A többi győztes kép megtekinthető ITT.

Egy kellemesen megejtett, napfürdőzős séta keretében más megvilágításba kerülhet így a kerület, mely ugyan sűrűn beépített fővárosi színtér, ennek ellenére a kevés zöld között is lehetőség nyílik megmutatni a kerület természeti csodáit, a fákat, a virágokat, a rovarokat és a madarakat. A Szabadon a szabadban című fotópályázattal a minden év április 22-én tartott Föld napi kezdeményezésre hívja fel a figyelmet Terézváros Önkormányzata és az Eötvös10, megszólítva ezzel a Terézvárost, a természetet szerető és a fotózást kedvelő fővárosiakat.

Mivel idén a Föld napi rendezvények elmaradnak, ezt azzal szeretnék kompenzálni, hogy a fotópályázat során beküldött fotókból terézvárosi természetfilmet készítenek, melynek bemutatására és a pályázat nyerteseinek kihirdetésére a Föld napján kerül sor, az Eötvös10 és Terézváros Facebook-oldalán.

A képek készülhetnek telefonnal vagy fényképezőgéppel, beküldési határidejük 2021. április 11., vasárnap éjfél, a fotókat az eotvos10jatek@gmail.com e-mail címre várják. A beküldési és a pályázat feltételekről még több infó az Eötvös10 Facebook-oldalán közzétett posztban érhető el.

Fotó: Ancsin Gábor

Gábor Zoltán 3-4 éve dolgozik hivatásos fotósként, azonban a fotózás iránti szenvedélye már jóval előbb megmutatkozott: teljesen autodidakta módon sajátította el a szakma csínját-bínját, még jóval a Youtube-tutorialok kora előtt. Többek között publikált cikkeket a fotózásról és új gépeket tesztelt különféle, fotótechnikával foglalkozó magazinoknak, de külföldön is dolgozott néhány divatlapnak, főként retusőrként. Jelenleg drónfotósként, videósként és retusőrként tevékenykedik, valamint ő vezeti a DJI ARS Budapest drónfotós képzését is.

Nem tartja magát kifejezetten városfotósnak, úgy fogalmaz, „szép helyeket fotózok, szép képeket készítek.” A levegőből, DJI Mavic 2 Pro drónjával örökíti meg a legismertebb budapesti látványosságokat és a gyönyörű magyar vidékeket. Leginkább Rajkai Péter (@peter.rajkai) és Michael Sidofsky (@mindz.eye) munkái, valamint olyan helyek, tájak és látványosságok inspirálják, amelyekről még nem készült túl sok felvétel, így lencséjén keresztül első kézből tudja felfedni titkaikat.

Gábor Zoltán fotóit megtaláljátok Facebookon és Instagramon is.

Következzen a 10 kedvenc drónfotónk Gábor Zoltántól!

Az eredményhirdetésre október 13-án, online került sor. A fődíjat Szergej Gorshkov fotója nyerte el, amelyet Szibériában készített egy szibériai tigrisről, amint egy fát ölel át. A zsűri szerint Szergejnek sikerült természetes közegében lencsevégre kapnia a veszélyeztetett faj egyik példányát, amelynek viselkedése reményt sugall – remélhetőleg az egész faj számára.

Íme az év természetfotósa 2020 verseny további nyertesei!

Robert Doisneau (ejtsd: duánu) a humanista fotográfia egyik legfontosabb képviselője volt, fotográfiái Párizstól Palm Springsig címmel 2020. október 13. – 2021. január 10. között tekinthetők meg a Mai Manó Házban.

Robert Doisneau-t sokáig a festői Párizs csodálójának tekintették, aki egyedülálló érzékenységgel fényképezte a várost, a „tiszta” pillanat megragadójaként ünnepelték. Munkássága azonban sokkal mélyebb és bonyolultabb annál, mint amit hírneve alapján gondolhatnánk. A párizsi utcákon kívül, ahol szerelmespárokat és gyerekeket örökített meg, figyelemre méltó, meglepő színes fotókat is készített.

Doisneau Párizsban született 1912-ben és voltaképpen soha nem szakadt el szülővárosától. Ez volt a vadászterülete, amelyet képekkel és érzelmekkel látott el, és amely mindig rendelkezésére állt.

Párizs volt az ő világa, a fényképészet az alibije, a kíváncsiság a hajtóereje, a könnyedség a stílusa.

