Az Én Budapestem sorozatunk lassan a végéhez közeledik. Múlt héten Dóri, a szerkesztőség utolsóként felszólaló tagjaként mutatta be egy napját, most pedig sales vezetőnk, Szasza kalauzol végig az ő Budapestjén.

8:00 Farkaséhség

Nem vagyok egy kimondottan reggeli ember, főleg, hogy a fiam, Barni hajnali fél 3-tól követelte a reggeli kakaóját. Miután reggel összeszedtem magam, az első utam a Pékműhelyhez vezet, ahol egyből letámadok egy frissen készült szerelmeslevelet.

8:55 Küzdés az ébrenlétért

A reggeli letudva, már csak a kávé hiányzik. Ezt általában a szerkesztőség szomszédságában lévő JÓkenyérben szoktam beszerezni.

9:00 Ez van, ha elromlik a lift…

Mivel kifinomult design érzékem van, szeretek a szép házakban gyönyörködni, főleg a régi, belvárosi épületekben. A szerkesztőségünk épülete nem a legpompásabb épület, amit valaha láttam, de mivel elromlott a lift, gyalog kell felmennem a 3. emeleten lévő irodánkba.

13:30 Ebéd!

A délelőtt a kemény munkáról szólt, most viszont végre eljött az ebéd ideje. A Belvárosi Disznótoros az egyik kedvenc helyem, és nemcsak azért mert közel van a munkahelyhez. A házias, magyaros ízviláguk nagyon bejön. Az evés közben pedig van lehetőségem olvasni a Funiversity legfrissebb számát…

…és csodálni a rengeteg megjelent magazinunkat és különszámunkat.

18:00 Egy kis séta

Munka után egyből a családomé a főszerep. A Budai Várban lévő Mária Magdolna templom (ami egyébként Budapest egyik legrégebbi, a 13. században épült temploma) a fiam, Barni kedvence. Minden órában harangjátéka van, ami imád hallgatni ő is, és a kutyáink is.

19:00 Eljött az állatságok ideje

Barni hamar elfárad, ezért beültünk a Zoo Caféba. Anyuka-apuka kávézik, Barni figyelmét pedig inkább a nyuszi kötötte le. (Bármennyire is szeretné, ilyen állatot biztos, hogy nem fogunk beszerezni a két kutya mellé otthonra.)

20:30 Ez most kettőnkről szól

A vacsorát már a feleségem és a legremekebb pezsgők társaságában töltöm el a Lou Lou-ban. A Ruinart pincészet borásza ajánlott nekünk finomabbnál finomabb pezsgőket. Az 1990-es rosé egy elég érdekes tételük volt, de Chateau Pajzos Tokaji Aszú is világbajnok volt.

Alternatív napzárás

Ha már nagyon fáradtak vagyunk, vagy egyszerűen csak nincs kedvünk a feleségemmel kimozdulni otthonról, kiülünk a teraszra, és egy pohár bor mellett beszéljük át a napunkat. Egészségünkre!

7:00 – Ki az ágyból!

Reggel az első utam a kávéfőzőhöz vezet. Míg várom, hogy elkészüljön a koffeinbombám, kimegyek az erkélyre, hogy megnézzem, mennyire van hideg. Így mégiscsak könnyebb lesz kiválasztani, hogy mit vegyek fel.

7:15 A sikeres napindítás titka

Nagyon sokan kihagyják a reggelizést, de nekem ez a kedvenc étkezésem. Főleg, mióta Kezemura szettem van, amit egyébként nászajándékba kaptunk a férjemmel, 2 barátunktól, akik egy párt alkotnak.

7:45 Kivételesen időben vagyok

A reggeleim általában mindig rohanósra sikerülnek, de ma kivételesen időben el tudtam indulni. Így legalább lefotózhattam neked, hogy merre sétálok reggel a munkába menet.

9.00 – Csak divatosan!

Ahogy Barbi, úgy én sem az irodába kezdem a napom. A Mazel Tovban az Agate divatmárka sajtótájékoztatóján voltam. Nagyon tetszettek a bemutatott termékek, főleg a női táskák!

10:30 – Még most sem az irodában

Nem, még mindig nem veszem az iroda felé az utam, ugyanis az Octoberfestre kell mennem. Egy fogadást fogunk itt tartani a partnereinknek, és néhány dolgot még el kell intéznem ezzel kapcsolatban. A földalattival, a kedvenc tömegközlekedési eszközömmel megyek a Hősök teréig. Legrégebbi metrónkról korábban már írtunk egy képgalériás cikket, amit nagyon imádtam.

10:40 – Ruhapróba

Úgy látszik, a mai nap a ruhák körül forog. Az októberfesztes hostesseinknek vittem el a ruhájukat, ami szerencsére jó lett nekik – és még jól is áll rajtuk!

