Cikkünket 2022. november 25-én frissítettük utoljára.

Az első irodalmi szárnypróbálgatások

Pilinszky János művelt katonacsaládba született, szülei kemény elvek mentén nevelték, és édesapja a pofonoktól sem kímélte meg. Már kiskorában is nagyon szerény, visszafogott és zárkózott gyerek volt, aki leginkább nővérével, Veronikával szeretett játszani, kettejük szoros kötődése pedig életük végéig elkísérte őket.

Általános iskola után a budapesti Piarista Gimnáziumba felvételizett, ahol ámulatba ejtették a magyar órák, és minden figyelmét ennek a tantárgynak szentelte. Ekkor kezdett el először verseket is írni, első verse az Anyám címet kapta, amelyben anyja korai elvesztését dolgozta fel.

15 évesen már az Élet című folyóirat publikált költője volt, és míg mindig is nyitott volt a különböző kérdéseket feldolgozó művek felé, Dosztojevkszkij egyik regénye miatt fordult figyelme az emberi szenvedés és az ember önmagával vívott harca témák felé, ami gyökeresen meghatározta életművét.

A zárkózott fiú nehezen barátkozott, ám az irodalom szeretete által megtalálta a hozzá hasonló fiúkat, és fiatal éveit ezzel a baráti körrel töltötte.

Meghatározó emléke ebből az időszakból a Balatonkenesén töltött nyarak, amikor a Pilinszky család nyaralójába hetekre lementek barátaival, és fürödtek, irodalomról beszélgettek és egymás verseit elemezték. Ezek az élmények visszaköszönnek későbbi verseiben is: a felhőtlen boldogságot mindig a gondtalan kenesei nyarakkal asszociálta.

A második világháborútól a kommunista diktatúráig

Tanulmányait mindenkit meglepve a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán kezdte, majd a bölcsészkaron folytatta, ahol magyar-olasz-művészettörténelem szakot végzett 1944 májusában, ám diplomáját sosem vehette át, mert közbeszólt a második világháború.

Pilinszkyt 1944 novemberében hívták be katonának, ami óriási fordulópont volt a költő életében, és későbbi művészetét is jelentősen befolyásolta.

Ugyan harctéren sosem kellett harcolnia, a németországi lágerekben betegeskedve szemtől szembe találkozott a háború kegyetlen szörnyűségeivel, az emberi szenvedés legmélyebb szintjeivel, az éhezés és szegénység okozta problémákkal.

1945-ben tért haza Budapestre, ami után szakmailag egy termékeny időszak következett: az Újhold c. folyóirat társszerkesztője lett, több jeles lapban megjelentek versei, amiket a jellegzetes “PJ.” szignóval látott el, és 1946-ban megjelent első verseskötete, a Trapéz és Korlát is.

A szakma elismerését is hamar kivívta magának, a Nyugat negyedik generációjának, az úgynevezett “újholdas” nemzedék oszlopos tagja lett Örkény István és Nemes Nagy Ágnes oldalán, és számos publikációt jelentetett meg.

A kenesei nyarakhoz hasonló, második hatalmas szabadságélménye egy ösztöndíjnak köszönhető, melynek keretében 1947 és 1948 között Rómában tanulhatott több író társával, akikkel felfedezték az olasz főváros minden egyes szegletét.

Pilinszky barátja, a szintén író Lengyel Balázs a következőképpen emlékezik vissza erre az időszakra:

Nem volt fűtés. Majd megvett minket az isten hidege. De mit számított? Fiatalok voltunk, és többé-kevésbé egészségesek is. Mindennap Róma, és minden Rómából – ez volt a jelszavunk.

1951 és 1956 között a diktatúra évei alatt nem publikálhatott, amit a rendszer az író „túlságos pesszimizmusával” indokolt, ám a valódi ok feltehetőleg Pilinszky nem titkolt vallásossága volt.

Pilinszky és a nők

A már többször említett irodalomszeretőkből álló baráti társaság rengeteg közös programot szervezett, és nagyon szeretett kirándulni is. Nem volt ez máshogy 1954 tavaszán sem, amikor induláskor egy új személy csatlakozott a fiatalokhoz, a Pilinszkynél 8 évvel fiatalabb festőművésznő, Márkus Anna.

Az írót első látásra ámulatba ejtette a fiatal lány, később így emlékezett az ominózus pillanatra:

A szerelem ott kezdődik, mikor a belső figyelem egyszerre folyamatossá válik, s intenzitásában szinte az elviselhetetlenségig fokozódik. A menedékház kora reggeli verandáján üldögéltünk éppen, mikor hirtelen belépett. Megütött, milyen kedves és milyen szép.

