„Lehet, hogy egy picivel többet kéne visszaadni a szervezetemnek, mint amennyit kiveszek belőle” – kezdi monológját Szabi, és a rá jellemző energikussággal és nyitottsággal várja a kérdéseim kocsmája, a Robot egyik félhomályba burkolózó asztalánál ülve.

Míg az asztalhoz kísértél, említetted, hogy építkezésről jössz. Költözöl?

Vettünk egy lakást, vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy négy falat, mivel nagyon sok munkánk lesz még vele. A mostanit kinőttük, a lányom, Natasa már 5, a fiam, Viktor pedig 3 éves, lassan külön szobára lesz szükségük. Ők élvezik a legjobban az egész felújítást.

Megszelídített az apaság?

Meg. Már a gyerekek előtt is visszafogtuk magunkat egy picit a bandával. Kicsit kevesebb házibuli, kevesebb éjszakázás, de megtérni persze nem tértünk meg. Muszáj volt egy picit lassítani, hogy ne váljon a banda kárára a túlzott pörgés. Illuminált állapotban nem lehet írni.

Tényleg?

Tényleg. Nyilván, a boldog, felhőtlen pillanatokból jó szövegek születhetnek, például ha valaki hajnalban a buliból hazautazva a buszon ordít valamit, lehet, hogy megihlet és egy tök erős sor lesz belőle az egyik szövegünkben.

Úgy látszik, már a családod körül forog az életed. Mindig is vágytál az apaságra?

Eszterrel, a párommal 15 éve élünk együtt. Már a megismerkedésünk pillanatában tudtam, hogy együtt maradunk, egyből össze is költöztünk, és úgy néz ki, jól döntöttünk. A gyerekekről 6 éve kezdtünk el beszélgetni, mindkettő szerelemgyerek, tervezettek voltak, de kész, ennyi volt, kettőnél meg is állunk. Szeretek a játszótérre, kiállításokra menni velük, úgy érzem, feladatom átadni a gyerekeimnek mindazt, amit az életem során eddig megtanultam.

Mit szeretnél nekik megtanítani?

Az emberséget, a figyelmességet, az udvariasságot, azt, hogy odafigyeljenek a körülöttük lévő emberekre és egymásra is. Tudják, hogy az ételt nem a télapó hozta, hanem anya és apa dolgozott meg azért a pénzért, amiből a vacsorát meg tudtuk venni. Nem arról van szó, hogy azt akarom, istenítsenek. Azt szeretném, becsüljék a dolgokat. Kisgyerekként gyakran elkísértem az édesapámat jobbra-balra, ilyenkor láttam azt az alázatot és figyelmességet, amit most én akarok átadni az enyémeknek.

Hogyan emlékszel vissza az apukádra gyerekkorodból?

A faterom nem volt szigorú, nem mondta nekem, hogy kisfiam, ügyvéd leszel és kész. Elég korán beszippantott a rock világa, a bátyám és én is zenészek lettünk. Hetedikes koromban alapítottam meg az első zenekaromat, és azóta is ez az életem.

Hogyan fér össze ezzel a gondoskodó, szeretettel teli apai szerepkörrel a konvenciókat megtagadó rocker éned?

Remélem, akik nem jönnek a Supernem koncertjeire, nem azért nem jönnek, mert félnek, hogy leköpnék rájuk a színpadról. Nem vagyunk tahók, nem vagyunk polgárpukkasztók – csak szókimondók. A punk jelzőt is rá lehet húzni a zenekarra, de ez esetben ez a szó inkább a magatartásformánkra, nem pedig a zenénkre igaz. Vannak popszámaink és vannak olyan dalaink is, melyeket hallgatva szét tudsz verni mindent, ami körülötted van.

Mennyire tartjátok fontosnak a rajongókkal a kapcsolattartást?

Úgy vettem észre, hogy a koncert előtt, alatt és után is szeretnek szórakozni azok az emberek, akik kíváncsiak ránk. Fontosnak tartjuk, hogy kapcsolatban legyünk velük, gyakran italozunk is velük a koncert után. Van, aki visszaél ezzel a helyzettel, és azt hiszi, ha lejött a bohóc a színpadról, ez lennék én, bármit csinálhat velem. Ezt egész konkrétan így értem. Elkezdik húzogatni a hajam, a pólómat, ha sapka van rajtam, leveszik rólam. Ezeket a helyzeteket is meg kell tanulni nyugodtan kezelni.

