Dulai Péter: Amiért halál járt – Utolsó kivégzettek a Kádár-korszakban

Dulai Péter Amiért halál járt című könyve 19 olyan gyilkossági esetet mutat be a Kádár-korszakból, amelyek végül kivégzéssel zárultak. A kötet megyei bontásban tárja fel az utolsó halálos ítélettel végződő bűntetteket, részletesen bemutatva az előzményeket, a nyomozást és a bizonyítékokat. Megrázó, hiteles dokumentumkrónika a szocialista igazságszolgáltatás legsúlyosabb ítéleteiről. A szerző kriminalisztikai háttérrel, újságíróként és kutatóként mélyed el a témában.

Dezső András: Nagyfőnök

Dezső András Nagyfőnök című könyve megrázó részletességgel tárja fel Portik Tamás és bűnszervezetének történetét, a nyolcvanas évek alvilágától egészen a közelmúltig. Az oknyomozó újságíró alapos kutatómunkával és exkluzív források bevonásával rajzolja meg a magyar szervezett bűnözés egyik legsötétebb korszakának krónikáját. A kötet nemcsak Portik hatalomra jutását és brutális módszereit mutatja be, hanem azt is, hogyan fonódott össze az alvilág a politika és a gazdaság bizonyos köreivel, majd hogyan vezetett mindez a bukásához. A könyv új megvilágításba helyezi a rendszerváltás utáni Magyarország árnyoldalait, és olyan részleteket is feltár, amelyek eddig rejtve maradtak a nyilvánosság előtt.

Barak Dávid: Elásott igazság – Fotókkal bővített kiadás – A dunaszerdahelyi maffia felemelkedése és bukása

Barak Dávid Elásott igazság című könyve a csallóközi alvilág legsötétebb korszakát tárja fel: a dunaszerdahelyi tízes gyilkosság történetét. A fotókkal bővített kötet dokumentumokra, vallomásokra és rendőrségi anyagokra támaszkodva mutatja be a Pápay-klán, Sátor Lajos és a korabeli bűnözés hálózatát. Legendák helyett tényekre épít, és feltárja, hogyan vált Dunaszerdahely a bűn szlovákiai központjává.A szerző külön figyelmet szentel a rendőrségi háttérnek is: bemutat egy olyan szereplőt, aki egyszerű utcai rendőrből küzdötte fel magát egészen az országos főkapitányi székig – miközben a bűn és a törvény folyamatosan árnyékolta egymást.

Dezső András: Magyar kóla – A kokain útja Magyarországon

Dezső András Magyar kóla című könyvében a hazai kokainkereskedelem világát tárja fel, bepillantást engedve a drogban úszó elit – celebek, politikusok, üzletemberek – életébe. A szerző azt vizsgálja, léteznek-e valódi magyar kokainbárók, mennyit keresnek a drogdílerek, honnan érkezik az áru, és miért vált a kokain a felső tízezer kedvenc szereként. Hiteles, dokumentumalapú riportkönyv az alvilág és a „felvilág” határáról – a magyar kokaintérkép kendőzetlen bemutatása.

Dulai Péter: Rémület – Gyilkosok és áldozatok feketén-fehéren

Dulai Péter harmadik könyve, a Rémület a rendszerváltást megelőző öt évtizedben Magyarországon elkövetett köztörvényes gyilkossági ügyek közül dolgoz fel harmincat. A rendőrségi felvételekkel, korabeli újságcikkekkel és kriminalisztikai háttéranyagokkal kiegészített esetek megrázó őszinteséggel mutatják be 20. századi társadalmunk sötét oldalát.

Kóstoljatok bele a könyvújdonságokba is:

12 lebilincselő könyvújdonság tavaszra, minden korosztálynak

Ezek a könyvek minden korosztálynak tartogatnak meglepetéseket – legyen szó kalandról, romantikáról vagy inspiráló történetekről.

