Könnyen előfordulhat, hogy mit sem sejtve olyan házak, kávézók mellett sétálsz el nap, mint nap, ahol egykor híres költőink, íróink gyakran megfordultak. A szürke hétköznapok végén leszegett fejjel szállsz fel a villamosra, pedig ha végigtekintenél a téged körülvevő épületek homlokzatán és tetején, csodás felfedezéseket tennél. Ha Budapest világhírű nevezetességeit már láttad, ismerkedj meg a főváros egy sokkal személyesebb oldalával! Négy kihagyhatatlan sétát ajánlunk.

Híres íróink nyolcadik kerületi világa

A VIII. kerületről nem mindenkinek a kultúra és a szép épületek jutnak először eszébe, pedig egykor művésznegyed volt, és tucatnyi irodalmi példaképünk, köztük Petőfi, Kosztolányi, Móricz és Karinthy is ott élte nyilvános és titkos életét. Józsefváros tagadhatatlanul része volt az életüknek: ismerték a környék híres kávéházait, lebujait, minden eldugott zegzugát. Inspirálódtak, sorsfordító események történtek velük; csalódtak, vagy éppen rájuk talált a szerelem. Az általuk ihletett városnéző séta alkalmával garantált, hogy olyan történetekről hallasz, amit nem tanítanak az irodalomórán!

Légy a kedvesem Pesten!

Úgy tűnik, a Veres Pálné utca élete legalább olyan mozgalmas volt régen, mint amilyen most. Tudtad, hogy az utca névadójának köszönhető, hogy a XIX. században, amikor a nőket kevésbé tartották alkalmasnak a tanulásra, végre fontos ügy lett megoldást találni az elhanyagolt nőnevelés kérdésére? A séta egyik állomása az asszony szobra, de nem csak róla lesz szó. A csoport ellátogat Ady Endre Veres Pálné utcai lakásába, amelyet szerelme, Csinszka rendezett be, illetve Ady és édesanyja kapcsolatáról is kiderül néhány érdekes részlet.

Elveszett kupolák és tetődíszek nyomában

Ha hiszed, ha nem, a belvárosban ezernél is több olyan épület van, amelyen ma már hiába keresünk tetődíszeket. A házakat ékesítő tornyok, díszes kupolák eltűntek, de vajon mi lett a sorsuk? A séta során magasabbra kell emelned a tekinteted, hogy megbizonyosodj róla, a régi fotókról megismerhető egykori díszítmények valóban nincsenek a helyükön, és miközben megtudod, hova lettek, az épületek egyéb különlegességeire is fény derül. Lehull a lepel például a háttérben zajló szerelmi csatározásokról, és az egykor ott tevékenykedő kereskedők titkairól. Sőt, az is egyértelművé válik, mi köze mindehhez a Habsburgoknak.

Funzine-séta: A belváros rejtett kincsei

Fontos események és bűntények helyszínére kalauzol a belváros rejtett kincseit kutató séta, amelyen híres, érdekes, vagy történelmi szempontból fontos szerepet játszó emberek, valamint lakóhelyeik kerülnek reflektorfénybe. A résztvevők megismerhetik a ma luxusszállodaként működő Párizsi Udvar izgalmas történetét, gondolatban visszautazhatnak Petőfi és a híres Pilvax kávéház korába, és ellátogathatnak a belváros legrégebben ültetett fájához, ami idősebb a Lánchídnál és tanúja volt Ferenc József koronázási ceremóniájának.

Sétánként 3500 HUF a részvételi díj, 10% kedvezményért vásárold meg a jegyed a választott időpont előtt 24 órával! A séták hossza: 2 óra 30 perc, az aktuális időpontokat keresd a Beyond Budapest weboldalán!

beyondbudapest.hu

• A különleges folyam-tengerjáró hajókat magyar mérnökök tervezték 1934-ben, és a Ganz és Társa Rt. építtette őket. A hajónak meg kellett felelnie úgy a folyami, mint a tengeri hajózás egymásnak sokszor ellentmondó követelményeinek.
• Az árvízkatasztrófák közül az 1838. évi volt a legsúlyosabb, a jeges ár 10,29 méter magasságban tetőzött. Pest nagy részét és Óbudát is 2,2-3 méter magasságban elöntötte a víz. Pest házainak több mint fele összedőlt, a többi is megrongálódott, mindössze csak 27 ház maradt épen.
• Magyarország első gőzhajóját Bernhard Antal pécsi órásmester építtette, olyan saját szabadalmaival, mint a malom-lapátkerék és a gőz fejlesztéséhez használt csőrendszer.
• Ma a Nagykörúton akár hajóval is közlekedhetnénk, ha Reitter Ferenc egyik Duna szabályozására vonatkozó javaslata nyomán nem körút, hanem csatorna épült volna.

