Philip Roth Pulitzer-díjas regényének megfilmesítése egy tapasztalt rendező számára is sok fejtörést okozott volna, elsőfilmesként pedig kifejezetten kockázatos vállalkozásnak számít. Bár a főszereplők által nyújtott alakítások nagyrészt rendben voltak, a rendezői bizonytalanságok végig érezhetők a film során. Ezt még inkább felerősíti a tény, hogy egy négyszáz oldalas regényt nem lehet anélkül bezsúfolni közel kétórányi moziba, hogy a történet, a karakterek és cselekedeteik mélysége ne szenvedne komoly sérüléseket.

A lázadó kamaszlány csatlakozik egy radikális politikai csoporthoz, s részt vesz egy posta felrobbantásában, ahol egy ember életét veszti. A tökéletes középosztálybeli lét szinte azonnal szertefoszlik a Levov család számára, és lányukkal együtt, a szülők sorsa is tragikus irányt vesz. Voltak igazán megrázó jelenetek, mégis végig ott lebegett egy bizonyosfajta hiányérzet, mintha a látottaknál sokkal több, kidolgozatlanul maradt érték lenne a jelenetek mögött. Miközben az amerikai álom darabjaira hullik a szemünk előtt, McGregor a Pulitzer-díjas regénynek csak a felszínét tárja elénk.

Néhány – számomra érthetetlen – rendezői döntés is tévútra vitte a produkciót: bár a könyvben egy középiskolai osztálytalálkozóról indul a történet, a narráció szempontjából feleslegesen bevágott néhány jelenet teljes mértékben kilóg a filmes verzióból, s akárcsak egy furcsa csonk, kelletlenül leng ide-oda, mondanivaló nélkül. Az erőltetetten részletes adaptálásra pazarolt perceket talán bölcsebb lett volna a karakterek indítékainak és belső harcainak mélyebb kidolgozására fordítani.

Mindenképp érdemes megnézni a filmet, ha olvastuk a könyvet, ha nem. Rendezői bemutatkozásnak talán nem épp a legmegfelelőbb választás volt, de bízzunk benne, hogy Ewan McGregor nem torpan meg az első szárnypróbálgatásnál, és ezt a félig sikeres produkciót sok rendkívüli alkotás követi majd! Az Amerikai pasztorál április 13-án kerül a magyar mozikba.