A belvárosi se veled, se nélküled kapcsolat

„Egy fényképen láttam meg az arcát, és megtetszett” – olvashatjuk Boncza Bertától az Adyról szóló visszaemlékezésében. Szerelmi történetük egy több mint két évig tartó levelezéssel vette kezdetét, mígnem 1914-ben végre személyesen is találkozhattak, majd pár hónap múlva Ady el is jegyezte Csinszkát. Bár akkoriban Berta épp mással tervezte az esküvőjét, mégis igent mondott a költőnek, és 1915. március 27-én – a lány apjának ellenzését figyelmen kívül hagyva – összeházasodtak a Szilágyi Dezső téri református templomban.

„Ősztől Pesten is lesz lakásunk a Veres Pálné utca elején, s ennek a berendezése, tervezése minden időmet leköti. Nem lesz nagy lakás, de kényelmes, meleg és a mienk. Első emeleten, villany, gáz, lift és központi fűtés, a város szívébe és mégis csöndes helyen” – barátnőjének ekképpen mesél 1917-es költözésükről Csinszka, amikor végre elfoglalhatták az édesapjától megörökölt lakásukat. A Veres Pálné utca 4–6. számban található, akkoriban luxusingatlannak számító lakás Ady első igazi, saját otthona volt, amelyet felesége úgy rendezett be, hogy az teljes mértékben a költő nyugalmát szolgálja.

Az itt közösen eltöltött 14 hónap során a kor híres emberei, költők, írók, köztük Babits Mihály és Móricz Zsigmond is többször megfordult. A mindennapokat pedig oly események kavarták fel, mint például az 1917-es betörés, amely 8 ezer korona értékű kárt jelentett a pár számára. De az első világháborút is itt vészelték át Adyék Csinszka rokonaival, miközben a spanyolnátha őket sem kerülte el. Ennek szövődményeként kapott tüdőgyulladást 1919-ben a költő, akit a Liget Szanatóriumba szállítottak, ahonnan már nem tért vissza.

Bár Csinszka Ady iránti rajongása, odaadó gondoskodása, illetve a költő Csinszka-versei elsöprő szerelemre engednek következtetni, a valóság ennél árnyaltabb. Adyt már a kezdetekor kétségek gyötörték, hogy egy beteg emberhez hozzáláncolhat-e egy fiatal lányt, valamint a házassághoz sem volt kedve eleinte.

Mindeközben Csinszkának a költőről alkotott illúzióit darabokra törte a valóság, amellyel már a házassága első heteiben szembesülnie kellett. Az együtt töltött idejük során pedig a békéjüket folyton-folyvást megzavarta a köztük tátongó nagy korkülönbség, hisz a negyvenes éveiben járó Ady nyugalomra vágyott, míg a huszonéves Berta a társasági élet adta pezsgésre.

Ismerjétek meg a legfontosabb nőket Ady életében >>

A vándorló, tiszavirág életű szenvedélyes szerelem

„Ez időtől számítom életemet, a világ lételét… azelőtt nem voltam én, nem volt a világ, semmi sem volt; akkor lett a nagy semmiségben a világok milliója és szívemben a szerelem… mindezt Juliskámnak egy pillantása teremté” – emlékszik vissza Petőfi arra a pillanatra, amikor 1846-ban meglátta szerelmét a nagykárolyi megyebálon. Ezt követően igencsak rögös, félreértésekkel övezett út vezetett az erdődi kastély kis kápolnájáig, de végül 1847 szeptemberében Petőfi Sándor és Szendrey Júlia összekötötte életét.

A koltói mézesheteket követően a Schiller-házba, a Dohány utca 16–18. számú épület lakásának egyikében rendezkedtek be, Jókaival együtt, ugyanis a magas bérleti árat csupán így tudták kifizetni. Az első közös otthonukat a korabeli polgári lakásokhoz illő miliővel, biedermeier stílus szerint alakították ki, s kiemelt jelentőséget szenteltek az írásnak és az olvasásnak, ami a legértékesebb tárgyaikban is megmutatkozott.