Ha újdonságként tekintesz a fenti állításokra, a Beyond Budapest Horgonyt fel! című hajózástörténeti sétája számos érdekességet tartogat számodra.

A Duna Európa második legnagyobb folyója és Budapest természetes sugárútja. A Beyond Budapest sétáján – ha nem is a vízen, de a város vízparti területein járva – felidézzük az itt lakók folyóval és tengerekkel való kapcsolatát. A sétán a magyar folyam- és tengerhajózás történetébe és aktualitásaiba nyerünk bepillantást, feltárva egyebek között az olyan egzotikumokat, minthogy miért és hogyan lett Budapest tengeri kikötő, s miért az ma is.

A hajózás jellemzően nem része a magyar identitásnak, s ma már az sem közismert, hogy ez nem volt mindig így, pedig Budapest a Nemzetközi Duna Bizottság székhelye, ami azért is különleges, mert ez az egyetlen ENSZ szakosított szerv, amely Magyarországot választotta székhelyéül. Alig száz esztendővel ezelőtt még az Ausztriával közös haditengerészetünk Európában a hatodik, a világon pedig a nyolcadik legerősebb haditengerészetnek számított. A kereskedelmi tengerészet egykori honi kikötője, a Fiume (ma már Rijeka) a világ tizedik legnagyobb kikötője volt, a Dunán közlekedő hajóállomány pedig mind mennyiség, mind minőség tekintetében dobogós helyen állt Európában. A hajózásban és a hajózásért dolgozó legénység, tisztviselők, mérnökök és iparosok szaktudása a világ élvonalába tartozott. Ennek köszönhető, hogy az első világháború után tengerpartját vesztett ország fővárosában még az 1990-es években is tengeri hajókat gyártottak.

A városon máig látható nyomot hagyott a hajózás, s aki hozzáértéssel vezérli lépteit, ma is találkozhat e korszak rendhagyó emlékeivel abból az időből, amikor még ténylegesen Budapest volt a Duna fővárosa. A rakpartok ma már csak zsúfolt és szennyes autóutak a folyóparton, ahol egykor élénk hajósélet zajlott: vidéki kofák érkeztek a folyóparti városokból és falvakból portékáikkal a pesti vásárcsarnokokba, sietős utasok indultak Bécsbe vagy épp Belgrádba a vasút kiépülte előtt a mainál jóval bizonytalanabb szárazföldi utazás helyett a tágas, gyors és kényelmes gőzhajókat választva. A rakpartokon tárházak és nagy hajótársaságok palotái emelkedtek…

Sok évtized múlt el, s a magyar hajózás szinte észlelhetetlenül csekély méretűre zsugorodott azóta, ám az épületek – mint a tágas világ izgalmas történeteit mesélő magányos turisták – itt maradtak. Velünk. Vajon megértjük és megszeretjük őket? Végigjárva e rendkívüli történetek nevezetes helyszíneit mindenesetre új életre kelhet minden történet, amelyről a Kék Duna rakpartot csapdosó, rejtelmes-szépen csillogó hullámai mesélnek.

A Horgonyt fel! – Hajózástörténeti sétát Dr. Balogh Tamás, a TIT Hajózástörténeti, Modellező és Hagyományőrző Egyesületének – az ország legrégebbi (1911-es) alapítású és ma is működő hajózási hagyományápoló civil szervezetének – elnöke vezeti, aki az egyesület működése során összegyűjtött információkat osztja meg az érdeklődőkkel.

A Budapest Beyond Sightseeing csapata több mint 10 éve vezet szocio-kulturális városnéző sétákat Budapesten. A kezdetekben elsősorban a nyolcadik kerületben kalauzolták a sétálókat, de egy ideje már a város más területei felé is kikacsintgatnak, különösen a belváros és Óbuda irányába. Mára specialitásukká vált, hogy a város mélyére hatolva, annak valódi arcát, lakóit mutatják be. Céljuk, hogy programjaik során a múlt és a jelen átélhetővé, megérthetővé váljon. Arra törekszenek, hogy vendégeik velünk, egymással és a várossal is interakcióba lépjenek.

www.beyondbudapest.hu

Fotókredit: Chripkó Lili

Végigsétálva egy ország fővárosának központján, más-más köntösbe bújtatva ugyan, de tulajdonképpen mindig ugyanazokkal a városelemekkel találjuk szembe magunkat. Üzletek, kávézók, éttermek, mozik, színházak, koncerttermek, szórakozóhelyek, hivatali és pénzintézmények váltják egymást a világ minden pontján. Az egyformaság oka a történelemben rejlik, végigtekintve az évszázadok eseményein pedig mindaz, ami ma a szemünk elé tárul megkérdőjelezhetetlen és magától értetődő.

