A Spinédzserek, a 10 dolog, amit utálok benned és a Bajos csajok óta rengeteget változott az ifjúsági filmek piaca: az utóbbi években ugyanis az imádnivalóan bugyuta vígjátékok helyett sorra debütálnak a nagyvásznon a tizenéveseket célzó könnyfakasztó alkotások. Elég csak a Chloë Grace Moretz-féle Ha maradnékra, a Bella Thorne főszereplésével készült Éjjeli napfényre, vagy a stílusteremtő Csillagainkban a hibára gondolnunk, máris világosan látszik, hogy a halál kézzel fogható közelségbe hozásával bizony jó néhány fiatalt lehet a moziba csábítani.

A német írónő, Jessica Koch regénytrilógiájának első része alapján készült Közel a horizont ismét egy tragikus történetet mesél el nekünk, mely ráadásul valós eseményeken alapszik. A főszereplő – akit a szerzőhöz hasonlóan szintén Jessicának hívnak – épp a 18. születésnapján ismeri meg a titokzatos, jóképű Dannyt, aki azon túl, hogy modellkedéssel keresi a kenyerét, intelligenciában és szerénységben sem szűkölködik.

Jessicának nem kell tehát sok idő, hogy beleszeressen a szőke, kék szemű hercegbe, amikor pedig Danny élből elutasítja a közeledését, a fiú csak még vonzóbbá válik a szemében. A két fiatalt azonban a végzet elkerülhetetlenül összesodorja, és bár Danny kezdetben még tartja a három lépés távolságot, szerelmük hamar utat tör magának. A felhőtlen boldogság viszont nem tarthat túl sokáig, mivel a fiú egy súlyos titkot őriz, ami immár Jessicára is tartozik…

Ugyan a film hivatalos előzetese leleplezi a fent említett titkot, attól szerencsére nem kell tartanunk, hogy további fordulatok már nem várnak ránk a Közel a horizonthoz 109 perces játékideje alatt. A történet ugyanis még számtalan apró tőrdöféssel kényezteti a szívünket, melyek tulajdonképpen mind egyfelé, a szülői felelősség irányába mutatnak.

Épp ennek okán a film a tinikorból már kinőtt célközönség számára is nagyon tanulságos lehet, sőt Jessica családja akár jó példaként is szolgálhat előttük, de én személy szerint azoknak a fiataloknak is nagyon ajánlom a mozit, akik bevallottan nem egy rózsaszín szemüvegen keresztül szemlélik a világot.

Annak ellenére, hogy Hollywood ezúttal kimaradt az új ifjúsági film elkészüléséből, a fényképezésre, a zeneválasztásra, illetve a castingra egyáltalán nem lehet panasz. Az operatőri munka nagyon színvonalas, sőt a film vége felé egy-egy gyönyörű tájkép is belefért a képkockák sorába, az egyik jelenetben felcsendülő Foreigner-sláger pedig kifejezetten jót tett a tragikus hangvétel ellensúlyozásának.

Az itthon még kevéssé ismert Tim Trachte összességében tehát egy rendkívül szerethető filmet állított össze, melynek szereplőiről érződik, hogy a forgatások alatt nagyon is tudatában voltak annak, hogy a Közel a horizont segítségével valami nagyon fontosat készülnek közölni a világgal. Hozzám elért az üzenet, és bízom benne, hogy ezzel nem leszek egyedül.