Egy pár évvel ezelőtti majdnem kiutazás és hosszas tervezgetés után végül idén januárban a barátommal utaztam el Londonba, ahol két teljes napot és egy délutánt töltöttünk. Kora délután volt, amikor a Stansted repülőtéren landoltunk, és a kötelező útlevél/személyi igazolvány ellenőrzés után rohantunk az expressz buszok felé, ahonnan körülbelül 50 percet utaztunk a stratfordi buszpályaudvarig. Szerencsére a jegyet pár nappal az indulás előtt meg tudtuk venni (online megváltható akár konkrét időpontra is, és kétórás időintervallumban lehet felhasználni). Egy tavalyi Black Friday ajánlatnak hála négycsillagos szállodában tudtunk jutányos áron szobát foglalni, és mivel a hotel nem volt messze a pályaudvartól, pár perc alatt odasétáltunk.

Első nap

Gyors lepakolás után már indultunk is az egyetlen aznapra tervezett programunkra, a belépőjegymentes British Museumba, amit péntekente meghosszabbított nyitva tartása miatt 20.30-ig lehet látogatni. Mielőtt nyakunkba vettük volna a várost, a tömegközlekedési eszközök használatához feltöltöttük az Oyster-kártyánkat, amit egyáltalán nem bonyolult használni. Ha neked még nincs, a londonpass.com oldalon minden hasznos információt megtalálsz róla! A tömegközlekedéssel egyébként nem volt gondunk, a jelölések egyértelműek és könnyen követhetőek voltak, mindenhová gond nélkül eljutottunk.

De térjünk vissza a múzeumhoz: egyesek szerint legalább egy napba telik az épület bejárása (nyitvatartási idő: itt), hiszen a British Museum alapterülete hatalmas. Nekünk viszont csak néhány óránk volt rá (délután landolt a gép, és majdnem 17.00 óra volt, amikor a múzeumba tudtunk indulni) ezért előre összeírtuk, mely területek érdekelnek minket a legjobban. Az Egyiptom tematikájú termet vettük először célba, azt követően pedig ázsiai országok, majd Athén és az ókori Róma következtek.

Hihetetlen, micsoda gyűjteményt birtokol a múzeum: sok más mellett a tárlat részét képezi Kleopátra múmiája, számos gyönyörű szarkofág, mezopotámiai műkincsek, és Parthenon márványfaragványok is. Kétórás ottlétünk után elégedetten távoztunk, és mielőtt hazaindultunk volna, elsétáltunk a közeli Primarkba, amit több ismerősünk is ajánlott, mert divatcikkektől a kozmetikumokon és ajándéktárgyakon át sok mindent baráti áron lehet ott kapni. Itt jegyezném meg, hogy rengeteg helyen árulnak Harry Potterrel kapcsolatos dolgokat, legyen az toll, póló, vagy hátizsák, a filmsorozatnak pedig még Camden Town egyik épülete is emléket állít.

Második nap

A második napra tipikus városnéző programot terveztünk, mert Londonban bőven akad must-see nevezetesség. Sajnos a listánk első eleme, a Big Ben ottlétünkkor még felújítás alatt állt, ezért az óralapján kívül semmit nem láttunk belőle az állványok és takaróelemek miatt. Szerencsére a főbb látnivalók aránylag közel vannak egymáshoz, így nem telt sok időbe egyiktől a másikig eljutni.

A részben szintén állványok által eltakart Houses of Parliament és a Temze másik partján felállított London Eye lefotózása után a Westminster Abbey-hez (itt házasodott össze Vilmos herceg és Katalin hercegné) sétáltunk, és terv szerint az ugyanazon a telken fellelhető, apró St. Margaret templomot is megnéztük volna, de guess what? Éppen felújítás alatt állt! Mielőtt továbbindultunk, pár fotó erejéig útba ejtettünk egy közeli piros telefonfülkét, hátterében az apátsággal (ha ilyen fotód nincs, akkor nem is jártál Londonban), majd visszasétáltunk a tube-hoz, ahonnan a London Bridge-ig utaztunk.