Az együtt töltött nap alatt megpróbált azzal imponálni Annának, hogy megcsillantotta a festészettel kapcsolatos, igencsak hiányos tudását, és még almáját is megfelezte vele.

Annának jól esett a férfi közeledése, ám ekkor még nem alakult ki semmi köztük, később viszont, amikor újra találkoztak, hamar egymásra hangolódtak. Hasonló cipőben jártak: Pilinszkyt akkor vonták cenzúra alá, Anna pedig csak díszletfestő lehetett a Bábszínházban hasonló okokból.

Mivel mindkettőjüket ellehetetlenítette a rendszer, annak érdekében, hogy közösen kiélhessék a kreativitásukat, elkészítettek egy közös kötetet: az Aranymadár c. könyv történetét Pilinszky írta és Anna illusztrálta.

A közös munka gyümölcse nemcsak a megjelent könyv lett, hanem egy frigy is: 1955. október 12-én polgári szertartás kereteiben összeházasodtak, ám néhány hónap múlva el is váltak, mert Pilinszky nem tudta úgy viszonozni a lány szerelmét, ahogyan ő vágyott volna rá.

Ezután is jó barátok maradtak, Anna Párizsba költözött, következő esküvőjén pedig Pilinszky is ott volt, aki nászajándékként verset is írt a fiatal párnak.

1970-ben egy Poignyban, Franciaországban tartott irodalmi konferencián ismerte meg a Párizsban tanító vallástörténészt, Jutta Scherrert. A férjezett asszony és az író semmiben sem hasonlítottak egymásra, és talán épp ez vonzotta őket ennyire egymáshoz, hol szenvedélyesen szerették egymást, hol megállás nélkül vitatkoztak.

“Rühes ebek, vérzünk a párnán. / Gyönyörüek vagyunk. / Azután csak ügyetlenek / és halhatatlanok.” – írta Pilinszky kapcsolatukról, ami megromlott, miután nem tudtak megegyezni a közös jövőképüket illetően, a szakítás után pedig az író idegösszeomlással kórházba került.

Katolicizmus és homoszexualitás

Pilinszky katolicizmusa kiskora óta meghatározta világszemléletét és alkotásait, bár sosem katolikus költőként definiálta magát, híres mondása szerint “Én költő vagyok és katolikus”.

1957-től az Új Ember katolikus hetilap munkatársa lett, ami platformot adott, hogy publikálhassa vallásos elmélkedéseit és verseit: rengeteg filozofikus gondolata volt Jézus életével kapcsolatban, és fontos feladatának tartotta, hogy kifejtse véleményét arról, hogy a Bibiliát hogyan kell befogadni és hogyan lehet művészi értékként értelmezni.

Sokszor felemlegette azt a történetet, ami szerint katonakorában minden értékét hátrahagyva csak a Bibliát vitte tovább magával, hiszen minden más haszontalannak bizonyult abban a helyzetben.

A törékeny és érzékeny lelkű írót nemcsak a háború borzalmai és az emiatt érzett bűntudata kínozta, hanem képtelen volt elfogadni azt, hogy a férfiakhoz vonzódik, ez pedig gyermekkori kemény nevelésében és a szigorú katolikus értékrendben gyökeredzett. Közeli ismerőseivel megosztotta tipródását, és éveken át szeretett egy másik férfit reménytelenül, mégis minden igyekezetével azon volt, hogy egy nő oldalán találja meg a boldogságot.

A találgatásokat a Kenyér című, egyik utolsó versében támasztotta alá, melyben a következőképpen hivatkozik fiatalkori önmagára:

Csupán titkának természetét sejtem. / Ma már gyanítom, ez az egyetlen rossz. / Lehetek gyilkos, homoszexuális…

A rengeteg lelki gyötrődés és elfojtott érzelmek igencsak önpusztító életvitelt idéztek elő: az író több gyógyszert is szedett, amiket hatalmas mennyiségű alkohollal hörpintett le, literszámra fogyasztotta a kávét, és egyszer sem hiányozhatott kezéből a cigaretta.

A költő utolsó évei

Pilinszky rengeteget utazott: bejárta Európa nagyvárosait, eljutott Amerikába is, és azon kevés írók közé tartozik, akik megélhették, hogy az 1960-as években külföldön is népszerűvé váltak a művei.

Angol nyelvre a 20. század egyik legjelentősebb költője, Ted Hughes fordította Pilinszky verseit, aki meg is hívta magához, a magyar író így találkozhatott az angol irodalom akkori krémjével.

Nővére mindig is nagy szerepet töltött be életében, Veronika 1975-ös öngyilkossága pedig olyan mélyen érintette, hogy teljesen magába fordult, és utána egy hosszú ideig nem is nagyon írt semmit.

