kezdeti szárnypróbálgatásokat, hanem a szériák utáni első 5 nagyjátékfilmjét vesszük sorra.

#1 Star Trek (2009)

A Star Trek-univerzum 2009-es részében Chris Hemsworth alakítja George Kirköt, James T. Kirk apját. Egy összecsapásban 12 percig volt az űrhajó kapitánya, mégis sikerült megmentenie 800 ember életét, köztük a fiáét és a feleségéét.

#2 Pokoli édenkert (2009)

A trillerben Hawaii-ra tartó friss házasok közel sem tökéletes nászútját követhetjük végig. A paradicsomnak vélt hely a szemük előtt változik földi pokollá, amikor egy párokat gyilkoló titokzatos idegen elől menekülve már azt sem tudják, kiben bízhatnak meg.

#3 Ca$h – A visszajáró (2010)

Sam és párja egy pénzzel megtömött bőröndöt találnak, és eszük ágában sincs őrizgetni azt, amíg jogos tulajdonosa el nem megy érte. Boldogan és költekezve élik világukat, mígnem elherdálják a hatalmas összeget, és felbukkan a rosszarcú bűnöző, aki visszaköveteli azt. A párocska csak úgy tudja megadni a tartozást, ha rablónak áll.

#4 Ollie Klublershturf vs. the Nazis

Különös macska-egér játék a nácik, egy hihetetlen elme, és egy időgép között.

#5 Thor (2011)

Asgard királyának legidősebb fia, Thor arra készül, hogy átvegye apja után a trónt. A beiktatási ceremóniát jégóriások zavarják meg, amit sem a jövőbeni uralkodó, sem testvére, Loki nem hagyhatnak tétlenül. Mivel apjuk parancsa ellenére cselekednek, Odin megfosztja Thort isteni erejétől, és a Földre küldi pörölyével együtt, amit csak az tud használni, aki méltónak mutatkozik rá.

A színész nem tétlenkedik, hamarosan új filmekben láthatjuk a mozivásznon. A közeljövőben a Jay és Néma Bob rebootban (2019) és a Dhaka című filmben fog feltűnni, 2021-ben pedig a What if..? c. sorozatban Thort játssza majd. Ugyanabban az évben kerül mozikba a Thor: Szerelem és mennydörgés, és már bejelentették, hogy Hemsworth kapta meg  a címszerepet Hulk Hogan készülő életrajzi filmjében. Utóbbi bemutatásának dátuma egyelőre nem ismert.

Kiemelt kép: Gage Skidmore

Mi sodort titeket erre a pályára?

Barna: A középiskolában indítottak egy színjátszó csoportot, ahova bárki beiratkozhatott, ha kellő hajlandóságot érzett magában. Engem az osztálytársaim unszoltak, mondván én olyan jópofa fiú vagyok, nekem ez biztos menne. Addig-addig mondogatták, hogy végül belementem. Annyira megtetszett, hogy a kétéves foglalkozás után még egy évvel tovább is maradtam.

Mit jelent az, hogy „jópofa” fiú voltál? Élénk, hangos kisgyerek voltál?

Barna: Nem voltam hangos, inkább jól értettem ahhoz, hogyan oldjam fel az osztályon belül a konfliktusos helyzeteket.

Dávid, a te történeted hogy kezdődött?

Dávid: Általános iskolában József Attila születésének 100 éves évfordulójára egy műsorral készültünk. Amikor az egyik versmondó megbetegedett, a magyartanár megkérdezte, nem lenne-e kedvem beugrani helyette, a Kész a leltár című verset kéne szavalnom. Úgy voltam vele, miért is ne szerepelnék, jól jön a fellépésért beígért ötös irodalomból. Ezután kezdtem el a diák színjátszó csoportban is játszani.

Egyetemi hallgatóként több szerepet is kaptál a katonában. Olyan volt a színház világa, mint amilyennek elképzelted?

Dávid: Nagyobb volt a felelősség, több volt a munka. Ekkor jöttem rá, hogy nem biztos, hogy egy szerep „kész” lesz a premierre, sokszor sokkal tovább tart, míg beérik. Folyamatosan újra kell gondolni magunkat, új gesztusokat, hangsúlyokat kitalálni, hogy életben tartsuk a szerepet és az előadást.

Mi a legnehezebb része a szakmátoknak, amiről egy kívülálló nem is gondolná, hogy nehézséget okozhat?

Barna: Nagyon nehéz volt az exhibicionizmussal megküzdenem. Mi, színészek ilyenek vagyunk, hiszen folyamatosan kitesszük magunkat a publikum elé, imádjuk, ha néznek, ha megtapsolnak. De azért ez ennél árnyaltabb, van benne egy kettősség, sokszor félünk is attól, hogy megmutassuk magunkat. Állandóan változik, hogy melyik működik erősebben bennünk, de ezt már megszoktam. Ami még mindig nehézséget okoz, amikor el kell engedni egy szerepet, mert már nem játsszuk többet. Olyan ez, mintha az életemben is véget ért volna egy szakasz.

Dávid: Gyakran rám tör a bizonytalanság, hogy vajon a nézők meg fogják-e érteni, tetszeni fog-e nekik a darab. Az is nagy félelmem, hogy egyszerűen csak elmúlik a játékkedvem, és nem akarok majd többet játszani. Ilyenkor mindig arra gondolok, léteznek olyan társulatok is, ahol a színészeknek kell a díszletet elpakolni és a saját ruhájukat kimosni a fellépés után. Ehhez képest igazán nincs okom panaszra.

