Van, hogy nem tudjuk megmagyarázni miért éppen az a tárgy, játék az, amire felnőtt fejjel olyan jó visszagondolni, amelyhez megannyi jóleső gyerekkori emlék kapcsolódik. Van, hogy pontosan arra sincs válasz, miért éppen ezeket a kincseket választjuk, miért éppen ezek az apróságok lesznek annyira fontosak számunkra. Talán mindannyian tudunk ilyen gyerekkori kincsről, önmagukban értékes, személyes történeten, emlékeken, féltve őrzött titkon osztozó tárgyakról, nosztalgiát nem nélkülözve mesélni.

A Mesemúzeum Kincseskamra elnevezésű virtuális tárlatán 8 kortárs író, költő, köztük Berg Judit, Csukás István, Mosonyi Alíz, Tasnádi István, Zalán Tibor, Jeney Zoltán, Varró Dániel és Lackfi János enged bepillantást gyermek- és fiatalkori kincseikbe, melyet ráadásul személyes tolmácsolásban ismerhetünk meg jobban, miért is váltak olyan fontossá számukra ezek a gyerekkori relikviák.

A Kincseskamra online elérhető virtuális szobájában elég az írók neveire kattintani, hogy kinyíljanak a titkot és kincset őrző szekrények és mesébe kezdjenek.

Forrás: mesemuzeum.hu

“A kiállítás a kimondatlan szavak súlyára, az érzelmek terhére, az őrjítő csendre és a suttogások élességére koncentrál.”

Spring And By Summer Fall

Jézust általában elölnézetből ábrázolják, aki a segítő kezét nyújtja, vagy szenvedő alakként, aki az emberek bűneiért hal meg az isteni küldetés tudatában. Végül, de nem utolsó sorban gyakran látunk szőke, kékszemű Krisztus-ábrázolást is.  Az én Krisztus-képem nem a nézőre tekint le. Lehet, hogy egy másik ember életét menti meg, nem a nézőét, de az is lehet, hogy elnyeli őt a sötét erő, vagy talán a bűn terhétől menekül. A kép egy szoborról készült egy temetőben. Esni készült, szinte fehér volt az ég. Megvártam, míg a lehető legtisztább lett, aztán mikor kész lett a fotó, megfordítottam a színeket.

Second Chapter

Ez a kép ugyanebben a temetőben készült Rómában. Egy kisgyerek porcelán sírköve, a fotó pedig ennek egy részlete. Mikor megláttam, nagyon mélyet ütött, de közben tetszett is, ezért döntöttem úgy, hogy lefotózom. Azért adtam a Second Chapter (Második felvonás) címet, mert neki sajnos ez lett a következő  fordulat az életében – a halála. Nem teszem fel magamban a kérdést, hogy mi van a földi élet után, nem mondom, hogy nem létezik, azt se, hogy igen. Ezért a cím. Ez a kisgyerek elérkezett életének egy új fejezetéhez, de nem tudhatjuk mi az.

Love

Ez Rudnay Gyula szobra a Margitszigeten. Azért Love a kép címe mert ez a szobor sír, szenved. Pont a fotó készültének napján lett vége egy komoly kapcsolatomnak. Láttam ezt a szobrot és azt gondoltam, hogy ő is úgy érzi magát, mint én. Nem ismerem túl jól a műveit és nem is  pontosan az én stílusom, de a munkásságát mindenképpen érdekesnek tartom. De ez a fotó nem egy tisztelettétel.

Are the songs my disease? – Péterfy Borival

A cím egy dal címe, ami nem Boriéké, hanem egy angol punk együttes, a Queen Adreena szerzeménye. Nagyon jó volt ez a koncert, de nagyon nehéz volt egy igazi koncertportrét csinálni, mert Bori folyamatosan mozog és ugrál. Nagyon bejött, főleg ez a póz, amit a képen is láthatunk.  Annyira erős benne az energia és annyira át lehet érezni… Olyan mintha Boriba beköltözött volna a zene vírusa. Pont mint a dal címe…  Úgy éreztem jó lenne összekapcsolom a kettőt. Az előbb említett együttes énekesnőnek és Borinak nagyon különböző stílusa van, de mindkettőjüknél ugyanúgy nagyon erős, nagyon odaadják magukat a zenének.

Mountain Language

Ezt a képet 2008-ban csináltam egy parókaboltban, ahol a kirakatban a bábuk fején nem volt semmi. Ezt nagyon érdekesnek találtam, továbbá szépek ez az arcok, kicsit földönkívüli lények. Tetszett a piros száj, a teljesen fekete szemek, és hogy nem nagyon lehetett látni tisztán a sötéttől. Mintha egy kis csoport lennének, aki egy olyan nyelven beszélnek, amit más nem ismer. A Mountain Language mellesleg Harold Pinter egy nagyon jó darabja.

 

Andrea Guliano: Talk

Megtekinthető: Január 17-ig

Massolit Books & Café

1072 Budapest, Nagy Diófa utca 30.

Nyitvatartás: H-Sz: 11:00-20:00