Egy máig tartó történet kezdete

Stühmer Frigyes a XIX. század közepén Németországban sajátította el a cukorkakészítés minden csínját-bínját, majd egy józsefvárosi cukorkakészítő, Nagy Ferenc hívására érkezett Magyarországra. Ekkor, 1868-ban, alig 25 évesen vette át Nagy Szentkirályi utcai (akkor Ősz utcai) gyárának vezetését, két évre rá pedig már a tulajdonosa volt. Kezdetben a 8. szám alatt lévő üzlet csupán cukorkákat állított elő, amelyeket nyílt tűzön, üstökben főztek, egészen addig, amíg azok nem karamellizálódtak.

Ám Frigyes nem állt meg itt, a jobb minőség érdekében fejlettebb technológiára állt át, így egy idő után már zárt üstben és gőzzel készítették az édességeket. Mindeközben 1883-ban a Szentkirályi utcában felhúzott egy új üzemet, amely hazánk első gőzüzemű csokoládégyáraként vált híressé. A Drezdából hozott gőzüzemű gépek lehetővé tették a nagyüzemi csokoládégyártást.

A kínálat ezalatt tovább bővült, és táblás csokoládék, nugátok, kakaóporok, pralinék és bonbonok készültek Stühmer új gyárában.

Stühmer Frigyest az ipar fejlesztéséért tett tevékenységéért Ferenc József érdemkereszttel tüntette ki 1885-ben. De dicséretre méltó munkájáról tanúskodik az is, hogy a magyar címert ő használhatta elsőként a termékein, illetve a kor legnépszerűbb cukrásza, Kugler Henrik tőle szerezte be a csokoládé-mártómasszát.

Szaloncukorban is úttörő volt

A francia gyökerekkel rendelkező, Jókai által „szalonczukkedlinek” hívott édesség sokáig főúri kiváltság volt. Majd az 1881-ben megjelent Dobos C. József szakácskönyvének köszönhetően már bármely háziasszony kísérletezhetett az akkor még csokibevonat nélküli édességgel otthon.

Mígnem 1883-ban, az újonnan megalapított gőzüzemű csokoládégyárban Stühmerék elsőként kezdték el a szaloncukorgyártást, s az üzem a karácsonyi csemege fellegvárává vált. A termelést folyamatosan gépesítették, ennek köszönhetően később megjelentek a ricselő gépek, ami az inasok számára nagy megkönnyebbülést jelentett. Ugyanis egészen addig ők vágták rojtosra a selyempapírok széleit.

Stühmer örökségének virágzása

A Stühmer márka igazi felemelkedését azonban az alapítója nem élhette meg, hisz 1890-ben elhunyt, s ekkor először özvegye és annak testvére, majd az egyik fiú, Stühmer Géza vette át a vállalkozást. Innentől indult el az az időszak, amikor a Stühmer fióküzlet-hálózata teljesen kiépült, és a város számos pontján létesítettek boltokat.

Első üzletüket 1912-ben, a Margit körúton nyitották meg, mígnem a két világháború között több mint hatvanra nőtt ez a szám, sőt még Párizsba és Bécsbe is terjeszkedtek. Majd 1928-ban részvénytársasággá alakultak, s ekkor már Párizsban elosztóteleppel, Abbáziában pedig lerakatteleppel is büszkélkedhettek.

A befolyt pénznek köszönhetően felépült egy ötemeletes gyárépület, ahol már 300-an, 10 évvel később 800-an dolgoztak, viszont kis idő múltán ez is szűk lett a cég számára. Így hát az 1940-es évek elejére az ország legnagyobb, illetve a kontinens legmodernebb csokoládégyárát emelték fel a Vágóhíd utca 20. szám alatt.

Az egykori alapítónak nem csupán a termékek miatt dagadhatott volna a keble, hiszen a különös gonddal tervezett üzletek és a neves iparművészek által megálmodott csomagolások, köztük a messze földön híres Stühmer-dobozok is magas színvonalról árulkodtak.

Mindeközben, az 1930-as évektől kezdve sorra dobták piacra a közkedvelt édességeket: Ropp ostyaszelettel, Zizi drazséval, E kakaóval, Jégkrétával, Dunakaviccsal, Frutti karamellával, valamint a gyáralapító unokájáról elnevezett Tibi csokival hódították meg az emberek szívét. Sőt, ők alkották meg a csokoládémikulás ősét és a csokinyuszit is.

A II. világháború után a céget államosították, az üzem Budapesti Csokoládégyár néven folytatta tovább a tevékenységét a rendszerváltásig. Ezt követően a Kanadába emigrált családtagok megpróbálták a Stollwerck cég által felvásárolt céget visszaszerezni, de nem sikerült nekik. Jelenleg a Vágóhíd utcai üzem a Bonbonetti Choco Kft. tulajdonában van, a Stühmer márkanevet pedig egy egri vállalkozó ébresztette újjá a kétezres években, s azóta Makláron gyártják a Stühmer-édességeket.

