Hogy sikerült a szülinapi buli?

Remekül! Nagyon sokat készültünk rá sok, showelemet vittünk bele. Jólesett látni a sok meghökkenő arcot, akik nem teljesen értették, mi is történik a színpadon. Imádtam.

Jó, ha nem értik, mi történik a színpadon?

Igen, mindig jó meghökkentőnek lenni. Csípem, ha tudok újat mutatni.

Hogyan telnek a napjaid a szülinap után és a Pilvaker előtt?

Rendesen megy a pörgés. Az elmúlt hetek úgy néztek ki, hogy délelőttől délutánig a Pilvakerre gyakoroltunk, este pedig a Colud 9-os koncertre. Március 15-ig nem lesz megállás, de utána majd elmegyünk közösen wellnesselni vagy billiárdozni. Addig meg majd valahogy átvészeljük sok-sok Red Bull-lal.

Már 3. alkalommal lépsz fel a Pilvakeren. Más érzés most a színpadra állni, mint először?

Akkor is és most is nagy megtiszteltetésnek tekintettem, hogy felkértek. Itt mindenki mindenkinek a barátja, már ismerjük egymást a különböző fesztiválok backstage-éből, úgyhogy nagyon családias légkör alakult ki. Talán most, hogy már a Sportarénában lépünk fel, még nagyobb öröm a csapat részének lenni. Mindannyian meglepődtünk, milyen gyorsan elfogytak a jegyek. Jövőre már a Wembley jön! (nevet – a szerk. )

A Colud 9-ban angolul énekelsz, most viszont magyarul fogsz, és a csapat nélkül állsz színpadra. Nagy váltásnak éled meg ezt?

Nem, hiszen Wagner Emil barátommal van egy akusztikus formációm is, ahol magyarul énekelek. A pályám kezdetétől írok magyar dalokat, ez az anyanyelvem, nyilván így is működik a dolog. Plusz amúgy is szeretem magam kipróbálni új helyzetekben, nagyon bejön ez a felállás.

Angolul vagy magyarul írsz könnyebben?

Angolul sokkal gyorsabban írok dalszöveget, magyarul ez jóval nehezebb, mivel maga a nyelv is sokkal árnyaltabb. Ritkábban jön ki belőlem olyan magyar szöveg, amire büszke vagyok.

Melyikre vagy a legbüszkébb?

A Régi-régi dalra, ami tényleg elég régen született. Volt egy szomorúbb időszakom, amikor egyedül kocsmázgattam, akkor írtam ezt a dalt is.

Mire számítsunk az idei Pilvakeren?

Látványban, számokban, előadókban ez lesz a legnagyobb durranás, rengeteg meglepetéssel. Úgyhogy akinek van jegye, nagyon örülhet, akinek pedig nincs, jövőre csapjon le rá időben, mielőtt még elkapkodnák.

Neked melyik rész a kedvenced?

Én a végén vagyok, úgyhogy mindig azt várom a legjobban. Ezen kívül a Tiszta szívvel című József Attila versfeldolgozás a kedvencem, amit Papp Szabi énekel, ezt gyakran játszom én is az akusztikus koncertjeimen.

Hol láthatunk a Pilvaker után?

Lesz vagy másfél hét szünet, aztán beindul a fesztiválszezon, szóval minden ugyanilyen tempóban megy tovább. Más backstage-ekben, de lényegében ugyanezekkel az emberekkel, ugyanez a családias hangulat folytatódik majd.

képek: Németh Krisztina

Idén hatodik alkalommal rendezik meg a Red Bull Pilvakert, a „szavak forradalmát”, amikor elsősorban az 1848-as szabadságharchoz fűződő költők verseit értelmezik újra a zenészek. Hogy kerültél a Pilvaker előadói közé?

A létezése óta nagyon magaménak érzem a kezdeményezést, úgyhogy már éppen ideje volt, hogy csatlakozzak. Óriási elánnal vágtam bele a történetbe, és úgy érzem, sikerült kibontakoznom: négy dalban is közreműködtem. Nagyon megszerettem a Márciusi ifjakat, melyben szerzőként, nem pedig előadóként vagyok jelen, mert eszméletlenül energikusra, lázadóra sikerült. Már-már formabontó, hogy ennyire rockos lett a hangvétele, mégis nagyon jól illik a dal mondanivalójához ez a hangzás.

Miért áll ennyire közel a szívedhez a Pilvaker?

Kiskoromban soha nem voltam kitűnő tanuló, de a szavalásban elég jónak számítottam, versenyekre jártam, ahol jó eredményeket értem el. A szavalás után került az életembe a zene, a Pilvaker pedig pont erről a két dologról szól. Mintha csak nekem találták volna ki.

