Budapestről Bari városába váltottam repülőjegyet, azonban a célpont a szintén dél-olaszországi Zambrone volt, ami cirka 4 órányi, hosszú völgyhidakkal és alagutakkal tarkított autóútra van a repülőtértől. (A környékre – Tropea, Lamezia Terme – közvetlen buszjárattal is el lehet jutni, de sok esetben csak éjszakai járatokat indítanak, így az autóbérlés jobb opció, főleg, ha nagyobb területet szeretnétek bejárni.)

A csodaszép partszakasszal rendelkező Zambrone gyakorlatilag Tropea közvetlen szomszédságában helyezkedik el, pénzügyi megfontolásból pedig sokkal előnyösebb választás, mint a turisták körében rendkívül népszerű város, akár a szállást, akár az étkezést vesszük figyelembe. Ráadásul Zambrone strandjai közel sem olyan zsúfoltak, amennyire a papírforma szerint népszerűbb turistaparadicsomoké, a tenger vize pedig kristálytiszta. Éppen ezért egy közeli jutányos árú, mediterrán hangulatú apartmant foglaltunk le, és bár nem voltunk közvetlenül a tenger mellett, a pálmafákkal övezett udvarból és alkalmi lakásunk erkélyéről is ráláttunk.

Apropó, Tropea: Calabria tartomány leggyönyörűbb városa hangulatos, éttermek övezte főutcájával, lüktető éjszakai életével és persze földrajzi elhelyezkedésével nyűgözött le. Az utcákon egyre másra belebotlottunk a Stromboli vulkánhoz egynapos utakat hirdető utazási irodákba, amelyek nyaranta egységesen 45 Euro/fő áron ajánlanak különféle csomagokat. Tropea látványosságainál maradva, ha valaki a városban jár, a 40 méter magas mészkősziklára épült Santuario Santa Maria dell’Isola nevű templom meglátogatása nélkül ne távozzon: a pár percnyi sétával megközelíthető épületbe mindössze 2 euróért lehet bejutni, és ezért az összegért andaloghatunk a templom hangulatos kertjében, indiai fügekaktuszokkal körülvéve. Nem véletlen, hogy ottlétünkkor éppen egy fiatal pár esküvői fotózása zajlott a kék ezernyi árnyalatában pompázó tengerrel a háttérben.

Bár napjainkat többnyire strandolással töltöttük Zambrone, Tropea, Palmi, Parghelia és Pizzo partjain, szerencsére városnézésre is jutott időnk. A Tropeától másfél órányi autóútra, a Messinai-szoros partján fekvő festői szépségű Scilla városába a Castello Ruffo di Scilla, azaz a part menti sziklákon fekvő erőd vonzott minket, amit a források szerint az időszámításunk előtti 5. században építhettek a kalózok elleni védelem érdekében. A belépőért itt is jelképesnek mondható összeget, 2 eurót kellett fizetnünk, cserébe pedig a történelmi emlékeken kívül, ismét gyönyörű panoráma tárult elénk. Olaszországban egyébként nem kell messzire menni, ha valaki várkastélyokat nézne: utazásunk alkalmával Pizzo és Lamezia Terma is tartogatott számunkra ilyen látnivalót, ám utóbbi, a Castello Normanno Svevo nevű rom sajnos egy ideje nem látogatható.

Gasztronómiai kalandozások

A divat mellett a főként gasztronómiájáról  híres országban természetesen kulináris élményekben sem volt hiány. Személy szerint mindig idegenkedtem a tengeri herkentyűktől, Pizzo Hale-Bopp nevű hangulatos éttermében azonban nem tudtam ellenállni a finoman illatozó polip- és kagylófalatoknak. A hely természetesen frissen sült halételeket is kínál, amelyeket épp úgy megéri megkóstolni, mint a nyáresti vacsora lezárására tökéletes citrom sorbet-t. Abban az esetben persze, ha valaki más desszertre vágyna, Pizzo gyöngyszemét, a Gelateria Enricót érdemes útba ejteni, ahol a régió különlegessége, a tartufo nevű fagyikreáció is kapható. Az egy vagy több ízből összeállított édesség étcsokoládét rejt a közepén, és Enrico cukrászdájában bőséges kínálatból lehet kiválasztani a nekünk leginkább szimpatikusat. Nekem az isteni ricottás verzióra esett a választásom, amit kandírozott gyümölcsökkel szórtak meg, és ráadásként cannolival díszítettek. A briósban tálalt fagyit most nem teszteltem le, majd legközelebb!

Pizza vs. pinsa

Természetesen Olaszországban a tésztaételek mellett a pizza is kihagyhatatlan, és bár jómagam nem vagyok a kísérletezés híve, úgy gondoltam, esélyt adok (és milyen jól tettem!) a pestós pizzának, amit Zambrone Pizzeria Aramonese nevű étterme kínált. A vékony, kissé ropogós tésztát paradicsommentesen, azaz „bianco” kértük, az ízélmény pedig minden várakozásomat felülmúlta. A visszautazás előtti napokban Lamezia Terme pizzériájában (Il Boccone) vacsoráztunk, és kipróbáltuk a pinsát, amit sokan összetévesztenek a pizzával, mivel küllemét, és a feltétet tekintve meglehetősen hasonlít egymáshoz a két étel. A különbség az, hogy a pinsa (aminek története egészen az ókori rómaiakig nyúlik vissza) formája hosszúkás, és kelesztési ideje akár 24 óra is lehet; a tészta állaga így puha, ám a pizzáénál kérgesebb, ropogósabb marad.

3 hasznos tipp

#1 Ha Bariban jársz, nézz be a Di Cosimo nevű pizzériába, ahol délután 6 és éjfél között a város legjobb calzonéjával csillapíthatod az éhséged!

#2 Eddigi tapasztalataim szerint Dél-Olaszországban őrült a közlekedés, így méginkább indokolt utazási biztosítást kötni, ha errefelé vennéd az irányt!

#3 Ne lepődj meg, ha az interneten talált nyitvatartási információ nem teljesen helytálló, inkább érkezz néhány órával a tervezett zárási idő előtt, hogy biztosan ne maradj le egy múzeumi kiállításról vagy várkastély bejárásáról!