11:00 Nincs idő a játékra

Mindenkit ámulatba ejtett az Októberfesztnél lévő óriáskerék. Bevallom, én is szívesen felpattantam volna rá egy körre, de hívott a kötelesség – most már tényleg az irodába kell mennem.

12:15 Ebéd!

Az iroda épületében található Pasta mindig remek választás, ha rohanós napom van. Természetesen most is így alakult a helyzet, úgyhogy felkerestem a fiúkat.

19:30 Egy kis exkluzivitás

Rengeteg e-mail és telefonhívás után felállhatok az asztalomtól, és indulhatok vacsorázni. A Buddha bárba megyek, ahol sushit ettem.

Sőt, nemcsak ettem, de én magam is készítettem el, ugyanis kipróbáltam a Buddha sushi-készítő tanfolyamát. Nem akarom magam dicsérni, de a végeredmény elég jóra sikeredett. Ezután már hazafelé vettem az irányt, és ki tudja, mit tartogat még az este?

7:00

A reggeleim általában igen sűrűek és zaklatottak, ma sincs másképp: fél hétkor kelek, csipás szemekkel, gyorsan összepakolom az aznapi felszerelésemet, hétkor bevágom a pár napja a Tasty-ről ellesett reggelimet, aztán Lewis Mumford „A város a történelemben” című téglavastagságú könyvét a hónom alá csapva útravalóul már indulok is neki a napnak: egy tízperces séta a békásmegyeri HÉV-ig, húsz perccel később átszállás a 4-6-os villamosra, és már a város betonszívében is vagyok.

8:00

Másfél órával ébredés után és másfél órával a munkaidő (hivatalos) kezdete előtt már a Life1 Nyugati konditermében képezem magam alatt az izzadság-tócsát, a váll- és lábnap jegyében. Az egyetemmel egy időben szagoltam bele a kondikultúrába, ami immáron hatodik éve nem ereszt. Bár kisebb-nagyobb megszakítások sajnos voltak (ujjtörés, gyulladás a tenyeremben, hirtelen megemelt bérletárak okán), rendszeres testmozgás nélkül továbbra sem tudom elképzelni életemet. A gyúrásra rászánt egy óra után levezetésképpen még húsz percet eltöltök a terem finn szaunájában, aztán egy gyors zuhany, a kreatinnal elkevert fehérje shake-emet pedig az iroda felé menet iszom meg.

9:30

Bár egyetemista éveim alatt mi sem állt távolabb tőlem, mint hogy kávéval segítsek rá agyam magolási kapacitására, így 25 éves koromra megértem, hogy addig nem indul be rendesen a nap, míg a munkahelyen az első bögre feketémbe bele nem kortyolok. Erőssége miatt az én főztöm a legkevésbé népszerű az irodában, de még így is akad néha olyan bátor jelentkező, mint például a FUNZINE rendezvényeiért és marketingjéért felelős Saci, aki a kávékiöntő szája elé meri tenni dizájnos kis termoszbögréjét. Amennyi kitelepülést, partneri rendezvényt és marketing együttműködést Saci hétről hétre lebonyolít, nem meglepő, hogy kolléganőm is a magasabb koffeintartalom mellett teszi le a voksát.

11:00

Gyakran előfordul, hogy cikkírás közben megéhezem. Mivel a legközelebbi Burger King 600 méterre van az irodától, és ezt a távolságot elég napi egyszer oda-vissza megtennem (viccelek, heti három alkalomnál többször nem szokásom gyorsétteremben étvágyat csillapítani), igyekszem tenni róla, hogy mindig legyen egy-két friss gyümölcs az asztalomon. Éppen szokásos október végi Halloween bulink promóciós szövegét írom, mikor egy doktor-távoltartó bekebelezése mellett döntök.

12:00

Forgatás a Corvin Club tetőteraszán, verőfényes napsütésben. A PaulVision-ös srácokkal éppen az „Elektronikus zene 25 éve Magyarországon” című sorozatunk második epizódját készítjük, Titusszal, Prieger Zsolttal, Jutasi Tamással, Deák Ambrussal és Betával a kamerák kereszttüzében. Az illusztris társasággal készített riporttal október elején találkozhattok majd az oldalunkon.

14:00

Délután kettőre már véget is ért a forgatás, én pedig újfent az irodai asztalomat koptatom. A pár korty sör, amit a forgatás alatt gurítottam le szomjoltó gyanánt, ideig-óráig telítőként is hatott rám, de eddigre már elérkezettnek láttam a pillanatot, hogy meglátogassam kedvenc kínaimat. A Baross utca elején található büfében 50 forintot számolnak fel az elviteles dobozért, én pedig az ilyen pénzeket inkább adom oda kéregető hajléktalanoknak, úgyhogy a felesleges kiadás megspórolása céljából saját dobozt viszek, amit aztán 800 forintért telepakolnak csúsztatott csirkével és tojásos rizzsel, ajándék gyanánt pedig megdobnak egy izgalmas meglepetést tartogató szerencsesütivel. Eszerint „az előttem fekvő út rózsás és csupa romantika” – a szúrós rózsa nem szükséges, de a romantika jöhet.