Funzine

A milliomos Erny György meggyilkolása

1875. augusztus 12-én egy igazán megrázó látványban volt része Erny György háztulajdonos és tőkepénztáros szomszédjának, ugyanis, amikor gyanús lett számára, hogy a férfi reggel nem indult el szokásos reggeli sétájára, bement a lakásába, ahol holtan találta. A brutális módon meggyilkolt férfi esete rögtön másnap bejárta a sajtót, a Vasárnapi Ujság a következőképpen számolt be az esetről:

„Rejtélyes gyilkosság a fővárosban. Nagy izgalomban tartja a főváros lakóit egy vakmerő gyilkosság, melynek a milliomos Erny György lett áldozata, kit csütörtökön reggel vérében találtak. Erny városszerte ismert öreg úr volt (74 éves), ismert gazdagságáról és zsugoriságáról egyformán. Háza van a Széchenyi-téren és a Kígyó-utczában. Kígyó-utczai házában lakott egy második emeleti szűk lakásban. Noha rokonai tanácsolták, senkit sem vett magához, sajnálva a költségeket. A házmester szolgálta ki.”

A bűntényt a hatóságok már az elejétől rablógyilkosságnak gondolták, hiszen az áldozattól ellopták az aranyóráját, a pénztárcáját és a betétkönyveit is, az első letartoztatásig pedig nem is kellett sokat várni, hiszen számos tippet kaptak az események miatt lázban égő lakosoktól.

Néhány nappal a gyilkosság után őrizetbe is vették a hírhedt, kártyázásból megélő iszákos Czabay Károlyt, aki köztudottan gyűlölte a gazdagokat, Erny Györgyöt pedig már többször is megfenyegette. Mivel a férfi nem tudott alibival szolgálni, letartóztatásakor pedig vérfoltokat véltek felfedezni a nadrágján, a közvélemény rögtön elkönyvelte a milliomos gyilkosaként.

Pár nappal később azonban egy éles fordulatot vett az ügy, amikor Bukarestben felbukkantak Erny György értékpapírjai, amiket hamar össze tudtak kapcsolni egy hírhedt testvérpárral, Rydel Gottharddal és Ryder Ignáccal.

A művelt családból származó, mérnökként és tanárként dolgozó férfiakat ezért rögtön őrizetbe is vették, majd az idősebb fivér, Gotthard még aznap este megmérgezte magát, búcsúlevelében pedig terhelő vallomást tett, amiben részletezte, hogy hogyan követte el a brutális tettet, és kijelentette, hogy öccsének semmi köze nem volt a gyilkossághoz.

Ignác erről mit sem sejtve, egy kihallgatáson bevallotta bűnrészességét, ám az igazi elkövetőnek egy harmadik férfit, Korczynszki Lászlót jelölte meg, aki egy büntetlen előéletű ügyvéd volt. A rendőrök hamar őt is elfogták, majd arra a konklúzióra jutottak, hogy valószínűleg a három férfi összejátszott, ám az nem tisztázódott teljesen, hogy ki miben vett részt pontosan.

Hosszas tárgyalások és egy fellebbezés után Korczynszkit felmentették, Rydel pedig 12 évet kapott, amit a Monarchia legszigorúbb fegyintézetében, a Nyitra megyei illavai fegyházban kellett letöltenie.

A híres Kodelka-ügy

A korszak egyik leghírhedtebb gyilkossága sok mindenben hasonlított az egy évtizeddel ezelőtt történt Mágnás Elza esetéhez, így az átlagosnál is több figyelmet kapott. A történet 1925. január 8-án kezdődik, amikor a Weiss Manfréd Lőszergyár csepeli telepének egyik éjjeliőre meglátta, hogy egy férfi és egy nő egy bőröndből furcsa dolgokat dob be a Dunába. Mikor rákérdezett, hogy mégis mit dobnak a vízbe, csak azt a választ adták, hogy szegény kiskutyájuk, Franci elpusztult, és az ő földi maradványait temetik el. 

Holttest a kosárban: A századforduló leghíresebb magyar bűnügyi esetének története

110 évvel ezelőtt, 1914. január 10-ére virradó reggel két fiú egy utazókosarat szúrt ki a Dunában, amiben egy fiatal nő holttestét gyömöszölték be.

Funzine

Az őrnek gyanús volt a pár, így értesítette a rendőrséget, akik hamar cselekedtek, majd egy kisebb kérdezősködés után le is tartóztatták Léderer Gusztáv csendőrtisztet és feleségét, Schwartz Micit, akiknek Tölgyfa utcai lakásában meg is találták a bőröndöket, tele vérfoltokkal. 