A felszínre érve elénk tárult a sokszínű London: modern felhőkarcolók és történelmi nevezetességek, mint például a Tower, remekül megfértek egymás mellett, és az igazat megvallva nekünk az utóbbiak tetszettek a jobban. A Towerrel átellenben lévő oldalon sétáltunk közelebb a híres Tower Bridge-hez, ahol rengeteg étterembe, kávézóba botlik az ember, és természetesen be is ülhet a csodás panorámát élvezve, ha nem bánja a turisták pénztárcájára szabott árakat. Mi inkább úgy döntöttünk, jobban szétnézünk, és végül a Tower Bridge szárazföldi pillére alatt átsétálva remek kis helyre bukkantunk, ahol fejenként legalább 4-5 fontot spóroltunk meg a fish&chipsen. Az Anchor Tap nevű, kívül-belül hangulatos pub felső emeletén nagyon jót ettünk-ittunk, ráadásul olyan kedves kiszolgálásban részesültünk, ami ritkaságszámba megy.

Mielőtt sötétedni kezdett, ellátogattunk még a pezsgő Camden Townba, ahol a punkok kedvelt beülős helyét is megnéztük. Persze szigorúan kívülről, mert amit viseltünk, az az ottani dress code-nak biztosan nem felelt volna meg. A piacáról híres városrész függetlenül attól tele volt emberekkel, hogy minimálisra csökkent a természetes fény az utcán. Nem véletlenül, hiszen Camden Town hangulata leírhatatlan. Kis üzlethelyiségeiben szuvenírek, olcsó márkás ruhák és táskák hada vonzza a vásárlókat, viszont színes, díszes épületei között annak is megéri sétálgatni, aki nem akarja költeni a pénzét. Mi sem bántuk meg, hogy körbejártuk, mert a tömegtől kicsit távolabb hangulatos ételudvarra bukkantunk, amelyet a londoni csatornahálózat fölé épült hidacska és csónakok tettek még izgalmasabbá.

Pár fonttal szegényebben, de hűtőmágnesekkel gazdagodva indultunk vissza a szállásukra, aminek a közelében több szupermarket, például Lidl és Sainsbury’s is volt, és mindkettő majdnem 100%-ban önkiszolgáló kasszákkal üzemelt. A reggelinek és vacsorának valót ezeken a helyeken szereztük be, helyi édességekkel, pár üveg ciderrel és angol sörökkel együtt. London meglehetősen drága hely, de ezzel a megoldással kicsit kímélni tudtuk a számlaegyenlegünket. Az ottani emberekkel egyébként érdekes tapasztalataink voltak. Sörvásárlásnál például, amikor leolvastuk a kódot a kasszánál, egy eladó sétált hozzánk, és azzal viccelődött, elkérje-e az igazolványunkat (mindketten 30 fölött vagyunk), míg egy másik szupermarketben egy csücsörítő férfi azt kérdezte tőlünk, nem visel-e túl sok szájfényt…

Harmadik nap

Nem vertük el az összes fontunkat, így harmadik, és egyben utolsó, teljes napunkon a Baker Street és a Sherlock Holmes Museum (15 font /fő) meglátogatása még belefért a költségvetésünkbe. Szerencsére hét ágra sütött a nap, ezért a távolabbi Notting Hillbe indultunk először. Az ottani gyönyörű házakról sugárzik a tisztaság, szín szerint az egyszerű fehér és világoskék mellett méregzöld és citromsárga, vagy akár rózsaszínűre és pirosra festett épületeket is találni. A fotózkodó turisták közé beállva versenyeztünk a legjobb spotért, sétáltunk kicsit a környéken, aztán mentünk is tovább Mr. Holmes fiktív otthonába.

A Baker Streeti múzeum előtt hosszú sor kígyózott, körülbelül 20-25 percbe telt, mire bejutottunk. Fontos: a múzeum melletti ajándékboltban jegyet kell venni, mielőtt beállnánk a sorba! A többszintes épületben viaszbábuk (például a történetekben Holmes nemeziseként hírhedtté vált Moriartyé) és korhűen berendezett szobák vártak, és miután a tárlatvezető pár mondattal üdvözölte a csoportot, a saját tempónkban mehettünk, amerre akartunk. Az ott töltött idő nem sokkal lehetett több háromnegyed óránál, és bár fényképezkedés szempontjából szórakoztató program volt, egy igazi Sherlock-rajongó valószínűleg azt mondaná, ennél valamivel többre számított. Internetes visszajelzések alapján sokan odáig vannak érte, szóval lehet, hogy csak minket nem nyűgözött annyira le. Az ajándékboltban még szétnéztünk utána, de a túlárazott kalapok és pipák helyett csak egy doboz gyufát és egy kulcstartót vettünk. A múzeumról többet megtudhatsz itt.