Említetted, hogy lehet titeket punkrock bandának nevezni, de vannak popszámaitok is. Mi az, ami nem fér bele a stílusotokba?

Eléggé eklektikus a Supernem, és jól is van ez így. Ajánlom a figyelmedbe az új lemezünkről a Március című számot, ami olyan, mintha nem is mi dalunk lenne. Aki eddig meghallgatta, szinte mindenki sírva fakadt. Nem azért, mert olyan rossz, hanem azért, mert annyira szívhez szóló, zeneileg és szövegileg is katartikus élményt nyújt. Olyan dal, ami arra késztet, hogy egy kicsit magadba nézz.

Ha már az új lemezeteknél, a Weekendnél tartunk, muszáj megkérdezzelek A Péterfy Bori mészárlás című számotokról. Hogyan született ez a dal?

Borival nagyon régóta jó barátok vagyunk, már volt is egy közös dalunk, a Férfivadász. Amikor az új albumot csináltuk, azt álmodtam, hogy Borit meggyilkolták, még fotókat is mutattak nekem arról, mennyire brutálisan végeztek vele. Másnap reggel zaklatottan ébredtem, és miközben a fogamat mostam, bevillant a fejembe „A Péterfy Bori mészárlás” cím. Megpróbáltam visszafordítani a negatívat pozitívra. Szóljon ez a dal arról, hogy Bori mészárolja le jelenségével és attitűdjével a világmindenséget. Írjunk róla egy dicsőítő himnuszt! Miután elkészültünk, úgy éreztem, kutya kötelességem Bori áldását kérni a dalra. Szerencsére, ahogy meghallgatta, egyből imádta.

Egyszerre több dologgal is foglalkozol. Énekelsz, a Robot nevű kocsma tulajdonosa vagy, tavaly ősszel pedig a Sztárban sztár című show-műsor zsűrije is voltál. Az idei szériában is láthatunk majd?

Még nem hívtak, de lenne kedvem hozzá. Jól sült el tavaly, nem kellett meghasonuljak, teljes mértékben magamat adhattam. A Sztárban sztár egy prémium szórakoztató műsor, ami nem mások lejáratásáról, hanem a közönség szórakoztatásáról szól. Zsűri voltam, de úgymond felelősség nélkül tölthettem be ezt a szerepet. Nem kellett olyan döntéseket meghoznom, ami egy előadó következő éveit meghatározná. Elvégre ki vagyok én, hogy ítélkezzek mások felett?

Tévesen következtetek ebből arra, hogy ha most felkérnének, hogy egy tehetségkutató-verseny zsűrije legyél, nemet mondanál?

Valószínűleg igazad van, nemet mondanék. Az már egy rizikósabb műfaj lenne. Nem biztos, hogy lennék annyira bátor, hogy valakinek azt mondjam, „Figyelj, szerintem nem tudsz énekelni”. Nem akarom mások álmait összetörni. Mindenki kap kritikát, még Madonna, Lukács Laci meg persze én is. Ezek mindenkiben nyomot hagynak, teljesen mindegy, hogy mióta vagy a szakmában.

A beszélgetésünk elején említetted, hogy már a gyerekek megszületése előtt lassítottál picit a tempódon. El tudod képzelni, hogy néhány év múlva még lassabb tempóra kapcsolj?

Szerinted most lassú vagyok? Csodálatos ívet futott be eddig az életem, amit annak köszönhetek, hogy nagyon jó emberekkel ismerkedtem meg, beszéljünk párkapcsolatról, barátságról, zenei vagy szakmai kapcsolatokról. Vannak persze mélyrepüléseim, de egy közhelyes kifejezést használva, egyszer lent, máskor fent. Imádom a közhelyeket, mert nagyon is igazak, csak sokan ezt nem szeretik beismerni. Százszázalékosan élvezem az apaság és a család adta nyugalmat, meg a hajnal 5-ig tartó bulikat is.

De vajon meddig fogod még tolni a hajnalig tartó bulizást?

Nyugalommal és boldogsággal várom, hogy 65 éves legyek, amikor már valószínűleg, hogy nem fogok ilyen gyorsan beszélni, és nem fog annyira érdekelni, hogy ki fog fellépni este a Robotban. Azért merem ezt kijelenteni, mert rengeteg emberrel találkoztam már, soha nem kellett elfojtanom magamban semmit sem. Nincs bennem egy szemernyi hiányérzet sem.