1978-ban, 57 éves korában Párizsban megismerkedett Ingrid Ficheux-sal, a 22 éves gitárművésszel, akivel 1980. június 22-én házasságot is kötöttek.

Pilinszkyt egy kifejezetten kiegyensúlyozott, tervekkel teli időszakában érte a halál: 59 és fél évesen szívinfarktust kapott, 1981. május 27-én halt meg Budapesten.

Ugyan váratlan és korai halála valószínűleg számtalan csodálatos írástól fosztott meg minket, szerencsére így is rengeteg szebbnél szebb költemény maradt fent, amik méltó módon emelik Pilinszkyt a 20. század legnagyobb magyar írói közé.

A felhőtlen gyermekkor

Adeline Virginia Stephenként látta meg a napvilágot 1882. január 25-én Londonban, édesapja a viktoriánus kor egyik legismertebb kritikusa volt, édesanyja pedig példátlan szépségéről volt közismert, és híresebbnél híresebb festők modelljeként dolgozott.

Iskolába nem járt, Virginiát és hét testvérét nevelői és szülei otthon tanították, külön figyelmet szentelve annak, hogy művelt, gondolkodó fiatalokat neveljenek.

Gyermekkora legkedvesebb emlékei a majdnem minden későbbi regényében visszaköszönő nyári szünetek, amiket a cornwalli tengerparti kisvárosban, St. Ivesban töltött. Idősebb korában is vissza-visszatért, hogy felidézze a gondtalan napokat és azokat az időket, amikor az életét még nem árnyékolta be semmi rossz.

A művészi légkör és az irodalom iránti szeretet már kiskorától élete részét képezte, édesapja könyvtárába beszökve tinédzser korára kiolvasta az összes nagy klasszikust, és már akkor eldöntötte, író akar lenni.

Pár publikációja már tizenéves korában megjelent, majd esszéi is egyre nagyobb figyelmet kaptak, de regényei kiadása és a nagy áttörés még váratott magára.

Sorscsapások és hangulatingadozások

Életét gyökeresen megváltoztatta édesanyja korai és váratlan halála, a még csak 13 éves Virginia ekkor kapta az első idegösszeroppanását. A családban egymást követték a tragédiák: legidősebb nővére, aki átvette a háztartási feladatokat és kistestvérei gondozását, nászútjáról hazatérve vakbélgyulladásban szintén meghalt.

Édesapját is hamarosan elveszítette, akivel ugyan nem volt olyan jó a kapcsolata és „minden művészi érzék nélkülinek” titulálta, nagyon megviselték a történtek az akkorra már amúgy is labilis írónőt. Az elmegyógyászok az akkoriban gyakran alkalmazott módszereket ajánlották neki: napi séta friss levegőn, az idegeket megterhelő helyzetek elkerülése és a minél több, zöld környezetben töltött idő, de az egyre szélsőségesebb hangulatingadozásai és súlyosbodó depressziója igencsak megnehezítették a mindennapjait.

Az alkotás mindig is terápiás jelleggel hatott rá, és kis menekülést nyújtott számára a szürke hétköznapokból: így, eltökéltségéből és szenvedélyéből kifolyólag, az írást kisebb kihagyásokkal ugyan, de mégis töretlenül, haláláig folytatta.

Egy férj és egy szerető

Az irodalom iránti elköteleződése nem csak az egyre szélsőségesebb hangulatingadozásaiból jelentettek kiutat: egy felolvasóestnek köszönhette, hogy megismerkedett Leonard Woolf regényíróval, akivel 1912-ben házasságot is kötöttek.

Leonard rendkívüli támasza volt Virginiának, folyamatos figyelemmel kísérte állapotát, és nagy részben neki köszönhető, hogy felesége ilyen sokáig tudott harcolni betegségével. Nemcsak lelkiekben, de szakmailag is nagy hatással volt rá, a közös szenvedélyük, az irodalom szoros köteléket formált kettőjük között, és ötleteikkel, észrevételeikkel folyamatosan segítették egymást a munkában.

Ugyan házasságukat harmónia és kiegyensúlyozottság jellemezte, Virginia az 1920-as évek elején egy jelmezbálon megismerkedett a kor egy másik írónőjével, Vita Sackwille-Westtel, és hamar nyilvánvalóvá vált, hogy kapcsolatuk nem csak baráti.

