„Akkor tudatosult bennem, hogy ketten leszünk, mikor tízkor elkezdtünk próbálni és egykor még mindig mi próbáltunk.” – Jordán Adél

 

Adél, te mit vártál ettől a szereptől és mit kaptál végül?

Adél: Amikor Réka teraszán volt egy összeolvasás a hivatalos olvasópróba előtt, már akkor kiderült számomra, hogy nagyon árad felém ez a szerep, nagyon nekem való. Akkor meg is ijedtem egy picikét, hogy mi lesz, mert sokszor volt már olyan élményem, hogy nagyon előre szaladtam – úgy tűnt, hogy nagyon megy, és akkor egyszer csak kifutott a lábam alól a dolog. De azonnal megnyugodtam, amikor elkezdtük a rendelkező próbákat, mert tényleg jól elemezzük a szituációkat hárman, és ez kifejezetten élvezetes. Inspiráló.

Réka, Adélt már most sokat dicsérted, de Tamást kicsit féltetted a szereptől…

Réka: Tamás szerepe, Félix, egy gátlásosabb, zártabb ember, mint ő. Kicsit béna, férfiasságában nem annyira magabiztos ember, ezért nem is gondoltam volna a Tomira, amikor először olvastam a szövegkönyvet. De tudtam, hogy mivel nagyon jó színész, biztos el fogja tudni játszani.

Most úgy beszélek magamról, mint néző. A nézőnek nagyon jó, hogy Tamás egy jóképű és izgalmas férfi, és azt érzem, hogy ez Adélnak is jót tesz. Nem egy olyan színész van mellette, aki amúgy is béna (Adél felnevet, Réka is nevetve folytatja). Ebből jó dolgok születnek. Örülök, hogy ő játssza ezt a szerepet. Tulajdonképpen nem is lehetne jobb egyikük sem, azt érzem, hogy kompromisszumok nélküli ez a szereposztás. Ha rajzolnom kellett volna két színészt, őket rajzoltam volna.

Adél, Tamással milyen volt játszani?

Adél: Réka véleményét osztom, de nagyon rossz, hogy Tamás közben itt ül a közelben és hallgatózik (nevet, majd a másik asztalnál ülő Tamásra néz). Pont ez a jó benne, hogy ő is abszolút magából fogalmaz, de közben szem előtt tartja magát a helyzetet és a karaktert. Azoknak az igazságát és ennek a kettőnek az összekapcsolódását keresi.

„Ha rajzolnom kellett volna két színészt, őket rajzoltam volna” – Pelsőczy Réka

Maga a két színész mennyire alakítja a darabot?

Réka: Abszolút ők alakítják. Én nem tudok dolgozni színészi ötletek nélkül, nem az a fajta vagyok, aki ragaszkodik hozzá, vagy egyáltalán elképzelni, hogy valaminek mire kellene kifutni. Nagyon figyelek arra, hogy mit csinálnak, és abból válogatok, hogy ebből mi tetszik és mi nem.

Ha pedig vannak nehézségek, azokban igyekszem segíteni. Márpedig a szövegben és a jelenetekben néha szembetalálkozunk nehézségekkel, annak ellenére, hogy Zöldi Gergő jó példányt rakott velünk össze. Ilyenkor viszont általában a saját színészetemből fogalmazok, vagyis megpróbálom beleképzelni magamat a helyzetbe.

Ezek szerint segíti a munkát, hogy Réka színésznő is?

Adél: Az az érdekes, hogy ez nem is jut eszembe. Azt érzem Rékán, hogy jó ízlése van, jókor szólal meg és olyankor nagyon jó tanácsokat mond. Amikor még nincs eldöntve bennem, hogy mi legyen egy jelenettel, észreveszi és ajánl dolgokat.