Még világos volt, amikor elhagytuk a Baker Streetet. Mielőtt a Buckingham Palotához induló double decker buszra szálltunk volna, elmentünk a Craven Roadra, ahol az olasz képregényhős Dylan Dognak állítanak emléket. Van az utcában egy kávézó, amit a szikár karakterről neveztek el, odaérkezésünkkor viszont éppen zártak, ezért csak kívülről tudtuk megnézni.

Egyébként nem ez az egyetlen tétel a „majd legközelebb” listánkon, amit már elkezdtünk írni arra az esetre, ha újra Londonban járnánk. Kimaradt az Abbey Road (ahol a Beatles egyik ikonikus fotója készült), Neal’s Yard (nagyon hangulatos és színes hely), Whitechapel (Hasfelmetsző Jack révén vált híressé), a St. Paul’s Cathedral (talán az egyetlen klasszikus nevezetesség, ami lemaradt a listánkról), és a Hard Rock Cafe-ba sem mentünk el pólót venni. Nem maradt idő Madame Tusseuds panoptikumára, a Harry Potter múzeumra (rajongóknak kötelező a King’s Cross állomásnál fellelhető ajándékbolt és a közvetlenül mellette található 9 ¾ vágány is), és a Natural History Museumra sem. Nincs mit tenni, vissza kell menni!

Ízelítőül íme 10 kevésbé ismert érdekesség a városról!

#1

London kétezer évvel ezelőtt még csak egy óriási láp volt. A Temzét övező mocsaras, szeles vidéket vad törzsek lakták, amelyeket sem a kedvezőtlen időjárási viszonyok, sem külső betolakodók nem riasztottak el.

#2

A város Julius Caesar nem volt képes meghódítani. A római császár i.e. 55-ben szállt partra 25.000 katonával Britanniában, hogy beolvassza azt birodalmába. Az időjárás és a kitartóan védekező helyiek egyaránt kifogtak rajta, és közel 100 évnek kellett eltelnie, mire a visszatérő rómaiak – immáron 40.000 katonával – el tudták foglalni a mai London területét.

#3

London a Temze összeszűkülésének köszönheti létét. A telepesek kétezer évvel ezelőtt pontosan ott emeltek hidat, ahol a mai London Bridge áll, mivel a Temze ezen a részen összeszűkült, ráadásul hajózási és kereskedelmi szempontból is ideális volt. A rómaiak egy akkoriban formabontó csörlős hidat emeltek a folyón, aminek az egész birodalomból csodájára jártak.

#4

London két évszázadon át szellemváros volt. A Római birodalom bukását követően barbárok dúlták, majd teljesen kiürült, és egészen a 7. századig az enyészeté lett. Ekkor szász hódítók ismét felfedezték a Temzében rejlő kereskedelmi előnyöket, és egy új várost emeltek az egykori Londoniumtól alig 1,5 kilométerre.

#5

Londont a bubópestis virágoztatta fel. Az 1348-ban kitört járvány másfél év alatt London lakosságának felével végzett, ugyanakkor a szellősebbé vált város a túlélőknek sokkal jobb életkörülményeket teremtett. Három évtized alatt olyannyira felvirágzott, hogy az utcákat állítólag arannyal burkolták be.

#6

VIII. Henrik rémuralmának az egyház londoni hívei látták legnagyobb kárát. A hatalomvágyó királynak bökte a szemét, hogy Thomas Wolsey bíboros hozzá hasonló fényűző életet élt. Amikor Wolsey nem tudta elérni, hogy a pápa kimondja a királyi pár válását (hogy Henrik feleségül vehesse szeretőjét, Boleyn Annát), az uralkodó árulással vádolta meg őt, londoni lakhelyét pedig elfoglalta (itt épült később a Whitehall-palota). Ezt követően módszeresen sajátította ki az egyház birtokait, aki pedig ellenállt, azt felakasztotta és felnégyelte, vagy a Towerbe vetette, hogy ott haljon éhen.

#7

1666-ban a város 80%-a porrá égett, a legendás tűzvész pedig egy kis péküzemből indul. Az erős szélben a lángok gyorsan terjedtek: öt nap alatt 13.000 ház és 87 templom vált a tűz martalékává.