Kinek a visszajelzése a legfontosabb a számotokra?

Barna: Eddig három társulatban játszottam, mindenhol másféle színházi eszme szerint dolgoztunk. Azt hiszem, érzed, amikor jó vagy, ha nyitott szemmel jársz, és figyeled a társaidat és a rendezőt is. Én adok nekik valamit, amire ők reagálnak, amire én megint felelek valahogy. Feszegetjük egymás határait, persze csak a jó értelemben.

Melyik színházban érezted magad legjobban, hol tudtál legjobban azonosulni az intézmény felfogásával?

Barna: Talán majd 60 évesen tudok erre a kérdésre válaszolni, most még nem. Mindenhol tanultam valamit, igyekeztem mindegyik hely hasznos figurája lenni.

Dávid, te kinek a szavára adsz leginkább? Dávid: Főként a belső hangomra figyelek. Ezután jön a rendező, meg a társulat, ők tudják legjobban, milyen munkafolyamat előzte meg az előadást, minek is kellett volna történnie a színpadon.

Van valamilyen álomszerepetek?

Barna: Most, hogy feltetted ezt a kérdést, rájöttem, hogy nincs. Öt évvel ezelőtt nagyon el akartam még játszani Molière mizantrópfiguráját. Persze még most is így vagyok ezzel, de úgy gondolom, még bőven van időm, hogy ebben a szerepben is kipróbáljam magam.

Dávid: Nem tudom, mindig más. Még Kurázsi mama is akartam lenni (nevet), egy Dosztojevszkij-darabot is jó lenne csinálni. Azt viszont tudom, hogy a Komédia művészetét, amit egyetemen dolgoztunk fel, még nagyon szívesen csinálnám most is.

Melyik szerepet könnyebb eljátszani: ami közelebb áll hozzátok, vagy ami teljes ellentéte az egyéniségeteknek?

Barna: Mindig próbálok egy kapcsolódási pontot találni, bármennyire is azt gondolom első blikkre, hogy nem tudok azonosulni a szerepemmel. Mindig van legalább egy mondat, ami összesűríti a karakter lényegét.

Dávid: Valahogy az összes szerepem hasonlít rám egy picit. Muszáj a saját tapasztalataimból, élményeimből kiindulni, nem tudom levetkőzni saját magam. Ha ez sikerülne, biztosan valami mást csinálnék.

Mivel foglalkoznátok, ha nem színészek lennétek?

Dávid: Talán a vendéglátásban dolgoznék, nyaranta, egyetemista koromban voltak ilyen munkáim. Esetleg tanár lennék, mondjuk drámatanár, valamilyen szinten mindenképpen a színjátszással foglalkoznék.

Barna: Detektív vagy szakács. A gasztronómia nagyon érdekel, egy ramenlevesért akár 12 óráig is hajlandó vagyok a konyhában ülni, ennyi ideig kell ugyanis főzni az alaplevét. A főzés és a színészkedés között szerintem van hasonlóság. A szakács az ételeivel akar örömet szerezni, a színész pedig az előadásával. Amikor felmegyünk a színpadra, mi is főzünk valamit, amit felkínálunk a közönségnek, aztán várjuk a visszajelzéseket, amelyekből tanulhatunk. A lényeg, hogy adhassunk nekik valamit, amivel reményeink szerint jót tettünk velük.

Képek: Németh Krisztina

Novkov Máté 2016-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Bagossy László, Pelsőczy Réka és Rába Roland osztályában. Jelenleg az Örkény Színház társulatának tagja.

Édesanyád színésznő. Gondolom, gyerekkorod óta életed szerves része a színház.

A színházban nőttem fel. Édesanyám (Oláh Zsuzsa színésznő – a szerk.) egyedül nevelt engem, nem szerettem egyedül otthon lenni, így 7-8 éves koromban megkértem, hadd menjek be esténként a színházba vele. Ő persze nem akarta, hogy ennyi idősen késő estig ott legyek, aztán rájött, úgyis megvárom az előadások után, így belement. Megmondom őszintén, akkor még nem néztem előadásokat, nem érdekeltek a színészek; a kelléktár, a díszlet, a zsinórpadlás érdekelt, a világosítókkal ültem és beszélgettem. Mint minden gyereket, lenyűgözött a színház felépítése és világa a színekkel, fényekkel, füsttel, tömeggel. A színháznak varázsa van, ami elvakítja az embert. Az én esetemben ez még mindig tart.

Tehát már gimnazistakorod előtt tudtad, hogy színész akarsz lenni?

Igen, már az Ady (Debreceni Ady Endre Gimnázium – a szerk.) drámatagozatát is tudatosan választottam, megjelöltem ugyan egy másik, két tannyelvű gimnáziumot is, de azért bíztam benne, hogy felvesznek az Adyba. Így lett, és egyre komolyabban kezdtem foglalkozni a színészettel.

Anyukád támogatott?

Mindig mindenben támogat engem. Nyilván azt szeretné, hogy boldog legyek, és szeressem, amit csinálok. Finoman azért jelezte nekem a gimnáziumi éveim alatt, hogy a színműn kívül más egyetemet is jelöljek meg. Végül persze nem jelöltem meg mást. Hiába érdekelt például a történelem, sokkal erősebb volt bennem a vágy, hogy színész legyek. Feleslegesnek éreztem, hogy egy évig üljek az iskolapadban, mert utána úgy is újrafelvételiztem volna a színműre;

nem akartam átverni senkit.