Réka: Egy kétszereplős darabot majdnem olyan nehéz csinálni, mint egy monodrámát. Féltem, hogy nem fogom-e elunni ezt a két embert, akik tulajdonképpen állandóan veszekednek a darab során. Nem fog-e ez ismétlődni, nem lesz-e ez kiszámítható. Jó, hogy Adél szakmailag tényleg jó állapotban és életkorban van, színesen dolgozik, úgyhogy egyáltalán nem érzem ezt a veszélyt. Mikor először játszottuk le egyben a darabot, megnyugodtam, hogy nem fárad el a történet, és a két ember.

Adél te féltél, hogy csak ketten lesztek a színpadon?

Adél: Nem volt bennem félelem. Akkor tudatosult bennem, hogy ketten leszünk, mikor tízkor elkezdtünk próbálni és egykor még mindig mi próbáltunk.

Réka: Az a fárasztó ebben, hogy egy normális próbafolyamat, mondjuk, tíztől kettőig tart, és ebben egy színész próbál egy jelenetet például tíztől tizenegyig. Most tíztől kettőig ők próbálnak, végig koncentrálniuk kell.

„…maximálisan szeretjük és tiszteljük a műfajt, a vígjáték műfaját, és úgy kezeljük, mintha a legkomolyabb anyag lenne” – Pelsőczy Réka

A filmet Tamás tudom, hogy nem nézte meg, de mennyire fontos ez egy rendezőnek?

Réka: A Római vakációt sem néztem meg, mielőtt megrendeztem az előadást. Főleg a szövegkönyv izgatott és a szereptípus, amiről azt éreztem, hogy jól fog állni Adélnak. Évek óta szerettem volna, hogy játsszon egy ilyen szerepet, hogy a személyiségének ezt a részét, ezt a komplexitását tudja használni, hogy a nézők is lássák ezt az oldalát. Ritkán adódik olyan szerep, amiben ez ennyire ki tud jönni.

Adél: Én sem néztem meg, de nem azért, mert attól féltem, hogy összezavar, hanem mert az anyagra voltam kíváncsi és nem egy végeredményre. Most már megvan a saját történetünk, szóval most már talán meg is nézem.

Réka, a próbaidőszak elején azt nyilatkoztad, hogy nagyon szeretnéd ezzel a darabban átadni a te érzéseidet és gondolataidat. Mennyire sikerült ez?

Réka: Nagyon jó érzés, hogy a saját életemnek, a barátnőimtől hallott történeteknek a nevetségességét, fájdalmasságát vagy esendőségét és humorát bele tudjuk rakni. Magaménak érze a készülő előadást. Remélem, hogy beértünk a célba.

Adél te mennyire tudod saját magadat megmutatni ebben a szerepben?

Adél: Teljesen. Nekem ez nagyon jókor jött és nagyon betalált.

Hogy érted, hogy jókor jött?

Adél: Én magam olyan állapotban vagyok most, mint ember és mint színész, hogy meg tudom mutatni ennek a lánynak a lényegét, és össze tudom kapcsolni a saját életemmel, a saját milyenségemmel.

„Én magam olyan állapotban vagyok most, mint ember és mint színész, hogy meg tudom mutatni ennek a lánynak a lényegét” – Jordán Adél

Milyen egy intenzív próbaidőszak után a szétválás?

Adél: Ez egy annyira kis családi közeg lett, olyan jól összeszoktunk, hogy biztos fog hiányozni, de szerencsére elég sokat fogjuk játszani.

Réka: Nekem kicsit olyan ez a munka, mint egy szülinapi ajándék. Fárasztó Adéléknak, hogy állandóan ők játszanak a próbákon, de közben, ahogy ott ültünk az asszisztenssel vagy Zöldi Gergővel együtt négyen-öten, intim családi hangulat alakult ki. Most pedig, hogy bejött a hangosító és a fényes, a kellék, Kálmán Eszter a díszlettervező, úgy érzem, mindenki hozzáteszi a magáét. Van egy főleg erre az időszakra szóló, nagyon erős, szerelemhez hasonló érzés bennem ezekkel az emberekkel, és ez nem is csak a színészekre vonatkozik. Nem ma kezdtünk a pályát, tudjuk, hogy megyünk tovább, leszünk majd másokkal is, de ez az érzés megmarad.

