A tér kalandos története a 20. század előtt

Buda ezen területe praktikus elhelyezkedése miatt a 13. századtól kezdett térré különülni, majd lényeges útkereszteződés lett, ami a Vár felé, Logod kapujához vezetett, ennek emlékét a mai Logodi utca őrzi.

A török hódoltság utáni időkben egészen az 1880-as évekig agyagbánya állt a mai tér helyén, a kitermelés miatt kialakuló meder miatt pedig a köznyelvben hamar Gödörként kezdték el emlegetni.

A bánya működéséhez kiásott martalék hamar felgyülemlett, az így keletkezett dombocskára építették 1923-ban a nemrég felújított Postapalotát.

Buda legnépszerűbb korcsolyapályája

Bécsből inspirálódva, a boldog békeidőkben Magyarországon is berobbant a korcsolyázásőrület: a tehetősebb fővárosi lakosok a tél beköszöntével előszeretettel csatolták fel cipőikre a korcsolyaélt és élvezték a jégen siklást.

Természetesen a Vajdahunyad vára mellett található városligeti korcsolyapálya már akkor is rendkívül népszerű volt, de hamar akadt egy budai kihívója: a Gödör.

A bányatevékenység miatt kialakult mélyedés vízzel telt meg, ami a téli mínuszokban befagyott, így már az 1870-es évektől merészkedtek rá korcsolyázni vágyók: a budai lakosok sokkal könnyebben meg tudták közelíteni, mint a Városligetet, a terület kialakítása pedig praktikus volt, hiszen a mederben lévők védve voltak a széltől.

Több történet szerint a későbbi névadó, Széll Kálmán is többször megfordult a korcsolyapályán unokái kíséretében.

Az egyre felkapottabb sportra a szakma is hamar felfigyelt, az 1897-ben megalakult Budai Korcsolyázó Egylet pedig a Gödörben állította fel első klubházát. A favázas épület előzőleg sörkóstoló-pavilonként működött a milleniumi kiállításon, de új szerepében korcsolyafelkötő helyszínként és öltözőként is kiválóan szuperált.

Modern sporttelepből a villamos végállomása

A területet a tél végével sem hagyták el a sportolni vágyók, ezt kihasználva pedig hamar egy modern sporttelepet alakítottak ki rajta, amit a Budapesti Budai Torna Egylet (BBTE) hamar bérbe is vett. Nyáron atlétikai pályák és teniszpályák várták az érdeklődőket, télen pedig egy már profin kialakított korcsolyapálya, ahol oktatás is folyt.

Az 1910-es évek elején az egylet kinőtte a helyszínt és máshová költözött, ezután pedig a Gödör számos átalakításon esett át: először lóvasútpálya lett, amit később villamosítottak, és idővel több budai villamos közlekedőpontja vagy végállomása lett.

Széll Kálmán tér és a második világháború

A terület hivatalosan csak 1929-től nevezhető térnek, első nevét pedig a Magyar Királyság egykori miniszterelnökéről, a nagy tiszteletnek örvendő Széll Kálmánról kapta. A terület így végre kapott egy tisztességes nevet, ám a köznyelvben továbbra sem tartózkodtak a becézésétől, a legtöbben Széllkalefként vagy egyszerűen Kalefként hivatkoztak rá.

A tér közepén megépült az 1930-as években úttörőnek számító épület, amit az arra járók jellegzetes formája miatt csak gombaként emlegettek. A gombában pedig minden megtalálható volt, amire csak szüksége lehet a téren áthaladó vagy ott várakozó utasoknak: a hangulatos Bonbon Presszóba be lehetett térni egy forró italra, az aktuális hírekről a hírlapárusnál lehetett tájékozódni, az olvasnivalóról pedig a könyvesbolt gondoskodott.

Budapest ostroma a második világháború alatt a Széll Kálmán teret sem kímélte, ráadásul 1945. február 11-én a magyar és német védők kitörési kísérlete is a mai Széna téren és Széll Kálmán téren keresztül zajlott.

A híres Moszkva tér

A politikai rezsim változásával a közterületek átnevezésének hulláma 1951-ben elérte a Széll Kálmán teret, újabb nevét pedig a kommunista Magyarország bálványának tiszteletére, a Szovjetunió fővárosáról kapta.

Csakugyan a két ország között lévő baráti köteléket őrzi a Széll Kálmán tér 3. szám alatti ház falán található mozaik: Pál Ferenc 1952-ben készítette a Kreml-t és a Vörös téren álló Lenin-mauzóleumot ábrázoló képet.

