A mai kastély helyén Esterházy Miklós megjelenéséig egy 1720-ban felhúzott vadászkastély állt, 1762-ben azonban a „Pompakedvelő” és „Fényes” becenevekkel is illetett Miklós úgy döntött, hogy az U-alakú, az átlagnál cicomásabb vadászlaknál egy sokkal grandiózusabb, igazi felvilágosult főúrhoz méltó palotát építtet a helyére. Ezt meg is engedhette magának, hiszen a herceg (mellesleg császári-királyi tábornok, a Kolíni csata hőse) éves jövedelme semmivel sem volt kevesebb nyugat-európai sorstársainál.

Pár év leforgása alatt a mocsaras területen nem csak egy gyönyörű szép, európai hírű rokokó palota, de egy egész település is megjelent: Eszterháza, amely ma Fertőd részét képezi. A kastélyt, ami korán kiérdemelte a „magyar Versailles” titulust, Hefele Menyhért és Jacoby Miklós tervezték közösen: az épületegyüttes folyosóit értékes műtárgyak díszítették, saját erdővel rendelkezett, zeneteremmel, egy kínai szobával, képtárral, több kerttel, egy könyvtárral, valamint több színházzal is! A fényűző életet kedvelő katona ugyanis a művészetek nagy pártolója volt, kiváltképp a színházért volt oda, Eszterháza pedig hamar a zene, a színház és a képzőművészetek magyar központjává vált.

1770-ben rendezték meg először a később hagyománnyá váló Esterházy-vigasságokat, egy háromnapos fesztivált, ahol menő alternatív zenészek és a Prodigy helyett operák, vadászatok, lakomák, táncestek és tűzijátékok képezték a line-up részét. Hogy mégis mekkora élet lehetett a kastélyban, azt jól mutatja, hogy az udvar hangversenymestere a híres-neves Joseph Haydn volt, aki saját, helyben szerzett operáit is gyakran előadta, valamint Goethe is megfordult itt, aki Esterházy személyes jóbarátja volt, és szimplán tündérbirodalomként jellemezte a birtokot. Mária Terézia is el volt ájulva attól a talpalatnyi paradicsomtól, amit az Esterházy-kastély jelentett: „Ha egy jó operát akarok látni, Esterházára kell utaznom!” mondotta az anyakirálynő.

A „tündérbirodalom” leírás tényleg megfogta a hely lényegét: a 126 szobával felszerelt kastély nagycsarnoka egy kegyszobrokkal és kápolnákkal teleszórt csodálatos parkra nézett, de rá lehetett látni a bábszínházra és az opera épületére is. Az opera 1779-ben egy pompázatos házassági ünnepély során szépen leégett, de két év múlva a helyén már egy újabb operaház állt és várta az újabbnál újabb performanszokat.

A kastély fénykora 1790-ig, Miklós herceg haláláig tartott: a főúr ugyanis hatalmas adósságot halmozott fel az évek során, a család pedig kénytelen volt Kismartonba átköltöztetni a háztartást. A 19. században az opera újra leégett, ezúttal viszont nem volt egy darab Esterházy Miklós sem, hogy újjáépíttesse – ma már csak egy falmaradványát látni.

A sorozat további részéért kattints ide! 

A ma is látható épületet báró Rudnyánszky József építtette felesége számára, a salzburgi származású Mayerhoffer András tervei alapján, 1743 és 1751 között (ugyanez a Mayerhoffer tervezte egyébként a belvárosi Egyetem téri és a Szerb templomot, valamint a gödöllői Grassalkovich kastély is az ő munkája), egy második században épült római parasztház alapjainak és a Tétény család 13. századi gótikus várkastélyának a felhasználásával. A várkastély a török megszállás ideje alatt magasrangú tisztek lakóhelyéül szolgált, majd Buda felszabadítása után egy magyar kapitányhoz került, aki meg eladta azt Száraz Györgynek, aki a későbbi tulajdonos, Rudnyánszky József akkor még meg nem született feleségének apja volt. Ő fogott hozzá a kastély újjáépítéséhez és bővítéséhez, de a sors közbeszólt: 1733-ban a ház ura elhunyt, az ingatlant pedig legidősebb lánya, Száraz Julianna és férje örökölték meg.