Anyában volt egy féltés. Hiába varázslatos a színház világa, nehéz összeegyeztetni a magánélettel. Bizonyos értelemben ez más, mint mondjuk egy fogorvos, akinek délután 6-kor véget ér a munkaideje. Nálunk délelőtt 10-2-ig vagy este 6-10-ig tart a próba vagy előadás. Este sem rohanunk haza, gyakran itt maradunk beszélgetni. Később anya is rájött, hogy felesleges visszatartania, ha ezzel szeretnék foglalkozni, úgyis ez lesz az én utam.

Még a gimnázium alatt szerepeltél a debreceni Csokonai Színház Valahol Európában című darabjában. Hogy emlékszel vissza rá?

Akkor próbáltam életemben először színházban. Horváth Patrícia rendezte a darabot, én olyan 18 éves lehettem. Már előtte is voltam castingon, bár gyakorlatilag el voltam tiltva a színháztól, hogy ne hiányozzak az iskolából. Fogalmam sem volt arról, hogyan kell próbálni, de nagyon el akartam játszani Ficsúr szerepét. Ösztönösen csináltam a dolgomat, nem mindig jól, de nagyon élveztem az egészet, minden olyan egyszerűnek tűnt.

Izgultál?

Olyannyira, hogy nem figyeltem a koreográfiára, és eltörtem a gyűrűsujjam a premieren. Nagyon koncentráltam, vitt az adrenalin, hallottam, hogy történt valami, de ment tovább minden, csak jeleztem az ügyelőpult felé, hogy furcsán állnak az ujjaim. Nem éreztem, hogy fájna. Másnap elmentem röntgenre, kiderült, hogy eltörött és műteni kell. A premierhez rögtön életem első műtétje is köthető. Még mindig megvan a seb helye.

A gimi után felvettek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, így Budapestre költöztél. Hogy élted meg ezt a változást?

Nagy váltás volt. Itt minden szélsőségesebb, leginkább az emberek viselkedése. A debreceni nyugodtabb tempóhoz képest ez a világvárosi forgatag megviseli az embert, de az egyetemen annyira sok volt a munka, hogy nem nagyon volt időm ezzel foglalkozni. Amint bekerültünk, megállás nélkül dolgoztunk: műhelymunka, vizsgára készülés, egyik óráról a másikra rohanás.

A 2016-os színészosztályból összesen öten szerződtetek az Örkény Színházhoz. Ez mennyiben volt tudatos döntés?

Harmadévesek voltunk, mikor Bagossy majdnem az egész osztályt elhívta a Hamletbe játszani. Hatalmas megtiszteltetés volt. Bagossy főrendező az Örkényben, a színműn ő volt az egyik osztályfőnökünk, de ettől még nem volt evidens, hogy ide szerződik az egész osztály. Az Örkényben a legfiatalabb színész 30 körül lehetett, így kellett a frissítés. Jókor voltam jó helyen. Ezt nem lehetett megtervezni, kellett hozzá tehetség, affinitás, ambíció, de nagyrészt a szerencsén múlt. Tudom, álomszerűnek hangzik, hogy rögtön felvettek az Adyba, utána a színműre, majd az Örkénybe, de biztos vagyok benne, hogy jönnek majd kihívások, ki tudja, mit hoz az élet.

Szerencsésnek érzem magam, hogy most jó helyen jó emberekkel dolgozhatok.

Megkaptad az első főszereped a decemberben bemutatásra kerülő Patikában. Hogy készülsz rá?

Elolvastuk az olvasópróbán Szép Ernő drámáját, mert még nem volt kész az átirat, amivel dolgozni fogunk. A következő próbán kaptuk meg, kivéve a harmadik felvonást, az még mindig készül. Kezdésnek leültem otthon, és elkezdtem tanulni a szöveget, tudva, hogy nem feltétlen ez lesz a végleges. Felkészültnek, improvizatívnak kell lenni, akár a premier napján is lehet változtatás. Muszáj elkezdenem a szövegtanulást, mert vannak jelenetek, amelyeket végigbeszélek, a második és harmadik felvonás kész szövegcunami.

Van benned bizonyítási vágy?

Óhatatlanul bennem van, hogy ez az első főszerepem, oda kell tennem magam. Eddig is sokat láthattak már a nézők színpadon, de most hatványozottan fognak figyelni rám. Sok munka lesz vele és rengeteget fogok belőle tanulni, de nem akarok rágörcsölni. Ez egy nagy kihívás, be akarom bizonyítani magamnak, hogy meg tudom csinálni.

Elsősorban saját magamnak akarok megfelelni.

Milyen elvárásokat támasztottál magaddal szemben?

Nincs semmi konkrétum, nem tudom, milyen hatások fognak közben érni. Nekem ez ismeretlen terep. Eddig is sok mindent tanultam, de most még többet fejlődhetek szakmailag. Például már a próbafolyamat is rengeteg koncentrációt igényel, be kell osztanom az energiám.

Egy fiatal patikussegéd, Balogh Kálmán bőrébe bújsz. Mit gondolsz róla?

Hatalmas öröm volt számomra, hogy eljátszhatom Balogh Kálmánt. Ez egy hálás feladat, hiszen önmagamat játszhatom a színpadon. Magamból kell fogalmaznom, nem bújhatok egy különc karakter mögé, nincs menekvés. Rába Rolandtól tanultam, hogy ha minden körítés nélkül jól el tudod mondani a szöveget, az már fél siker. Ezt érzem ennél a darabnál is, így egyelőre ezen dolgozom.

Van olyan szerep, amivel nagyon meg kellett birkóznod?