Ugyan a Moszkva tér név minden táblán és kiíráson ott díszelgett, a rendszerellenes fiatalok továbbra is Kalefnak hívták a teret. Az 1956-os forradalom alatt a forradalmárok ideiglenesen átkeresztelték a teret Ifjú Mártírok terére, ám hivatalos neve továbbra sem változott.

A Kádár-korszak randihelye

A Moszkva tér történetében az egyik legmeghatározóbb pont kétségkívül a kettes metróvonal építése, amivel nemcsak a forgalom, de a tér elrendezése is átszerveződött.

A tér addig ikonikus épületét, a Gombát leváltotta a metróbejárat legyezőalakú betoncsarnoka, kiépült több új megálló és a föld alatt kialakították a főváros leghosszabb mozgólépcsőjét is.

A budai fiatalok számára egy új korszak vette kezdetét: a “kalefozás” a téren lógást jelentette, iskola után, vagy házibulik előtt itt verődtek össze a baráti társaságok, ha pedig este valakinek találkája volt a tér emblematikus órája alatt, mindenki tudta, hogy randevúra készül.

Az 1980-as évekre a budai hegyek közelsége miatt hétvégente a kirándulók kedvelt találkozóhelye lett, hétköznap reggel pedig a feketén munkát vállalókkal telt meg a tér, így a környékbeliek csak rabszolgapiacként vagy emberpiacként hivatkoztak a Moszkva térre.

2000-es évektől napjainkig

A Moszkva tér a rendszerváltás után sem vesztett jelentőségéből: továbbra is Buda legforgalmasabb tere, számos villamos és busz állomása vagy végállomása, és továbbra is emberek ezrei haladnak át rajta naponta.

A metróállomás renoválására 2006-ban került először sor, amit az utóbbi években továbbszépítgettek, majd 2011-ben elfogadtak egy nagy átépítésre vonatkozó javaslatot. A tér megújulásával ismét visszakeresztelték Széll Kálmán térré, ám a környékbeliek fejéből nem könnyű kiverni a Moszkva nevet.

Az átrendezés során az ikonikus órát elvitték a Kiscelli Múzeumba, amit egy digitális órával helyettesítettek, a gyerekek nagy örömére egy fénnyel megspékelt szökőkút került a tér közepére, a Várhoz közlekedő buszokhoz vezető emblematikus lépcső helyett pedig mozgólépcsőt alakítottak ki.

A Moszkva teret jól ismerő emberek nem feltétlen rajonganak az új, ridegebb kinézetért, illetve az átnevezés sem aratott egyöntetű sikert, az elmúlt 120 évből kiindulva valószínűleg ez is csak egy újabb állomás a tér életében, és még számos változás vár Buda legnépszerűbb és legikonikusabb terére.

Az általános relativitáselmélet bebizonyította, hogy a tér nem független az időtől. Hogy ez mennyire igaz, azt legjobban a Moszkva téri óra bizonyítja. Hiába próbáltak felszerelni egy új órát az ebben a térben, vagy mondhatnám ezen a téren, az teljesen használhatatlannak bizonyult. Közben egy sokat ígérő átnevezéssel is próbálkoztak, hogy legyen Széll Kálmán, de mindhiába -írja a videóról a készítője, Pajor Kristóf, akinek alkotását a MOME kiállításán mutatták be.

A kétperces videó középpontjában a Széll Kálmán téri óra áll, mely körül megáll az idő, vagy legalábbis kifordult önmagából, a járókelők pedig néma tisztelettel adóznak a hányatott sorsú időmérőnek.

Anno (mikor Moszkvának hívták kedvenc budai találkozópontunkat) egy régi, analóg óra mutatta az időt a Széll Kálmán téren, a terület korszerűsítése után azonban egy digitális változatot tettek a régi óra helyére. A baj mindössze annyi volt a szerkezettel, hogy  jószerivel sosem működött rendesen (értsd: pályafutása alatt csak 5 percig mutatta rendesen az időt.)

A lelkes szellemű budiak célzásértékűen rengeteg pár száz forintos órát ragasztottak a digitális óra alá, melyeket aztán a hatóságok leszedtek, majd a budaiak megint feltettek… Már úgy tűnt, végre megoldódik a Széll Kálmán téri hosszas agonizálás (melyről egyébként a 444 részletesen beszámolt), mivel egy napja végre megjavították a digitális óraszerkezetet.

