A belvárosi se veled, se nélküled kapcsolat

„Egy fényképen láttam meg az arcát, és megtetszett” – olvashatjuk Boncza Bertától az Adyról szóló visszaemlékezésében. Szerelmi történetük egy több mint két évig tartó levelezéssel vette kezdetét, mígnem 1914-ben végre személyesen is találkozhattak, majd pár hónap múlva Ady el is jegyezte Csinszkát. Bár akkoriban Berta épp mással tervezte az esküvőjét, mégis igent mondott a költőnek, és 1915. március 27-én – a lány apjának ellenzését figyelmen kívül hagyva – összeházasodtak a Szilágyi Dezső téri református templomban.

„Ősztől Pesten is lesz lakásunk a Veres Pálné utca elején, s ennek a berendezése, tervezése minden időmet leköti. Nem lesz nagy lakás, de kényelmes, meleg és a mienk. Első emeleten, villany, gáz, lift és központi fűtés, a város szívébe és mégis csöndes helyen” – barátnőjének ekképpen mesél 1917-es költözésükről Csinszka, amikor végre elfoglalhatták az édesapjától megörökölt lakásukat. A Veres Pálné utca 4–6. számban található, akkoriban luxusingatlannak számító lakás Ady első igazi, saját otthona volt, amelyet felesége úgy rendezett be, hogy az teljes mértékben a költő nyugalmát szolgálja.

Az itt közösen eltöltött 14 hónap során a kor híres emberei, költők, írók, köztük Babits Mihály és Móricz Zsigmond is többször megfordult. A mindennapokat pedig oly események kavarták fel, mint például az 1917-es betörés, amely 8 ezer korona értékű kárt jelentett a pár számára. De az első világháborút is itt vészelték át Adyék Csinszka rokonaival, miközben a spanyolnátha őket sem kerülte el. Ennek szövődményeként kapott tüdőgyulladást 1919-ben a költő, akit a Liget Szanatóriumba szállítottak, ahonnan már nem tért vissza.

Bár Csinszka Ady iránti rajongása, odaadó gondoskodása, illetve a költő Csinszka-versei elsöprő szerelemre engednek következtetni, a valóság ennél árnyaltabb. Adyt már a kezdetekor kétségek gyötörték, hogy egy beteg emberhez hozzáláncolhat-e egy fiatal lányt, valamint a házassághoz sem volt kedve eleinte.

Mindeközben Csinszkának a költőről alkotott illúzióit darabokra törte a valóság, amellyel már a házassága első heteiben szembesülnie kellett. Az együtt töltött idejük során pedig a békéjüket folyton-folyvást megzavarta a köztük tátongó nagy korkülönbség, hisz a negyvenes éveiben járó Ady nyugalomra vágyott, míg a huszonéves Berta a társasági élet adta pezsgésre.

Ismerjétek meg a legfontosabb nőket Ady életében >>

A vándorló, tiszavirág életű szenvedélyes szerelem

„Ez időtől számítom életemet, a világ lételét… azelőtt nem voltam én, nem volt a világ, semmi sem volt; akkor lett a nagy semmiségben a világok milliója és szívemben a szerelem… mindezt Juliskámnak egy pillantása teremté” – emlékszik vissza Petőfi arra a pillanatra, amikor 1846-ban meglátta szerelmét a nagykárolyi megyebálon. Ezt követően igencsak rögös, félreértésekkel övezett út vezetett az erdődi kastély kis kápolnájáig, de végül 1847 szeptemberében Petőfi Sándor és Szendrey Júlia összekötötte életét.

A koltói mézesheteket követően a Schiller-házba, a Dohány utca 16–18. számú épület lakásának egyikében rendezkedtek be, Jókaival együtt, ugyanis a magas bérleti árat csupán így tudták kifizetni. Az első közös otthonukat a korabeli polgári lakásokhoz illő miliővel, biedermeier stílus szerint alakították ki, s kiemelt jelentőséget szenteltek az írásnak és az olvasásnak, ami a legértékesebb tárgyaikban is megmutatkozott.

A boldogság szigete volt a Dohány utcai otthon számukra, ahol legtöbbször közösen fogyasztották el az Arany Sas fogadóból hozatott ebédjüket, miközben „egymás rovására mulatva” angolul társalogtak. Vacsora helyett inkább teáztak, majd az estéket az egymás vagy francia költők műveinek felolvasásával töltötték.

A Petőfi, Szendrey és Jókai trió békéje se tartott örökké, ugyanis Petőfi rossz szemmel nézte Jókai és Laborfalvi Róza készülődő frigyét, majd a két férfi összetűzésének eredményeképp Jókai kiköltözött a Schiller-házból. Petőfiék azonban nem tudták nélküle a magas lakbért fizetni, így először másfél hónapra a Királyi Pál utca 18. alatt alakították ki új otthonukat.