Mindegyikkel. A Hamlet Horatiójaként például életemben először próbáltam úgy, mint egy igazi színész. Nehezen ment, nem tudtam, pontosan mit szeretne Bagossy látni.

Balra tőlem Csuja Imre, jobbra Für Anikó, és még a szöveget is mondanom kellett – teljesen be voltam parázva.

Nem tudtam úgy lelazulni, mint most. Fogalmam sincs, hogy oldottam meg. Most játszottuk 75-szörre a Hamletet, azóta sokat változtattam, már amennyit a forma megengedett.

Ha egy előadást sok ideig játszotok, hogy tudsz megújulni egy szerepen belül?

Néha könnyebb, néha nehezebb. Az Anyám tyúkjában például lehet játszani a versekkel, újraértelmezni őket, meg merjük lepni saját magunkat és a kollégákat. Tóth Árpád Meddő órán című versét eleinte komolyan vettem (elkezdi komoly hangnemben szavalni – a szerk.), de rájöttem, hogy mennyi önirónia van ebben a versben (könnyedebb hangnemben folytatja a szavalást – a szerk.). Egy kötöttebb darabnál, mint például a Hamlet, ez nem ilyen egyszerű. Belül kell megújulnom ahhoz, hogy ne fásuljak bele. Nüansznyi apróságokon múlik, de akár a 75. előadás után sem késő változtatni.

Létezik álomszerep?

Már gondolkodtam ezen, de szerintem nincs. Legalábbis egyelőre nincs erre válaszom, keresem még magam. Balogh Kálmánnak nagyon örülök.

Szinkronizálsz is. Hogy csöppentél bele a szinkron világába?

Még az egyetemen tartott Aprics László szinkronrendező egy kurzust, majd elhívta az osztályunkat, próbáljuk ki magunkat kisebb szerepekben. Teljesen más, mint a színház, szinkronban sokkal színesebbnek, többnek kell lenni. A színpadon tilos úgy beszélni, mint ahogy a szinkronstúdióban.

Nemrég kaptam egy főszerepet egy török sorozatban, a Sorsok útvesztőjében. Ez az első nagy szinkronszerepem, nagyon örültem neki. Hetente kétszer elmegyek a szinkronstúdióba, ahol három órán keresztül vesszük fel az anyagokat. Pócsik Ildivel (Pócsik Ildikó szinkronrendező – a szerk.) dolgozom, ő mindig elmondja, mi lesz abban a részben, amit fel fogunk venni, nem csak elém rak egy szöveget, hogy mondjam fel anélkül, hogy érteném, miről beszélek.

Hol szeretnél tartani szakmailag 25 év múlva?

Nehéz erre válaszolni, én csak boldog szeretnék lenni, egy boldog 52 éves ember. Szakmailag fogalmam sincs, hol fogok tartani 25 év múlva. A jelenre koncentrálok.

Fotók: Deák Vera

Kiderült, nagyon is félős vagyok, olyannyira, hogy kolléganőmmel nem is tudunk végigmenni a pályán. Idén ismét visszatértem a Nightmare in Budapestbe, ezúttal azért, hogy felderítsem a hely kulisszatitkait.

Horrorház egy szellemmentes helyen

Dömsödi Gábor, a Nightmare in Budapest tulajdonosa elárulta, hogy több vendég is megkérdezte már tőlük, a Nightmare-nek nincs-e saját házi szelleme, de erről Gáboréknak nincs tudomása. A horrorház megnyitása előtt a pince teljesen üresen állt, a tartóoszlopokon és a rajtuk látható fekete kéznyomokon kívül semmi nem volt itt.

A Nightmare „játszópályája” jelenleg 400 négyzetméteres, de még körülbelül ugyanekkora hely áll kihasználatlanul, így akár duplájára is növelhető az interaktív horrorház. A pince jelenleg használaton kívüli részében is jártunk, ami felett a Rákóczi út autósávjai futnak. Maga az épület egyébként a második világháborúban súlyosan megrongálódott Grünwald-ház, melyet egykor a város egyik legpompásabb házaként tartottak számon, Budapest ostroma után viszont sajnos vitatható megoldásokkal állítottak helyre, és régi pompáját teljesen elveszítette.

A vendégek a már meglévő félelmeiket hozzák magukkal

A Nightmare in Budapest nem akarja lemásolni a híres horrorfilmeket, így nincsen Kör- vagy Annabelle-szoba, még ha a vendégek sokszor így is képzelik.

A Nightmare in Budapest 2011-es nyitása óta már többször költözött, de horrorkonyhájuk vagy sötét szobájuk minden helyszínükön volt. A dekoráció is szép lassan gyűlt össze az évek alatt, sok bútort pedig maga Gábor ácsolt össze, a pince egyik nem használt sarkában még egy tavalyi fenyőfán is megakadt a szemem, ami idén karácsonykor ismét szerepet kap majd.

Az interakción van a hangsúly

Hétköznaponként 4-5, hétvégén 6-7 színész dolgozik a Nightmare-ben, hogy a frászt hozzák ránk. Nincsenek előre megírt szövegek, sem feladatok, a szituációkat általában a helyzet szüli, a színészek improvizálnak.

„Már az első szobában le tudjuk venni, mit engedhetünk meg a vendégekkel. Ha hatalmasakat sikítoznak, vevők a vicceinkre, tudjuk, hogy szabadjára engedhetjük a fantáziánkat. Közben figyeljük az eseményeket is a kulisszák mögül, hallgatózunk, hogy megtudjunk egy-két dolgot a vendégekről. Ha nem az ijedős típusba tartoznak, nem rémüldöznek, inkább picit viccesebbre vesszük a figurát, persze csak a horror műfaji keretei között. A lényeg, hogy jól érezzék magukat nálunk” – meséli Marcsi, a Nightmare egyik színésze.