A két, egyébként férjnél lévő hölgy, szinte mindenben különbözött egymástól: neveltetésük, személyiségük és az élethez való hozzáállásuk között sem volt egyezés, és pont ez vonzotta őket egymáshoz. Szerelmüknek köszönhetőek az angol irodalom egyik legszebb szerelmes levelei, kapcsolatuk intenzitása és hevessége pedig mindkettőjüket inspirálta az írásban, és számos művükben visszaköszön. Virginia egyik leghíresebb művét, az Orlandót is Vita és a közös kapcsolatuk ihlette: az 1928-as regény főhőse négyszáz évig él, előbb férfiként, majd hirtelen nőként látja a világot.

Leonard naplójából egyértelművé válik, hogy végig tudott felesége viszonyáról, de saját megítélése szerint a románc nagymértékben javította Virginia mentális állapotát és növelte irodalmi termékenységét, így Virginia érdekében nem avatkozott közbe.

Modern próza, Bloomsbury-kör és a lélektani regény

1917-ben férjével megalapították a ma is működő Hogarth Press könyvkiadót, ahol Gorkij, Rilke és Freud mellett többek között Madách Imre Az ember tragédiája című művét is először itt publikálták angol nyelven.

Virginia 25 éven keresztül írt sokszor megbotránkoztató és őszinte kritikákat a Times Literary Supplement folyóiratnak, ami jelentősen nagy hatással volt az irodalmi életre. A sikerére való tekintettel, az 1910-es években alakult meg az írónő vezetésével a Bloomsbury-kör néven ismertté vált csoport, amely egészen az 1930-as évek közepéig jelentősen formálta a radikális, értelmiségi elitről alkotott képet Angliában.

Írói munkásságának csúcsvívmánya a lélektani regény és egyben a tudatfolyam-technika megalkotása, ami a modernizmus és posztmodernizmus egyik legmeghatározóbb műfajaként maradt fent.

A különleges narratív módszerben nagy hangsúlyt kapnak a szereplők érzései és belső gondolatai. A külső cselekményeket legfeljebb az alapján tudjuk, hogy az adott szereplőben milyen érzéseket váltottak ki vagy milyen gondolatokat idéztek elő. Az általában hosszú és terjedelmes monológokban megírt tudati tartalmak sokszor tagolatlanok és nehezen követhetők, így a műfaj rendkívül megosztó: míg sokan kifejezetten élvezik, hogy a gondolatszálakat minden megszakítás nélkül, mindennel együtt olvashatják, másoknál a kronologikus cselekmény hiánya inkább nemtetszést vált ki.

A technika egyik legtipikusabb példája, az 1925-ben megjelent Mrs Dalloway című regény hozta meg Virginia számára a várva várt sikert, ami ugyan egy középkorú hölgy egyetlen egy napját göngyölíti fel, nosztalgiázásával és emlékei felidézésével az egész életét megismerhetjük. Hasonló módszerrel készült az 1927-ben megjelent A világítótoronyhoz című regénye, ami a számára kedves cornwalli tengerpartra kalauzolja el az olvasókat, ahol a könyv első részében a főszereplő kislány csodálatos élményeiről olvashatunk, a második részben pedig 20 évvel később, az akkorra már fiatal hölggyé érett főszereplő tér vissza ugyanerre a helyszínre.

A sors utolsó döfése

Virginia mentális állapota a szakmai sikerek és Leonard folytonos támogatása mellett is nagy mértékben romlott, munkájára nem tudott koncentrálni, folyamatosan hangokat hallott és viselkedése is nagyon zavarttá vált.

1940-ben bombatalálat érte londoni otthonukat, majd a számára mindig biztonságot és kikapcsolódást jelentő rodmelli kertjüket, ami az utolsó csepp volt a pohárban az instabil állapotban lévő írónő számára. 1941. március 28-án kövekkel a zsebében belesétált a sussexi birtokuk közelében lévő Ouse-folyóba.

Búcsúlevelét férjének címezte, amelyben a következő sorokkal mondott hálát állandó támogatásáért: “Ha valaki megmenthetett volna engem, te lettél volna az. Minden elmúlt már belőlem, csak a te jóságod tudata nem. Nem tehetem tovább tönkre az életed. Nem hiszem, hogy két ember lehetett boldogabb, mint mi voltunk egymással. V.”

Az írónő a számos cikk, kritika és esszék mellett 10 regényt, 5 novelláskötetet és 14 egyéb prózai művet tudhat magáénak, élete és művei pedig számtalan film- és színházi feldolgozás alapjául szolgáltak.