1960-ban a Fortune magazin arra kérte fel a francia fotográfust, hogy egy egyedülálló város, a kaliforniai sivatagban található Palm Springs életéről számoljon be. Doisneau elfogadta a kihívást, és a sivatag, a pálmafák és a kobaltkék ég hátterével, a lármás lakosok csiricsáré ruháival, koktélpartijaival és golfpályáival, megalkotta a maga személyes amerikai álmát, ezúttal nem fekete-fehérben, hanem kirobbanóan színesben. Ezek, a Palm Springs 1960 című albumból származó képek e nagyszerű fotográfus kevéssé ismert oldalát mutatják meg a Mai Manó Ház második emeletén. A Párizstól Palm Springsig című kiállítás mintegy száz eredeti nagyítást vonultat fel. A főként Doisneau műterméből és jelentős francia magángyűjteményekből származó fotók közt a leghíresebbek ugyanúgy megtalálhatóak, mint a korábban soha nem látott képei. Az átfogó válogatás, amelyet a fotográfus lánya által gondosan összegyűjtött dokumentumok és vallomások egészítenek ki, az életmű friss kritikai olvasatával is szolgál.

A november 10-én debütáló Európa a magasból című szériát hat különböző országban forgatták egyetlen év alatt, így a nem mindennapi légifelvételeken azt is megfigyelhetjük, hogyan változik az évszakokkal együtt a táj. A gyorsított felvételeken holland tulipánmezők borulnak virágba néhány másodperc alatt, és impozáns alpesi vízesések dermednek jéggé a szemünk láttára.

Megfigyelhetjük azt is, miként változtatta meg az emberi tevékenység – például a szél-és naperőművek elterjedése, vagy a nagyvárosok terjeszkedése – az egyes tájegységek látképét. Valamint olyan legendás építményeket is megcsodálhatunk a levegőből, mint a barcelonai Sagrada Família, a Colosseum Rómában, vagy Hollandia történelmi szélmalmai és lakóhajói. Lengyelország egéről lepillantva rácsodálkozhatunk a világ egyik legnagyobb kastélyára; Olaszországban pedig egy különleges havas-jeges tesztpálya is vár minket, melyen szupergyors és méregdrága sportkocsik róják a köröket.

Az Európa a magasból sorozat minden epizódja más-más országot mutat be, körbejárja a városokat, kitér az építészeti remekekre, és látványos grafikákon keresztül az országok történelmét is bemutatja. Az új széria nem mindennapi történelmi-kulturális utazásra invitálja a nézőket Németország, Olaszország, Spanyolország, Hollandia, Lengyelország és az Egyesült Királyság legszebb tájain. A sorozat november 10-től vasárnaponként 22 órakor látható a National Geographic csatornán.

A fejlesztési és térinformatikai osztályvezető hobbiját részben apai nagyapjának köszönheti, aki repülőgép-szerelő volt, és a második világháborúban rádiós lövészként szolgált a Magyar Királyi Légierőben. Gyermekkorában együtt jártak Ferihegyre és a budaörsi reptérre, innen indult Péter repülés iránti érdeklődése. Az 1990-es évek óta lapozgatja a Top Gun Magazint, és először egy Zenit TTL típusú géppel, később egy NDK gyártmányú teleobjektívvel kiegészülve fotózta a vasmadarakat.

Azóta rengeteg dolog történt: Péter a JETfly internetes repülős magazin főszerkesztője, majd lapigazgató lett, és rendszeresen publikált különböző szaklapokban, gyakran akkreditált újságíróként vett részt hazai és nemzetközi rendezvényeken. A Magyar Honvédség által kitüntetett Temesvári Pétert a spotterkedés feltételeiről, technikai hátteréről, és jövőbeni terveiről kérdeztük.

Elég régóta foglalkozol repülőgépek fotózásával. Szerinted mi a jó spotter legfőbb ismérve?

Türelmes, nyugodt, ismeri a legjobb fotózási helyeket, felkészült a típusokból és betartja a szabályokat, valamint a célnak megfelelően összeállított fotós felszereléssel rendelkezik. Leginkább tükörreflexes gépváz és legalább egy teleobjektív szükséges, de a határ a csillagos ég. Az sem hátrány, ha sok-sok gyakorlással, fotózással, és a profi, tapasztalt spotterektől való tanulással, az ő képeik tanulmányozásával képezi magát.

Milyen feltételek mellett űzhető ez a hobbi?

Sok országban tiltott a spotterkedés, vagy előzetes engedélyhez kötött. A katonai létesítmények különösen érzékenyek. Hazákban egyelőre a szabályok betartása mellett nem ütközik akadályba. De például Görögországban a katonai gépek fotózása alapvetően tilos. A spotterek paradicsoma egyébként Hollandia és Nagy-Britannia, náluk a hatóságok még segítik is ezt a hobbit szervezett keretek között.

Időigényes elfoglaltság?

Ez nagyon változó, leginkább a téma határozza meg. Ha csak egy bizonyos gép „becserkészése” a cél, akkor a pontos érkezési idő függvényében akár pár perc alatt is eredményesek lehetünk, de volt már olyan, hogy egész nap vártam egy-egy repülőre. Ha repülőnapon fotózok, akkor nyilván egész nap ott vagyok, ha viszont „csak” valamelyik repülőtér átlagos üzemnapját örökítem meg a kerítéstől, kívülről, akkor 6-7 óra is bőven elegendő.

