A sorsszerű találkozás

Miklós és Fanni, vagy, ahogy a kezdetektől fogva egymást hívták Mik és Fifi, más művészpároktól eltérően nem az irodalomnak, hanem a matematikának köszönhették megismerkedésüket, hiszen 1926 őszén ugyanahhoz a házaspárhoz jártak iskola utáni korrepetálásra. Miklós magát idősebbnek füllentve hamar levette a lábáról az akkor 14 éves lányt, akinek számos érdekes és izgalmas történetet is mesélt, egyszer pedig még a tollát is ellopta, hogy szóba elegyedjenek az óra után.

Az idő előrehaladtával egyre több időt töltöttek együtt, az ekkor kibontakozó érzelemnek Miklós diákkori szerelmes versei állítanak emléket, amiket mind “Gy.F.-nek” címzett. A kezdeti felhőtlen időszaknak az vetett véget, hogy Miklós, gyámja parancsára érettségi után Csehországba ment továbbtanulni, ahol a számos új élmény mellett új lányokkal is megismerkedett. Mindezek ellenére, hazatérése után 1928 második felétől már ismét Fanninak írt verseket, akivel miután ismét egymásra találtak soha többé nem engedték el egymást.

A várva várt házasságkötés

Miklós 1931-ben kérte meg Fanni kezét, ám a lány szüleinek fontos volt, hogy diplomás emberhez adják őt, így az esküvőre végül 1935. augusztus 11-én került csak sor, miután Miklós elvégezte Szegeden az egyetemet. Rövid nászútjuk után a Pozsonyi útra költöztek, ahol az itt bérelt egyszobás lakás lett a pár első és egyben utolsó közös otthona. Fanni gyorsíróként kezdett el dolgozni és igyekezett anyagilag mindent előteremteni kettejük számára, hiszen a kezdetekben Miklós írásait nem honorálták bőkezűen.

A megélhetés miatti folytonos feszültség és a zsidó törvények miatti bizonytalanság miatt elvetették a gyerekvállalás ötletét, amiről Fanni a következőket írta naplójába 1938. február 7-én:

Folyton a gyerekre gondolok, igen, az kellene, de sokszor szégyenkezve eszmélek, hogy ezt is inkább csak azért akarom talán, mert ez megbocsáthatóvá teszi az öregedést, vagy, ki tudja, esetleg meg is állítaná.

Kihívások kereszttüzében

1937-ben egy nem mindennapi lehetőség adódott, hiszen egy irodalmi ösztöndíjnak köszönhetően egy hónapra Párizsba utaztak, ám a kezdetben kifejezetten izgalmas programot egy váratlan esemény árnyékolta be: az út során Fanninak megtetszett a költő egyik barátja. Miután sokat őrlődött magában a Schöpflin Gyula iránt táplált érzelmei miatt, vonzódása végig csak plátói maradt, idővel pedig férjének is elmesélte érzéseit.

Nem sokkal később Miklósnak tetszett meg Fanni egyik barátnője, a festőművészként tevékenykedő Beck Judit, akivel hamar viszonyt is kezdett. Az akkor épp válófélben lévő nővel egyszer Fanni is rajta kapta őket közös otthonukban, és míg próbálta a jelenetet a helyén kezelni, magában nagyon nyomasztotta kettejük kapcsolata. Miklós számos szerelmes verset és levelet is írt Juditnak, többek között a közhiedelemmel ellentétben, az egyik leghíresebb versét, a Két karodban című költeményt sem feleségének, hanem szeretőjének írta.

Miklós és Judit kapcsolatát az szakította meg, hogy a férfit 1942. július 1-jén behívták második munkaszolgálatára is, míg Judit rögtön másnál vigasztalódott, a költőt sokáig emésztette a búcsú, levélben a következő sorokat írta:

Ugyan Fifi maradt egyedül, de úgy érzem, hogy téged hagytalak magányosan, féltelek, s féltékeny vagyok.

A háború sötét évei

A világháború kitörésével a házaspárnak még több kihívással kezdett szembenéznie: Miklóst annak ellenére, hogy költő-és íróbarátai petíciót indítottak és áttért a római katolikus vallásra, mégis háromszor vitték el munkaszolgálatra. Utolsó, 1944-es elmenetele után már sosem tért vissza, a bizonytalanságban itt maradt Fanni pedig több különböző helyen bujkálva vészelte át a háborút.

A háború után visszaköltözött Pozsonyi úti lakásukba, ahol folyamatosan várta, hogy híreket kapjon férje felől, majd miután megtudta, hogy férjét 1944. novemberében Abdánál tarkón lőtték, odautazott, hogy azonosítsa a holttestet. Aznap este a következőket írta naplójába:

Győr mellett, Abdán felnyitottak egy tömegsírt, és megtalálták és megállapíthatók névsorában szerepelt teljes névvel, pontos adatokkal Miklós.

Miklóst végül 1946. augusztus 14-én helyezték végső nyugalomra, felesége, Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni élete hátralévő részét férje hagyatékának gondozásával töltötte, majd 2014. február 15-én, 102 évesen hunyt el.