Molnár Ferenc (eredeti nevén Neumann Ferenc) 1878. január 12-én született Budapesten, egy felső középosztálybeli család gyermekeként. 1895-ben érettségizett a Lónyay Utcai Református Gimnáziumban, majd szülei unszolására jogot tanult Genfben egészen 22 éves koráig, amikor is otthagyta az egyetemet, hogy megvalósítsa nagy irodalmi terveit. Ezután több budapesti újságban is publikált, és ideje nagy részében regényein és drámáin dolgozott, illetve külföldi színdarabokat fordított. Már első regényének (Egy gazdátlan csónak története, 1901) oldalain is felfedezhetjük későbbi írói stílusának karakteres vonásait: egyedi humorát, ötletességét és szellemes megjegyzéseit. Az irodalomkritikusok már ekkor nagy reménységnek tartották a regényíró Molnár Ferencet.

Néhány évvel később be is váltotta a hozzá fűzött reményeket: alig volt 29 éves, mikor befejezte A Pál utcai fiúkat (1906), melyet ma már az ifjúsági irodalmi műfaj egyik legjelentősebb magyar regényeként tartunk számon. A könyvben iskolásfiúk kalandjait követhetjük nyomon a budapesti VIII. kerületben 1889-ben, akik idejük nagy részét a grundon, egy belvárosi foghíjtelken töltik, amelyet otthonuknak tekintenek. Mikor a Pál utcaiak rájönnek, hogy a vörösingesek (egy másik fiúcsapat a környékről) el akarják foglalni a grundot, elhatározzák, hogy minden áron megvédik azt. A Pál utcai fiúk azonban jóval több egy izgalmas mesénél: a századforduló gyermekeinek állít méltó emléket, illetve viccesen, ugyanakkor szentimentálisan bemutat különböző gyermektípusokat. A főszereplők viselkedésmintáinak köszönhetően ma gyakran emlegetjük az ő nevüket, ha egy bizonyos embertípust szeretnénk leírni. Így fordulhat elő, hogy csak annyit mondunk, „olyan, mint Nemecsek”, és mégis pontosan értjük, hogy egy érzékeny, udvarias, szerény, ugyanakkor bátor karakterre gondolunk.

„Ti szép, egészséges alföldi diákok, akiknek csak egyet kell lépnetek, hogy künn legyetek a végtelen rónán, a csodálatos nagy, kék bura alatt, melynek égbolt a neve, akiknek a szemetek hozzászokott a nagy távolságokhoz, a messze nézéshez, akik nem éltek magas házak közé ékelve, ti nem is tudjátok, mi a pesti gyereknek egy üres telek. Ez jelenti számára a végtelenséget és a szabadságot. Egy darabka föld, melyet egyik oldalról düledező palánk határol, s melynek többi oldalán nagy házfalak merednek az ég felé. Most mára Pál utcai grundon is nagy, négyemeletes ház szomorkodik, tele lakóval, akik közül talán egy se tudja, hogy ez a darabka föld néhány szegény pesti kisdiáknak a fiatalságát jelentette.” (részlet A Pál utcai fiúk című könyvből)

Regényeiben Molnárnak sikerült valósághűen bemutatnia a középosztálybeli emberek mindennapjait, a fiatalság erkölcsi romlását és a szegények küzdelmeit az 20. század eleji Budapesten, drámái viszont elterelték a figyelmet szépprózájáról, és ellentmondásos vita középpontjába kerültek.

Molnár Ferenc főbb művei

• A Pál utcai fiúk (1906)
• Az ördög (1907)
• Liliom (1909)
• A testőr (1910)
• Játék a kastélyban (1926)
• Delila (1937)

A drámaíró Molnár Ferenc nagyon tudatosan alkalmazta az emberek érzelmeire ható eszközöket a színházban: olyan nemzetközi írótehetségek munkái inspirálták, mint Wilde, Schnitzler, Maeterlinck és Bernstein, és a tőlük tanultakat belegyúrta jellegzetes vígjátékaiba. Több drámájában (például Az ördög, 1907; Liliom, 1909) a középosztály hazugságaira irányította a figyelmet, amelyek felett egy nagy adag együttérzéssel és humorral ítélkezett. Molnár talán A testőrben (1910) fogalmazta meg legpontosabban legfőbb üzenetét: az igazság úgy fonódik össze a hazugságokkal, hogy senki sem tudja megállapítani, mi helyes, és mi nem az életben. Korai drámáinak hatalmas sikere magával ragadta az írót, és a későbbiekben alkotásaival a közönség igényeit igyekezett kielégíteni, ami legtöbbször a felhőtlen szórakozás volt.

A nemzetszocialista eszmék előretörése elől menekülve elhagyta az országot, előbb Franciaországba, majd Svájcba utazott, majd New Yorkban telepedett le. Élete utolsó éveit beárnyékolta a mély depresszió, és mivel eltávolodott a számára fő inspirációforrásként szolgáló budapesti polgárságtól, kései írásai jelentéktelennek bizonyultak. 74 évesen halt meg gyomorrákban, otthonától távol, NYC-ben.

