A napórák története a kora ókor homályába vész, annyi viszont bizonyos, hogy Babilontól Egyiptomon át a Római Birodalomig valamennyi antik civilizáció ismerte és használta őket. A világ legidősebb, 3500 éves napórája az egyiptomi Királyok völgyéből került elő, de Luxor vagy Karnak híres obeliszkjei sem kizárólag szakrális funkciót töltöttek be: az általuk vetett árnyék a mindenkori helyi időt is mutatta, valamint a Föld napi forgását és a Nap körüli éves keringését is nagy pontossággal tükrözte.

A klasszikus napóra két részből áll: az egyik a gnómon, vagyis árnyékvető, egy vízszintes síkon álló függőleges, jellemzően pálca-, rúd- vagy oszlopalakot öltő test, a másik pedig a számlap, ami a rajta szereplő órajelekkel (pontosabban az adott órajelet érintő árnyékkal) adott választ az örökérvényű emberi kérdésre: mennyi is az annyi?

Egyszerűnek hangzik, ahhoz viszont, hogy valaki helyesen működő napórát tudjon készíteni, komoly csillagászati és matematikai ismereteknek kellett, hogy birtokában legyen: ilyen ember volt Omar Khajjám, a 11. századi perzsa polihisztor is, aki 1074-ben napórája segítségével egy a Gergely-naptárnál is pontosabb kalendáriumot alkotott – csekély 500 évet ráverve Aloysius Lilius olasz csillagász rendszerére.

A fejlettebb időmérő eszközök (toronyórák a 14. században, zsebórák a 15. században, ingaórák a 17. században) megjelenésével a napórák sokat vesztettek jelentőségükből, ám annál népszerűbbé vált alkalmazásuk parkok, kastélyok, kertek és egyéb épületek meghatározó díszeiként.

Sajnos a történelem viharai és az azokat követő újjáépítések nem bántak túl kegyesen a magyar napórákkal, a legtöbb vagy elpusztult, vagy bevakolták: a ráckevei szerb ortodox templom szentélyének falát díszítő, félezer éves darab és a rudabányai református templom déli oldalába karcolt, 14. századi alkotás párjukat ritkító kincsei a hazai műszaki kultúrának.

Budapesten, ha középkori napórát nem is, 20. században született példányokat szép számmal találhatunk elszórva a városban – mutatjuk is a kedvenceinket!

Városligeti fasor 42.

Az 1922-ben Révész Sámuel és Kollár József tervei alapján, a hazai gépjármű-kereskedelem bölcsőjének helyén felhúzott késő szecessziós villaépület sokáig az egyik legnagyobb energiaszolgáltató vállalat geofizikai kutatóintézetének szolgált otthonául, ezen időszak hagyta ránk örökségül Gyulavári Pál szobrász és Bartha Lajos amatőr csillagász 1989-ben felhelyezett utcafronti napóráját, melyen a “Tempus omnia revelat” (Az idő mindent felderít) felirat díszeleg. Márványból készült, ellipszisalakú számlapja V-XII-II számozású, gnómonja egy aranyozott napkorongból nyúlik ki, három kalendáriumi vonala pedig a nyári, a téli napfordulók és a napéjegyenlőség idején mutatja az árnyék végpontjának ívét. Jelenleg a Katolikus Pedagógia Intézet működik falai között.

Fasori Evangélikus Gimnázium

A Pecz Samu által tervezett, 1904-es építésű Fasori Gimnázium udvarán, a tanári szobához tartozó erkély alatt találjuk a vend származású magyar fizikus (1928-35 között gimnáziumi igazgató), Mikola Sándor napóráját, Kölber Dezső méretes freskójával egyetemben. A falfestmény az athéni iskola diákjait mutatja, amint épp egy csillagászati témájú előadást hallgatnak: alattuk egy armilláris gömb (egy az ókorban és a középkorban használatos, körgyűrűkből álló csillagászati eszköz), felettük pedig a köralakú, egyméter átmérőjű, Mikola-féle mozaiknapóra, VIII-XII-II számozással, körben az állatövi csillagképek ábráival. Az épület 1952-től 1989-ig az Országos Pedagógia Intézetnek adott helyet, a vezetésnek pedig egyik első dolga volt a freskó és vele együtt a napóra eltüntetése, amiket aztán korabeli fényképek alapján Gulyás Dénes festő- és Rác András mozaikművész 1991-ben újraalkotott.