Ahogy említetted, nemcsak énekes, de dalszerző is vagy. Milyen érzés hallani, amikor más énekli a dalodat?

A közeli barátaim mindig azt gondolják, hogy milyen rossz, amikor egy dalomat odaadom másnak, hiszen egy-egy szerzeményem olyan, mintha a saját gyerekem lenne. Pedig nincs bennem semmilyen önzés, szívesen adom másnak a dalaim. Persze, előfordulhat, hogy valaki nem úgy énekli, ahogy én azt elképzeltem, ilyenkor megpróbálom végig instruálni az adott személyt, hogy olyan legyen a dal, amilyennek én is elképzeltem, vagy legalább megtaláljuk a közös nevezőt.

Melyik dalodra vagy a legbüszkébb?

Az általam előadottak közül a Hanghajót mondanám, mivel ez a legszemélyesebb dalom. A Pápai Joci által előadott Özönvizet is szeretem, azt gondolom, ez szakmailag is elég jól sikerült, az pedig, hogy Caramellel dolgozhattam a szövegen, még többet adott az élményhez, mérföldkőként éltem meg ezt a számot. A Follow The Flow-dalok közül a Nem tudja senkit emelném ki, amit már közel 40 millióan láttak a Youtube-on.

Állításod szerint introvertált vagy, amivel gondolom nincs is nagy gond, ha zenét szerzel. De hogyan tudod összeegyeztetni a zárkózottságodat az előadó-művészettel?

Hát igen, ez óriási szívás (nevet – a szerk.). A Follow The Flow-ban a két társam Fura Csé és BLR általában elvégzik a munka oroszlánrészét a színpadon, én csak “énekelgetek”, és ha néha elkap az érzés, én is kitörök. Amikor Szakács Gergőként lépek színpadra inkább úgy kell elképzelni az egészet, mint egy előadói estet, nem pedig mint egy fesztiválkoncertet. Pár hónapja volt az utolsó ilyen előadásom, ahol egy szavamba sem került, hogy a közönség velem együtt énekelje a dalokat, hisz pontosan tudták, hogy hova jöttek és ezért nagyon hálás vagyok.

10 évvel ezelőtt, 18 évesen tűntél fel először a publikum előtt, az X-Faktorban. Megváltoztatott benned bármit az ismertség?

Meglehetősen naiv és viszonylag depresszív alkat voltam, de most már vannak energikusabb pillanataim, amiket megtanultam meglovagolni, így sikerül optimalizálnom magam, hogy használhatóbb legyek. Egyébként nagyon durván meg tudja változtatni az ember személyiségét a média, belekerülünk egy mesterséges világba, amit végül természetesnek vélünk. Az, hogy ez a világ nem volt rám negatív hatással, sokban köszönhető annak az értékrendnek, amit otthonról hoztam.

Csak 2016-ban alakult a Follow The Flow, de tavaly az MTV EMA-n már el is nyerte a legjobb magyar előadónak járó díjat. Szerinted miért lett ilyen hamar ennyire sikeres az együttes?

A Nem tudja senki című dalunk akkora hype-ot generált, hogy megalapozta a sikerünket, így könnyebben betaláltak az ezt követő dalaink is. Nem tagadom, szerencse is kellett hozzá. Nagyon őszintén zenélünk, mindhárman beleírjuk magunkat a zenénkbe. Az is jó, hogy olyan embereknek sikerült összefogniuk, akik már elég régóta zenélnek.

Te például mióta?

Kiskorom óta jelen van a zene az életemben, de tiniként kezdtem el foglalkozni vele újra. A gimiben kaliforniai punkot hallgattunk a haverjaimmal, aztán egyszer csak elhatároztuk, hogy ne csak hallgassuk, hanem adjuk is elő a dalokat. Mivel én jártam közülünk szavalóversenyekre, engem tettek meg énekesnek, és mint később kiderült, nem is voltam annyira rossz választás. Egy idő után már evidensnek tűnt, hogy mások dalainak előadása helyett inkább saját szerzeményeket szeretnénk írni. Az első dalom csak egy akkordból állt, mert még csak azt az egyet ismertem.

Támogatták a szüleid a zenészi ambícióidat?

A szüleim szerették volna, ha maximálisan az iskolára koncentrálok, én viszont nagyon szerettem volna megtanulni gitározni. Ezért összegyűjtöttem a zsebpénzem és titokban jártam gitárórákra. Később, amikor már komolyabbra fordult a dolog, persze támogattak, csak nehezen tudták elképzelni, hogy a zenélésből normálisan meg lehet élni. Még most is van bennük félelem ezzel kapcsolatban, de mindkét fél megtanulta ezt jól kezelni.