Tudj meg többet Móricz Zsigmond viharos szerelmi életéről:

Öngyilkos feleség és nevelt lányból szerető: Móricz Zsigmond viharos szerelmi élete

A 20. századi magyar prózairodalom egyik legnevesebb alakjának nemcsak gyermekkora és írói befutása, hanem szerelmi élete sem volt kifejezetten egyszerű.

Funzine

Ez alkalommal Mácsai Pál (rendező, színművész, az Örkény Színház igazgatója), Ferencz Győző (József Attila-díjas költő, irodalomtörténész, műfordító) és Dr. Szemelyácz János (pszichiáter, addiktológus, pszichoterapeuta) volt a vendégünk. Most visszanézhetitek a cikk végén található videóban, ha esetleg lemaradtatok róla.

Krajnyik Cinti (Funzine főszerkesztője, az est moderátora) első kérdésére, hogy a művészi tehetség, alkotóképesség, kreativitás összekapcsolható-e bármilyen mentális betegséggel, Dr. Szemelyácz János válaszolt, miszerint a pszichopatológiai problémák, főleg korai szakaszukban egy másfajta látásmódot adnak, valami szokatlant. Az alkotói tehetség, a kreativitás pedig azt jelenti, hogy a világ normális eseményeit valaki tudja-e másképp látni, értelmezni.

Ha egy kis egzaltáltság van valakiben, akkor ezeket a különböző látásmódokat könnyebben ragadja meg, de csak a betegség kezdeti fázisában van jelen ez a fajta kreativitás, ha állandósul a pszichopatológiai probléma, akkor azzal együtt jár a hanyatlás.

„Azt, hogy hol különül el a klinikai eset egy összetettebb személyiségtől, arra külön osztályozás van, de annyira nem lehet egzaktan meghatározni: a terapeuta magához, a saját normalitásához hasonlítja a kliens állapotát, és ha azt mondja, hogy ez bolondabb, mint ő maga, akkor az már esetleg probléma…” – mondja Dr. Szemelyácz János.

Mácsai Pál szerint azok, akik aktívan végeznek művészeti tevékenységet, azok valószínűleg mind érzékenyebbek, mint az átlag, de azt mondja, hogy aki normális életvitelre képes bizonyos határokon belül, azt nem tartja esetnek, sokkal inkább kollégának.

„A fegyelmi képesség, az önnön szélsőséges késztetéseimnek a mederbe terelésére való képesség kell ahhoz, hogy te úgynevezett művész legyél, különben szélsőséges vagy és álmodozó” – emelte ki Mácsai Pál.

Mácsai Pál 23 éve játssza Örkény István életéről szóló „Azt meséld el, Pista!” című előadást. Örkény élete szélsőséges ellentmondások és tragédiák sorozata. Életének eseményei annyira elsodorták, lelassították az alkotói folyamatot, hogy 50 éves kora előtt nem is írt semmit, amit mi ma „Örkényként” ismerünk. Nézzétek meg 19:30 perctől, hogyan kapott Mácsai életében ekkora szerepet az író, és hogyan tud mindig megújulni egy több mint két évtizede játszott színdarab.

Ferencz Győző 39:43 percnél Radnóti Miklós művészetéről és életéről mesél, aki kiskamaszkorában tudta meg, miután elhunyt az édesapja, hogy akit anyjának hitt, nem az édesanyja, ráadásul volt egy ikertestvére is. Traumatikus élményeit művészetében dolgozta fel, körülbelül 300 versből 27-ben hivatkozik szülei halálára, árvaságára, a saját előrevetített erőszakos halálával 45 vers foglalkozik. Akkoriban (bár főleg Amerikában) nagyon népszerű volt a freudista, „terápikus” célú irodalomhasználat.

Vannak alkotók, akik bizonyos szerekhez, alkoholhoz nyúlnak, és ezekből merítenek ihletet másnap, itt kerül szóba az 55. percnél a Hajnali részegség című vers is, ami Mácsai Pál szerint egy igazi vallomásos vers, melyben Kosztolányi Dezső leírja, mi történt vele múlt éjszaka, bizonyos szerek hatására. Mácsai idéz is a műből részleteket, és arról is mesél, hogy előadó-művészeti szempontból sokszor rosszul nyúlnak ehhez a vershez, mert bár ez egy elmesélő, leíró történet, a színészek a felkiáltójelek láttán gyakran szeretnek hangoskodni…

A kreatív alkotók szeretik elterjeszteni, hogy szertelen, öntörvényű, bohém zsenik, ebben a témában szóba kerül Poe, Berzsenyi Dániel, Ady Endre is.

Mácsai Pál szerint minden művész más:

„az az elvárás, hogy a művész feltétlenül és mindenáron haljon bele a művébe, lehetőleg szenvedéses halállal és maga körül is sokakat égessen el, az egy dilettáns képzet.”