Fedezzétek fel Willy Wonka kedvenc édességboltjait:

5+1 elbűvölő csokoládéműhely az országban, amit még Willy Wonka is megirigyelne

Nagyszerű csokoládéműhelyeket és -üzleteket ajánlunk szerte az országból, melyek garantáltan valóra váltják minden ínyenc és édesszájú álmát.

Funzine

Az ötödik: A keserű díva

Kezdjük az ötödik helyezettel, az étcsokis csodával, mely hatvan pontból 47-et szedett össze. Röviden jól jellemezhető egy elhangzott mondattal: „Ez durván csokis!” És tényleg! Az íz, az utóíz, az első pillanat és az utolsó pillanat is a csokoládé főszereplésével zajlik, méghozzá a fanyar, keserűbb csokoládéval. Igazi díva! Érdekesképpen bár ettől az ízvilágtól többen is tartanak – hiszen sokak számára a csoki jó cukros édesség – ebben az esetben az édesszájúak is könnyes szemmel dobálták a magas pontszámokat. Lehet, hogy a piciknek nem lesz abszolút favorit, de legalább nekünk nagyoknak marad elég. Muhaha!

A negyedikek:  A klasszikus, a titokzatos és az álomkombó

A negyedik helyezés erősen megosztott lett, hiszen három szaloncukor is elérte a bűvös 48 pontot. Az egyik a klasszikus marcipán volt, ami már csak azért is meglepő, mert az egyik legelterjedtebb szaloncukor-ízről szinte minden kóstoló előre kijelentette, hogy nem rajongója a marcipánnak és próbált is kibújni a kóstolás felelőssége alól. Végül mindenki rájött, hogy nem kellett volna félni. A marcipán Stühmeréknél olyannyira bevált, hogy kitértünk hitünkből és szebbnél szebb pontokat adtunk. A másik befutó a karamelles édességbomba volt. Ugye, hogy mindannyian a kemény karamell-szaloncukrokat szoktuk meg? Éppen ezért voltunk az első harapásnál kicsit összezavarodva. Milyen íz ez? Konyak? Méz? Halleluja, ez karamell! A folyós karamellel töltött cukorka népünnepélyt eredményezett – bár néhány panaszkodtak a keserű utóíz miatt, ez mégsem járt komolyabb pontvesztéssel. Harmadik negyedik helyezettünk igazi álomkombó: epres töltelék fehércsokoládéban. Az első harapás érdekes szituációt eredményezett: mindannyian egymást túlharsogva adtuk a másik tudtára a nyilvánvalót: ez fantasztikus. És tényleg az volt. És tényleg az volt…

A harmadikak: Arany és arab

De hagyjuk a boldog meghatódottságot, jöjjenek a dobogósok! Ők is többen vannak – a harmadik helyen két szaloncukor függ: az Aranydesszert és a kávés. Előbbi fantázianeve egy marcipános belsőt rejt – már elmondtuk, mennyire fenntartásaink voltak a marcipánnal szemben, vagyis a marcipán ismét jól teljesített – itt viszont még pluszban volt valami finom, mennyből jövő krém a közepén, ami összesen 49 pontot eredményezett. A kávés szaloncukorról is csak jókat mondhatunk. Ami nem meglepő, hiszen egy szerkesztőség vagyunk, ahol az irodai költségvetés nagy része kávéra megy el. A kávé itt kellemesen üt át, nem olyan tolakodóan, mint a legtöbb kávés édességben és igazi aromája van. Igazi fenőttédesség. Bár egy kis szerény tippünk van Stühmer felé: próbáljuk ezt meg étcsokival is, és akkor lehet megteremtődik a szerkesztőségek szaloncukrának szaloncukra.

A második: Amitől féltünk, és amitől megszűnt a világ

A dobó második fokán 51 ponttal a tojáslikőrös szaloncukor áll, amitől kicsit mindannyian tartottunk. És látjátok mi lett a vége. 51 csodás pont. Sok szaloncukornál az volt a problémánk, hogy egyszerűen túl folyós volt a belsejük – éppen ezért a huszadik kéztörlés és kézmosás után félve vágtunk neki egy olyan édességnek, melynek nevében ki lett hangsúlyozva, hogy itt bizony folyékony dolgokat rejt a csokoládé. Ám meglepődtünk. Méghozzá kellemesen. Az állag ugyanis pont tökéletes volt. Nem mintha annyira tudtunk volna ilyen szemtelen részletekre figyelni. A töltelék olyan ízrobbanást detonál az első másodperctől fogva, amitől megszűnik a külvilág, és legtöbbünk csak egy dolgot tudott emlegetni: 10… 10… 10 pont!

