5. Zsiráfos esték

A Nyugati pályaudvar mellett található Zsiráf az egyik törzshelyünk volt a nyáron. A laza, kötetlen hangulat, ami belengi a Zsiráfot, tökéletes volt az esti chillezésre a barátinkkal. Persze program is akadt bőven a nyáron, például fellépett a Fran Palermóból ismert Henri Gonzo is. A Sophie&Ben Bistro pedig mindeközben remek hamburgerekkel látott el minket. Egy dolog azonban az ősz beköszöntével sem változott meg. A Zsiráf most is ellát minket remek programokkal. Ha érdekel, hogy erre a hétvégére mit találtak ki, kattints ide.

4. Sia koncert

Egész évben a Szigetre várunk, aztán amikor elérkezik, olyan gyorsan elmúlik, hogy azon kapjunk magunkat: megint várakozóállásban vagyunk. Pedig elég tartalmas volt az idei Sziget is, rengeteg klassz fellépő koncertjeit élvezhettük. Minket  a Cheap Thrill énekesének, Siának a koncertje hozott legjobban lázba. Nem véletlen, hogy azóta is az ausztrál énekesnő számait dúdoljuk. Ha tudni akarod, milyen érzés volt Siával együtt énekelni kedvenc számainkat, kattints ide.

3. Szabadtéri jógák

Nyáron valahogyan mindig könnyebb rávenni magunkat a testmozgásra. Lehet, hogy ennek a strandszezonhoz van köze? Akárhogyan is legyen, az idei nyár a jógáról szólt, amiből mi is kivettük a részünket. A kedvencünk a hétvégi jógaórák voltak a Napozóban, ahol a mozgás után nagyokat csobbantunk a medencébe. Ha ti inkább a jóga rejtelmeibe ugranátok fejest, olvassátok el a Torma Ágival és Molnár Orsival készült interjúnkat.

2. EFOTT

Néha jól esik kiszabadulni a nyüzsgő városból. Főleg, ha a vidék ellenállhatatlan programmal kísért meg minket. Ilyen volt a Velencei tónál megrendezett EFOTT is, ahol tombolhattunk Rudimentalra, a Halott Pénzre, vagy éppen a Margaret Islandra. Igaz, hogy a fesztivál végét majdnem elmosta az eső, minket ez sem tántorított vissza, hogy az utolsó percig kiélvezzük a fesztivált.

1.A lezárt Szabadság híd

Általában bosszankodni szoktunk a budapesti forgalomkorlátozások miatt. Idén például a 47-es 49-es villamost kellett nélkülöznünk, de ezt nem sajnáltunk annyira. Méghozzá azért, mert emiatt birtokba vehettük a Szabadság hidat. Volt itt jóga óra, ad hoc jelleggel  megrendezett zenés estek, koncertek és piknikek. Olyannyira élveztük a híd megszállását, hogy gondolkodóba estünk: vajon tényleg ennyire szükségünk van a 47-es 49-es villamosra? Nem lehetne, hogy egész évben rólunk szóljon a híd? Szerencsére az  itt átélt legjobb pillanatokat megörökítettük, melyeket itt meg is nézhetsz!