József Attila: Miért hagytál el? (Ágnes Vanilla)

A szerelem és a szívszakadás örök témái az emberiségnek. A magyar költészet egyik gyöngyszeme József Attila Miért hagytál el? című költeménye, mely búskomor kiáltás a világba egy elmúlt szerelemért. Ágnes Vanilla összetéveszthetetlen hangja  acapellában, kísérteties hangulatban dolgozza fel nagy költőnk fájdalmait, a szomorú borzongást pedig csak erősíti a fel-felbukkanó kórus, a dal végén megjelenő dúlolás és szavalás pedig végképp tökéletesre festi az elhagyatottságot, melyről eddig azt hihettük, hogy nem lehet szavakba önteni.

Ady Endre: Biztató a szerelemhez (Cseh Tamás)

Kicsit másszunk ki a búskomor hangulatból! Ady Endre nem a legvidámabb költőnkként ismert – habár az életélvezet magánéletében valamilyen szinten ott volt korai éveiben – , de a Biztató a szerelemhez mégis valósággal felvillanyozza az ember Ces’t la vie-életérzésével. Egyszer élünk, miért ne csókoljunk, miért ne szeressünk, teszi fel rímbe szedve a kérdést Ady, aki Cseh Tamás ugyancsak dallamos, vidám zenéjével és hangjával szólal meg.

Radnóti Miklós: Az éjszaka (Lovasi András)

Tragikus sorsú költőnk Az éjszaka című dalát a Kossuth-díjas Lovasi András adja elő, akinek személyes élményei is fűződnek a dalhoz – hogy mik, a videóból természetesen kiderül. A Radnótira jellemző báj, és kissé búskomor romantika tökéletes passzol Lovasi mindenki által ismert suttogó, kissé rekedtes hangjához, a végeredmény pedig olyannyira varázslatos, hogy elménkben, lelkünkben és szívünkben is tökéletes elevenedik meg az éjszaka csendes, komor hangulata.

Varró Dani: E-mail (Kávészünet)

Varró Dániel elbűvölő verse a modern világ szerelmi életének hálózatokkal, linkekkel és elektronikussággal teli világába kalauzol el minket, ahol létezik szerelem 0-ik látásra és olyan komollyá is alakulhat a viszony, hogy a kiszemelt képét beállítjuk háttérképet, arról nem is beszélve, hogy egy új üzenet érkezése szabályos szívinfarktussal járhat – persze a lehető legjobb értelemben.