A hatalmas port kavaró eset áldozata Kodelka Ferenc jómódú hentes volt, aki már korábban is üzleti kapcsolatban volt a Léderer házaspárral, és annak ellenére, hogy nős volt, halálosan beleszeretett Micibe. A két pár rengeteg időt töltött együtt négyesben, sokat utaztak is, ám Kodelka Ferenc nem bírt parancsolni az érzéseinek, ezért elvált és azt tervezte, hogy Micit feleségül veszi. 

Mindeközben a Léderer házaspár nem tétovázott és fejükbe vették, hogy a helyzetet kihasználva, haszonszerzés céljából elteszik láb alól a szerelmes férfit, az otthonában található rengeteg készpénzzel pedig meglépnek külföldre. Többször próbálkoztak a férfi megölésével, ám végül 1925. január 7-én áthívták magukhoz a hentest vacsorára, ott fejbe lőtték, testét pedig a Dunába dobták.  

A brutális gyilkosságért Léderer Gusztávot felakasztották, felesége pedig a háború után szabadult a börtönből, miután a pesti Nagycsarnok környékén árult virágot és gesztenyét, egészen haláláig. 

Az első magyarországi fegyveres bankrablás

Míg Európában történtek már fegyveres bankrablások a 19. században is, Magyarországon az első ilyen esetre 1908. október 28-án, szerdán délben került sor, ami érthető okokból nagy tömeghisztériát váltott ki, a bulvárlapok pedig természetesen számos teóriával rukkoltak elő, hogy mi is történhetett abban a bizonyos újpesti bankfiókban. Az elkövető két, napszemüveget és álbajuszt viselő férfi volt, akik revolverrel és tőrrel rontottak be és követeltek pénzt az igazgatótól, a telefonzsinórokat elvágva pedig ellehetetlenítették a bárminemű segítségkérés lehetőségét.

Az útjukban állókat leütve, a széf kinyitására kényszerítették a dolgozókat, a nagy mennyiségű pénzzel pedig hamar megléptek. A rendőrök körülbelül 15 percen belül a helyszínre érkeztek, a pályaudvarokkal kapcsolatba lépve pedig pontosan le tudták nyomozni, hogy merre tart a két elkövető, akiket így hamar el is tudtak kapni.

A két 20-as éveiben járó lengyel férfi alig beszélt magyarul, így sok embernek szemet szúrt a rablást megelőző napokban, és számos tanúvallomás is segített a rendőrök munkájában.

A gyors és szakszerű intézkedéseknek köszönhetően az eltulajdonított pénz csaknem hiánytalanul előkerült, a két elkövető, Julian Antosziewicz és Jozef Piaszkowsky pedig három évet töltöttek fegyházban, mellékbüntetésük pedig Magyarország területéről való örökös kitiltás volt.

Olvassátok el ezt a meghökkentő vidéki bűnesetet is:

A 20. századi magyar tanyavilág leghírhedtebb gyilkosa: Pipás Pista története

Íme átokházi tanyavilág hóhérjának története, aki mindvégig meg volt győződve, hogy igazságszolgáltatást tett, amikor végrehajtotta szörnyű tetteit.

Funzine

Sokan elfelejtik, hogy a kábítószerfogyasztás nem modern kori vívmány, sőt, az 1920-as években a felső körökben olyan méretekben terjedt a kokain, mint addig soha. A pezsgő budapesti éjszakák fő színterei a VI. és a VII. kerület mulatói voltak, ám a vénykötelesen és nagyon kis mennyiségben gyógyszertárakban is kapható kokaint a nyílt utcán is gyakran szívták.

A pezsgő mulatók és orfeumok világa: Múltidéző séta a pesti Broadway környékén

Ismerjétek meg a patinás környéken található egykori szórakozóhelyek és épületek titkait, ahol a nézőtereket minden este megtöltötték az éppen népszerű revü és varieté műsorok iránt érdeklődő nézők.

Funzine

Annak, aki nem elégedett meg a legálisan kapható adaggal, a feketepiac választékára kellett hagyatkoznia, ahol por és folyadék formájában is elérhető volt a szer, melyet a 20-as évek európai kokainfővárosaként emlegetett Berlinből hoztak Magyarországra.