El tudod képzelni, hogy életed végéig meg tudsz élni a zenélésből?

A Follow The Flow-val hosszútávra tervezünk, de természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy mindennek van egy élettartama. Volt szerencsém végignézni testközelből például a Wellhello felemelkedését és tudom, hogy sok buktatót is tartogat a siker. Azt hiszem az reális célként lebeg a szemem előtt, hogy 2020-ban a nagyobb fesztiválok headlinerei között szerepeljünk a csapattal és a szóló projekt is évről évre gazdagszik 1-2 dallal, viszont lehetetlen megmondani, hogy mi lesz akár 10 év múlva. Mivel minden szabadidőmet a természetben igyekszem eltölteni, ki tudja, talán egy tibeti sherpa leszek akkorra.

Idén decemberben lesz negyedik éve, hogy megtartottátok az első Lóci játszik koncertet. Mesélnél nekünk róla?

Lóci: A legelső fellépésünk a (most már nem létező) Gozsdu Manó Klubban volt. Előtte sokat játszottam csak egy szál gitárral, ezért borzasztóan kíváncsi voltam arra, milyen lesz a fogadtatása annak, hogy hangszeres kísérettel szólalnak meg ezek a számok. Érdekes volt látni, hogy sokan azért jöttek, mert úgy gondolták, ebből nagy dolog lesz, és nem akartak lemaradni ennek a formációnak az első állomásáról. Megható visszagondolni arra, hogy voltak, akik már akkor hittek ebben.

Van egy titkos epizódja is az indulásunknak: a Gozsdu Manó előtt még elmentünk Egerbe, tehát az volt a nulladik Lóci játszik koncert. A Paddy and The Rats előtt játszottunk, egy teljesen hozzánk nem illő, fekete pólós közönségnek. Bár örültünk, hogy kipróbálhattuk magunkat, de igazából a GMK-s fellépés az, amit az első koncertként tartunk számon.

Szerinted mi az, amiben a legtöbbet változott a zenekar az azóta eltelt évek alatt és mi az, ami még mindig pontosan ugyanolyan maradt?

Lóci: A zenekar közvetlensége állandó, a Sziget Nagyszínpados fellépésén is azt élveztem legjobban, mikor leszaladhattam a színpadról és egy ismeretlen francia lánynak a sörébe beleihattam, aki éppen ott állt. Szerintem az, hogy megszólítod a közönséget, soha nem fog kimenni a divatból, hiszen minden néző örül, ha valami interakció történik. A legtöbbet talán az változott, hogy most már nem poénkodok annyit a saját nyomorúságommal (rengeteg stand-upos a saját frusztrációiból csinál poént). Amikor több ezren ott vannak a koncerteden, akkor egy kicsit visszatetsző, ha a lúzerségemről beszélek akkor is, ha nem vagyok sztár alkat… Rájöttem, hogy az is vicces lehet, ha egy minimálisan tetetett magabiztossággal vezetem a közönséget.

Nemrég jelent meg a Szív-láb-dob című dalotok, ami már a készülő harmadik album előfutára. Ha jól tudom, az új lemez a Lóci játszikra jellemző eklektikusságot fogja továbbra is képviselni. Mit árulhatsz el máris róla?

Lóci: A harmadik Lóci játszik lemez egyelőre cím nélküli, de az az elképzelésem, hogy úgy fognak összeállni rajta a számok, ahogy a portugál művészetben a csempék: mindegyik értelmezhető önmagában is, de mégis egy egészet adnak ki, ha távolról ránézel.  Ennek az első eleme a Szív-láb-dob, amit nemrég kiadtunk. Ez egy kimondottan „nem Lócis” felvétel, de azt gondolom, ha valaki kíváncsi Csorba Lócira, mint dalszerzőre, akkor ezt a számot is értékelni tudja az eddigiektől eltérő hangvétel ellenére. Az szokták mondani, hogy a harmadik album vízválasztó. Hiszen a felfedezés örömét az elsőnél tovább lehet vinni a másodikra, de a harmadiknál dől el, hogy a zenekarban tényleg ott van-e a lehetőség arra, hogy megvesse a lábát a zenei világban. Igyekeztünk ezt nem túl izgulni, szimplán úgy gondoltunk rá, mint egy új kihívásra. Úgy gondolom, ez a megújulás kulcsa, akkor tudsz értelmesen előre menni, ha mindig új megmérettetések elé állítod magad. Azt találtuk ki, hogy a dalokat nem úgy fogjuk felvenni, mint eddig, hanem egy kicsit csupaszon, megkomponálatlanul bedobjuk a nyári fesztivál közönség elé és olyan producerrel dolgozunk, akikre korábban nem gondoltunk volna. Egyik oldalról Závodi Marci járul hozzá az album munkálataihoz, aki az elektronika királya, másrészt pedig egy igazán tapasztalt veteránnal, Vastival, azaz Vastag Gáborral dolgozunk együtt. A lemez befejezése is kihívás egyébként, mert annyira sokszínű lett.