Ám most jön a csattanó: az óra még 24 óráig sem bírta, ma reggelre ismét leállt, amit a 444 egy szemfüles újságírója egyből ki is szúrt.

Ha az ókori rómaiak nem is, de a törökök annál inkább használatba vették a Széll Kálmán tér akkori területét. Amikor Magyarország három részre szakadt, Budán a törökök közigazgatási pontot hoztak létre, az egykori Moszkva tér pedig agyagbányaként funkcionált. Az innen nyert anyagból építtették újjá a várost a törökök kiűzése után. Az agyagot 17. század végéig csak bányászták és bányászták, míg végül egy óriási mélyedés keletkezett. A 19. században Gödör néven futott a hely, ahol telenként a hatalmas mederbe hullott csapadék jéggé fagyott, a lakosok pedig instant korcsolyapályává varázsolták a teret.  A melegebb hónapokban pedig gyakran tóvá változott a tér a felgyülemlett eső miatt.

1880 körül az agyagbányát bezárták, a helyet pedig feltöltötték földdel. A századfordulón már a sportolni vágyók okkupálták a helyet: tenisz-, korcsolya- és atlétikai pályákat alakította ki, ahol vidáman izzadtak a budai fiatalok és idősek. A sportpályáknak a II. világháború előtt kellett lehúzniuk a rolót, és megadniuk magukat a várostervezők kénye-kedvének, akik egy tömegközlekedési csomópontot álmodtak meg ide.

Az álomból pedig valóság lett: rengeteg busz és villamos halad át a téren a mai napig. A kettes metró egyik megállója is itt található. Az 1972-ben épült metrólejáratnak jellegzetes, legyezőszerű teteje van, melynek stílusán a tavalyi felújítás során sem változtattak. Az épület helyén ezelőtt egy másik emblematikus formájú épület állt, melyet Gombának hívtak. (Rád bízzuk, hogy kitaláld, miért.) Mint tudjuk, a végére csak egy maradhat: a Széll Kálmán téri Gombára már semmi sem emlékeztet, ellenben a Móricz téri Gomba ma újra fénykorát éli.

Kedvencek temetője

A területet 2011-ben nevezték át ismát Széll Kálmán térré,  2015-ben pedig belekezdtek a felújításba, mely közel 400 napba és 5,3 milliárd forintba került. A ráncfelvarrás alatt a Széll Kálmán tér úgy nézett ki, mint a Stephen King könyvből ismert kedvencek temetője. Több bombát is találtak a téren, melyek még a II. világháborúból származnak. A hadtörténészek szent hellyé avathatnák a Széll Kálmán teret, mivel német és orosz bombát, gránátot és kézigránátot is találtak. Ennél régebbi érdekességek is előkerültek a föld alól, például török-kori falmaradványok, 18. századból származó emberi maradványok.

A tér elnevezései

Gödör

A nem túl szofisztikált nevet a 19. század végéig viselte, és (meglepő módon) a tér földrajzi adottságára utalt, vagyis az itt tátongó mély gödörre.

Széll Kálmán tér

1910-re az addig lovakkal húzott vasutat villamosították, és elkezdtek a mai villamosaink elődei száguldozni Budán. A  nagy fellendülés tiszteletére 1929-ben nevezték el a területet a századfordulón pénzügyminiszterről, Széll Kálmánról.

Kalef

A szó a Kálmán egyik becézett formája. A becenév annyira népszerű volt a világháború előtt, hogy még igét is képeztek belőle: a kalefozás a téren való ücsörgést jelentette.

Moszkva tér

1952-ben nevezték át a teret Moszkvára, politikai okok miatt. A magyar szocialista vezetés így is ki akarta fejezni, mennyire csodálja a Szovjetuniót.

Ifjú mártírok tere

Az ’56-os forradom egyik gócpontja volt a tér, ahol rengeteg felkelő vesztette életét. Ekkor nevezték el a helyet Ifjú mártírok terének. A forradalom leverése után természetesen visszakapta a tér a korábbi Moszkva nevét.

Antall József tér

Nem emlékszel rosszul, a tér tényleg soha nem viselte ezt a nevet, bár a második világháború után tervezték, hogy átkeresztelik a teret.

A sorozat további részei:

Budapest titkai – A Szabadság-szobor

Budapest titkai – A Hősök tere

Budapest titkai – A Várkert Bazár