A punk a legszabadszájúbb zenei műfaj, a Billy Talent nagy érdeme pedig, hogy a dühös világba ordibálás helyett a srácok dalai punk-rockos könnyedséggel szólalnak meg és másznak a fülekbe, míg szövegeik gyakran komoly problémákra hívják fel a figyelmet. Magyarországi fesztiválkoncertjeik után ezúttal pedig „klubkoncerten” Európa legnagyobb szabadtéri szórakozóhelyén fognak játszani és úgy fest, nem érkeznek üres kézzel, várhatóan július 29-én érkező ötödik nagylemezükből is kapunk egy kis ízelítőt.

Tavalyi zúzós koncertje után visszatér a Budapest Parkba az Anti-Flag, így téve teljessé a kiváló punk est headline-ját. A csapat csak úgy, mint a Billy Talent nem rejti véka alá a véleményét, ütős dalaikban és koncertjeiken gyakran közvetítenek háborúellenes üzeneteket és hangsúlyozzák az elfogadás fontosságát is. Előttük a Kaliforniából érkező hiper laza Zebrahead szállítja a napfényesebb dallamokat, míg az abszolút első zenekar a Counterfeit lesz.

A Killswitch Engage a hardcore-t és a metált vegyítette, és bumm, így lett a 2000-es évek elején a metalcore, melynek a Killswitch az egyik zászlóshajósa. A banda kiváló érzékkel variálja a tiszta és az üvöltős éneket, kapcsolja össze melodikus dallamokkal a feszes ritmusokat és az odacsapósabb gitárriffeket és ugyanolyan jól állnak nekik a zúzós, hajrázós számok, mint a szomorú dallamtépések. Márciusban jelent meg legfrissebb, Incarnate című lemezük, így a hazai rajongók már az új dalokra tombolhatnak – bizonyára a zenekar olyan klasszikusai mellett, mint a My Last Serenade, Rose of Sheryn vagy a My Curse.

A Budapest Parkban tér vissza magyar rajongóihoz a brightoni Architects kőkemény metál muzsikájukkal, akárcsak az August Burns Red, akik tavaly jelentették meg hetedik, szikla szilárd riffekkel teletűzdelt lemezüket, a Foundin Far Away Places-t. Előttük a 2014-ben újraalakult, szintén metalcore műfajban nyomuló Atreyu és a BuryTomorrow játszik.

További információkért kattints a Billy Talent vagy a Killswitch Engage koncert eseményére!

Túlélted a világvégét, és kiélvezted a neokőkorszak összes aktív kikapccsolódási lehetőségét? Felépítetted a saját igludat, hogy megóvjon a kisbolygó-becsapódást követő nukleáris téltől; alaposan feltöltötted a füstölt hering- és a tűzifa-készleteidet; megtanítottad monociklizni a táborhelyed körül kószáló jegesmedvéket, és most unatkozol?

Ideje elővenned saját, világvége esetére összeállított túlélőcsomagodat: a Doomsday Survival Kitet. Álljon itt néhány ötlet arról, hogy mi kerüljön bele:

1. Egy jó könyv

Mit ér a világvége olvasnivaló nélkül? Egy jó könyv tartalmas és élvezetes szórakozást jelenthet az Armageddon utáni hosszú és magányos estékre – ráadásul filozófiai táplálékkal és hasznos életvezetési tanácsokkal is szolgálhat. Mi Kurt Vonnegut utolsó, még életében megjelent, A hazátlan ember című kötetét raknánk be saját Doomsday Survival Kitünkbe, amelyben többek között a háborúról, Semmelweis Ignácról, pusztuló környezetünkről  és a hatvanas években gyártott Saabokról értekezik. „Nem igaz, hogy a jó nem győzedelmeskedhet a gonosz fölött. Csak az angyaloknak úgy kellene szerveződniük, mint a maffiának” – nyugtat meg mindenkit a az író.