Említetted, hogy a zenekar szereti kihívások elé állítani magát, a legújabb éppen a december 21-ei Extravaganza elnevezésű koncertszínház előadásotok. Hogy merült fel az ötlet, honnan ered a színházi érdeklődés?

Lóci: 2018 valószínűleg az áttörésből fakadó felkérés mennyiségnek az éve a Lóci játszik életében, nagyon munkás év volt. Ennek köszönhetően sokféle helyen megfordultunk. Azt vettük észre, hogy amikor ül a közönség egészen más poénok élnek és ebben mi jók vagyunk. Amikor odafigyelést lehet generálni a zenénkre, akkor szuperül működik a Lóci játszik – ezért azt gondoltuk, hogy miért ne raknánk be színházba?

Nem is egyszerűen csak színházi, hanem improvizációs előadással készültök, a rendezőtök pedig Novák Péter.

Lóci: Ennek borzasztóan örültem, hiszen ő egy olyan ikonikus figura, akire büszkén nézünk fel. Kiderült, hogy tényleg csípi a zenénket, emellett jól látja az erősségeinket és a hiányosságainkat is. Novák Péter egy igazi energiabomba, ötletzápor, egy kész improvizációs műhely. Mindenképpen akartunk viszonyulni a Beugróhoz, ez kicsit össze is függ az én korábbi stand up-os tevékenységemmel, tehát abból egy csomó dolgot át lehet emelni.

Azt meséltétek, hogy late night show elemek is helyet kaptak az előadásban…

Lóci: Ezeket azért akartam mindenképpen beemelni, mert úgy gondolom, hogy az a fajta show zenélés, amit ezekben a műsorokban látunk (tehát a poénra kihelyezett zenei teljesítmény), mindig izgalmas, olyan dolog amit nem csinálnak elegen. Ez az a fajta szórakoztatás, amit a Lóci játszikba mindig is elképzeltem. Ettől függetlenül inkább egy koncertre fog hasonlítani, de szeretném ezeket a gageket úgy elhelyezni, hogy működni tudjanak és remélem nem ez lesz az egyetlen előadás, amit csinálunk.

Az este interaktív is lesz, a nézők részesei lesznek a történéseknek. Elárulhatsz valamit a szerepükről?

Lóci: Igen, de nem kell aggódni, igyekszünk meghagyni a távolságot, ha a nézők azt szeretnék. (mosolyog – a szerk.) Például a „Szociálisan érzékeny dal” minden Lóci játszik koncerten egy duett, a közönségből felhívunk valakit és ő elénekeli velünk együtt. Van, hogy ez jól sül el, van, hogy nem, de ez állandó eleme – ehhez hasonló interaktivitás várható. Illetve van egy tervünk, a szünetre is, ahol úgyis mindenki mobilozni fog: szeretnénk, hogy ha ezt az időt valami értelmes dologra lehetne fordítani, de ezen egyelőre még dolgozik a menedzsment! (nevet – a szerk.)

Egyszer azt nyilatkoztad, hogy a zenekar jövőképének megalkotása főként a te feladatod. Milyen képet festettél le magad elé 2019-re?

Mindig megjósolom, hogy milyen év lesz a következő, aztán teljesen máshogy alakul. 2019-re most azt mondanám, hogy az elhatározás éve lesz. Már most látom, hogy nincs a harmadik lemezen még egy „Nem táncolsz jobban, mint én”. Abba a fajta grandiozitásos sikerbe, illetve az egyszavas refrén irányába nem haladunk tovább. Szerintem most jobban ki fogjuk tudni jelölni, hogy mi a víziónk a Lóci játszikkal. Lehet, hogy kevesebb koncertünk lesz, lehet, hogy más típusú fellépések lesznek, de talán így jobban el tudunk köteleződni amellett, amit szeretnénk, vagy amilyen típusú közönséget képzelünk el magunknak. Ez a két dolog pedig úgy érzem, kezd egyre inkább világossá válni a zenekar előtt.