Gschwindt-ház

A Bródy Sándor és a Puskin utca sarkán álló díszes, várkastélyszerű palota 1901-ben épült fel Gschwindt György bajorországi származású gyártulajdonos és híres okkultista megrendelésére. A legenda szerint a ház titkos pincéjében működött a Palotanegyed alkimista központja, itt kutatta a hóbortos nagymágnás az örök élet titkát, egészen halála napjáig: barátainak megküldött levelében még arról számolt be, hogy rálelt az élet vizére, a híren felbuzdult társaság azonban már csak György élettelen testét találta az alagsori laborban. A halhatatlanság egyet jelent az idő legyőzésével, talán ezért is látta el a likőrgyáros háza Bródy Sándor utcai homlokzatát egy az idő előtt tisztelgő domborművel. A vertikális, VI-XII-V számozású napórát 9 méteres magasságban fedezhetjük fel: a mosolygós Nap-arcot keletről az erőt, a reggeli fényességet és a feltámadást jelképező kakas, nyugatról a titkok, az éjszaka és a halál madara, egy bagoly fogják közre.

Vizy Márton

10. Lajos utcai temető

Kezdjük a sétánkat az Óbudával szomszédos újlaki Zsigmond tér mellett, a Lajos utca elejének egyik modern irodaházánál: kintről csak egy ókori falrészlet (kőkeretes bejárattal és küszöbkővel együtt) enged következtetni az épület udvarában rejlő kétezer éves kincsekre, köztük síremlékekre és falmaradványokra, amik egyszervolt-funkciójáról egy az ásatás során készült fényképekkel ellátott információs tábla mesél az erre tévedőknek.

9. Nagyszombat utcai amfiteátrum

Innen egy kőhajításnyira, a Kolosy térnél kezdődő Óbudai Promenád túlsó végénél terpeszkedik a katonavárosi amfiteátrum hatalmas romja: a Hannibál tanár úr katartikus befejezése mellett az épületromhoz fűződik még Kurszán magyar fejedelem neve is, aki Anonymous szerint várként hasznosította a 13,000 főt befogadni képes római amfiteátrumot. Érdemes tudni róla, hogy 90×66 méteres ellipszis alakú arénája nagyobb a Colosseuménál: erre azért volt szükség, mert nem csupán cirkuszi játékok és gladiátor viadalok színhelye volt az amfiteátrum, hanem az aquincumi katonák kiképzőközpontja is.

8. Flórián téri táborkapu

Utunkat a Lajos utcán észak felé folytatva, szűk egy kilométer után következik a katonaváros déli táborkapuja, amelynek bejáratát egykoron oszlopsor és a birodalom minden tájáról érkező árukkal szolgáló üzletek szegélyezték. A Flórián téri üzletházzal szemközti romkertben láthatjuk az emeletes, négyszögletű kaputornyok és a városfal derékmagasságú maradványait, valamint az oszlopsor egy részletét.

kép forrása

7. Cella trichora

A táborkaputól az 1-es villamos Bécsi út végállomása felé haladva, a jobb kezünk felé eső panelház-sor mögött, egy szétszabdalt kereszteződés szélén találjuk a Kr.u. 360 körül épített aquincumi Cella trichora és néhány környező épület romjait. A háromkaréjos ókeresztény sírkápolna (amelyhez hasonlót Budapesten még a Szent Rókus kápolna altemplomában láthatunk) jelenleg kissé szomorú látványt nyújt, de ha minden jól megy, hamarosan megújult alakban, egy rendezett és zöld közösségi tér központi elemeként fedezhetjük fel magunknak a pannóniai ókeresztény történelem e kis szeletét.

6. Thermae Maiores

Ha megtapogattunk minden falrészletet, vegyük az irányt újfent a Flórián tér felé! Kevesen sejtik, hogy az Árpád hídról a Szentendrei útra levezető felüljáró alatt néhány méterrel egy óriási, 16.800 négyzetméteres római kori fürdő romjai bújnak meg, szaunástul, edzőtermestül, medencéstül, rengeteg megmászni- és felfedeznivalóval. A nemes egyszerűséggel Thermae Marioes-nak keresztelt (magyarul nagyfürdő) rom Budapest egyik legjobban titkolt kincse, a bejáratához vezető, kocsmákkal és római szobormaradványokkal teleszórt aluljáróval együtt igazi underground turistalátványosság, ami ráadásul ingyenesen megtekinthető az év majd’ minden napján!