„Itt nincs két egyforma nap, ahogy nincs két egyforma vendég sem, az új jelmezekkel, sminkekkel, ötletekkel pedig egymást is motiválják a színészek” – árulta el Marcsi, amikor arról kérdezem, miért is szeret itt dolgozni.

Néha még a színészek is megijednek

Marcsi bevallotta, hogy ő maga eléggé félős, amit a kollégái ki is használnak, sokszor megijesztik őt. Sőt, már az is előfordult, hogy az egyik vendég rémisztette halálra.

„Egyszer a sötétszobában az én feladatom volt, hogy fel-le kapcsolgassam a villanyt. Az egyik pillanatban a vendég ott termett előttem a semmiből. Teljesen frászt kaptam tőle.”

Két vendégturnus között pedig azon is versenyeztek már, ki tud a leggyorsabban végigjutni a teljesen sötét horrorházban.

Persze a történet fordítottjára is volt már példa, az is előfordult már, hogy a nevetést nem tudták abbahagyni a színészek.

Aki nem tudja levágni a lábát, az nem is jöhet

Mivel a kulcsszó az interakció a Nightmare in Budapestnél, nagyon fontos, hogy a színészek értsenek a dolgukhoz. A színésznek jelentkezőknek az az első feladatuk a castingon, hogy egy képzeletbeli fűrésszel vágják le a lábukat. Ha elég hangosan, félelmetesen kiáltoznak, nagy átéléssel csinálják, már jó eséllyel indulnak. Ezután végig is kell menniük a pályán egy próbakörön, hogy a gyakorlatban is bebizonyíthassák, mennyire értenek a rémisztgetéshez, milyen gyorsan tudnak reagálni a különböző szituációkban.

Mit rejt a maszk?

A színészek öltözőjébe érve három kipingált arcú fiúval találkoztunk. Az egyikük, a Joker-mosolyú, fekete szemű srác elárulta, az arcán látható sminket 15 perc alatt dobta fel, már rutinból, mivel egy jól bejáratott karakterről van szó. Ha mindezt latexből készítette volna, több időt vett volna igénybe. A sminket egy professzionális sminkboltból szerzik be, és gyakran dolgoznak színes kontaktlencsékkel is.

A sminket és a jelmezt a színészek általában maguk találják ki, itt sincsenek kőbe vésett szabályok, a lényeg az, hogy ők is jól érezzék magukat, miközben persze a frászt hozzák ránk.

Különös reakciók a vendégektől

A vendégek reakcióját sosem lehet 100% biztonsággal kiszámítani. Sokan azt gondolják, hogy amikor az emberek megijednek, egyből ütnek. Ám az esetek többségében erről szó sincs, mesélte Gábor, ijedtében először mindenki hátrál egy lépést, mire behúzhatnának egyet a színésznek, azok már rég eltűntek a sötétben. Két kivételt azért mégis meg tudott említeni: az egyik színész egyszer egy gyomrost kapott, a társát pedig megpofozták.

Az is kiderült, hogy a külföldi vendégek sokkal jobbak, mint a magyarok, mivel jobban beleélik magukat a szituációkba, nyitottabbak és jobban reagálnak a váratlan szituációkra. A magyarokra jellemzőbb az illetlen viselkedés is, ők sokkal gyakrabban káromkodnak ok nélkül a színészekkel, vagy tesznek fel sértő kérdéseket.

Marcsi egy vicces esetet is megosztott velünk. A játék egy pontján gyakran szólítja fel arra a játékosokat, hogy mondjanak egy indokot, miért ne ölje meg őket. Amikor egy finn vendégtől is megkérdezte, a férfi azt válaszolta, azért, mert ő ismeri a Mikulást. „Ennél jobb választ még senki nem mondott.”.

Horrort mindenkinek!

Bár elvileg az alsó korhatár 14 év, szülői beleegyezéssel ennél fiatalabbak is végigjárhatják a horrorpályát, és ezzel sokan élnek is. Persze arra is volt példa, hogy 30-40 évesek távoztak sírva. Olyan tanárnők is akadnak, akik az osztályukat hozzák el a Nightmare-be, akár Dániából is, néhányuk már visszajáró vendég.

Ahogy az elején írtam, töméntelen mennyiségű horrort képes vagyok elfogyasztani, de a Nightmare in Budapestben azért nekem is inamba szállt a bátorságom.

Még azután is kérdéses, milyen merészen tudnék végigmenni (-rohanni) a horrorházon, hogy a vérfagyasztó hely feltárta előttem a titkait.

Mert ha van velőtrázóan félelmetes hely a világon, a Nightmare in Budapest az.

Képek: László Benedek

2014-ben hirdették meg először a 100 szóban Budapest pályázatot. Hogyan kerültél a történetbe, hogyan született meg a 100 szóban a város előadás?

Egy programszervező ismerősöm, aki a 100 szóban Budapesten dolgozott keresett meg az ötlettel, hogy ne csak könyvben, hanem élő előadások formájában is eljutassuk az emberekhez a 100 szavas történeteket. Egyből elvállaltam a felkérést, a feladathoz társamul pedig Szilágyi Csengét választottam, aki a Színművészeti Egyetemen osztálytársam volt és mindig szerettünk együtt dolgozni.