Szerző: Barna Borbála

Fotók: Horváth Rea

Helyszín: Aria Hotel Budapest

A David Bowie Is című tárlat a londoni Victoria and Albert Museum történetének egyik legsikeresebb kiállítása, közel kétszázezren váltottak rá jegyet. Azóta vándorkiállításként világszerte milliók látták nemcsak az Amerikai Egyesült Államokban, hanem Kanadától Japánig, Brazíliától Hollandián, Németországon, Ausztrálián át Franciaországig.

A londoni kiállítást záró tárlatvezetéséről készült filmben a kurátorok Bowie rendkívül gazdag életművét dalszövegek eredeti kéziratai, személyes tárgyak, eredeti kosztümök és hangszerek, archív fotók, videók és albumborítók segítségével tárják fel a nézők előtt. A tárlatvezetés közben az előadóművész egykori művésztársai is megszólalnak, mélyebb betekintést engedve a kreatív zseni és popkulturális ikon művészetébe.

A minden ízében különlegesnek ígérkező, önálló – immár dupla – arénakoncertre kilenc évet kellett várnia a rajongóknak. A Művész élete és pályafutása is több jubileumot ünnepel ebben az évben, amelyek szinte kiáltottak egy nagyszabású összefoglalásért.

Omega, Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, La Baletta, Gyöngyhajú lány, Locomotiv GT, Mikor elindul a vonat, A padlás, A szerelemnek múlnia kell, Nagy találkozás, Magyar Dal Napja, Vígszínház, Csak dalok… Csupán néhány cím és név a legendás zeneszerző-muzsikus szakmai életének állomásaiból, amelyek szélsőségeikben és üzenetükben is egy ritka színes egyéniséget határoznak meg. A 60-as évektől napjainkig generációk éneklik örökérvényű dalait, melyek széles repertoárja többek közt olyan előadóktól is közismert, mint Zorán, Katona Klári, Révész Sándor, Kovács Kati, Demjén Ferenc vagy Rúzsa Magdi. Kitűntetéseit, zeneszakmai díjait egytől egyig édesanyjának adta, s bár a hazai popzene alapkőletételénél még nem volt jelen, máig tartó zenei kalandozásai az egyik legelismertebb Nagyágyúvá tették.

A néha rendhagyó koncerthelyszínek jó ismerője idén októberben az Arénában mutatja meg közönségének, hogy a rock, a színház és az egyszemélyes koncertek hangulata hogyan is fér el egy színpadon.

Presser Gábor vitathatatlanul kulturális életünk meghatározó alakja, a magyar zene élő legendája. Az 1507. és 1508. koncertjének főszereplője az Arénában természetesen a zongora, de a dupla koncert egyúttal egy páratlan karrier rendhagyó lenyomata is lesz.

Jegyeket itt tudsz vásárolni.

Holott gyerekkorában szinte minden adottságát, amelyeknek később sikereit köszönhette – reszelős, fülledt, mély hangját, excentrikus megjelenését és frizuráját, független, kreatív gondolkodását, afro-amerikai mivoltát – gúnyolták környezetében. Művészneve is egy balesethez kötődik. Azon a postaládán látta meg a Macy Gray nevet, ahol elesett biciklijével. A félénk és érzékeny tinédzsert a sport, a zene és a filmek mellett elszántsága ás határtalan energiája segítették át a nehézségeken.

Szülővárosában az ohioi Cantonban zongorázni tanult, rajongott Billie Holliday, Stevie Wonder, Marvin Gaye, Nina Simone, Aretha Franklin, valamint a korai hip-hop bandák zenéjéért és a moziért. Egyetemre Los Angeles-ben járt, forgatókönyvírónak tanult. Unta az egyetemet, így annak ellenére, hogy hangjával nem volt még kibékülve, a helyi klubokban, hotelekben énekelt blues, soul, jazz, pop és rock standardeket, illetve dalszövegeket írt. Egy véletlen folytán mellé szegődött a szerencse. Megkérték, hogy ugorjon be egy stúdióba, hogy felénekeljen néhány számot, mert a zenekar énekese nem jelent meg a felvételen. Ezek a demok eljutottak, az Atlantic Recordshoz, ahol már egy saját lemez elkészítésre kapott lehetőséget. A dalok többségét már rögzítették, mikor a kiadó váratlanul elállt megjelentetésüktől. Gray visszaköltözött Cantonba, titkárnőként dolgozott, férjhez ment, három gyermeke született, négy év múlva elvált férjétől. Ekkor toppant be életébe Jeff Blue producer, aki fantáziát látott benne és rábeszélte a visszatérésre.