Következő és egyben utolsó pesti lakásukba, a Marczibányi-házba 1849 májusában, a már 4 hónapos kisfiukkal, Zoltánnal költöztek be. A Rákóczi út 12.-ben eltöltött néhány hét alatt a költő rendszerint katonatiszti ruhában lépdelt fel második emeleti otthonukba, míg Szendrey Júlia a folyosón ringatta bölcsőben kisfiát, miközben másik kezében általában a könyvét tartotta.

Amíg itt éltek, gyakran Egressyné segített nekik eligazodni a gyermeknevelés útvesztőjében, ám nem élvezhették sokáig a támogatását, ugyanis az orosz hadsereg fenyegetése miatt elhagyták Pestet, alig néhány héttel a  költözés után. Petőfi Sándor még ebben az évben elhunyt, s ezzel véget ért Szendrey Júlia életének egyik legboldogabb szakasza.

Ismerjétek meg a házaspár elsöprő szerelmének történetét >>

Kölcsönös tisztelet és harmónia az egykori külvárosban

Arany János kapcsán nemigen beszélhetünk szerelmi költészetéről vagy akár feleségéhez írt verseiről, ugyanis az érzékeny lelkű, zárkózott művész féltve őrizte magánéletét. Néhány sort azonban még így is olvashatunk lelki társáról, akiről így írt Petőfinek 1847-ben, házasságkötésük után 7 évvel: „Az én nőm se nem fest, se nem zongoráz, se nem öltözik tízszer napjában: de Petőfit olvas, jó anya s jó magyar gazdasszony, t.i. a miből van. Majd főz ollyan töltött káposztát, hogy édes anyád is csak ollyat főzhetett s tudom, Pesten, nem ettél ollyat, mióta verseid első fűzete megjelent.”

Sok más forrás is arról tanúskodik, hogy Ercsey Juliannát kitűnő háziasszonyként ismerték, aki férjét odaadó figyelemmel vette körül. Gondoskodásának és szeretetének köszönhető, hogy a költő az újból és újból kiújuló betegségét egészen idős koráig sikeresen le tudta győzni. Ezenfelül Julianna megteremtette számára azt a nyugodt és biztos családi életet, amiről mindig is álmodott a költő.

A sokáig vidéken élő család csak 1860-ban költözött fel a fővárosba, az új otthonukat pedig a Kálvin tértől nem messze, az Erkel Ferenc utca és az Üllői út sarkán álló, egykori kétemeletes házban rendezték be. Itt 1860 és 1864 között éltek, ámbár a környék nem volt a szívük csücske.

Ekkor még ugyanis igencsak külvárosnak számított a hely, ahol a család nyugalmát a ház lármás, a vitákat ököllel lerendező népe bolygatta meg. Mindenesetre az épület évekig otthonául szolgált a családnak – ha még egy kicsit szeles és zajos is volt –, sőt még a Szépirodalmi Figyelő is innen indult útjára. Ha pedig egy kis kirándulásra vágytak Aranyék, akkor valószínűleg az Orczy-kert zöldjébe menekültek.

Végül 1864-ben költöztek el, de csak pár házzal arrébb, az Üllői út 7.-be. Majd a házaspár utolsó pesti otthona az Akadémia titkári lakása volt, ahol 1882-ig, Arany János halálig éltek közösen. Házasságuk mindvégig inkább kölcsönös tiszteletre épült, mintsem szenvedélyre; és mint ez a pár Arany-sor is mutatja, egykoron úgy találták meg egymást, mint zsák a foltját:

„Ifju voltál, ifju voltam,/Árva voltál, én szegény:/Nem volt messze olyan össze-/Illő pár a föld-tekén.”

„Írók-Sorsok-Szerelmek” a mozivásznakon

Február 14-től a budapesti Art+ művészmozi vásznán is megelevenednek a XX. század legismertebb magyar íróinak szerelmi történetei. A filmprodukciók a Madách Színház négyrészes mozifilmsorozatának részei, amelyekben Ady Endre, Karinthy Frigyes, Szép Ernő és Móricz Zsigmond történetei új, XXI. századi értelmezésben jelennek meg, a hazai előadóművészet legkiválóbb alkotóinak tolmácsolásában. A tematikus vetítéssorozatban a GoBuda mozi is részt vesz, náluk pár nappal később, február 18-tól nézhetjük meg az 50–80 perces filmszínjátékokat. Az Art+ Cinema vetítéseinek időpontjairól ITT, míg a GoBuda programjairól EZEN a linken olvashattok többet.

Ha még több szerelmi történet nyomába erednétek Budapesten:

7 szívet melengető vezetett séta Budapesten a szerelem és romantika jegyében

Ha különleges élménnyel lepnéd meg a párodat, vagy aktívan töltenétek el a közös énidőt, az alábbi szívet melengető sétákat ajánljuk Budapesten.

Funzine