A javarészt Williams saját nyilatkozataira épülő film tisztelgés mindaz előtt, amit hozzáadott a humor és a tágabb értelemben vett kultúra világához a 70-es évek végi Los Angeles-i vad időszakától kezdve egészen 2014-es haláláig. A filmet a Roman Polanski: Üldözött és imádott című alkotásért Emmy-díjat nyert Marina Zenovich rendezte.

A dokumentumfilm a művész kivételes életét és pályáját mutatja be, és felfedi, mi késztette arra, hogy az elméjében megszülető karaktereknek hangot adjon. A feltáró filmben korábban még sosem hallott és látott interjúrészletek segítségével pillanthatunk bele Williams kreatív alkotófolyamatába, emellett családi videókat és fellépéseken készült felvételeket is láthatunk, továbbá mélyinterjúkat azokkal, akik ismerték és szerették, köztük Billy Crystallal, Eric Idle-lel, Whoopi Goldberggel, David Lettermannel, Steve Martinnal, Pam Dawberrel és fiával, Zak Williamsszel.

A dokumentumfilm bemutatja, hogy mitől volt különleges Williams, kezdve a San Francisco környékén töltött fiatalságától, folytatva a New York-i Juilliard Iskolában töltött időszakkal és az Egy úr az űrből című tévésorozatnak köszönhető villámgyors sztárrá válásával, egészen az amerikai kulturális színtérre gyakorolt jelentős hatásáig. Karrierjének olyan mérföldkövei, mint a Metropolitan Operaházban való fellépése, debütálása a Broadway-n a Godot-ra várva című előadásban, az Oscar-díjjal elismert alakítása a Good Will Huntingban, illetve az alkoholfogyasztásával, droghasználatával és 2009-es szívműtétjével kapcsolatos személyes vallomásai mind megragadnak valamit abból a ragyogó tehetségből, ami miatt négy évtizeden keresztül a szórakoztatóipar kiemelkedő alakja volt. Williams 2014-es, tragikus halála, amelynek kapcsán kiderült, hogy a Lewy-testes demencia nevű betegségben szenvedett, világszerte összetörte a rajongók szívét.

Robin Williams zsenialitása abban rejlett, hogy meg tudott nevettetni mindenkit egy szobában, egy klubban, egy koncertteremben, vagy akár az egész világon. A családja, a barátai és filmes kollégái általában olyan embernek látták, aki csak akkor boldog, ha mindenki más jól érzi magát a környezetében – ugyanakkor Williams személyiségének kettőssége sosem tűnt el teljesen.

PREMIER

július 17., kedd HBO GO

július 17., kedd 18:00 HBO

Diana walesi hercegnével egy közeli barátja 1991-ben titkos interjúsorozatot vett fel a londoni Kensington Palotában. Az interjúk Andrew Morton újságíró megbízásából készültek, aki egy könyvhöz gyűjtött anyagot Diana magánéletéről. Bár akkoriban még szinte senki nem tudta, a hercegné házassága azokban a hónapokban már válságban volt Károly herceggel. A felvételeken Diana őszintén vall az érzelmeiről és a legbelső gondolatairól, elénk tárva egy nagyon összetett történet egyik olvasatát. A narrátor nélküli filmben végig Diana beszél, a hangfelvételek döntő többsége mostanában kerül először a nyilvánosság elé.

Az 1991-ben felvett Diana: saját szavaimmal a hercegné egész addigi életébe exkluzív és személyes bepillantást nyújt. Diana őszintén beszél valamennyi életszakaszáról, kezdve a boldogtalan gyermekkorától egészen a walesi herceggel való megismerkedéséig (amikor mindössze 16 éves volt), és arról, hogy milyen drámaian megváltozott az élete a hirtelen ráirányuló médiafigyelem hatására. Károly megismerésétől kezdve minden lépését fotósok és újságírók hada figyelte, egy nemzet várta lélegzetvisszafojtva a “mesebeli románc” fejleményeit, és a fiatal lányt felkészületlenül érte a ráirányuló rivaldafény, valamint az őt övező szüntelen, kimerítő felhajtás.

A filmben Diana szavain keresztül a magánember és a közéleti személyiség is kendőzetlenül elénk tárul. Részletesen beszél házasságkötése – érzelmileg erősen megpróbáló – napjáról, őszintén vall a bulimiájáról és a szülés utáni depressziójáról, valamint arról is, hogy miként sikerült úrrá lennie állandó szorongásain, hogy végül az ikonikus, világszerte imádott Diana hercegné váljék belőle.