17:00

Már csak egy óra, és vége a munkának. A Snapchat legújabb filtereit lapozgatva merítek magamból erőt az októberi lapszám utolsó rövidebb cikkjeinek megírásához.

18:00

Amint délután hatot kong a Kálvin téri református templom harangja, én már csukom is össze a laptopomat, hogy a lifttel a földszintre száguldva minél hamarabb újra testközelbe kerüljek kedvenc városommal. Este nyolcra lett megbeszélve egy találkozóm a Semmelweis utcai Whiskers Cat Pub-ba, jobb dolgom híján pedig sétálgatással ütöm el az időt: egészen a Kossuth térig merészkedek, ahol a felhők, a lemenő nap fénye, a budai Várhegy kontúrja és a nemrégiben átadott óriási Andrássy Gyula-szobor egy egészen megejtő szépségű látványban csúcsosodnak ki.

20:30

Már a második korsó Rizmajer sörömet kortyolgatom a Whisker’s Cat Pub üvegablakos galériáján egy farönkön ülve, négy tündéri macska társaságában. A selymesen simogató meggyes íz, a 4,5%-os alkoholtartalom, és új barátom, az enyhén depressziós, de hangulatától függetlenül is gyönyörű szép Luna cica olyan nyugalmi állapotot idéznek elő bennem, amit már rég éreztem, viszont amire mégis egyre nagyobb szüksége van korunk nagyvárosi emberének. Míg az emeleten a macskák az urak és korlátozott számú a férőhely, addig a földszint kellően szellős, kézműves sörökből is nagyon jó darabokat tartanak, a falon végigfutó üvegfolyosónak köszönhetően pedig a macskák soha meg nem unható kergetőzésének látványáról sem kell lemondanunk.

23:30

Otthon, édes otthon! Egy eseménydús nap után az ágyamba bevetődve még gyorsan megnézem, mi újság a közösségi médiában, hiszen a naprakészség a mi munkánkban minden felett prioritást élvez. Mint megtudom, az Instagramon éppen a #bundrop hashtag trendel: az új őrület főleg az amerikai tinilányok körében örvend egyre növekvő népszerűségnek – lényege, hogy a lányok lassított felvételen eresztik ki derékhosszúságú, kontyba tekert hajukat, egyszerre elégítve ki figyeleméhségüket és kivívva szerencsétlenebb hajgénekkel megáldott nemtársaik irigységét.

8:15 – Fussunk le a lépcsőn!

A reggeli kávé és öltözködés után már indulok is otthonról. Egy tipikus, régi belvárosi házban lakom, aminek minden négyzetméterét imádom. Főleg ezt a gyönyörű lépcsőházat! Nem csoda, hogy minden reggel a lépcsőzést választom a lift helyett.

8:30 Reggeli!

Account managerként napközben ide-oda rohangálok, hogy felkeressem az ügyfeleket. Ez a nap is így kezdődik: a Kossuth téri Szamos Today-ben kezdtem a napot, szerkesztő kollégámmal, Marcival. Elég jó dolgom van: nekem csak élveznem kell a finom szendvicseket, Marcinak viszont ma még cikket is kell írnia róla…

9:10 Egyetlen függőségem

Tudom, a reggeli kávémon már túl vagyok, de muszáj még egyet innom. Leginkább azért, mert  megszállott koffeinfüggő vagyok, és mert a kedvenc kávés helyem, a Fekete előtt mentem el.

9:30 Egy kis kultúra

Már régóta meg akartam nézni a Budapest Bike Maffia My Budapest Photo Project kiállítását (amiről egyébként Peti korábban már írt is egy cikket), és mivel arrafelé volt dolgom, nem halogattam tovább a programot. A kiállítással egy épületben van az Imagine Budapest irodája is. Tulajdonképpen hozzájuk mentem, hogy egy közös év végi akciót nyélbe üssünk. (Ennek a részleteiről most még nem beszélhetek, de higgyétek el, jó dolgot találtunk ki.)

11:00 Most már tényleg a szerkesztőségben vagyok!

A napi tisztességköröket letudtam, most már az irodából fogok dolgozni. Laptop, jegyzetfüzet, mobil és rengeteg post it, ezek a munkám elengedhetetlen kellékei.

18:00 Induljon az este

A munka mára letudva, jöhet a szórakozás! Egyetlen percet sem vesztegetek el, míg a villamoson utazom, a kedvenc könyvemet olvasom. Kurt Vonnegut Bajnokok reggelije mindenki számára kötelező olvasmány!