#8

A tűzvész nyomán jöttek létre a varjútanyák. Ugyan London java 10 év alatt újjáépült és számos impozáns épület jelent meg a városképen, a lepusztult körzetek nyomornegyediben gyakorta 50-90 ember is összezsúfolódott egy-egy düledező házban. Ezeket a házakat varjútanyáknak hívták abból kiindulva, hogy ezen madarak népes és zajos rajai is hasonló helyeken fészkeltek.

#9

A londoniak között sokkal népszerűbb volt a gin, mint a sör. A növekedő nyomor miatt egyre többen nyúltak a palackhoz. Londonban rengeteg ginfőzde üzemelt, ezért ez volt a legnépszerűbb, egyben a legolcsóbb ital is: akár egy pennyért is lerészegedhettek az emberek. Egy feljegyzés szerint 1735-ben összesen 23 millió liter gin fogyott, azaz egy felnőttre napi három deci jutott!

#10

Egy időben akár száraz lábbal is át lehetett kelni a Temzén. Miközben London egyik vége nyomorgott, a másik – a West End – hihetetlenül felvirágzott, világkereskedelmi központtá vált, és ennek forgalmát a Temze alig bírta el. Egymást érték a hajók: nem ritkán egyszerre 1500 horgonyozott le rajta, pedig 500 befogadására volt alkalmas, így széltében-hosszában teljesen eltorlaszolták a folyót.

Üdv London legújabb partyhelyszínén! A Printworks London tavaly év végén nyitotta meg kapuit a szórakozni vágyó közönség előtt. Igaz, a régen nyomdaként üzemelő tér neve nem változott, de ma már teljesen más dolgok történnek a falak között, mint a nyomdai termékek előállítása.

A Prinworks egy egyedülálló ipari tér, melyet filmek, divatbemutatók, koncertek és nem utolsó sorban indusztriális zenét játszó partyk helyszínévé varázsoltak az épület újragondolói.

Hat hatalmas rendezvényteret foglal magába, melyek több szinten helyezkednek el folyosók és különböző helyiségek labirintusában. Nyomdai életében itt gyártották a Metro és Evening Standard újságokat, melyek hangszigetelt falakkal kerültek körbefogásra, így a bulik zajával sem lesz semmi gondja a környéken lakóknak, mivel egy hangfoszlány sem jut az épületen kívülre.

A cél az volt, hogy olyan teret hozzanak létre, melyben akár filmeket is lehet forgatni és még divatbemutatóknak is tökéletes helyszínül szolgál, de 2017-ben ez lesz London egyik legkülönlegesebb karácsonyi vásártere is.

Az angliai főváros szórakozó közege azonnal ráharapott a Prinworks-re, ahol március végén például a Gorillaz is adott egy különleges koncertet, de a híres techno arc, Ben Klock is itt indított saját eseménysorozatot, Klockworks néven.

Ezen a videón mindent megkapunk szinte a hely feelingéből:

A népszerűség nem véletlen. Az indusztriális belsőtér, a zegzugos folyosók, a hatalmas belmagasságú main hall buliknak és rendezvényeknek is tökéletes helyszín, az odaérkezőket pedig lélegzetelállító módon ejti rabságba a különleges látvány.

A több szintes mozgástér is nagyfokú szabadságot ad, ráadásul a látvánnyal itt igazán lehet játszani, így minden egyes alkalommal mega party élménnyel távozhat a Printworks közönsége.

Mutatunknéhány képet, hátha valakinek megjön a kedve kiugrani egy Printworks éjszakára Londonba. Addig a képek mögött álljon még egy hosszú techno szett,  mely Ben Klock sorozatának egy részlete.

 Az első járat csütörtök délután landolt a ferihegyi repülőtéren, ahol a szokásoknak megfelelően vízsugárral köszöntötték.

A Budapest Airport közlése szerint Budapest és London között az elmúlt évben 1,5 millió utas közlekedett repülőgéppel, ez 14 százalékkal több, mint egy évvel korábban, és az idei adatok azt mutatják, hogy ebben az évben is kétszámjegyű bővülés lehet.

A Londontól keletre lévő repülőtér környezetében a légikikötő saját felmérése szerint mintegy kétezer magyar háztartás van, ezért a heti három (kedd, csütörtök, szombat) járat számukra is kedvező, de a Flybe elsősorban a brit szabadidős utazókat célozta meg.