Ferencz Győző később hozzátette, hogy ez az „öntörvényű géniusz”-jelenség egy romantikus elképzelés, ami a 18-19. század fordulóján alakult ki. Példaként elmesélte, hogy míg Mozart az előadása után a konyhában vacsorázott a cselédekkel, nem telt el 10 év, és Beethoven már a herceg asztalánál ült. Megváltozott a művészet szerepe, a művész tényleg egy romantikus géniuszként tündökölt az emberek fejében, de ez egy szerepjáték, ha valaki ezt túl komolyan veszi az alkotók közül, az előbb-utóbb belepusztul (az alkohol vagy kábítószerek hatására) többnyire.

Mácsai Pál a beszélgetés végén, 1 óra 35 perctől arról beszél, hogy ne feledkezzünk meg a befogadó kedélyéről, aki fogyasztja ezeket a műveket.

„Az egy sztereotípia, hogy a bánat és a szenvedés a termékeny a költészetben, és örömében senki nem ír jó verset, (…) de ez inkább úgy van, hogy a befogadó érzékenyebb olyankor. Először is akkor veszi le a kötetet. (…) Amikor nagy baj van, akkor még a slágerszövegekben is hatalmas igazságokat vélünk felfedezni.”

Ferencz Győző pedig azzal viccel, hogy akkor vajon mi történik, amikor bánattól sújtottan levesszük a polcról Weöres Sándor kötetét… dühödten eldobjuk a Bóbita, Bóbita táncolt olvasván?!

További érdekességekért nézzétek vissza a teljes beszélgetést a Funzine Youtube-csatornáján, ahol az összes korábbi Funzine TALKS eseményünk felvételét is megtaláljátok.

A selfie-k az alábbi helyszíneken készültek: ● Armidale (AUS) ● Bécs (AUT) ● Berlin (GER) ● Bristol (UK) ● Brüsszel (BEL) ● Budapest (HUN) ● Cancún (MEX) ● Cornwall (UK) ● Dover (UK) ● Elzász (FRA) ● Herzliya (ISR) ● Gyula (HUN) ● Kallista (AUS) ● Kirtland (USA) ● Limassol (CYP) ● London (UK) ● Melbourne (AUS) ● Minehead (UK) ● München (GER) ● New York (USA) ● Paraparaumu (NZL) ● Párizs (FRA) ● Prága (CZE) ● San Jose (USA) ● Szeged (HUN) ● Székesfehérvár (HUN) ● Tel Aviv (ISR) ● Vancouver (CAN) ● Yokohama (JPN) ●

További információkat ITT találsz a projektről!

József Attila: Miért hagytál el? (Ágnes Vanilla)

A szerelem és a szívszakadás örök témái az emberiségnek. A magyar költészet egyik gyöngyszeme József Attila Miért hagytál el? című költeménye, mely búskomor kiáltás a világba egy elmúlt szerelemért. Ágnes Vanilla összetéveszthetetlen hangja  acapellában, kísérteties hangulatban dolgozza fel nagy költőnk fájdalmait, a szomorú borzongást pedig csak erősíti a fel-felbukkanó kórus, a dal végén megjelenő dúlolás és szavalás pedig végképp tökéletesre festi az elhagyatottságot, melyről eddig azt hihettük, hogy nem lehet szavakba önteni.

Ady Endre: Biztató a szerelemhez (Cseh Tamás)

Kicsit másszunk ki a búskomor hangulatból! Ady Endre nem a legvidámabb költőnkként ismert – habár az életélvezet magánéletében valamilyen szinten ott volt korai éveiben – , de a Biztató a szerelemhez mégis valósággal felvillanyozza az ember Ces’t la vie-életérzésével. Egyszer élünk, miért ne csókoljunk, miért ne szeressünk, teszi fel rímbe szedve a kérdést Ady, aki Cseh Tamás ugyancsak dallamos, vidám zenéjével és hangjával szólal meg.

Radnóti Miklós: Az éjszaka (Lovasi András)

Tragikus sorsú költőnk Az éjszaka című dalát a Kossuth-díjas Lovasi András adja elő, akinek személyes élményei is fűződnek a dalhoz – hogy mik, a videóból természetesen kiderül. A Radnótira jellemző báj, és kissé búskomor romantika tökéletes passzol Lovasi mindenki által ismert suttogó, kissé rekedtes hangjához, a végeredmény pedig olyannyira varázslatos, hogy elménkben, lelkünkben és szívünkben is tökéletes elevenedik meg az éjszaka csendes, komor hangulata.

Varró Dani: E-mail (Kávészünet)

Varró Dániel elbűvölő verse a modern világ szerelmi életének hálózatokkal, linkekkel és elektronikussággal teli világába kalauzol el minket, ahol létezik szerelem 0-ik látásra és olyan komollyá is alakulhat a viszony, hogy a kiszemelt képét beállítjuk háttérképet, arról nem is beszélve, hogy egy új üzenet érkezése szabályos szívinfarktussal járhat – persze a lehető legjobb értelemben.