A boldogság szigete volt a Dohány utcai otthon számukra, ahol legtöbbször közösen fogyasztották el az Arany Sas fogadóból hozatott ebédjüket, miközben „egymás rovására mulatva” angolul társalogtak. Vacsora helyett inkább teáztak, majd az estéket az egymás vagy francia költők műveinek felolvasásával töltötték.

A Petőfi, Szendrey és Jókai trió békéje se tartott örökké, ugyanis Petőfi rossz szemmel nézte Jókai és Laborfalvi Róza készülődő frigyét, majd a két férfi összetűzésének eredményeképp Jókai kiköltözött a Schiller-házból. Petőfiék azonban nem tudták nélküle a magas lakbért fizetni, így először másfél hónapra a Királyi Pál utca 18. alatt alakították ki új otthonukat.

Következő és egyben utolsó pesti lakásukba, a Marczibányi-házba 1849 májusában, a már 4 hónapos kisfiukkal, Zoltánnal költöztek be. A Rákóczi út 12.-ben eltöltött néhány hét alatt a költő rendszerint katonatiszti ruhában lépdelt fel második emeleti otthonukba, míg Szendrey Júlia a folyosón ringatta bölcsőben kisfiát, miközben másik kezében általában a könyvét tartotta.

Amíg itt éltek, gyakran Egressyné segített nekik eligazodni a gyermeknevelés útvesztőjében, ám nem élvezhették sokáig a támogatását, ugyanis az orosz hadsereg fenyegetése miatt elhagyták Pestet, alig néhány héttel a  költözés után. Petőfi Sándor még ebben az évben elhunyt, s ezzel véget ért Szendrey Júlia életének egyik legboldogabb szakasza.

Ismerjétek meg a házaspár elsöprő szerelmének történetét >>

Kölcsönös tisztelet és harmónia az egykori külvárosban

Arany János kapcsán nemigen beszélhetünk szerelmi költészetéről vagy akár feleségéhez írt verseiről, ugyanis az érzékeny lelkű, zárkózott művész féltve őrizte magánéletét. Néhány sort azonban még így is olvashatunk lelki társáról, akiről így írt Petőfinek 1847-ben, házasságkötésük után 7 évvel: „Az én nőm se nem fest, se nem zongoráz, se nem öltözik tízszer napjában: de Petőfit olvas, jó anya s jó magyar gazdasszony, t.i. a miből van. Majd főz ollyan töltött káposztát, hogy édes anyád is csak ollyat főzhetett s tudom, Pesten, nem ettél ollyat, mióta verseid első fűzete megjelent.”

Sok más forrás is arról tanúskodik, hogy Ercsey Juliannát kitűnő háziasszonyként ismerték, aki férjét odaadó figyelemmel vette körül. Gondoskodásának és szeretetének köszönhető, hogy a költő az újból és újból kiújuló betegségét egészen idős koráig sikeresen le tudta győzni. Ezenfelül Julianna megteremtette számára azt a nyugodt és biztos családi életet, amiről mindig is álmodott a költő.

A sokáig vidéken élő család csak 1860-ban költözött fel a fővárosba, az új otthonukat pedig a Kálvin tértől nem messze, az Erkel Ferenc utca és az Üllői út sarkán álló, egykori kétemeletes házban rendezték be. Itt 1860 és 1864 között éltek, ámbár a környék nem volt a szívük csücske.

Ekkor még ugyanis igencsak külvárosnak számított a hely, ahol a család nyugalmát a ház lármás, a vitákat ököllel lerendező népe bolygatta meg. Mindenesetre az épület évekig otthonául szolgált a családnak – ha még egy kicsit szeles és zajos is volt –, sőt még a Szépirodalmi Figyelő is innen indult útjára. Ha pedig egy kis kirándulásra vágytak Aranyék, akkor valószínűleg az Orczy-kert zöldjébe menekültek.

