Az ellentétek vonzzák egymást – legalábbis azt mondják…

JonBorno — Fri, 08 Jun 2012 08:37:33 +0000

Megvolt a bányászzenekar, a megnyitó, és közben senki sem ájult el. Csütörtökön elkezdődött a POSZT.

A Széchényi tér idén három gigantikus pattanással egészült ki: az év elején társtulajdonossá avanzsált Magyar Teátrumi Társaság itt állította fel sátrait, a Dzsámi előtti hármas komplexumban. A sátorban folyamatos a műsor, ami nem nagyon zavarja a pécsieket: ugyanúgy korzóznak esténként, mint eddig. Hogy a turistáknak igen intenzíven kell keresniük a megfelelő szöget a dzsámi fényképezéséhez, az már más kérdés… Mindenesetre a Pécsi Ércbányász rezesei megtalálták a helyüket, a tér aljáról vezették fel a tömeget a színház elé, ahol – a hagyományoknak megfelelően – elhangzottak a szokásos köszöntők, amelyekből – a hagyományoknak megfelelően – semmit nem hallottunk.

Két vidéki előadással kezdődött a Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyprogramja. A veszprémiek Jane Austen Értelem és Érzelem című regényének színpadi adaptációjával, a miskolciak Spiró György Koccanásával nyitották a napot és a fesztivált.

A veszprémi előadás nagy feladatra vállalkozott: egy ikonikus romantikus regényt színpadra tenni nem hálás feladat, majdhogynem lehetetlen. A színpadi változat nem lehet olyan, mint a regény, és ebben az esetben Deres Péter dramaturg nem is erre vállalkozott. A veszprémi Értelem és érzelem tele van humorral, elrajzolt karakterekkel, amelyekben a színészek csak úgy lubickolhatnak. Nagyjából a Csengetett, mylord? szintig idióta főnemesek, sirek és lordok sorakoznak egymás mellett, a hősszerelmesek pedig sem a szó, sem a tettek terén nem érdemlik meg egyetlen nő figyelmét sem. Azok az idealizált férfiak, akik a regényben szerepelnek, itt sehol sincsenek: Edward Ferrars pipogya alak, aki már nem fiatal, mégis anyja és nővére irányítja az életét, John Willoughby maximum csinosnak mondható, de nem értjük, miért zúgnak bele, és Brandod ezredes… nos, ő titokzatos, gátlásos, és annak ellenére, hogy középkorú, neki ítélnénk az összes lányt – ha már választani kell…

A veszprémi előadást Valló Péter rendezte, aki – szokásához híven – maga tervezte hozzá a díszletet is. Az előadás 3 órája egy dimbes-dombos zöld réten játszódik, hátul vetített lakásbelsőkkel, romantika-korabeli természetképekkel. Az ötlet elsőre zseniális, aztán ugyanez a zsenialitás fordul az előadás ellen: a mesterséges dombokat kerülgetni, a cselekményt közben úgy vinni, hogy nem legyen unalmas, nos, ez nem mindig sikerül.

Az előadás több ponton leül, és ennek nemcsak a díszlet az oka: a három Dashwood-lány küzdelme a szerelemért csak úgy élvezhető, ha nemcsak a férfiaknak, hanem a nőknek is van karaktere. De valahogy matt, semmilyen az egész: egyedül Kéri Kittynek sikerül átadnia valamit Elinor személyiségéből. Trokán Anna a szenvedélyes, javíthatatlanul romantikus Marianne-t játssza, de mintha energiáit és eszközeit valami láthatatlan erő tartaná vissza. Margaret ebben a változatban tizenöt éves, a kor hagyományai szerint már nem kislány, de a huszonéves Bécsi Kamillának úgy kell ugrálnia, mintha Margaret egy hat-hét éves csitri lenne. Mrs Dashwood, a lányok anyja szinte semmilyen érzelmet nem mutat: a viktoriánus feszesség érezhető Csarnóy Zsuzsanna alakításán, ami meglehetősen zavaró.