A Flybe megérkezésével Budapestről már hat légitársaság repül London 5 repülőterére. A Wizz Air Lutonba, a Ryanair Stantedre, az easyJet és a Norwegian Gatwickre, míg a hálózatos formában működő British Airways Heathrow repülőtérre közlekedik, a nyári menetrendben mintegy 190 heti járat közeledik Budapest és London között.

Az exeteri székhelyű légitársaság Európa legnagyobb független regionális fuvarozója. Éves utasforgalma tavaly 8,2 millió volt, a társaság kiigazított eredménye 5,5 millió font volt 2015-ben, egy évvel korábban 25,5 millió fontos veszteséggel zártak.

Flottájuk regionális típusokból, így ATR-ekből, Embraerekből és Bombardier Q400-asokból áll, 81 gépével a társaság mintegy száz célállomásra repül.

MTI

Összeszedtük a kritikusok szerint legjobbnak ítélt  outfiteket, melyekbe szerkesztőségünk férfi tagjai is szívesen beleugranának (persze csak egy-két feles után, amikor már úgyis  minden kontúr összemosódik).

Egy-egy nagynevű, patinás luxusáruház impozáns kirakata előtt képtelenség nem elidőzni: pláne karácsonykor! Az ember (lánya) hamar azon kapja magát, hogy milliókat elköltött – gondolatban. Mesebeli, téli csodavilágok, fény, csillogás és luxus mindenekfelett – lássuk a nagyvilág idei legszebb karácsonyi kirakatait!

Nem aprózta el a londoni Harvey Nichols: ünnepi dekorációjuk fő inspirációja az itáliai reneszánsz. Hogyan jellemezhetnénk ezt számokban? 100.000 csillámló hógolyó, közel 800 kézzel festett csillag, 1300 kiló felhasznált papír, 4000 méter gyapjúfonal, 500 liter festék és 1500 órányi munka – a végeredmény viszont magáért beszél. A különleges világítástechnikának köszönhetően pedig más-más látvány fogadja a karácsonyi kirakatturistákat az áruház drámai „színházának” színpadán napközben és éjszaka.

A szintén londoni Selfridges áruház a világon az elsők között volt, már októberben lerántotta a leplet az ünnepi kirakatáról. A kreatív csapat idén „valami klasszikusat” álmodott meg egy kis bulihangulattal megfűszerezve. A Mikulás ruháját 72.000 flitter díszíti – így inkább visszatért hozzánk a szilveszteri bulik idejére a diszkógömbök közé – hisz neki is ki kell engednie a gőzt az ajándékosztás aktív időszaka után.

A New York-i Bergdorf Goodman idén flóra és fauna mesés világába merült alá. Felékszerezett főemlősökkel és kivételesen gondos kézimunkával a természettudományi múzeumok tárlatainak egyfajta újraértelmezése az idei év karácsonyi kirakatterve (természetesen dizájnerdarabokkal megspékelve). Inspirációt a kreatív csapat Henri Rousseau festményeiből és XII. századi, kínai tájképekből merített. Az 5 különálló „csendélet” elkészítése közel 9 hónapot vett igénybe!

A Karácsony számomra elmaradhatatlan a Diótörő nélkül: így a szívemhez legközelebb (többek közt) a szintén New York-i Saks Fith Avenue áruház mesés kirakata került. Az animált kirakatok 6 különböző jelenetet idéznek meg. Egészen január 2-ig láthatóak az impozáns dekorációk, amelyek talán jelen esetben szólnak legkevésbé a divatról (és ezáltal a reklámról).

A francia fővárosba érkező divatkedvelők kötelező desztinációja a legendás Galeries Lafayette. Az áruház idén a Sarkvidéki Karácsony hangulatát idézi meg, mely Lorenzo Papace papírművész keze munkáját dicsérik. Természetesen a letisztult vizualitás és a fehér, jeges színvilág dominál a fagyos hangulatú dekoráció esetében – fenyőfákon, sífelvonókon és sarkvidéki csúcsokon.

képek forrása: www.divatmarketing.hu

Szintén Párizs ad otthont a Printemps Hausmann-nak: 2016 telének ünnepi kirakatdekorációit az áruház 3 márkával karöltve álmodta meg. A cipőket kínáló Jimmy Choo, a David Yurman ékszermárka és a gyermekruhákra specializálódott Bonpoint segített igazán ünnepi hangulatúvá varázsolni a 11 kirakatot. A központi történet pedig? Éjnek éjjelén belopózik az áruházba két kisgyerek, akik fantáziajelenetek teljes sorozatát fedezik fel. Zenélő békákon, süteményvároson, égbenyúló lábakon és parfümkotyvasztó műhelyen keresztül vezet kalandos útjuk.