“Megkerestük élete legfontosabb eseményeit, majd kronológiai sorrendbe tettük és korabeli médiamegszólalásokkal, archív felvételekkel illusztráltuk őket. Így az érintett szemszögéből mutathatjuk meg azt a drámaian fordulatos emberi életet, melyről a felvétel idején még mindenki azt hitte, hogy mesébe illően tökéletes és boldog. Pedig Diana házassága és élete akkoriban már széthullóban volt”

– mondta a Peabody-díjas Tom Jennings, a film vezető producere.

A Diana: Saját szavaimmal című alkotást augusztus 31-én, csütörtökön 21 órakor láthatod a National Geographic csatornán.

A Blonde Ambition az Universal filmstúdió falai között fog megszületni, Elyse Hollander szövegkönyve alapján. A kéziratot 2016-ban a legjobb, filmre nem vitt szövegkönyvnek is megválasztották, úgyhogy esélyes, hogy nem fogjuk halálra unni magunkat a Madonna-ihlette filmen.

A Blonde Ambition az 1980-as évek New Yorkjában fog játszódni, ahol szegény, szerény Madonnának fel kell vennie a harcot a zeneipart működtető gaz férfiakkal, és be kell bizonyítania, hogy egy igazi sztáralkat, akinek még a hangja is jó. A film készítésében szerepet fog vállalni pár hollywoodi nagy név is, például Brett Ratner (Csúcsformában) és Michael De Luca (A szürke ötven árnyalata), írja az EW.

A premier időpontjáról még nincsenek információk.

„Producerként régóta gondolkodom azon, hogyan lehetne a leghíresebb magyar labdarúgóról, Puskásról egy izgalmas, a közönségnek is érdekes filmet készíteni. Elkezdtük a munkát Joe Eszterhasszal, aki már dolgozik a film forgatókönyvén. Joe-val remek csapat vagyunk, több filmet készítettünk már közösen, legutóbb a Szabadság, szerelem filmen dolgoztunk együtt”

– jelentette be Andy Vajna.

Joe Eszterhas magyar származású amerikai író és producer, több közt az Elemi ösztön, a Flashdance, a Music Box, a Showgirls című filmek fűződnek a nevéhez. 2012-ben Andy Vajna és a Magyar Nemzeti Filmalap meghívására mesterkurzust tartott Budapesten.

„Puskást a világon mindenhol ismerik, sok helyen még a mai napig Magyarországról Puskás neve jut először az emberek eszébe. Itt volt az ideje, hogy a Puskás életéről film készüljön. Egyelőre dolgozunk az ötleten, sok a nyitott kérdés, de mindenképpen egy nagyszabású nemzetközi, magánfinanszírozású produkcióban gondolkodunk”

– idézte a közlemény Andy Vajna producert, aki eddig csaknem hatvan film elkészítésében működött közre.

MTI

Mi szerepeljen egy pályakezdő életrajzán?

A sablonok típusától függetlenül minden életrajz a személyes adatok (hely, születési idő, lakcím, e-mail cím, telefonszám) megadásával kezdődik.

Ezt követi a tanulmányaid leírása, vagyis hogy milyen felsőoktatási intézményben, milyen szakon végeztél. Akár a középiskolai tanulmányaidat is megemlítheted, például ha két tannyelvű tagozatra jártál, a munkádhoz pedig szükséges egy idegen nyelv emelt szintű ismerete.

Az életrajz egyik legfontosabb része a korábbi munkahelyek felsorolása. Itt nyugodtan leírhatjuk azt is, hogy betöltött pozíciónkban milyen képességekre tettünk szert, miben fejlődtünk az adott munkahelyen. Mivel pályakezdőként valószínűleg még nem tudsz ehhez a részhez mit írni, de lentebb adunk pár tippet, hogyan oldd meg ezt a problémát. Azonban ha voltál szakmai gyakorlaton, azt ezen a részen nyugodtan feltüntetheted.

Amennyiben van nyelvvizsgád, feltétlenül tüntesd fel, milyen nyelv(ekből), milyen szinten szereztél bizonyítványt.

Az életrajzod a készségek, hobbik leírásával zárd. Ez a rövid személyes bemutatkozó azért fontos, hogy a cégek meg tudják állapítani, mennyire illeszkedsz a profiljukhoz. Fontos, hogy a szabadidőd eltöltését is próbáld meg pontosan megfogalmazni. Ne csak annyit írj, hogy szeretsz sportolni, hanem írd le, milyen sportágat űzöl, és azt is, ha bármilyen helyezést elértél egy sportversenyen.

Sablonmegoldások?