2. Karácsonyi punk-rock slágerek

Világégés ide vagy oda, a karácsony mindig karácsony marad. A pólusok közelgő átrendeződésének köszönhetően több mint valószínű, hogy előbb vagy utóbb, de nálunk is megjelennek a rénszarvasok (pajkos pingvinek masíroznak majd az Andrássy úti házak romjai között és elefántfókák fickándoznak a Dunában), és a köztudottan fázós Mikulás is délebbre teszi át a székhelyét az Északi-sarkról. Minden adott lesz tehát egy kellemes karácsonyi partihoz – főleg akkor, ha nem felejtetted otthon walkmanedet, az elemeket, és persze a kedvenc karácsonyi CD-d. Mondjuk a Ramonesből ismert Joey Ranmone Christmas… In My House című albumát: ezeket a formabontó karácsonyi dalokat bizonyára maga Mad Max is szívesen hallgatná szenteste a karácsonyfa alatt, a szögesdrót-szalagos ajándékcsomagok bontogatása közben.

3. Egy tábla chilei csokoládé

Mint tudjuk, a világvégét az hozta a nyakunkra, hogy az inka naptárkészítők kifogytak a vésni való kőtáblákból. Épp ezért édes elégtétellel töltheti el a szívünket, ha kedvenc jégkunyhónkban ülve néhanapján elrágcsálhatunk pár kocka chilei csokoládét.

Miért éppen chileit? A XII. és a XVI. század között virágzó, hatalmas inka birodalom területe Kolumbiától éppen Chiléig terjedt – így a mai chileiek tulajdonképpen az ősi indiánok leszármazottai.

4. Gumijavító szett

Mint azt a világvége-témájú filmekből tudjuk, a civilizáció pusztulása számos kellemetlenséggel jár. Megszűnik a tömegközlekedés, végleg törlik az összes repülőjáratot, és állig felfegyverzett banditák fosztogatják a megmaradt benzinkutakat meg a kihalt sztrádák szélén sorsukra hagyott autók tankjait.  (Persze az élelmiszerhiány, a kannibalizmus, a poszt-apokaliptikus szekták megjelenése és a megmaradt túlélők felett basáskodó önjelölt despoták sem tartoznak éppen a világégés legkellemesebb kísérőjelenségei közé.)

Ilyen körülmények között a helyváltoztatás bevett, hagyományos formáival nemigen számolhatunk: marad a kutyaszán, csacsifogat, vagy a bicikli.

Mivel a szibériai huskyk és az andalúz öszvérek idomítása köztudottan nehéz és időigényes feladat, mi a magunk részéről a jó öreg kerékpárt preferálnánk, mint gyors és minden terepen egyaránt jól használható közlekedési eszközt. De ne feledjük: defekt esetére mindig legyen kéznél folt és gumiragasztó!

5. Törölköző

Mivel vége a világnak, jobb, ha megőrizzük a hidegvérünket, és semmi sem ér minket meglepetésként. Ne lepődjünk meg túlságosan, ha arra ébredünk, hogy egy vogon inváziós űrflotta fogta ostromgyűrűbe szegény, meggyötört planétánkat. Ilyenkor jusson eszünkbe Douglas Adams, a Galaxis útikalauz stopposoknak írójának bölcs intelme: ne ess pánikba, és mindig legyen nálad törölköző.

Ez a mágikus textildarab ugyanis számtalan dologra használható. Ahogy a Tejút-szerte méltán ismert szerző írja: „Beletakarózhatunk, hogy meleghez jussunk, míg átugrándozunk a Laglan-Béta hideg holdjain; heverhetünk rajta, míg a Santagrinus-V ragyogó, márványhomokos tengerpartjain szívjuk a sűrű tengeri levegőt; felvitorlázhatjuk vele minitutajunkat, míg lefelé sodródunk a lassú, lomha Mothfolyón; takarózhatunk vele, miközben Knkrafoon sivatagainak vörös csillagai ragyognak ránk; megnedvesíthetjük és fegyverként használhatjuk  kézitusában; fejünkre tekerhetjük, hogy távol tartsuk a mérges gőzöket, vagy hogy elkerüljük a Traal bolygó Mohó Poloskapattintó Fenevadjának pillantását; veszély esetén vészjelzéseket adhatunk vele; és természetesen beletörölközhetünk,
ha még elég tiszta hozzá.

Tetszett a cikk? Olvasd el ezeket is!

A legjobb világvége-partik Budapesten

Mindennek vége! Felkészültél?

Világvége a Corvintetőn – FISH!