képek forrása: www.bonjourparis.com / Francis Peyrat

Brüsszel, Belgium

Késő novembertől egészen január 1-ig nyitva áll Brüsszel nagy karácsonyi vására, amit 2002 óta rendeznek meg, az alig több mint tíz év alatt pedig hamar világsiker lett belőle. Ma már több mint 240 európai kézműves kínálja itt a legjobb ajándékokat és a legfinomabb majszolnivalókat, köztük a croustillionst, egy szezonális fánkfajtát és a caricolest, vagyis a kürtöskalácsot. Persze ha már Belgiumban vagyunk, el ne hagyjuk a The Plaisirs d’Hivert (A tél gyönyörei) csokoládé nélkül!

Koppenhága, Dánia

Maga a Tiffany’s tervezi meg azokat a formákat, amiket követve felteszik a négy mérföldnyi karácsonyi égősort a Tivoli Gardenben, ezzel az egész világ egyik legszebb ünnepi fényáradatát megteremtve. A csatornák mentén és a történelmi negyedekben több ezer árus kínálja karácsonyi portékáit. Ha pedig Dániában dánul akarunk viselkedni, kövessük Nissert, a Télapó szokásosnál huncutabb törpéjét vagy igyunk egy kis forralt borhoz hasonló gloggot!

Drezda, Németország

Bár ez a legrégebbi német fesztivál, mégsem ettől lett a leghíresebb karácsonyi rendezvénysorozat Németországban. A drezdaiak ugyanis azzal tették híressé karácsonyi fesztiváljukat, hogy ennek keretein belül hordoznak körbe egy négy tonnás karácsonyi süteményt, a gyümölcsből készült Stollent, amiből aztán minden látogató kap egy-egy darabot. A süteményt általában a csinos Stollenmädchenek kísérik útján.

London, Anglia

Londonnál nem igazán beszélhetünk különálló karácsonyi vásárról, hiszen valójában az egész város egy gigászi karácsonyi vásárrá változik.  A Trafalgar téren gigászi karácsonyfát állítanak, a Regents és Oxford sétálóutcák pedig természetesen tömve vannak a karácsonyi meglepetésekkel. A Hyde Parkban igazi téli csodaországot építenek, ami nem csak a gyerekeknek, de a felnőtteknek is igazi élmény.

Prága, Csehország

A 100 torony városa Európa egyik legkedvencebb fővárosa, így természetesen cseh barátaink különösen koncentrálnak városukra karácsonykor is, nehogy csalódást okozzanak a beáramló turistáknak. Érdemes ellátogatni a Wenceslas és az Öreg torony terekre, ahol a Vörösmarty térhez hasonló világ vár ránk, rengeteg árussal, finomsággal és forralt borral.

Róma, Olaszország

Bár a legtöbbször alapvetően nyári célpontként gondolunk rá, valójában télen is tartogat meglepetéseket az Örök Város, ráadásul aki nem bírja a hideget, itt valamivel kellemesebb hőmérsékleten élvezheti a karácsonyi fényeket. A Szent Péter Bazilikánál mindenképpen nézzük meg a felállított betlehemet, amit a világ legszebbjének tartanak. A karácsonyi vásárok közül a Piazza Navonán találhatót érdemes meglátogatni, ott pedig megkóstolni a ciambelle-t, egy pizza nagyságú fánkot.

Salzburg, Ausztria

A világ talán legnagyobb múlttal rendelkező karácsonyi vásárát látogathatjuk meg Salzburgban, mely valamikor az 1400-as években fogadta első látogatóit. Ettől függetlenül nem kell nagy felhajtásra számítanunk, csupán 85 bódénak biztosítanak helyet, a mennyiség helyett a minőségre helyezve a hangsúlyt.  A város központjában található vásáron mégis olyan karácsonyi hangulat elevenedik meg a gyönyörű környezet által, ami máshol sehol.

Bécs, Ausztria

Szezononként hárommillió látogató nem tévedhet! A Rathausplatzon található Christkindlmarkt sokak szerint maga A Karácsonyi Fesztivál, főleg azért, mert a szervezők szigorúan próbálják tisztelni a hagyományokat, igazi eleganciát adva a rendezvénynek. Mindez a minőség fellelhető a bódékban található portrékáknál is.