Kokainmámor a fővárosban

Az óriási drogőrületet a korabeli sajtó sem hagyta annyiban, a kor leghíresebb lapjainak hasábjain rendszeresen cikkeztek a népszerű fehér porról, annak használatáról és fogyasztóiról.

A Pesti Napló így számolt be a jelenségről:

„[…] valóságos divatőrületté fajult a kokain élvezete. Csaknem mindegyik táncosnőnél van egy kis dobozocska, amely körülbelül akkora, mint a rizspordoboz. Ha megfelelő társaságba kerülnek, elegáns mozdulattal veszik ki retiküljükből a csinos kis dobozt és hintik ki belőle a port kézfejükre”.

Az egyik leghíresebb folyóirat, Az Újság pedig így összegezte az új divatot:

„Mint minden bűvös szenvedély, a nagyváros éjszakájában szinte észrevétlenül terjed, behúzódik a házakba, magánlakásokba, igen gyakran előkelő emberek lakásába is, és ezekbe a rendőrség szeme, természetesen, nem láthat be.”

A Nyugat-Európából beáramló szert kávéházak pincérjei, prostituáltak, vagy taxisok értékesítették, ám a leghíresebb díler a mindig elegánsan öltöző Sóhár Elek volt, aki a legelitebb körök ellátmányáért felelt.

Az alvilági körökben csak Kokós Lexinek, a bulvársajtóban pedig kokainkirálynak nevezett férfi vevői között szerepelt Kosztolányi Dezső, csakúgy, mint a korban kevésbé ismert báró Kövess Jenő. A fiú nem egyszerű családból származott, édesapja báró Kövess Hermann a Monarchia egyik utolsó tábornoka volt, édesanyja pedig az Andrássy úti dohánynagytőzsde tulajdonosa volt.

A titkos életet élő kokainbáró

Ugyan Kövess Jenő élete kívülről tökéletesnek látszott, hiszen mindene megvolt, amire csak szüksége lehetett, mégis magányosnak érezte magát, az ebből fakadó szorongása elől pedig az éjszakai életbe menekült. A jó kiállású, magas, karcsú férfi rendszeres vendége lett a fővárosi mulatóknak, majd a bordélyházaknak, ahol különböző, az átlag kuncsaftok kéréseitől eltérő szexuális szolgáltatásokat vett igénybe.

A közeli barátai előtt is titkolt életvitelről 1929. január 16-án reggel hullt le a lepel, amikor a csupán 31 éves férfira eszméletlenül találtak rá saját lakásában. A családja közbenjárásával gyors és szakszerű orvosi ellátásnak köszönhetően megmentették életét, ám arra a kérdésre, hogy mitől lett rosszul, miért feküdt meztelenül lakásában, és miért borították horzsolások a testét, nem kaptak választ.

Jenő titkait látszólag magával vitte a sírba, hiszen a szanatóriumban elkapott tüdőgyulladásba belehalt, azonban családja nem hagyta annyiban az ügyet, és a legjobb nyomozókat felfogadva igyekeztek felderíteni a férfi rejtélyes halálának körülményeit.

Szexjátékok, orgiák és szerek

A nyomozás során hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a mindenki számára ártatlannak tűnő Jenő rosszulléte előtti este egy kétes hírű, Zichy Jenő utcai lakásban járt, ahol a szomszédok szerint rendszeres vendég volt. A mindenkit meglepő hírek sora itt még nem ért véget: a lakás egyik szobájában található kifeszített kötelek és korbácsok hamar megmagyarázták a férfi testén keletkezett sérüléseket, a megtalált kokainmennyiség pedig a rejtélyes rosszullétet.

Az eset óriási visszhangot váltott ki a korabeli bulvársajtóban, hiszen mindenkit sokkolt a csendes, arisztokrata fiú titkos élete, így az újságok hasábjain rendszeresen írtak a gyanús körülmények között elhunyt férfiról. Az Újság a következőképpen számolt be a hírhedt lakásról:

„A fényűzően berendezett lakás több szobája valóságos kínzókamrának volt átalakítva. Még kényszerzubbonyt is találtak. Volt ezenkívül egy fapriccs is, amelyen kínozni szokták a kokainmámorba esett embereket. […] Megállapította a rendőrség, hogy gyakran a pincében folytak az orgiák. A pince egy része erre a célra volt kialakítva olyan módon, hogy megkínzott emberek jajgatását ne lehessen meghallani.”