Ahol kereskedelem zajlik, ott sok ember megfordul, ahol sok ember megfordul, ott sokféle igényt kell kielégíteni, ahol sokféle igény találkozik, ott megjelennek azok a szolgáltatók, akik ezekre választ tudnak adni. Például aki “feljött” a fővárosba eladni a portékáját, valahol szeretett volna enni-inni is mielőtt munkához lát, megnyíltak tehát az éttermek és kávézók. Ahol árucsere zajlik, ott van pénzforgalom, a pénzforgalom pedig intézményrendszert kíván, így hát a különböző hivatalok, bankok is a kereskedelmi csomópontok közelében létesítették központjukat.

Az egyre több elérhető szolgáltatás pedig később újabb embereket vonzott a belvárosba, akiknek már nem csak a lakhatásáról, ellátásáról kellett gondoskodni, de a szórakoztatásukról is, így megnyitottak a kabarék, színházak, revük és mozik.

A több mint 10 éve működő Budapest Beyond Sightseeing csapata Belvárosi Bóklászó című városnéző sétáján azt mutatja meg vendégeinek, hogyan nyerte el Budapest belvárosa a mai arcát, és milyen történetek rejlenek a sokszor talán figyelemre sem méltatott épületek falai között.

Persze, ez a 2 órás túra több puszta történelemóránál. Az út során olyan izgalmas részletek derülnek ki a pesti belvárosról, minthogy hol húzódott a korabeli városhatárt jelentő fal, hogyan született a Vásárcsarnok, hogy alakult ki a Váci utca, miért élünk még ma is azzal a fordulattal, hogy “Menjen a Sóhivatalba!”, hol állt az első, szinte éjjel-nappal nyitva tartó kávéház és kik voltak a vendégei, illetve hogy mi köze Kincsemnek, a csodakancának a belvároshoz.

Felsorolni is nehéz, hány történetet, regénybe illő kalandot rejtenek a budapesti utcák, amiken talán nap, mint nap végigmegyünk. Azok az épületek, ahova rendszeresen betérünk tanulni, ügyeket intézni, vásárolni vagy épp kikapcsolódni a korszak legnagyobb építészeinek munkái, tele finom, sokszor észrevehetetlen részletekkel. Az ilyen séták alkalmával nem csak arra kínálkozik alkalom, hogy alaposabban megismerjük a minket körülvevő város történetét, de a szervezők abban is segítenek, hogy az apró különlegességeket is meglássuk a házfalakon. Aki pedig tudja, milyen meglepetéseket, titkokat rejtenek a sokszáz éves épületek, az többé nem fog ugyanazzal a szemmel nézni a belvárosra.

Fővám tér

A Fővám tér egyik híres lakosa Móricz Zsigmond volt, aki második feleségével, Simonyi Máriával élt az egyik előkelő bérházban tíz éven át. Az íróval megesett legizgalmasabb történet ugyanakkor nem a lakáshoz, hanem a mai Szabadsághídhoz (egykori Ferenc József híd) fűződik. Az irodalomkönyvekbe ez a történet úgy került be, hogy Móricz a hídon sikeresen lebeszélt egy fiatal lányt a Dunába ugrásról, ám Nyáry Krisztián könyvéből megtudjuk, a valóságban ez már nem az első találkozásuk 1936 őszén… A beszélgetésük pedig nem a hídon, hanem egy olcsó garniszállóban folytatódott.

Csibe sokkal több volt, mint Móricz nevelt lánya: szerelmi viszony volt köztük, melyből gyermek is született. Csibe gyorsan tanult, előbb Móricz kertészetét, majd kiadóvállalatát vezette. Miután Móricz meghalt, az író lányai kitúrták otthonukból Erzsébetet, aki ekkor könyvesboltot és kis kiadót alapított.  A második világháborúban zsidó családok és katonaszökevények százainak állított ki hamis igazolványokat, hogy megmentse őket a haláltól. Így lett az egyszerű, lelenclányból a Világ Igaza díjjal kitüntetett hölgy.

Veres Pálné utca

Veres Pálné saját kora egyik lázadója volt. Az 1815-ben született Beniczky Hermin, akit mindenki Veres Pálnéként, a magyar nőnevelés úttörőjeként ismer, már gyerekként bámulatos műveltségre tett szert – folyékonyan beszélt németül, magyarul viszont csak nehézkesen, de ez nem volt szokatlan a kor arisztokratái között.

Későn ment férjhez, a házasságból egy lánya született, akit a kortársak legnagyobb megrökönyödésére saját maga fürdetett és szoptatott. Ahogy a lánya, Szilárda kezdett felcseperedni, rájött, hogy bármennyire is szeretné kitaníttatni a lányát, nincs az országban olyan intézmény, ahova küldhetné.