Szabó Kimmel Tamással készült interjúnkat ITT olvashatod el!

További interjúinkat ITT olvashatod el!

 

Bagoly és Cica

Belvárosi Színház

1075 Budapest, Károly körút 3/A

Tel.:  +36 1 266 7130

Budapesti premier: Július 2. 20:00

További információk ITT!

Energiabomba

Leginkább ezzel a szóval lehetne leírni a vígjátékot, mely már az első másodperctől kétszáz kilométeres sebességgel hasít és másfél órán keresztül eszébe sincs leállni. Doris, a megesett, félig őrült színésznő, aki még prostitúcióra is kényszerül – ám ezt a vonalat is képes volt Pelsőczy Réka rendező úgy mozgatni, hogy egy másodpercig se legyen belőle dráma – önkéntesen beköltözik Félixhez, a jóképű, félénk, törvénytisztelő – és mondjuk ki, pocsék – íróhoz, aki éppen annyira illik a nőhöz, mint amennyire a nő hozzá. Semennyire.

Ők ketten a jing és a jang, a fekete és a fehér, a Bagoly és a Cica. Az egyik csendben üldögélne, a másik a plafonon mászna, az egyiknek tökéletes a könyvesbolti eladói állás, a másik pedig teljes természetességgel viseli, hogy a lehető legfrucsább szexuális játékokért kap alkalmanként ötven dollárt. Az elejétől tudjuk, hogy szerelem lesz a vége. De mindvégig képtelenek vagyunk elképzelni, hogyan.

Páratlan páros

A Bagoly és Cica az a darab, ahol sorsdöntő, hogy kik játsszák a főszerepet, hiszen a folyamatosan pörgő párbeszédekben vérbeli karakterek vívnak vérbe menő csatát, végighullámvasutazva minden létező emberi érzésen. A szereposztás tökéletes. Szabó Kimmel Tamás játszi könnyedséggel veszi fel Félix szégyenlős jelmezét, hogy aztán azt percről percre szép lassan levéve magáról, ruhadarabról ruhadarabra változzon át a nagybetűs Férfivá a nagybetűs Nő mellett. Mindezt olyan bravúrral, hogy az előadás végén szinte olyan mintha hipnózisból ébredve döbbennék rá, hogy miből lett a cserebogár, mivé lett a kisfiús író.

A nagybetűs Nőt, aki mégis csak egy fruska, Jordán Adél a kisujjából rántja ki, a darabban ráadásul testével is folyamatosan játszik, hangjátékával garantálva, hogy ezer és ezer nőtípus jusson eszünkbe, akikből egységen áll össze a néha doromboló, néha pedig félően bújó Cica. Egyszerre alakítja minden férfi álmát és rémálmát, minden nő legjobb barátnőjét és esküdt ellenségét. Mindezt minden másodpercben egyszerre.



Pelsőczy Rékának volt félelme, hogy a pár vitáira épülő darab egy idő után unalmas lesz, de szerencsére ez nem igazán következik be – vagy csak nagyon ritkán, nagyon rövid időre. A kisebb fantáziadús megszakítások, mint Kimmel Elvis-előadása, vagy a Jordán által életre keltett erotikus szappanreklám pont ott dobják fel a darabot, ahol kell, bár néha így is felsóhajtunk egy-egy jelent végén, hogy hova tovább még. Ez persze lehet,  hogy nem a rendezés, nem a színészek és nem is a darab hibája. Hiszen mindannyian voltunk már cicák és baglyok. Sose volt könnyű. És akkor is minden csavarnál sóhajtanunk kellett.

Interjúnkat Jordán Adéllal és Pelsőczy Rékával ITT olvashatod el!

Szabó Kimmel Tamással készült interjúnkat ITT olvashatod el!

Bagoly és Cica

Belvárosi Színház

1075 Budapest, Károly körút 3/A

Tel.:  +36 1 266 7130

Budapesti premier: Július 2. 20:00

További információk ITT!