5. Porta Praetoria

A Flórián tértől picit beljebb, a gyönyörű, barokk hangulatú óbudai Fő tér szomszédságában húzódik meg az aquincumi katonai tábor keleti főkapuja, a Porta Praetoria. A második századból származó boltíves kaput, és a hozzá tartozó falmaradványokat 1972-ben, az óbudai lakótelep építése során fedezték fel a régészek. A légiótábor felől ezen a kapun át lehetett megközelíteni azt a dunai hidat, ami az Óbudai-szigeti Helytartói palota és a már barbár földnek számító pesti oldal Transaquincum nevű erődjéhez vezetett.

4. Kaszárnya és szentély

A kaputól nem messze találjuk a legionáriusok háló- és fegyverkamrájának egy részletét, amelyre egy itt talált római oszlopfő másolata hívja fel a lakótelepi házak hűsítő árnyékában grasszáló ember figyelmét. A második században felhúzott épületet a negyedik században alaposan átépítették, később csarnoképületet emeltek fölé, ami valószínűleg szentély lehetett. Ezt a funkcióját folytatta szűk egy évezreddel később, mikor is a 13. század végén a ferencesek egy kisméretű kolostort építettek rá, a római falakat felhasználva.

3. Herkules villa

A lakótelepet kettészelő Szentendrei út átellenes oldalán, a közeli Meggyfa utcában találjuk meg a szintén panelházak közé szorított Herkules villát. Az egykoron még egy római nemes otthonaként funkcionáló előkelő lakóház nevét az itt felfedezett 3. századi mozaikpadlóról kapta, amely Herkules egy hőstettét ábrázolja megkapó szépséggel. A villához tartozó kerti fürdőépületet és padlófűtéses szobáit ingyenesen megtekinthetjük – feltéve, ha vasárnap 11 és 13 óra között érkezünk, különben csak a kerítésen át bámulás marad nekünk.

2. Római vízvezeték

A Szentendrei út meghatározó látványossága az északi és déli irányba futó sávokat elválasztó, eredetileg mintegy öt kilométer hosszú boltíves akvadukt maradványa, ami a mai Római Strandfürdő területéről szállította kb. 1-2 fokos lejtéssel a meleg és gyógyító erejű forrásvizet a polgárváros, a katonai tábor és a táborváros számára. Helyreállított szakaszát Aquincum és Kaszásdűlő között láthatjuk, mögötte a polgárváros boltsorának falaival, de a vízvezeték további maradványaival találkozhatunk a Pók utcai lakótelep Római sétányán (érdemes körüljárni a polgárváros északi kapujának itt feltárt romját is, vizesárokkal együtt) és a Kövi Szűz Mária templom mögött, amely pillére az idők során kegyhellyé vált.

1. Polgárvárosi amfiteátrum

Sétánk végéhez értünk, ideje megpihenni! A polgárvárosi amfiteátrum nyugodt, fákkal teleültetett, magasított sétány által körülölelt romjánál erre alkalmasabb helyet nem is találhatnánk. A körülbelül 6-7 ezer főt befogadni képes, 2. századi körszínház az aquincumi városfalon kívül épült meg, a részben fedett lelátókra az épület oldalán futó rámpán juthattak be a helyi lakosok (néhány kiváltságos polgár saját kőpadot is bérelhetett, ezek a belekarcolt nevekkel együtt most is ott vannak a nézőtéren), akiket sportversenyekkel és vadállatokkal megfűszerezett gladiátorküzdelmekkel szórakoztattak. Emellett az aréna politikai gyűléseknek és városi ünnepségeknek is helyt adott, több császár is tiszteletét tette falai között. Ahogyan Aquincum városa, úgy az amfiteátrum is a népvándorlások korában, tehát az 5. századtól kezdődően lépett rá a romlás útjára, anyagát a helyiek elhordták, a falmaradványokat pedig idővel elfedte az óbudai föld, hogy aztán 1880-ban újra minden felszínre kerüljön. Az amfiteátrumtól nyugatra emelkedett a gladiátor-laktanya, ennek maradványait ugyan már többször feltárták, de végül mindig visszatemették.

+1. Ha még többre vagy kíváncsi Budapest és környéke római kori történelméről, akkor a hatalmas és gazdag kiállítási anyaggal rendelkező Aquincumi Múzeum kötelező hétvégi program!