A romantika korából elég durván rántanak be a mai korba a nyíregyháziak: a Koccanás egy idealizált állapottal kezdődik: a sötétben madárcsicsergés, háboríthatatlan nyugalom, aztán hirtelen fékcsikorgás, és annak a bizonyosa koccanásnak a hangjai hallatszanak. Spiró drámája megért már egy színházi és egy filmes adaptációt, és mindkettőnek ugyanaz volt a baja, mint amit itt is láthatunk: egy laza, bohózatnyi poénra épül, jó karakterekre, akik nem tudják, vagy nagyon is tudják, mit kezdjenek ezzel a helyzettel. Node ezt elnyújtani két órában? Precíz vonalvezetés kellene hozzá, vagy legalább pár jó figura, akik köré építeni lehet az előadást. Sajnos ez nem igazán sikerült a szerzőnek. Nyíregyházán Tasnádi Csaba próbálkozik kizökkenteni a darabot a folytonos le-leülés állapotából, a Csókolom zenekar zenéivel, amelyeket maguk a karakterek is énekelnek. Ez néha sikerül, de legtöbbször inkább zavaró – bár kétségtelen, hogy az este 10 órás kezdés nem egy ideális állapot, sem a néző, sem a színész számára. Petneházy Attila és Kuthy Patrícia kísérletet tesz arra, hogy a hátán cipelje az előadást, de a HR-es és a sokdiplomás-soknyelvvizsgás anyuka bontakozó románca ezúttal vékonykára sikeredik… A minden körülményből hasznot húzó vállalkozó karaktere hálás színészi feladat, Horváth László Attila hozza is a figurát, de sajnos az energiái nagyjából éjjel 11 körül elfogynak.

Mindent összevetve: a Koccanásnak nem sikerült a feladatot teljesíteni, de kérdés, hogy Spiró György darabja egyáltalán teljesíthető-e…

Fotók:

Értelem és Érzelem: Melczer Zsolt

Koccanás: Karádi Zsolt

Pécsi Országos Színházi Találkozó: megvan a versenyprogram!

JonBorno — Mon, 05 Mar 2012 16:26:08 +0000

2012. június 7-16. között rendezik meg az idei POSZT-ot, amely a magyar nyelvű színjátszás legnagyobb seregszemléje. Íme azok, akik versenyezhetnek júniusban a díjakért!

A 2011. március 1. és 2012. február 29. között bemutatott hazai és határon túli magyar színházak előadásait az idei fesztivál válogatói Lőrinc Katalin táncművész, Rockenbauer Zoltán művészettörténész, Zappe László kritikus, valamint Bicskey István színész, rendező, koreográfus tekintette meg.

A versenyprogram:

NAGYSZÍNHÁZ:

Friedrich Dürrenmatt: János király – Örkény István Színház, Budapest, Rendező: Bagossy László

Molière: Scapin, a szemfényvesztő – Csokonai Színház, Debrecen, Rendező: Silviu Purcărete

Mohácsi István és Mohácsi János (William Shakespeare műve alapján): Szentivánéji álom – Weöres Sándor Színház, Szombathely, Rendező: Mohácsi János

Bessenyei György: A filozófus – Katona József Színház, Budapest, Rendező: Gothár Péter

William Shakespeare: Makrancos Kata – Vígszínház, Budapest, Rendező: Gothár Péter

Jane Austen: Értelem és érzelem – Petőfi Színház, Veszprém, Rendező: Valló Péter

Henrik Ibsen: Hedda Gabler – Állami Magyar Színház, Kolozsvár, Rendező: Andrei Şerban

KAMARA- vagy STÚDIÓSZÍNHÁZ: Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja – Nemzeti Színház, Budapest, Rendező: Znamenák István

Katona József: Bánk bán – Katona József Színház, Kecskemét, Rendező: Bagó Bertalan

Tennessee Williams: Vágyvillamos – Radnóti Miklós Színház, Budapest, Rendező: Zsótér Sándor

Torsten Buchsteiner: Nordost – Katona József Színház, Kamra, Budapest, Rendező: Forgács Péter

Spiró György: Koccanás – Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza, Rendező: Tasnádi Csaba

Israela Margalit: Trió – Vörösmarty Színház, Székesfehérvár, Rendező: Galambos Péter

Székely Csaba: Bányavirág – Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata – Yorick Stúdió, Rendező: Sebestyén Aba

Pécsi Országos Színházi Találkozó Archives

Az ellentétek vonzzák egymást – legalábbis azt mondják…

Pécsi Országos Színházi Találkozó: megvan a versenyprogram!