Azt például tudtad, hogy az Erzsébet híd megépítése miatt lerombolták Pest régi belvárosát? Na és azt, hogy a híd majdnem 30 éven át egyedülálló építmény volt? Olvass tovább, és tudd meg a részleteket!

A szagos tér

Mielőtt belevágnánk az Erzsébet híd történelmének ecsetelésébe, ismerjük meg a környezetét.

A Március 15. teret már a 2. században belakták. Ekkor római erőd állt itt, melyet a magyarok híres krónikása, Anonymus is megemlített. Feljegyzései szerint a honfoglaló magyarok is említést tettek az egykori erődről. A rómaiak azért állították fel éppen itt a táborukat, mert a Duna szélessége a térségben ezen a helyen a legkeskenyebb, vagyis körülbelül 300 méter széles.

A középkortól rendszeresen tartottak itt vásárokat, hamarosan pedig baromfipiaccá avanzsált a tér. A higiéniai viszonyok azonban enyhén szólva sem voltak megfelelőek. A környék első csatornájára az 1700-as évek végéig kellett várni, de még ez sem hozott átütő sikereket.

A vásározó embertömeg mocskának és szemetének, a sárnak, az emberi és állati ürülékeknek volt a paradicsoma ez a hely. Az áldatlan állapotok miatt nemcsak förtelmes bűzzel kellett megbirkózniuk a közelben lakóknak, de a talaj minősége is borzalmasan leromlott. Az 1800-as években elkezdődött vásárcsarnok építésekkel ezeket a problémákat akarták orvosolni, és szépen-lassan minden kerületnek meglett a saját, fedett vásárhelye. A környékhez legközelebb eső piac a Fővám téri vásárcsarnok volt, így a piaci kofáknak pár sarokkal arrébb kellett tenniük a székhelyüket.

Itt az ideje hidat verni!

Budapest első hídja Széchenyi István kezdeményezésére építtetett, ám az átadásánál már nem volt jelen. Helyette ott volt Haynau, a véreskezű tábornok, aki kegyetlenül leszámolt az 1848-as szabadságharc felkelőivel. Így érthető okokból, a pestiek számára nem jelentett túl nagy örömöt a híd megnyitása. A város második vízi átkelőhelye a Margit-híd volt, ám a fejlődő-növekvő város még több átkelési pontra szomjazott a Duna felett.

A fővárosi tanács 1880-ban ezért egyszerre két pályázatot is kiírt. A nagykörút ekkor még csak jórészt terveken létezett, ám az már sejthető volt, hogy szükség lesz a mai Petőfi híd megépítésére is, hogy a körút forgalmát Budára terelje. Ekkor azonban még csak a mai Erzsébet híd és Szabadság híd (lánykori nevén Ferenc József híd) megépítésére írtak ki pályázatot.

A fővárosi vezetés sokáig tanakodott az Erzsébet híd pontos helyén. A budai oldalnál adottak voltak a kötöttségek a Gellért hegynek köszönhetően, ám a pesti oldalon semmilyen földrajzi nehézség nem állított akadályt. Annál inkább Pest belvárosa, a régi Városháza térrel, a Belvárosi templommal, a piaristák egykori épületével. Vagyis a híd csak áldozatok árán épülhetett fel: rengeteg patinás épületnek kellett porrá válnia, hogy a híd létrejöhessen. A régebben itt álló házak közül csupán egy látható még ma is, a Galamb utca-Piarista utca sarkánál álló épület, melyben jelenleg a Százéves Étterem üzemel.

A tervezők cseppet sem aggódtak a régi épületek lebontása miatt, sőt, a Belvárosi templomot is le akarták rombolni. Az, hogy az épületet ma is láthatjuk, csupán egy hajszálon múlt.

A templom, amely akár főnix is lehetne

Kevés templom mondhatja el magáról, hogy sikerült átvészelnie az évszázadok minden megpróbáltatását. A Belvárosi templom szerencsére ezek közé tartozik. Hiába harcolt a fővárosi tanács az Erzsébet híd építésekor a templom lerombolása mellett, hogy a híd pesti hídfője annak helyére kerülhessen, egyetlen téglája sem sérült meg. Ennek nagyon örülhetünk, hiszen azóta a templom pincéjében Árpád-kori épületmaradványokra bukkantak, melyből kiderül, hogy sokkal régebbi gyökerekkel rendelkezik az épület, mint azt az 1880-as években gondolták.

A templom már több ráncfelvarráson van túl. Az eredetileg gót stílusát az évszázadok alatt barokkra csiszolták. Az épület legnagyobb belsőépítészei a törökök voltak, akik a város megszállásakor dzsámivá alakították, közelében pedig fürdőt csináltak.

Az Erzsébet híd megépülése után a városvezetőket annyira bosszantotta, hogy nem rombolták le a templomot, hogy nem tudtak örülni a Budát Pesttel összekötő szerkezetnek. Ehelyett inkább sajnálatukat fejezték ki az utókornak, amiért nem sikerült tökéletesen kivitelezniük a hídépítést.

Hiába, akkor még nem volt annyira gyakran emlegetett szó a műemlékvédelem…

A  híd, amelyik meg tud hízni

A ma látható Erzsébet híd már nem igazán hasonlít arra, mely a második világháború előtt ívelt át a Duna felett. Ahogy a többi budapesti hidat, a németek ezt is elpusztították a város 1945-ös ostromakor. A főváros háború utáni tatarozása több évtizedig tartott. Az Erzsébet híd rekonstrukcióját csak 1961-ben kezdték meg, amikor hellyel-közzel már az összes vízi átkelőhely használható állapotban volt.

Az új tervek sokban különböztek az eredetitől. A híd alapjai ugyan sértetlenül maradtak, az átkelőhely többi része jelentősen módosult. Az építészeknek muszáj volt változtatni a terveiken, mivel a megnövekedett forgalmat a régi szerkezet már nem bírta volna el.

Ha hosszában nem is tud olyannyira megnőni egy híd, szélességében igen. Erzsébetnek legalábbis sikerült.  Ennek az az oka, hogy a gyalogosjárda, ami a második világháború előtt a felfüggesztéseken belül volt, a felújítás alkalmával kívülre került. Ezzel a módosítással 10 métert sikerült magára szednie a hídnak.

További eltérés volt az eredeti tervektől, hogy átépítették a pesti oldalon a lehajtó sávokat. A munkálatok során a talajszint jelentősen mélyebbre került, így a Március 15. téren lévő házakhoz is extra lépcsőfokokat kellett toldani, hogy meg lehessen őket közelíteni.

Pedig az Erzsébet híd 1903-as átadásakor nagyon menőnek számított: egészen 1926-ig ez volt a világ legnagyobb nyílású lánchídja.

Változások ide, vagy oda, nekünk továbbra is remek élményt és panorámát nyújt az Erzsébet hídon való áthaladás.

Ha további érdekességeket szeretnél megtudni a városról, vegyél részt a Hosszúlépés programjain.