Fiúunokája halála után, 1880-ban építtetett az akkor még Zöldfa, ma pedig az ő nevét viselő utcán egy iskolát, méghozzá reneszánsz stílusban, ez volt ugyanis az elhunyt kedvenc stílusa. Nyolc évvel később, Hermin férjének halála után egy újabb intézményt építtetett, ennek a helyén áll a mai Veres Pálné Gimnázium.

Kevésbé ismert, hogy Veres Pálné és Madách Imre között szoros barátság, feltételezhetően plátói szerelem volt. Madách Herminnek küldte el elsőként legnagyobb alkotása, Az ember tragédiájának első nyomdai példányát, és neki is ajánlotta a művet.

Kecskeméti ház

Ugyancsak a Veres Pálné utcán található az úgynevezett Kecskeméti ház, melyet Kecskemét városa építtetett. A Lechner Ödön – Pártos Gyula tervei alapján megszületett ház egyik impozáns szobra Kecskemét városának egyik leghíresebb szülöttjét, Katona Józsefet ábrázolja, aki kezében a szóbeszéd szerint Kecskemét város első helytörténetét tartja, melyet ő írt.

Katona örök szerelme, Széppataki Róza Litkei Erzsébethez hasonló ívű életet futott be – még ha más előjellel is történt. Széppataki Róza korának egyik legnagyobb színházi üdvöskéje volt, de a páratlan tehetséggel megáldott nő idős korára névtelenségbe süllyedt, egykori férje dobott neki mentőövet és engedte meg, hogy a majorságán csirkéket neveljen.

Henszlmann Imre utca

A 19. században még ház állt a műemlékvédelem első hazai szószólójáról, Henszlmann Imréről elnevezett utca Egyetem téri végénél. Itt halt meg Petőfi Sándor egyik nagy szerelme, Csapó Etelka. A temetés után a költő azt kérte a lány szüleitől, hogy hadd tölthessen el ott egy kis időt, ahol a lányt felravatalozták – a gyászoló család pedig rábólintott a kérésre. Petőfi Etelkának szóló verseiben nyoma sincs a költőre jellemző harciasságnak, mély és őszinte gyászról tanúskodnak Etelka-versei.

A mára lebontott házat a pénzzel ügyesen zsonglőrködő Andrássyk vették meg, hogy aztán lebonthassák, és egy utcát alakíthassanak ki a helyén, bérlakásokkal, melyek a Károlyi kertre néznek, csodás illatú akácfákkal. Állítólag azoktól a bérlőktől, akiknek a lakásuk az akácfáktól édes illatban úszó kertre nézett, a főbérlők felárat szedtek.

Lázár Ervin és Vacskamati

A Veres Pálné utca végén egy különös házasság és barátság története rejtőzik a magas kapu mögött.  Itt lakott Lázár Ervin szintén író feleségével, Vathy Zsuzsával. Nemcsak a férj és a feleség ápolt mély barátságot egymással: a házaspár a szomszédjaival is nagyon jól kijött. Olyannyira, hogy a Lázár-házaspár több évvel az elköltözésük után az ezredforduló szilveszterét is itt töltötte, a harmadik emeleti lakosok társaságában.

Lázár és Vathy egymás ellentétjei voltak: a férfi kövérkés, joviális volt, művei a mágikus-realizmus világában játszódtak, míg a madárcsontú Vathy Zsuzsa sokkal szikárabban írt. Kapcsolatuk titka talán az volt, hogy mindkettejüknek ez volt a második házassága, a befuccsolt frigyükből pedig külön-külön, de sokat tanultak. A házaspár gyakran írt egymásnak levelet, melyet a feleség Lázár Ervin, a nagy varázslónak címzett, a férje pedig (Vathy nevének játékos újragondolásával) Macskavatinak, majd Vacskamatinak.

Otthonuk igazi értelmiségi találkozóhely volt, konyhájukban gyakran fordultak meg a rendszerváltás előtti irodalmi élet alakjai.

Jól szemlélteti Vathy Zsuzsa karakánságát, hogy amikor 18 éves korában a pártbizottság nem továbbította az egyetemi jelentkezését, visszaküldte az oktatási miniszternek az érettségi bizonyítványát, mondván, ha ennyire nem számítanak az eddigi tanulmányai, le is mond róluk. Vathy számítása bejött, végül mégis mehetett egyetemre, igaz, „osztályidegen” szülei miatt a pedagógusi és jogász pályát nem választhatta – így lett belőle vegyész.

A Légy a kedvesem Pesten sétára itt tudsz jegyet vásárolni.

Képek: Németh Krisztina