A Pesti Napló pedig így foglalta össze a bohém életmódot folytató báró titkait:

„[…] nemigen fordult meg rangjának megfelelő társaságokban, ellenben igen gyakran járt olyan helyekre, ahol különös szenvedélyeknek hódolt. A többi között az egyik detektív kiderítette, hogy báró Kövess Jenő gyakrabban szedett kokaint.”

A nyomozás lezárásával felszámolták a végzetes éjszaka helyszínéül szolgáló lakást, a benne élőket és dolgozókat pedig bíróság elé állították, így egy szélesebb droghálózatot is le tudtak fülelni.

Az óriási visszhangot kiváltó ügy jelentős hatással volt a hazai kokainfogyasztásra, hiszen ezután mindenki egy fokkal óvatosabban nyúlt a fehér méregnek nevezett szerhez, illetve az eset után csupán egy évvel, 1930-ban meghozták az első olyan törvényt, ami jelentős bírságot szab ki azokra, akik kokainbirtoklás vagy -fogyasztás miatt bíróság elé kerülnek. 

Ismerjétek meg a kor másik híres bűnügyi esetét is:

Holttest a kosárban: A századforduló leghíresebb magyar bűnügyi esetének története

110 évvel ezelőtt, 1914. január 10-ére virradó reggel két fiú egy utazókosarat szúrt ki a Dunában, amiben egy fiatal nő holttestét gyömöszölték be.

Funzine

Kislány a nagyvárosban

Mágnás Elza Turcsányi Emília néven látta meg a napvilágot 1880-ban a mai Felvidéken, ahol egészen kiskorától mosónő édesanyja munkáját segítette. Mint oly sok fiatal lányt, 1896-ban, a millennium évében végül őt is felküldték Budapestre, ahol cselédként és mosogatólányként kezdett el dolgozni.

Szépségét és utánozhatatlan kisugárzását hamar kihasználva egyre nagyobb hírnévre tett szert a város mulatóiban, ahol felszolgálólányként helyezkedett el, majd a Fővárosi Orfeum hozta meg számára az igazán nagy áttörést, ahol tehetős úriemberek társaságában töltötte szabadnapjait.

Ekkortájt vette fel művésznevét is, amivel azt remélte, hogy előrébb kerül a társadalmi ranglétrán, és idővel eléri célját, hogy a lehető legillusztrisabb körökben mozoghasson.

A mindent megváltoztató találkozás: Max Schmidt

Mágnás Elzának nem kellett sokat várnia, hiszen egy buja orfeumi estén megismerkedett a nála 20 évvel idősebb, bécsi bútorgyáros Max Schmidttel, akit rögtön levett a lábáról. Annak ellenére, hogy a történetek szerint a lány nyilvánosan végig csak bácsinak hívta a férfit, hamar viszonyba kezdtek, amivel valóra vált az álma, hiszen egyik napról a másikra már nem dolgozóként, hanem vendégként jelent meg a mulatókban.

Maxtól mindent megkapott, amire csak vágyott, egy mutatós lakás tulajdonosa lett a Bem rakparton, emellett pedig folyamatosan rengeteg drága ruhát, ékszert és egyedi bútort kapott Európa különböző pontjairól. A férfi egy nyelvtanárt is felfogadott mellé, hogy „úrinőt” neveljen belőle, így németül és angolul is megtanult.

Minden igyekezete ellenére, bármennyire is próbálkozott, Elzát nem fogadták be az igazán elit körök, csak egy gazdag ember kitartottjaként tekintettek rá, akivel ráadásul sosem mutatkoztak együtt. A kor egyik legjelentősebb írója, Krúdy Gyula a következőképpen írt a hírhedt lány kapcsolatáról:

„Azokat a nőket, akik megtetszenek neki (Max Schmidtnek), fehér menyasszonyruhában, mirtuszkoszorúval, érckoporsóba fektette, és úgy imádta őket. Mágnás Elza sokkal butább volt – mint társnői mondták –, hogy ellentmondhatott volna a gazdag embernek…”

Annak ellenére, hogy sok irigye akadt, a kívülről pompásnak látszó élete is sok áldozattal járt: teljesen le kellett mondania függetlenségéről, és a férfi minden kívánságának eleget kellett tennie, aki még az öltözetét és az általa viselt színeket is meghatározta.