18:30 A szabadban!

Bár imádom Pest nyüzsgését, jól esik a csend és a nyugalom. Ha erre vágyom, gyakran felkeresem a Római partot, hogy a gondolataimba merüljek, de a barátaimmal is gyakran találkozom itt.

Balatoni lány lévén imádom a vizet, ezért muszáj még egy képet mutatnom a Dunáról.

20:15 Miaúúúú

Hát nem édes, milyen látvány fogad otthon? :)

20:30 Foglaljuk el a konyhát

Örökmozgó típus vagyok, még most sem fáradtam el annyira, hogy ne üssek össze gyorsan valamit a konyhába, mivel imádok főzni. Egy késői vacsora, még egy pár oldal a Bajnokok reggelijéből, aztán irány az ágy!

Na felejtsd el, hogy az Arc kiállításon is megtalálsz minket, ahol szintén megmutatjuk, milyen is a mi Budapestünk.

Elhatároztuk, hogy beavatunk titeket a Funzine szerkesztőségének mindennapjaiba. Ezért találtuk ki Az én Budapestem című sorozatunkat. Sőt, még abban is segítünk, hogy a saját napodat a miénkre formáld. Peti, az online szerkesztőnk imád a margitszigeti kondiparkban edzeni, úgyhogy most megmutatjuk, hogyan bűvészkednek a vasrudakon a legnagyobb profik.

Új sorozatunkban a Funzine csapat tagjainak egy napját mutatjuk be, hogy megtudd, mi mit szeretünk Budapesten, hova járunk enni, szórakozni, sétálni. Gyere, less be az életünkben.

Peti – Online szerkesztő

5:40 – Ébresztő!

Minden reggel korán kelek (legalábbis elvileg), hogy a reggeli kávé után egyből a Margitszigeten kezdjem a napom, egy kiadós futással, meg egy kondiparkos gyúrással.

Azért szeretek reggel edzeni, mert ilyenkor szinte alig vannak a szigeten, így senkit nem kell kerülgetni. Ha mégis úgy alakul, hogy délután megyek, időnként még a kollégáim is becsatlakoznak, például az energikus Barbi!

8:30 – Útban a szerkesztőségbe

Futáson és zuhanyzáson túl, na meg a gyors reggelin is. Felfrissülve pattanok be a Király utcán a 4-es 6-osra, majd a Rákóczin leszállok és megyek egy megállót az M4-sel. (Nem, nem a lustaság miatt nem gyalogolok, hiszen látod, milyen fitt vagyok, hanem azért, hogy gyönyörködhessek a kedvenc metrómegállómban.)

12:00 – Korog a gyomor

Bár teljesen belefeledkeztem a munkába, enni azért mégiscsak kell. Ezért gyorsan leugrok a Kálvin téri irodánkhoz közel eső Ráday utcára, hogy ebéd után nézzek.

12:15 – Áldozat bemérve

Nem kellett sokat gondolkodnom, hol vegyem meg az ebédet. Ismét a Koshari mellett tettem le a voksom. Ha meglátjátok a képet, megértitek, hogy miért.

12:30 – Éééés támadás!

A kurkumás rizses csirkémet az irodában eszem meg, egyrészt, hogy kollégáimmal együtt ebédelhessek, másrészt, mert a legjobb olvasnivalót, a Funzinet az étkezőben hagytam.

18.00 – Go home!

Elrepült a munkaidő! Most az egyik barátommal futok össze. A mázlista, elég tuti  helyen lakik, a Deák téren, kábé pont a Bazilika mellett. Nem semmi a ház belső udvara, mi?

18:30 – Fröccstime

Na jó, most hazudtam. Valójában a napom (majdnem) minden percében jogosnak éreznék egy hideg fröccsöt, de azért munka után már csak belefér, nem? Főleg a Fröccsterasznál, ahonnan imádom a kilátást. Bár nem vagyok egy biciklis típus, mindig elámulok, milyen trükkökre képesek a bicajosok.

19:00 – Őszvadászat!

Mivel a haverom és én is imádjuk a várost és utálunk sokáig a fenekünkön ülni, egy kis sétával zárjuk a találkozásunkat. Talán kicsit túlzásba estünk: a Budai Várig sétáltunk el, ahol sikerült elcsípnem az ősz legelső hírhozóját!

22:30 – Esti altató

Lassan itt a lefekvés ideje, de előtte nem árt csekkolni, mi történt a Funzine-nal, mióta kitettem a lábam az irodából. Na meg persze van még több elintéznivaló is, amit estére időzítettem (elvégre miért is ne csapathatnám ilyenkor is?). Kedvenc könyveim helyett inkább a Funiversity cikkeit szerkesztem. 30 percig nyomom az ipart, aztán már nem bírok nemet mondani az ágy hívó szavának.