Mi számít ideális körülménynek?

Az időjárás meghatározó, hiszen ez egy jellemzően szabadtéri hobbi. A párás, ködös idő megnehezíti a fotózást, valamint nyilván a szürkület és a sötét is. A legjobb az, ha hidegfront utáni tiszta, páramentes, de napos idő van és a napsütés a repülőgépeket oldalról merőlegesen éri. Természetesen hangulatos képeket lehet lőni más fényviszonyokban is, például napfelkeltekor és naplementekor is. Télen szintén kedvező, ha a hótakaró a leszálló gépekre alulról visszaveri a fényt, kvázi alulról derít.

És ami a helyszínt illeti?

A legnépszerűbbek azok a repülőterek, ahol vagy eleve van kialakítva spotter hely vagy olyanok a terep és kerítés viszonyok, hogy jó rálátás van a fel- és leszálló gépekre, a guruló utakra és az állóhelyekre. Sok nagy nemzetközi repülőtéren eleve van kilátó terasz, ami szabadon látogatható. A katonai repülőterek közül például a kecskeméti is egy jól fotózható, jól megközelíthető bázis.

Rengeteg helyen jártál már, Ázsiában és az Egyesült Államokban is fotóztál. Hová szeretnél eljutni még?

Frankfurtba szeretnék eljutni, illetve Milánóba is, katonai vonalon pedig a környező országok repülőnapjai vagy akár a Red Bull Air Race az, amelyek a közeljövőben is elérhetőek.

Véleményed szerint a spotterkedés lehet hivatás?

Önmagában csak a fotózással nehéz bevételt szerezni, de ha cikkeket is ír valaki, akkor a szaklapoknál ezekből szerezhető némi jövedelem. De csak ebből megélni elég nehéz lenne.

Mit tanácsolnál azoknak, akik belevágnának?

Legyenek kitartók, türelmesek, és gondolkodjanak hosszú távon.

Még több képért katt ide!

Az Állatkertben mindig sok a fotózni való. Szinte nincs is olyan állatkerti séta, ahol – legalább mobiltelefonnal – ne készülne néhány felvétel. Akinek pedig fényképezőgépe is van, biztos nem hagyja otthon, ha állatkerti látogatásra indul. A szenvedélyes fotósoknál pedig igen gyakran kifejezetten a fotózás a látogatás elsődleges célja.

Most különösen érdemes nyitott szemmel járni az Állatkertben, s lencsevégre kapni a látottakat, hiszen a Fővárosi Állat- és Növénykert a Budapest FotóFesztivállal együttműködve fotópályázatot hirdet „ZOOmolj rá!” címmel. A nyílt fotópályázatra, amelyen korlátozás nélkül bárki részt vehet, egyedi ötletekről, egyéni látásmódról tanúskodó fotókat várnak az alábbi témakörökben:

• „állati jó társaság” – állatok idilli és időtlen pillanatai, portrék, gesztusok, események;
• „titkos helyek” – rejtett zugok, búvóhelyek, rejtőzködő állatok;
• „részletben az egész” – az érzékelhető látvány különleges részlete.

Pályázni a Fővárosi Állat- és Növénykertben, a 2019-es évben készített, más pályázatokon nem szerepeltetett felvételekkel lehet. Alkotónként maximum 5 egyéni kép, illetve 1 tíz képből álló sorozat adható be. A beküldési határidő 2019. április 30. A pályaműveket a Budapest FotóFesztivál szakmai zsűrije bírálja el.

További részletekért kattints IDE.

A könyv 80 képet tartalmaz, amelyek kontrasztba állítják a francia nagyváros mai, autókkal és túristákkal tömött látképét a múlt századi események látványával. A nácik bevonulása, a Szabadság-szobor épytési munkálatai az Eiffel-torony fiatalsága, és a városlakók mindennapjai elevenednek meg a képeken, keretül pedig a taxisok tömege, látogatók tömege és a modern építészet szolgál. A kedvenc képeinekt gyűjtöttük össze, időrendben.

A Sony 2007 óta minden évben meghirdeti fotós versenyét, amelyre származástól, nemtől és kortól függetlenül mindenki nevezhet. Több kategóriában hirdetnek győztest, a több ezer beérkezett kép között: 10 professzionális fotóterület (például természet vagy portré), és diákdíj is van például. Valamint minden ország legjobbját is közzéteszik, és később Londonban ki is állítják.

Az idei év kedvenceit április 21 és május 7 között lehet majd megtekinteni, de ha valaki ebben az időpontban pont nem ugrana ki a szigetországba, nálunk is megnézheti a leglátványosabb munkákat. A magyar díjat Potyó Imre nyerte a fent látható képpel, de júniustól már lehet is pályázni a jövő év magyar fotósa címért.

Forrás: World Photo Organization