Julianna megözvegyült anyjának nem nagyon tetszett a frigy, az asszony Tamás nevű fia pedig már gyermekkora óta veszélyt jelentett saját magára és környezetére is – nem voltak tehát éppen ideálisak a körülmények a tizenhat Száraz-Rudnyánszky gyermek felneveléséhez, de még egy kiállhatatlan banya anyóssal és egy közveszélyes sógorral megáldva is sikerült egy gyönyörű barokk kastélyt, igazi főúri rezidenciát varázsolni a morózus épületből, hozzá illő lépcsőzetes kerttel, díszlépcsőházzal, két emelet magas díszteremmel, al secco-s faldíszekkel, és egy egészen a Dunát kísérő hajóvontató útig elnyúló kastélyparkkal.

A kastély egykor

Az átalakítások egészen az 1780-as évek elejéig tartottak és szépen csődbe is vitték az egész családot, amiért persze parasztjaik fellázadtak, amin megindulva pedig a házúr, Rudnyánszky József kapott stroke-ot. Szemfüles fiai kapva kaptak az alkalmon, és azonnal pereskedni kezdtek beteg apjukkal, a vagyon őket megillető részéért. Rudnyánszky 1788-ban dobta fel a bakancsot, felesége egy évtizeddel később, 1798-ban követte a sírba. Ezután a kastélyt három részre osztották az oldalági leszármazottak között. Az egyik tulajdonos, bizonyos Szentgyörgyi Horváth Zsigmond sikeres szabadkőműves hírében állt, aki ki is alakított a kastély rá eső részében egy szobát, ahol aztán mindenféle titkos szabadkőműves dolgokat művelhetett a többi szabadkőműves barátjával.

A kastély kétszer is majdnem hamuvá vált, először egy 1904-es tűzvész során, amikor is a teljes eredeti barokk bútorzat megsemmisült, majd a második világháború alatt, amikor több találatot is kapott. Az épület helyreállítása 1951-ben kezdődött meg, de már 1949-ben beköltözött egyik felébe az Iparművészeti Múzeum bútorgyűjteménye: a 14. századtól kezdődően a 19. század végéig bezárólag minden korszak és stílus képviselteti magát. A kastély másik felében néhány évvel ezelőttig egy árvaház működött, mára azonban az a szárnya (a 2000-ben teljesen felújított kastélymúzeumi szárnnyal ellentétben) csak üresen omladozik.

A sorozat további részeiért kattints ide! 

Jelenleg közel tizennégyezer műemléki ingatlan található Magyarország területén. A védelem alatt álló ingatlanok állapota nagyon eltérő, de rengeteg közülük a romos, elhanyagolt épület, és a többi állapota is évről-évre romlik. A Fekete-kastély is ezek közé tartozik.

Scooby Doo és kétlábú barátai sem biztos merészkednének be az erdővel és növényzettel sűrűn körbenőtt, omladozó kastélyba, ha tisztában lennének az épület történetének hátborzongató részleteivel. A két részből, alsó és felső kastélyból álló Fekete-kastély egykoron a Nedecről származó Nedeczky család tulajdonában volt, akik az 1700-as évek első felében szereztek a környéken néhány kisebb-nagyobb birtokot. A kastély egyes források szerint nevét az egykoron koromfekete tetejéről, míg mások szerint a feketére festett ablakkereteiről és ajtajairól kapta. Akárhogy is legyen, a festék mára a vakolattal együtt lekopott az épületről, azonban semmilyen természeti erő nem lenne képes lemosni azt a sok vért, ami a Fekete-kastély nevéhez tapad.

Az alsó kastélyt Nedeczky Jenő vette meg pénzügyi nehézségekkel küszködő bátyjától, hogy aztán saját tervei szerint attól északabbra, egy lejtő tetejére 1881-ben felhúzza az eklektikus stílusú, historizáló elemekkel díszített felső kastélyt, amelynek háromszintes tornyából csodálatos kilátás nyílt (és nyílik még ma is) a Balaton csillogó felszínére. Amint Nedeczky 1881 februárjában elvette unokahúgát, Nedeczky Emmát, a pár már be is költözött a rendezett parkkal és hatalmas fákkal körbevett épületbe.

