Engem, mint felkészületlen látogatót ledöbbentett a város nagysága. Azok a látványosságok, amelyeket mindenképpen látnia kell az embernek, ha Barcelonában jár (ilyen például a La Sagrada Familia, a Park Güell, a La Rambla, a Mercat de la Boqueria, a Barri Gótic, és persze a tengerpart), bő 40-50 perces sétatávra helyezkednek el egymástól. Szerencsére tömegközlekedéssel a város minden szöglete könnyedén bejárható, amihez a tízalkalmas bérlet (tíz euróért) tökéletes választás egy hosszú hétvégi kiruccanás esetén.

A fent említett, jól ismert nevezetességek mellett, vannak Barcelonának olyan eldugott zugai, amiket szintén vétek lenne kihagyni ottlétünkkor. Viszonylag kevés turista látogat el a Bunkers del Carmel nevet viselő kilátópontra, viszont annál több helyi lakossal találkozhatunk a spanyol polgárháború idején légvédelmi bázisként működő kőromokon, amint egy üveg bor kíséretében élvezik a páratlan látványt. A Barcelonától nagyjából egyórás vonatútra található Monserrat-hegy olyan természet formálta látnivaló, amitől szintén elakad az odalátogatók szava. A csúcson fekvő Santa Maria de Montserrat bencés kolostor népszerű zarándokhely, megközelíthető libegővel és vonattal is, de az élmény mégis akkor igazán autentikus, ha a hegy lábánál lévő El Bruc nevű településről küzdjük fel magunkat a hegytetőre.

Hamisítatlan latin hangulatért tölts el egy siestát (nagyjából délután 2 és 5 óra közötti semmittevés) a tengerparton, ahol a homokban heverésző emberek nézelődéssel, kutyasétáltatással, napozással, zenehallgatással tengetik amúgy is stresszmentes életük zavartalan óráit. Ha már a tengerparton jársz, mindenképp próbáld ki a Bacoa Burger nevet viselő éttermet, ahol a helyben készült ételekhez kizárólag organikus alapanyagokat használ a magát a fast food új generációjaként definiáló hely.

Ha már az isteni burgereknél tartunk, a barcelonai vakáció felfogható egyfajta gasztronómiai kirándulásként is, hiszen a spanyol és katalán ételekért külön megéri repülőre szállni. A teljesség igénye nélkül, ajánlom kipróbálásra a forró olajban ropogósra sült tengeri herkentyűket, szigorúan a Mercat de la Boqueria piacon, a tortilla de patatast (burgonyás-tojásos lepény), a salsa aiolit (fokhagymás-olívaolajos-majonézes mártás), a churrost (sült cukros tésztarudacskák), a paellát (sáfrányos rizsétel tengergyümölcseivel vagy csirkével), a flant (vaníliapuding a tetején karamellréteggel), és a spanyol borokat minden mennyiségben.

Holott a barceloniai éjszakai élet külön bejegyzést érdemelne, egy szóban is összefoglalható: kihagyhatatlan. A széles zenei repertoárt felvonultató klubok viszonylag későn, hajnal egy után kezdenek el megtelni emberekkel, akiket aztán le sem lehet rángatni a táncparkettről napfelkelte előtt. Nem tudom, hogy a latin zene, a latinok mozgáskultúrája, vagy teljesen eltérő okokból kifolyólag, de Barcelonában a bulizás sokkal inkább szól a szabad önkifejezésről és az önfeledt szórakozásról, mint bármi másról.

Ha egyszer felveszi az ember a város lüktetését, soha nem akar majd hazatérni. Én szóltam.