1999 végén jelent meg az On How Life Is című debütáló albuma, rajta az I Try című számmal, ami a következő évben az egyik legnagyobb sláger lett a földön. Az album az MTV Video Music Awards-on és a Brit Awardson két-két kategóriában lett első. Macy Gray összesen öt Grammy jelölést kapott, végül 2001-ben a „Legjobb női pop énekes” kategóriában kapta meg a rangos elismerést. A lemez háromszoros platinalemez lett és az egykori kisvárosi lányt immár az neo-soul sztárjaként ünnepelték.

Ekkor indult Gray filmes karrierje is, mindjárt Denzel Washington, nálunk is vetített Training Day (Kiképzés) című mozijában. Ezt közel harminc kisebb-nagyobb szerep követte, mint pl. a Paperboyban (Újságos fiú), Matthew McConaughey-vel, Nicole Kidmannal, a Holló 4-ben, Tobey Maguire, Kirsten Dunst és Willem Dafoe pertnereként, a Lackawanna Bluesban, a Pókemberben és az Árnyékbokszban Cuba Gooding Jr.-al, és Helen Mirrennel. Slágerei közel 60 mozi-és tv filmben hallhatóak.

2001 és 2010 között két évente jelentek meg több top listás slágert is tartalmazó albumai, amelyeken olyan zenészekkel dolgozott együtt, mint pl. Billy Preston, John Frusciante, Beck, Natalie Cole, Justin Timberlake vagy Bobby Brown. Az amerikai közönség és szaksajtó kritikusabban, az európai pedig töretlen lelkesedéssel tekintett alkotásaira.

Macy Gray személyes és bensőséges dalai néhol melankolikusak máskor izzó zsigeri érzelmekről árulkodnak. Modern és összetett zenéjének szövetét a 60-as évek soul zenéjét meghatározó Motown hangzás hagyományai, a jazz finom darabkái, az R&B, a rock energiája, a pop dinamizmusa és a hip-hop kreativitása alakítja. Mindezt Gray verhetetlen, a legnagyobb előadókkal egy sorban említhető hangja és előadásmódja keretezi.

Macy Gray saját zenei és filmkarrierje mellett, több pályatársa lemezén is feltűnt. Szerepelt pl. a Black Eyed Peas bemutatkozó és Santana 2002-es albumán, az afrobeat úttörője, Fela Kuti előtt tisztelgő Red Hot + Riot című antológián, Zucchero duett válogatásán, valamint Fatboy Slim és Marcus Miller lemezein is. Macy Gray szerzeményeit rengetegen feldolgozták, remixelték és a Microsoft is felhasználta terméke promotálásra.
Gray 2005-ben Los Angelesben létrehozta saját zeneakadémiáját és népszerűségét kihasználva sokszor szót emel a társadalmi és a faji diszkrimináció ellen. A Katrina hurrikán által sújtott családok segítésére létrehozott alapítványa máig aktív.

Macy Gray, az életében az évtized végére jelentkező szakmai és magánéleti problémákat, 2012-ben két különleges gyűjtemény publikálásával billentette helyre. Tavasszal a Covered című lemez jött ki, amely többek között a Eurythmics, a Radiohead, az Arcade Fire, Kanye West, Nina Simone dalainak érzékeny és kreatív átértelmezése. Októberben pedig feldolgozta és saját hangjára, érzéseire formálta – az eredeti számsorrendet is megtartva – egyik gyerekkori példaképe, Stevie Wonder, Talking Book című albumát. „Ez nem egy tribute album, ez egy szerelmes levél, és egy nagy köszönöm kártya.”- nyilatkozta a lemezről Gray.

Tavaly szeptemberben jött ki tízedik és az első tisztán jazz lemeze a Stripped. A dalokat egy elhagyatott brooklyni templomban vették fel, speciális technikai körülmények között. Olyan kortárs jazz legendákkal dolgozott ezúttal, mint a Wallace Roney (trombita), Ari Hoenig (dob), Daryl Johns (basszusgitár) és Russell Malone (gitár).
A Strippeden friss szerzemények mellett új zenei kontextusba került néhány régi slágere is (I try, Sweet baby, stb.) illetve a Metallica és Bob Marley egy-egy klasszikusának újraértelmezése is része lett az albumnak. A kritikusok által egyöntetűen nagyra értékelt Stripped harmadik lett az amerikai jazz top listán és Macy Gray megkapta a rangos Independent Music Awards-ot.

Nevével ellentétben a sokszínű és mindig megújulni képes énekesnő a lemez piacra kerülésével egy időben jelentette be, hogy 2017-ben európai koncertturnéra indul, amelyen elsősorban a Stripped dalait mutatja be, de minden bizonnyal elhangzik majd több, a nevéhez köthető korábbi ikonikus sláger is.