A gyilkosság, ami sokkolta egész Budapestet

1914. január 10-én, egy hűvös téli hajnalban két fiú egy, a köveken fennakadt utazókosarat szúrt ki a Margit rakpart alsó részén, ami a vízen hánykolódott. Kíváncsiságuk nem hagyta őket nyugodni, így belelestek, ám legrosszabb rémálmukban sem gondolták volna, hogy egy, csupán egy szál inget viselő, fiatal lány holttestére találnak.

Az ismeretlen lányt a következőképpen jellemezték a jegyzőkönyvben:

„Körülbelül 30 éves, keresztény típusú, közepes nagyságú, mérsékelten táplált, gondosan ápolt testű. Szeme szürke, szempillái hosszúak, szőkék, szemöldöke szőke, ívelt szája közepes nagyságú, ajka duzzadt, orra közepes, széles egyenes orr, füle a fejétől kissé elálló. Kezén, lábán a körme gondosan ápolt. A holttesten fehér, silány minőségű batiszt ing, közönséges gépcsipke-dísszel.”

Az ügy hátborzongató mivolta miatt óriási por kavart a korabeli sajtóban, rengeteg pletyka keringett az ismeretlen holttestről, és az egész város azt találgatta, hogy vajon ki lehet a rejtélyes áldozat, és mi történhetett vele.

A nyomozók kezdetben a kosárból indultak ki, majd amikor ezzel kapcsolatban nem jutottak nyomra, a holttest arcáról készült fotó segítségével próbáltak tippeket kérni. Számos bejelentés érkezett, miszerint az említett hölgyet a Döbrentei utcában látták, egy tejárus asszony pedig egy fiatal nőt és férfit is látott egy utazókosárral az említett reggelen.

Miután a kép alapján sokan felismerték Elzát, páran a Szent János Kórház boncolóhelyiségében is azonosították a lányt, majd miután a lakásában hagyott ruhái és cipői is tökéletesen passzoltak a testre, lehullott a lepel a halott kilétéről.

A lebukás

Csupán három nap után, január 13-án el is kapták a rengeteg nyomot hátrahagyó tetteseket, akik nem voltak mások, mint Mágnás Elza nem rég felvett házvezetőnője, Kóbori Rózsi és szeretője, Nick Gusztáv.

Későbbi vallomásaik szerint Elza épp lefekvéshez készülődött a hálószobájában, amikor Rózsi beengedte szeretőjét, aki egy törülközővel megfojtotta a nőt. Miután minden készpénzét és értékes ékszerét ellopták, testét egy utazókosárba gyömöszölték, majd levitték a Duna-partra, abban reménykedve, hogy a sodrás majd elviszi.

A haszonszerzés céljából elkövetett gyilkosságért először halálbüntetést kapott a páros, amit később életfogytiglani börtönbüntetésre csökkentettek. Rózsi 1926-ban, börtöncellájában hunyt el, míg szeretője 15 év után szabadult, és egészen a 60-as évekig kürtőskalácsot árult a Teleki téren.

Ugyan kétes megítélése miatt nem sok mély kapcsolatra tett szert, kitartója, Max Schmidt halála után is gondoskodott Mágnás Elzáról: kiscelli kastélyának közelében helyezte végső nyugalomra, ahol az egykori kiscelli kolostor templomtermében egy kápolnát is berendezett egykori kedvese emlékére.

Ismerjetek meg Pipás Pista hírhedt történetét is:

A 20. századi magyar tanyavilág leghírhedtebb gyilkosa: Pipás Pista története

Íme átokházi tanyavilág hóhérjának története, aki mindvégig meg volt győződve, hogy igazságszolgáltatást tett, amikor végrehajtotta szörnyű tetteit.

Funzine

A problémákkal teli gyermekkor

Pipás Pista Fődi Viktória néven látta meg a napvilágot 1882. február 23-án a Szeged mellett található, beszédes nevű Átokházán. Nagyon szegény családba született egy földműves és egy leányanya első gyermekeként, alkoholista édesapja pedig rendszeresen bántalmazta feleségét és lányát is. Az évek során a szenvedélybetegsége miatt jelentős tartozást halmozott fel, amit egyedül nem tudott megtéríteni, így Viktóriát 13 éves korában elküldte pásztornak.