Hogyan döntitek el, mely történeteket válogatjátok be az előadásotokba?

Vannak olyanok, melyek olvasva nagyon jók, de előadva annyira nem izgalmasak. Színészként a tartalom mellett a hatásmechanizmus szempontjából is vizsgálódunk az előadandó történetek kiválasztásakor. Az évek alatt finomodott annyit az ízlésünk, hogy Csengével, akivel egyébként is egy hullámhosszon vagyunk, szinte azonnal el tudjuk dönteni, melyik pályázó műve él meg a színpadon, melyiket érdemes megzenésíteni, és melyik az, amelyik leírva érvényesül jobban.

Nemcsak előadod a műveket, de a zsűri tagja is vagy. Melyik feladat áll közelebb hozzád?

Ez az egész projekt egy szerelemgyerek számomra, a két szerepem nem különül el benne. Már akkor elképzelem, hogyan nézne ki egy szöveg a színpadon vagy az utcán énekelve, amikor először olvasom. Ha összeáll bennem a történet, igyekszem az adott művet továbbjuttatni.

Neked melyik a kedvenc történeted?

Sok van, ami megragadt bennem, ezrét nem szeretnék egyet sem kiemelni, nagyon különböző sztorikról van szó. Valamelyik egy apa elvesztéséről szól, a másik a dugóról a városban. Az a legjobb bennük, hogy mindegyik középpontjában az ember, az emberi történetek állnak, így nem csak Budapesten lehet élvezni őket, vidéken is megállják a helyüket, sőt, Londonban is, ahol nemrégiben Hrutka Róberttel léptem fel, és az előadásba belecsempésztem néhány 100 szavas történetet is. Az, hogy budapestiként hallgatjuk őket, és tudjuk, hogy a történetben szereplő 4-es 6-os villamos vagy a 9-es busz hol közlekedik, vagy hogy hol van az Astoria, csak plusz.

Hozzá kell tenni, te sem Budapesten nőttél fel. 18 éves korodig Kistarcsán éltél. Milyen érzés volt fiatal felnőttként belecsöppenni a fővárosi életbe?

Kistarcsán volt az otthonom, de itt, Budapesten szocializálódtam. Ide jártam bölcsődébe, általános iskolába, gimibe, egyetemre, majd 18 évesen, amikor kollégista lettem, már ténylegesen itt is laktam.  Budapestinek vallom magam, mivel minden ideköt.  Ezernyi emlék fűz az Ecseri úthoz, Kőbányához, ahová iskolába jártam és a Belvárosi Színházhoz, ahol most dolgozom.

Miről szólna a te 100 szavas történeted?

Egyszer nekiültem, hogy megfogalmazzak egy történetet, de egyszerűen nem ment. Ehhez is kell egyfajta véna, hogy valaki megtalálja a megfelelő szavakat.

Mi lett volna a sztori?

Egy szombati napon éppen a Belvárosi Színházba jöttem rollerrel, amikor megláttam egy táblát az utcán, előtte egy mécsessel. A táblán a következő felirat állt: „Én is voltam már ott, ahol te, te is lehetsz ott, ahol én.” Azt gondoltam, biztosan meghalt valaki ezen a helyen, és az illető szülei kereszt helyett ezzel az üzenettel hívják fel az emberek figyelmét a veszélyes átkelőhelyre. Csak másnap, amikor ismét arra jártam, vettem észre, hogy a tábla mellett egy idős koldus bácsi ült. Ekkor jöttem rá, nem is volt itt semmilyen baleset, a hajléktalan próbált némi alamizsnát gyűjteni az üzenettel.

Melyik a kedvenc budapesti helyed?

Nem tudom, sok van. Szeretem a 9. kerület rehabilitált részét, kedvelem a Belvárosi Színház környékét is. Eddig mindig a belvárosban éltem, de pár napja kiköltöztem a külvárosba. Most, hogy 30 éves lettem, kicsit más lett a prioritás, már nem szeretek a kukásautó zajára ébredni, az állandó pörgés sem annyira a lételemem, sokkal fontosabbá vált a nyugodt otthoni környezet.

Említetted, hogy rollerrel közlekedsz, vagyis közlekedtél. Gondolom, a külvárosból már nem így jutsz be a színházig.

Kocsival bejövök egy darabig, utána pedig rollerrel megyek tovább. Délután 5 óra környékén másképp szinte be sem tudnál jutni a belvárosba. Szeretem azt a fajta szabadságot, amit a roller ad, hogy végigsuhanhatok az emberek között a járdán. Teljesen más érzés így közlekedni, mint tömegközlekedéssel.

Pest vagy Buda?

Most olvastam valahol, hogy Budán lakni jó, Pesten meg élni. Én is ezt vallom, bár most Pesten élek, de olyan zöld és nyugodt környezetben, ami általában inkább Budára jellemző.

Áprilisban a Londonban élő magyar közösség előtt léptél fel Hrutka Róberttel. El tudnád képzelni, hogy külföldre költözz?

Rövid időre talán, de egyébként nem. Már csak azért sem, mert az anyanyelvemet, mint eszközt használom a munkámhoz, magyarul énekelek, magyar nyelven adok elő, nehéz lenne ezt az egyik percről a másikra felülírni. Ennél is fontosabb azonban, hogy nagy lokálpatriótának tartom magam, és szeretnék valamit adni a munkámmal a budapestieknek, azoknak az embereknek, akikkel egy városban élek. Tudom, hogy sok dolog sokkal jobban működik más országokban, de ezektől függetlenül is úgy érzem, itt a helyem. Szeretnék a munkámmal hozzájárulni ahhoz, hogy Magyarország is egy olyan hely legyen, ahol sokan és boldogan megférnek egymás mellett.

fotók: Németh Krisztina

A Veszett világ és az Oscar-díjas Django elszabadul című filmben is szereplő színészt szerdán érte a halál, okát nem közölték – írta a The Hollywood Reporter.