Balatonederics

Az első halálesetre egészen 1912-ig kellett várni, mikor is egy helyi gulyás szerelemféltésből megölte kedvesét, aki a kastély szakácsnője volt. Rá két évre pedig maga a ház ura, a gyógyíthatatlan betegség által gyötört, 74 éves Nedeczky Jenő vetett véget születésnapján önkezével életének. A kastély ezután jött bele csak igazán a vérontásba, ami ellen a gazdacserék sem tudtak igazán hatásosan fellépni. 1928-ban költözött be Vág Jenő pesti ügyvéd és neje: a férj egy szép napon arra jött haza, hogy feleségében éppen egy másik férfi leli örömét – Vág még aznap öngyilkos lett. A következő áldozat a megözvegyült asszony új vőlegénye, egy kútfúró volt, aki azután mondott örök búcsút kegyetlen világunknak, hogy megtudta, menyasszonya szíve másért dobog.

A nő következő kalandja egy magát tengertisztnek és nagybirtokosnak kiadó férfival, Kaály Nagy Adorjánnal volt, aki még azelőtt kereket oldott a nő vagyonával, hogy az valahogy öngyilkosságba kergethette volna, vagy hogy a rendőrség elfoghatta volna – a mi kis szélhámosunkat ugyanis tizenháromszoros bigámia vádjával körözték. A megfáradt özvegy egy nyugalmazott főtanácsosnak adta el az ingatlant, aki a második világháború alatt kettős hírszerzőként kereste a kenyerét: látszólag a németeknek dolgozott, valójában azonban az angol és szovjet csapatoknak szivárogtatta az információkat. Valószínűleg erre a németek is rájöttek, a kettős ügynök főtanácsos pedig úgy döntött, jobb nem megvárni amíg a visszavonuló német csapatok dörömbölni kezdenek az ajtaján: 1945 februárjában román feleségével együtt öngyilkosságot követett el.

Egy időben a 840 négyzetméteres, 12 szobás kastély üdülőként működött, de jó ideje gazdátlan már, egyetlen lakója a mindent átitató gyász.

A kastély egyébként eladó, potom 220 millió forintért bárki saját bejárású, panorámás szellemkastélyt vehet magának a Balatontól, a Csodabogyós barlangtól és a balatonedericsi Afrika-múzeumtól csupán pár perc sétára.

A sorozat további részeiért kattints ide!

A lenyűgöző Tudorok korabeli stílusban épült Nádasdy kastélyt Fejér megye szívében, Nádasladány településén találjuk. Az épületóriás belsejét a kor legnevesebb mesteremberei tervezték és készítették, aminek eredménye többek között a lélegzetelállító szépségű vascsillár, a kézzel faragott fabútorzat és az ólomüveg ablakok. A Nádasdyk otthonául szolgáló palota kora technológiájának csúcsát képviseli: légfűtés, vízvezetékek, gázlámpák és később még villanylámpák is a csodálat tárgyát képezték a helyiek körében.

A kastély parkettája alatt egy ételszállító rendszer segítette a személyzetet napi teendőik végzésében, és tette egyszerűbbé a család ellátását friss és meleg ételekkel. Még beépített beszélő cső hálózata is volt a kastélynak, hogy a személyzet tagjai és a család egymással kommunikálhassanak a hatalmas épületben, így lényegesen lerövidítve a tea- és tízórai-rendelések munkafolyamatát.

És most vessünk egy kis fényt a címben is szereplő „örök szerelem kastélya” titulus eredetére! Szóval, az úgy volt, hogy gróf Nádasdy Ferenc és Zichy Ilona a 19. század első felében friss házasokként ide költöztek: még egy személyükre szabott közös hálószobájuk is volt, ami a korban különösen extravagáns ötletként hatott. A nagy boldogságnak azonban egy hatalmas tragédia hamar véget vetett: Ilona 24 éves korában elhunyt, harmadik gyermekük szülése közben. Ferenc nem házasodott újra, senki nem tölthette be szeretett felesége szerepét. A kastély falai között még most is, a tragédia után több mint 140 évvel, érezni valamit Ferenc szomorúságából.

A birtokot egy gyönyörű park veszi körül: virágkorában egy mesterséges tó, egy vízesés és egy víztorony tették még csodásabbá a kastély környékét. A Nádasdyak üvegházát és pálmakertjét mindenki irigyelte.

A sorozat további részeiért kattints ide!