A nyertes: Ami úgy jó, ahogy van

Dobpergés, jöjjön a nyertes, amiből csak egy van. Egy, aki mindent visz. Vagy egy, akit mindenki visz? A trüffeles szaloncukor 53 ponttal megnyerte az irodai versenyt. A töltelék, a külső, az illat, a harmónia, minden, minden, minden… Ismeritek az azt érzést, mikor valami annyira jó, hogy nem tudjátok szavakba önteni? Nos, nekünk újságíróknak ezt az érzést nem szabad ismernünk, hiszen mindent szavakba kell öntenünk. Ám miután minden egyes szaloncukornál volt egy kis tippünk, hogy lehetne még jobb, vagy mindenkinek volt egy apró észrevétele, hogy az ő ízlése szerint mi nem passzol 100%-an, itt a kóstolás utáni néma csendben felcsengő egy árva mondatocska leírja a nyertes nagyságát: „Az egész úgy jó, ahogy van”.



A 20 szaloncukor megkóstolása után úgy dőltünk vissza székeinkbe, mintha minimum Waterloonál harcoltunk volna – mi szegények, mi? Mindenesetre a harc megérte. Mindannyian tudjuk már mi kerül a fákra. És megnyugvással eltelve csuktuk be szemünket édes álomba merülve, hogy mások is tudni fogják, mi a legjobb választás.

 

 

Szamos Marcipán

Kétség sem fér hozzá, hogy a Szamos készíti Magyarország talán legjobb szaloncukrát. A 70 százalékos belga csokival bevont finomságok mindegyikét egyenként csomagolják be, sőt még a klasszikus rojtozás is kézi munka eredménye. Szamoséknál természetesen marcipán szaloncukrot készítenek, amiket csokoládé-, meggy-, narancs- vagy szilvakrémmel töltenek meg, a diabetikus szaloncukorban pedig csokoládét találhatunk. Az idei nagy újítások a praliné szaloncukrok, amikben sós mandulát találhatunk, de van fehércsokoládé bevonatú is, amit a mézes narancsos töltelék tesz mennyeivé. A díszdobozos kiszerelés tökéletes ajándék karácsony környékén, de a Szamos Gourmet Házban kimérve is kérhetjük az édes élményt.

Stühmer

A Stühmer idén már 22 szaloncukrot kínál vásárlóinak. A legendás cég legendás szaloncukrai a hosszú évtizedek alatt mit sem változtak, ha csak nem lettek jobbak. Az olyan hagyományos ízek mellett, mint az eper, a kókusz vagy a nugát, már összezavarodhatunk, hogy melyikkel is akarjuk díszíteni a fát, holott még nem is számoltunk az olyan érdekesebb és egzotikusabb kreációkkal, mint a tojáslikőrös vagy az idei év újdonságai, a csipkebogyós és szilvás diómarcipános szaloncukrok. A Stühmernél természetesen ugyancsak gondoltak a cukorbetegekre is. A különböző fajták külön-külön is megvásárolhatók, de egy válogatással is jól fogunk járni… Kivéve az alakunk!

Bonbonetti

Az 1868-ban alapított Bonbonetti Magyarország egyik legismertebb és leggazdagabb történelemmel bíró csokoládé készítője, melynek boltjaiban máig a gyönyörök gyönyöreit élhetik át az édességek rajongói. Szaloncukor választékuk egészen rendkívüli, megtalálhatjuk náluk a nosztalgiát ébresztő konzum szaloncukrokat és a töltött finomságokat is, melyek közül a közönségkedvenc egyértelműen a kókuszos ízesítésű. A Bonbonetti tavaly rukkolt elő prémium szaloncukraival. A Bonbonetti Nosztalgia termékeit 60 százalékos csokoládé borítja, illetve hagyományos, két rétegű rojtos díszítés, ráadásul a különböző ízeket rejtő dobozok mindegyike tökéletesen mutat a fa alatt is, hála a csinos doboznak.

Szerencsi

A 80 éves hagyományra visszatekintő, és azóta is folyamatosan fejlődő Szerencsi hosszú-hosszú évek óta díszíti sok család karácsonyfáját, ami nem is csoda, tekintve hogy itt is ragaszkodnak a finomságok klasszikus selyempapíros díszítéséhez. Persze nem csak a külső a lényeg, hanem a belső is. A klasszikus ízek mellett – legyen szó tejkaramelláról, narancsról vagy konyakmeggyről – olyan izgalmas kombinációkat is megtalálhatunk, mint a fahéj-mazsola. A díszdoboz itt kevésbé sikerült olyan elegánsra, ám karácsonyi dekorációnak még így is tökéletes.

Milka

Oké, nem magyar gyártóról beszélünk, hiszen az 1825-ben, Phillipe Suchard által alapított cég – meg 1901-ben kapta meg a Milka nevet – ízig-vérig osztrák, de képtelenség lenne kihagyni a listából, hiszen valóban az egyik legjobb szaloncukorral lep meg minket évről évre. Bár a kirívóan lila dobozt ne a fa alá tegyük, hanem azonnal a szemetesbe, és a csomagolással sem biztos, hogy el kellene rontani a fánkat, annyi biztos, hogy a töltött csokoládék, legyen szó nugátról, joghurtról, sima csokoládéról, feketeerdőről vagy mandulakrémről a mennybe repítenek minket.