Észak-magyarországi falu

Az Ipoly és Bodrog közé eső területet 12 lakóház és 26 melléképület mutatja be, majdnem 5000 műtárgy segítségével. Országunknak ez a területe azért is érdekes, mert összetett és gazdag kultúráját a skanzenben két „településen” mutatják be. Az észak-magyarországi falu tájegység bemutatófalója a szegények vagy középparasztok mindennapi életébe enged bepillantást, míg a 2006-ban átadott felföldi mezőváros egy a szőlőtermesztés és bormonokultúra által meghatározott település lakóinak mindennapjait hozza közelebb a látogatókhoz.

Kisalföldi tájegység

A Kisalföld tagolt társadalmát a skanzen a tájegységre jellemző épületekkel is jól jellemzi. A Kisalföldet bemutató utcácska egyik oldalán téglából készült, nagyobb házak, míg a másikom a parasztok otthonai, a földfalú, nád- és zsúpfedelű épületek sorakoznak egymás mellett. A Kisalföld termékeny talaja gabonával, tavai pedig halakkal látták el az itt élőket. Hiába esik a tájegység egy része ma már határon kívülre, az ország egyik legizgalmasabb és legváltozatosabb része, hiszen nemcsak a Fertő-Hansági Nemzeti Park, de a Pannonhalmi Apátság és Széchenyi István szülővárosa is itt található.

Dél-Dunántúl

Magyarország déli része egykoron sűrűn lakott táj volt, ám a török hódoltság miatt elnéptelenedett a vidék. A visszatelepülő magyarok jórészt reformátusok, a betelepített németek azonban katolikus és evangélikus vallásúak voltak. A társadalmi sokszínűséget tovább árnyalja, hogy a 16. században ortodox szerzetesek is letelepedtek a déli településekbe. A szentendrei skanzenben ennek a gazdag történetnek legjellemzőbb tárgyi emlékeit is megtalálod.