    A teltházas észak-amerikai, európai, dél-amerikai, valamint mexikói és ázsiai állomásokat követően Sting 57th & 9th című koncertsorozata folytatódik, ősszel újabb európai városokkal, köztük Budapesttel bővül ki .

A turnén Sting háromfős zenekarral áll színpadra: régóta állandó gitárosával, Dominic Millerrel, Josh Freese dobossal és Rufus Miller gitárossal, de vendégként fia, Joe Sumner énekes-basszusgitáros és a harmónikaművész Percy Cardona, a Last Bandoleros tagja is velük játszik.

Sting tizenkettedik szóló stúdióalbuma, a 57th & 9th egy évtized után az első rock/pop lemeze a brit sztárnak. A tízszámos, sokszínű anyag producere Martin Kierszenbaum volt.

A 65 éves, többszörös Grammy-díjas Sting (eredeti nevén Gordon Sumner) változatos és rendkívül sikeres karrierje során elképesztő mennyiségű slágerlistás dalt, számtalan elismerést és mintegy 100 millió eladott lemezt produkált. Az újhullám egyik meghatározó zenekarának, a Police-nak 1977 és 1983 között volt énekese és basszusgitárosa, társa Andy Summers gitáros és Stewart Copeland dobos volt. Sting és a Police nevéhez olyan slágerek fűződnek, mint az All This Time, az Every Little Thing She Does Is Magic, a Demolition Man, vagy a Next to You is.

Sting 1984-től dolgozik szólóban, 1985 óta tizenkét albumot adott ki. Tíz Grammy-díjat nyert, valamint egy Golden Globe-, egy Emmy- és három Oscar-díjjelölést tudhat magáénak. Nevéhez olyan slágerek fűződnek, mint az Englishman in New York, a Fields of Gold vagy a Desert Rose.

2010-2011-ben legnagyobb slágereinek szimfonikus átiratával turnézott, 2011-ben a Sportarénában a Budafoki Dohnányi Zenekar kíséretében.

Az énekes októberben kilencedik alkalommal játszik Budapesten: első magyarországi koncertje 1988-ban az Amnesty International turnéja során volt, amikor Peter Gabriellel, Bruce Springsteennel és Tracy Chapmannel a Népstadionban játszott. 2004-ben 250 ezer ember előtt lépett fel az ingyenes Kapcsolat koncerten a fővárosi Felvonulási téren, legutóbb 2012-ben a Sportarénában koncertezett.

MTI

A tavaszi napsütéssel érkezett Dallos Bogi vadonatúj albuma. A fiatal énekesnő Épp most című lemeze nem is lehetne aktuálisabb, hiszen a korongon szereplő összes szerzemény Bogi jelenlegi lelkiállapotát tükrözi. Ráadásul, mint a legutóbbi slágerének, a Méz című dalnak, így az új album többi szerzeményének sorait is saját személyes tapasztalatai ihlették.

Dallos Bogi három évvel ezelőtt lopta be magát a zene imádok szívébe, amikor üde, fiatalos lendülete a második helyre repítette a Dal 2014 műsorában. A We all és Feels So Right című fülbemászó slágerei hónapokig szerepeltek a rádiók toplistáján, majd a Fonogram-díjas énekesnő életében új korszak kezdődött: élő zenekaros koncertjei után megjelent új, szerzői albuma is, az Épp most.

„Egy igazi tavaszi-nyári albumot készítettünk, ami teljes mértékben a jelenlegi lelki állapotomat tükrözi. Ezért is lett a lemez címe az Épp most. Megtalálható rajta többek között a már ismert Már nem zavar, a 13-as ház, vagy a legutóbbi dalom, a Méz is. Szinte az összes dalt Budapest inspirálta, így egy igazi nagyvárosi album született.”  –

kezdte Bogi, aki az albumon szereplő összes dalnak a szerzője is, épp ezért minden egyes szerzemény Bogi lelkéből szól.

„Az egész album rendkívül személyes ihletésű. Az összes dalt a saját tapasztalataim, vagy az életem szereplőinek és a barátaimnak az élete ihlette, sőt azok is inspiráltak, akik már nincsenek jelen a mindennapjaimban. Elmondhatom, hogy a szerzőtársaimmal, Závodi Marcellel, Szepesi Zsolttal, Takács Zoltán Jappánnal és Szebényi Danival egy igazán szerethető albumot hoztunk össze. Kedves Peti szerzeményeként pedig szerepel a lemezen egy Belau featuring is, a Somebody told me so.”

– árulta elBogi, aki új albumát április 20-án mutatja be az A38 hajón.