A különböző álláskereső honlapokon több önéletrajzsablon közül válogathatsz. Ezek előnye, hogy áttekinthetővé teszik a CV-d, és segítségükkel biztosan nem hagysz ki egyetlen pontot sem, a hátrányuk viszont az, hogy nem kreatív és egyedi, így az életrajzod nem fog kitűnni a többi közül.

Mutasd meg a képed, megmondom, ki vagy

Tudjuk, hogy a szelfik korát éljük, de ha önéletrajzról van szó, tilos (ismételjük, tilos) a portré helyett egy szelfit küldened magadról. Ha ezt teszed, nem fognak komolyan venni, arról nem is beszélve, hogy az így készített képek sokszor nem a legelőnyösebb szögben mutatnak minket. Az sem mindegy, hol készül a fotó: a legjobb, ha semleges, egyszínű háttér előtt állsz. Ha biztosra akarsz menni, menj el egy profi fotóshoz, ő biztosan megfelelő képeket fog rólad készíteni.

5 tipp a tuti sikerért

• Az életrajzodat végig ugyanazzal a betűtípussal írd. Az azonos vázlatpontokat azonos módon emeld ki. A lényeg, hogy áttekinthető legyen a végeredmény.
• Nem árt belecsempészni azokat a kulcsszavakat az életrajzodba, melyek az álláshirdetésben is szerepeltek.
• Mindig PDF-formátumban küldd el az életrajzod, így a munkáltató sem tud a későbbiekben beleírni. Lehetőleg ne legyen hosszabb egy oldalnál, a HR-esek a rövid, tömör életrajzokat részesítik előnyben.
• Ha olyan helyre pályázol, ahol plusz pontot jelent egy idegen nyelv ismerete, nem árt, ha a releváns nyelven is elküldöd az életrajzodat.
• Az önéletrajz végén szereplő dátum egyezzen azzal a nappal, amikor elküldöd e-mailen. Kínos, ha jóval korábbi időpont szerepel rajta, mivel úgy tűnhet, mintha egy régi, nem aktuális CV-t csatoltál volna a leveledhez.

Ettől lesz tuti egy pályakezdő életrajza

A HR-esek legjobban az állásra pályázók korábbi munkahelyeiből tudnak információkat levonni a jelentkezőről. Mivel még nem biztos, hogy rendelkezel korábbi munkatapasztalatokkal, eláruljuk, mit tudsz ehelyett írni.

• Bármilyen egyetemen, főiskolán végzett kutatómunka
• Hallgatói, kollégiumi, önkormányzati tevékenységek
• Elnyert külföldi ösztöndíj
• Sikeres tanulmányi versenyek, elnyert pályázatok
• Szakmai gyakorlat, diákmunkák

Ha létezik név a mai zeneiparban, melyről ezernyi dolog juthat az eszünkbe, Britney Spears neve az. Hogy miért? Mert már az előző évezred vége óta űzi playback karrierjét, mert gyerekfejjel és  minden kétséget kizáró szűziességgel robbant be a köztudatba. Azután megházasodott, elvált, megint megházasodott, megint elvált, közben lett két gyereke, leborotválta a haját, összepacsizott Paris Hiltonnal, villantott itt is, ott is, éjjel is, nappal is, bármely alkoholgyártó cég legnagyobb örömmel fogadta volna reklámarcának, egyszóval tökéletes mintapéldája volt az  amerikai antiálom megtestesülésének.

Nem csoda, hogy Spears kisasszony elvesztette gyerekei feletti felügyeleti jogát (sőt, még magáról sem gondoskodhatott: apját nevezték ki hivatalos gyámjának), majd  mentálisan teljesen összeomlott. Mindenkit meglepett, hogy mindezek után villámgyorsan összeszedte magát és ismét a slágerlisták elejére került. (taps, taps, Britney!)

Nos, röviden és tömören pont erről fog szólni a Britney Ever After, melyben a sokat látott énekesnő bőrébe Natasha Bassett fog bújni, akinek a neve nekünk mindeddig semmit nem mondott – és valószínűleg a film után 2 héttel már nem is fog.

Mindezzel csak egy szépséghiba van: Britney Spearst senki nem kérdezte meg, hogy örülne-e, ha filmre vinnék az életét.

Ha elvetemült Birtney-rajongónak tartod magad, vagy csak felcsigázott a film, és tudni szeretnéd, mi is történt az énekesnővel valójában a hajleborotválós, őrülten kocsikázós időszakában, kukkants bele a róla szóló, vele készített dokumentumfilmbe, ahol (rá nem jellemző módon) több összefüggő, sőt, összetett mondatot is ki tudott préselni formás kis buksijából.