Egy erőszakos gazdához szegődött, aki többször megerőszakolta és állítólag egyszer teherbe is ejtette, illetve ő szoktatta rá a pipázásra is, ami később a lány legnagyobb védjegyévé vált.

19 évesen férjhez ment a nála 27 évvel idősebb Rieger Pálhoz, a jómódú gazdával 1902. február 3-án kötött házasságot, írástudatlansága miatt azonban az esküvői papírokat, majd később a bírósági papírokat sem tudta aláírni.

Sajnos férje csakúgy, mint apja és korábbi munkaadója, iszákos és erőszakos volt, így a friggyel sem menekült a folyamatos testi és lelki bántalmazások elől. Házasságukból öt gyermek született, akik közül csak egy maradt életben, akit feltehetőleg a környékbeliek neveltek, de biztos információ nem maradt fent vele kapcsolatban.

Végül a házaspár 1910-ben válást kérelmezett, miután a férfi egy kocsmai verekedés miatt börtönbe került, ám ezt sosem véglegesítették, így Pipás Pista élete végéig hivatalosan a Rieger Pálné nevet viselte.

Fődi Viktóriából Pipás Pista

Számtalan pletyka és történet kering arról, hogy pontosan mikortól és miért kezdett férfiként élni és a Pista nevet viselni, az egyik legvalószínűbb magyarázat, hogy az átlagtól eltérő fizikai ereje és teherbírása, illetve erős testalkata miatt kezdődött a folyamat.

Ezek előnyeire hamar rájött, hiszen napszámosként így előszeretettel alkalmazták, saját állítása szerint ez volt a fő indok arra, hogy erős férfiként mutatkozzon. Az sem volt utolsó szempont, hogy így fuvarosként is megállta a helyét, útjai során pedig rengeteg csempészárut vitt Szabadkáról Szegedre.

Nemcsak kinézetében és megjelenésében volt férfias, hanem a visszaemlékezések alapján viselkedése sem volt túl kifinomult: rendszeresen ivott, káromkodott, dohányzott, a helyi csárdában, a Kutyakaparóban pedig saját asztala volt, miután mindenki mással összetűzésbe vagy verekedésbe keveredett. Egyes történetek szerint a nőket sem vetette meg, előszeretettel táncoltatta meg őket az éjszakai nótázások során és még udvarolt is nekik.

Fizikai erejét máshogy is kamatoztatta, hiszen köztudott volt, hogy senki sem tudja leverni őt szkanderben, akik pedig fogadást kötöttek és mégis megpróbálták, jelentős összeget veszítettek.

A környékbeliek leginkább tartottak és féltek tőle, így, ha tehették, messziről elkerülték, megítélésének tökéletes összefoglalója az a rövid interjú, amit egy dokumentumfilm készítése során készített egy helyi idős emberrel Ember Judit rendező a 80-as években:

– Úgy kellett szólítani, Pista bácsi, de kendő volt a fején.
– Miért féltek tőle?
– Hogy férfi.
– Más férfitől is féltek?
– Más férfi nem volt nő.

A Pipás Pista által elkövetett gyilkosságok

Pipás Pista rendszerint a panaszkodó feleségek kérésére segített eltenni láb alól erőszakos férjeiket, mindezt pedig öngyilkosságnak álcázta. Mivel senki sem gyanakodott arra, hogy bárkinek lenne akkora ereje, hogy egy halott embert felakasszon, sosem kérdőjelezte meg senki az öngyilkosságot mint olyan. „Segítségét” az asszonyok borral, élelmiszerrel vagy pénzzel hálálták meg, amik mind nagy kincsnek számítottak a tanyasi mindennapokban.

Amellett, hogy nem merült fel senkiben, hogy valaki ilyen módon képes lenne eltusolni gyilkosságokat, az is a kezére játszott, hogy az első világháború után nem volt ritka, hogy a frontról visszatérő férfiak öngyilkosságot követtek el, így ezek az esetek nem tűntek ki a többi közül.