5. Paul McCartney

Az énekes a Beatles nélkül is elboldogul – és ezt be is bizonyította 2005-ben, amikor őt érte a megtiszteltetés, hogy felléphet a Super Bowlon. Nem meglepő módon a régebbi számai közül is felcsendült jó néhány, de a legnagyobb tapsvihar az 1973-as James Bon betétdalát, a Live and Let Die-t követte. Paul nemcsak énekelt, de gitározott és zongorázott is, így a szurkolók minden kívánságát kielégítette a negyedórás minikoncertje alatt.

4. The Rolling Stones

A rockzenészek mintha nem tudnának megöregedni. A Rolling Stones évtizedek óta ugyanolyan lendülettel és energiával uralja a színpadokat. Így tett a 2006-os Super Bowlon is, amikor már maga a színpad is igazi attrakció volt, ugyanis az együttes ikonikus logóját, a tűzpiros szájat és kinyújtott nyelvet formázta. A híres (I Can Get No) Satisfaction és az 1981-es bombaslágerük, a Start Me Up hozta legjobban lázba a közönséget.

3. Madonna

Még a pop nagyasszonyának is várnia kellett pár évtizedet, hogy eljusson a Super Bowlig. Madonna 2012-ben lépett fel a mérkőzés félidejében, ókori gladiátoroknak öltözött táncosai kíséretében. Akkori aktuális slágere, a Gimme All Your Love éneklése közben színpadra lépett a dal két közreműködője, Nicki Minaj és Mia is, a fellépést pedig egy régi slágerével, a Like a Prayerrel zárta Madge, Cee Loo Green társaságában.

2. Beyoncé

Négy évvel ezelőtt, 2013-ban Beyonce tűzben égő sziluettje tűnt fel a Super Bowl első félideje után, majd jelent meg maga az énekesnő is, hogy 13 percig szórakoztassa a közönséget. A sztár egykori lánybandájának, a Destiny’s Cildnak az énekeseit állította maga mellé a színpadra, ami után természetesen mindenki  arról kezdett el pletykálni, hogy az együttes ismét össze fog állni. Ha erre nem is került sor, Beyoncé továbbra is ontja magából a jobbnál jobb slágereket.

1. Prince

A tavaly áprilisban elhunyt Prince – kis túlzással – halála napjáig a színpadon volt. Az biztos, hogy a 2007-es Super Bowlos fellépése fantasztikusra sikeredett, még mai szemmel nézve is, amikor az énekes teljes életművében el tudjuk helyezni a 10 évvel ezelőtt fellépését. Prince saját számai mellett (például a Purple Rain) előadta Tina Turner Proud Mary dalát is, és persze nem hiányozhatott mindeközben a kezéből a gitár sem, mellyel úgy tud zsonglőrködni, mint senki más.

]]> https://funzine.hu/hu/leleplezzuk-sia-titkos-erejet/ Sun, 14 Aug 2016 15:00:32 +0000 http://funzine.hu/hu/leleplezzuk-sia-titkos-erejet/ Hogy mi nélkül nem tudnánk elképzelni Siát – na persze a parókáján kívül, amivel már úgyis összenőtt? Eláruljuk.

Tudod, hogy mi a közös a Chandelierbe, az Elastic Heartba és a Cheap Thrillsbe? Hát Maddie Ziegler! Az amerikai táncoslány még csak 14 éves, máris az egyik legnagyobb sztár nélkülönözhetetlen társává vált. Sőt, ellentétben Siával, őt akár még fel is ismerhetik az emberek az utcán!

Maddiere először 2011-ben, a Dance Momst amerikai reality showban világított a reflektorfény. A műsorban a fiatal táncosok életét követték nyomon. Azóta nagyon bejött Maddienek az élet, ugyanis 5 évvel később, vagyis idén, már a  So You Think You Can Dance táncverseny zsűritagjai között foglalhat helyet, de 2016-ben még egy Ralph Lauren kampány is belefért az idejébe.

A legnagyobb eredménye talán mégis az, hogy ma már lehetetlen lenne Siát elképzelni nélküle. De hogyan találtak egymásra?

Sia, a tévéőrült

Hogy hogyan kötött ki az akkor még csak 12 éves kislány Sia videoklipjébe? Ha hiszed, ha nem, Sia megszállott valóságshow rajongó, ezért nem botránkozhatunk meg azon sem, ha a Dance Moms-t is rajongással nézte, ahol kiszúrta magának Maddiet. Ráírt a lányra Twitteren, hogy lenne-e kedve szerepelnie a videoklipjében, a többi pedig már csak történelem.

Hétfőn mindketten bebizonyíthatják a Sziget nagyszínpadán, hogy milyen élő showt tudnak nyomni.