Gazdag hollywoodi pályafutása alatt számos neves rendező hívta meg filmjeibe, Quentin Tarantino, Robert Rodriguez és Kevin Smith szerdán az Instagramon emlékeztek meg róla.

„Michael volt és immár örökké marad is a legjobb színész, akit valaha ismertem. A Veszett világot és az Agyar című filmet is kifejezetten neki írtam, annyira szerettem a játékát”

– idézte fel Smith.
Parks 1940-ben született Kaliforniában, apja baseballjátékos volt. A hatvanas évek elején tűnt fel először a televízióban, majd több tévésorozat sztárjaként (The Colbys, Then Came Bronson) ismerte meg a közönség. A Twin Peaksben Jean Renault kanadai drogdílert alakította.

Szerepelt Ben Affleck Az Argo-akció című filmjében, az Alkonyattól pirkadatig című horrorban, Tarantion Kill Bill-filmjeiben Earl McGraw és Esteban Vihaio szerepét játszotta. Tavaly Az utolsó emberig című akciófilmben és a Greater című sportdrámában láthatta a közönség a mozikban.

MTI

Glenn Close

1983: Legjobb női mellékszereplő, Garp szerint a világ
1984: Legjobb női mellékszereplő, A nagy borzongás
1985: Legjobb női mellékszereplő, Őstehetség
1988: Legjobb női főszereplő, Végzetes vonzerő
1989: Legjobb női főszereplő, Veszedelmes viszonyok
2012: Legjobb női főszereplő, Albert Nobbs

Robert Downey Jr.

2001: Legjobb férfi mellékszereplő, Gladiátor
2006: Legjobb férfi főszereplő, A nyughatatlan
2013: Legjobb férfi főszereplő, The Master

2004: Legjobb férfi főszereplő, A Karib-tenger kalózai: A Fekete-Gyöngy átka
2005: Legjobb férfi főszereplő, Én, Pán Péter
2008: Legjobbférfi főszereplő, Sweeney Todd, a Fleet Street démoni borbélya

1986: Legjobb férfi főszereplő, A kis szemtanú

1987: Legjobb női főszereplő, Aliens
1989: Legjobb női főszereplő, Gorillák a ködben
1989: Legjobb női mellékszereplő, Dolgozó lány

Bill Murray

2004: Legjobb férfi főszereplő, Elveszett jelentés

Michelle Williams

2006: Legjobb női főszereplő, Brokeback Mountain – Túl a barátságon
2011: Legjobb női főszereplő, Blue Valentine
2012: Legjobb női főszereplő, Egy hét Marilynnel
2017: Legjobb női mellékszereplő, A régi város

1996: Legjobb férfi főszereplő, Apollo 13 
1999: Legjobb férfi mellékszereplő, Truman Show 
2001: Legjobb férfi főszereplő, Jackson Pollock 
2003: Legjobb férfi mellékszereplő, Az órák

1991: Legjobb női mellékszereplő, Svindlerek
2000: Legjobb női főszereplő, Americai szépség
2005: Legjobb női főszereplő, Csodálatos Júlia
2011: Legjobb női főszereplő, A gyerekek jól vannak 

2009: Legjobb női mellékszereplő, Kétely
2012: Legjobb női főszereplő, A segítség
2017: Legjobb női mellékszereplő, Fences

Liam Neeson

1994: Legjobb férfi főszereplő, Schindler listája

1997: Legjobb férfi mellékszereplő, Legbelső félelem
1999: Legjobb férfi főszereplő, Amerikai história X
2015: Legjobb férfi mellékszereplő, Birdman

Gary Oldman

2012: Legjobb férfi főszereplő, Suszter, szabó, baka, kém

Ralph Fiennes

1994: Legjobb női mellékszereplő, Schindler listája
1997: Legjobb női főszereplő, Az angol beteg

John Travolta

1978: Legjobb férfi főszereplő, Szombat esti láz
1995: Legjobb férfi főszereplő, Ponyvaregény

Laura Linney

2001: Legjobb női főszereplő, Számíthatsz rám 
2005: Legjobb női mellékszereplő, Kinsey 
2008: Legjobb női főszereplő,  Apu vad napjai

Amy Adams

2006: Legjobb női mellékszereplő, Junebug
2009: Legjobb női mellékszereplő, Kétely
2011: Legjobb női mellékszereplő, A harcos
2013: Legjobb női mellékszereplő, The Master
2014: Legjobb női főszereplő, Amerikai botrány

John Malkovich

1985: Legjobb férfi mellékszereplő, Hely a szívemben
1994: Legjobb férfi mellékszereplő, Célkeresztben

Samuel L. Jackson

1995: Legjobb férfi mellékszereplő, Ponyvaregény

Ferdén néz a világra

Sylvester Stallone jellegzetes, keménységet sugárzó arckifejezése nem színészi alakítás, hanem a természetes megjelenése. Gyermekkorában iskolatársai sokat csúfolták is ezért, évekkel később pedig milliárdokat hozott neki a konyhára a mogorvasága. A jellegzetes „Sly nézés” ugyanis nem a színészi játéknak, sokkal inkább egy ügyetlen orvostanhallgatónak köszönhető. A kis Stallone-t születésekor ugyanis úgy fogták meg fogóval, hogy közben az idegek maradandóan sérültek a szemhéján és a száján.