Első áldozata a bírósági nyomozás szerint Börcsök István volt, akihez 1919 májusában szegődött el Pista, hogy a tanyáján dolgozzon. A hónapok során első kézből tapasztalta, hogy a férfi milyen agresszív volt feleségével és többször puskával fenyegette, így Börcsök Istvánnéval arra jutottak, hogy a férfit el kellene tenni láb alól.

Ehhez ördögi tervet eszeltek ki, aminek következtében Pista egyik este megfojtotta a gazdát, majd testét felakasztotta a kamrában, ahol másnap a többi napszámos talált rá.

A másik gyilkosság, amit sikerült rábizonyítani, 1922 márciusában történt, amikor Dobák Antalnének segített be a tanyáján, miután férjét besorozták és rámaradt a terület felügyelése. A háború után, amikor Dobák Antal visszatért otthonába, meglepve konstatálta, hogy felesége és új segítője, Pista elverték a vagyont és csődbe vitték a gazdaságot. Mérgében megfenyegette őket, hogy utcára juttatja a két nőt, ám ezt egyikük sem akarta, így Pista ismét régi módszeréhez nyúlt.

Dobák Antal egy este épp egy vendégségből tért haza, amikor lefogták, hurkot dobtak a nyakára és egy gerendára felakasztották, majd az egészet úgy állították be, mintha a részeg ember öngyilkosságot követett volna el, holttestére pedig ijedt és meggyötört felesége talált rá, akit az eset után sokan támogattak.

A véletlenszerű lebukás

Pista, aki feltehetőleg ezeknél jóval több gyilkosságot követett el, csupán egy véletlen miatt bukott le, ami nélkül tettei feltehetőleg sosem derültek volna ki. Az egész egy családi perpatvar miatt robbant ki, amikor 1932. június 7-én bejelentés érkezett, hogy Vér József és élettársa, Németh Veron hangosan veszekednek és ütik egymást, amiért két csendőr a helyszínre sietett.

Miután tisztázták a helyzetet, miszerint Veron szakítani akart a férfival, aki ezt nem vette jó néven, a két csendőr megígérte, hogy biztonságban hazakísérik a nőt. A feldúlt asszony dühében elkezdte mondani, hogy majd ő is ráuszítja Pipás Pistát élettársára, amiért így elbánt vele, és míg az elején a két férfi nem vette komolyan szavait, idővel kezdett nekik is gyanússá válni, amiket a nő mesélt.

Végül az győzte meg a csendőröket, amikor a nő elmesélte, hogy Vér Józsefet állítólag már korábbi felesége, Dobák Antalné lánya, Tombácz Piroska is megfenyegette azzal, hogy könnyen apja sorsára juthat, ha nem fogja vissza magát. Utólag kiderült, hogy az akkor 5 éves kislány végignézte apja meggyilkolását azon a márciusi éjjelen.

A nyomozás meg is kezdődött, melynek során kihallgatták az érintetteket, és szépen lassan felgöngyölítették az ügyet, ami hamar bíróság elé is került. Habár feltehetőleg több gyilkosság, gyújtogatás és idős asszonyok megtámadása is Pipás Pista kezén száradt, végül csak a két fent említett esetet sikerült rábizonyítani.

Tárgyalás és börtönévek

Pistát 1933. január 13-án első fokon, majd áprilisban másodfokon is jogerősen halálra ítélték, tettét azzal indokolta, hogy ő csak igazságot szolgáltatott az erőszakos férfiak viselkedése miatt, azt azonban egy szóval sem említette, hogy jelentős anyagi hasznot is húzott a gyilkosságokból.

Miközben a kivégzését várta, jó barátságot kötött a szegedi Csillagbörtön egyik hittantanárával, Thaly Idával, aki szerint Pista óriási fejlődésen ment keresztül és megbánta tetteit. Ezért ő maga írt levelet egyenesen Horthy Miklósnak, hogy mentse fel Pistát a halálbüntetés alól. A kormányzó mindenki meglepetésére pedig megtette.

Pipás Pista így végül a Budapesti Gyűjtőfogházban halt meg szívelégtelenségben 1940-ben.

Ismerjétek meg a századforduló másik meghatározó alakját, Budapest fotósát:

A városfotózás úttörője: Klösz György fantasztikus képei mesélnek Budapest múltjáról

A kor egyik legjelentősebb fényképésze mintegy 1200 képpel dokumentálta a XIX. századi főváros változó arcát.

Funzine