A világ megmentésére készült

A Felpörgetve, a Daylight – Alagút a halálba, Az igazság fáj és a Copland című filmek sztárjának csak teher volt az iskola: több mint 14 intézményből rúgták ki. Ráadásul Sly mindig is hős szeretett volna lenni, ezért az iskolai uniformis alatt szuperhős jelmezt hordott. Egyszer még a hálószoba ablakból is kiugrott egy esernyővel, bízva a szerencsés földetérésben. Az esetet megúszta egy kulcscsonttöréssel, és így később a filmjeiben igazi túlélőként tündökölhetett.

Bénázásban is sikeres

A kétszer Oscar-díjra jelölt, Golden Globe-díjas színész játékát minden idők legtöbb Arany Málna jelölésével is „jutalmazták”. Harmincszor nevezték a negatív színészi teljesítményt díjazó kitüntetésre, és ebből néhány alkalommal nyerni is tudott: négyszer kapta meg a legrosszabb színész, és egyszer a külön neki kitalált, az Évszázad Legrosszabb Színésze „kitüntetést”. Mindezek ellenére viszont az elismerést is megérdemli erőfeszítéseiért. A Rocky 4 forgatásán például Dolph Lundgren olyan erősen szíven ütötte, hogy kórházba került, a Ramboban eltörtek a bordái, a Feláldozhatókban pedig a nyaka sérült meg komolyan.

Olcsón adta a Rocky-t

Sly az első Rocky film forgatókönyvét három nap alatt, felesége segítségével írta meg Muhhamad Ali és Chuck Wepner legendás összecsapásának hatására. Sok-sok módosítás után Irwin Winkler és Robert Chartoff producer páros akarta megvenni a jogokat 350 000 dollárért, de Stallone szereplése nélkül. Sly-nak és várandós feleségének akkor még csak alig 100 dollár félretett pénze volt, ő mégis elutasította az ajánlatot és megtartotta a jogokat. Később egy előnytelenebb szerződést írt alá, ami viszont lehetővé tette, hogy szerepeljen az alkotásban.

Meglepte az élő legenda

Az 1976-os Oscar-díjátadón nagy meglepetés érte, amikor a legjobb női mellékszereplő jelöltjeinek neveit olvasta fel. Miközben a kamerába beszélt, nem vette észre, hogy valaki mögé osont, majd csak ennyit hallott: „Elloptad a forgatókönyvem”. A legendás Muhammad Ali szólalt meg mögötte, majd viccesen bokszolni kezdett a meglepett színésszel. „Én vagyok Apollo Creed” – kiabálta Sly-nak Ali, miközben a levegőbe öklözött

1.  A színésznő híressé vált beszédstílusa, a halkan, lágyan megfogalmazott szavak nem színpadi fogás volt. Monroe-nak a terapeutája tanácsolta, ezt a beszédmodort, hogy legyőzze a dadogását, mellyel gyerekkora óta szenvedett. A beszédhibát a fiatalkorban elszenvedett lelks megpróbáltatások, stresszhelyzet és traumák váltják ki, melyekből Marilynnek bőven kijutott.

A Minden végzet nehéz című filmje forgatása alatt Monroe-ra ismét rátört a dadogás, egy rémálommá változtatva a filmfelvételt.

2. Az 1961-es Álom luxuskivitelben főszereplője Audrey Hepburn volt, de csakis azért, mert Marilyn Monroe visszautasította a szerepet. A filmben Holly Golightly-t, egy New Yorkban szerencsét próbáló vidéki lányt alakított volna, aki nagyratörő ambíciókkal és gyenge erkölccsel bírt. A történet alapjául Truman Capote regénye szolgált, akit mélységesen lesújtott a hír, hogy Monroe nem volt hajlandó elvállalni a szerepet. A színésznő egyébként tanácsadója miatt adott kosarat a producereknek, mivel nem akarták, hogy ilyen rosszhírű nőt formáljon meg Miss Monroe.

3. Mindenki látta már a videót, amikor Marilyn J. F. Kennedy tiszteletére elénekelte a Happy Birthday-t. Az ekkor viselt gyémántokkal díszített, testszínű ruhája annyira szűk volt, hogy szó szerint rá kellett varrni az estélyit. Az ikonikus outfitet 1999-ben árverezték el Amerikában, ahol 1,26 millió dollárjába került az újdonsült gazdájának.

4. Ha már aukcióról beszélünk, Monroe több holmiját is elárverezték már. A zongoráját Mariah Carrey vette meg, kék farmerjét, melyet 1954-ben viselt egy filmforgatáson Tommy Hilfiger szerezte meg, Demi Moore pedig Monroe cowgirl csizmájára csapott le, melyet a színésznő a Kallódó emberek című filmben viselt.

5. Bár szerepelt a Playboy legelső, 1953-ban megjelent számában, sosem találkozott a magazin szülőatyjával, Hugh Hefnerrel. A férfi egy interjúban elmondta, hogy Marilynt a bátyja New York-i fotóstúdiójában fotózták le a magazin számára, és ő, Hugh csupán egyszer beszélt vele telefonon. A szoknyapecér nagyon sajnálhatja, hogy elmulasztotta a személyes találkozást a szexdívával, ugyanis 1992-ben megvette a Monroe sírja melletti helyet, hogy egymás mellett alhassák örök álmukat.

Forrás: Vogue.