Végül 1864-ben költöztek el, de csak pár házzal arrébb, az Üllői út 7.-be. Majd a házaspár utolsó pesti otthona az Akadémia titkári lakása volt, ahol 1882-ig, Arany János halálig éltek közösen. Házasságuk mindvégig inkább kölcsönös tiszteletre épült, mintsem szenvedélyre; és mint ez a pár Arany-sor is mutatja, egykoron úgy találták meg egymást, mint zsák a foltját:

„Ifju voltál, ifju voltam,/Árva voltál, én szegény:/Nem volt messze olyan össze-/Illő pár a föld-tekén.”

„Írók-Sorsok-Szerelmek” a mozivásznakon

Február 14-től a budapesti Art+ művészmozi vásznán is megelevenednek a XX. század legismertebb magyar íróinak szerelmi történetei. A filmprodukciók a Madách Színház négyrészes mozifilmsorozatának részei, amelyekben Ady Endre, Karinthy Frigyes, Szép Ernő és Móricz Zsigmond történetei új, XXI. századi értelmezésben jelennek meg, a hazai előadóművészet legkiválóbb alkotóinak tolmácsolásában. A tematikus vetítéssorozatban a GoBuda mozi is részt vesz, náluk pár nappal később, február 18-tól nézhetjük meg az 50–80 perces filmszínjátékokat. Az Art+ Cinema vetítéseinek időpontjairól ITT, míg a GoBuda programjairól EZEN a linken olvashattok többet.

Ha még több szerelmi történet nyomába erednétek Budapesten:

7 szívet melengető vezetett séta Budapesten a szerelem és romantika jegyében

Ha különleges élménnyel lepnéd meg a párodat, vagy aktívan töltenétek el a közös énidőt, az alábbi szívet melengető sétákat ajánljuk Budapesten.

Funzine

Kossuth Lajos utca 18.

A mai Puskin mozi helyén nyitott meg az 1890-es évek végén a Magyar Világ Kávéház, ami 1906-tól Ady egyik törzshelye lett. A színházi élet szereplői által is kedvelt kávézó tágas belsejét elegáns dekor díszítette, a gyönyörű csillárok alatti asztalok körül pedig majdnem minden délután összegyűltek a kor irodalmárai. Ady Lédával is sokszor ellátogatott ide, hírnevének köszönhetően pedig ezeken az alkalmakon külön szobában terítettek számukra, ahol kettesben tudtak kávézni és beszélgetni. Kettejük kapcsolatának egy emlékezetes momentuma is ide kötődik: 1907-ben itt hallgathatták meg először a Reinitz Béla által komponált Ady-dalokat, köztük a Léda-zsoltárokat is.

Ady Endre szerelmei: Az 5 legfontosabb nő a költő életében

A költő életében több nagy szerelem is volt, akik egytől-egyik nagy hatással voltak Ady életére és költészetére egyaránt.

Funzine

Visegrádi utca 18.

Ady 4 évvel fiatalabb öccse, Lajos is követte bátyját a fővárosba, miután felajánlottak neki egy tanári állást, családjával pedig először egy budai házba, majd Újlipótváros egyik rendezett bérházába költöztek. Lajos mindent megtett, hogy szárnyai alá vegye a kicsapongó életet élő bátyját, így befogadta őt magukhoz, ám felesége már a kezdetekkor sem nézte ezt jó szemmel. A sokszor ittas állapotban, hangoskodva, az éjszaka közepén hazaérkező író egyre több feszültséget okozott a háztartásban, egy nagy veszekedés után pedig sógornője elküldte őt.

Hegedűs Gyula utca 14.

Lajos ezután is igyekezett gondoskodni bátyjáról, így csupán pár utcával arrébb egy kis földszinti szobát intézett neki annak érdekében, hogy ne tévessze szem elől. Ady egészen hamar megszerette új otthonát, majd Lajos családjával is rendeződött a viszonya, és sokszor járt át hozzájuk vasárnapi ebédre. Sajnos ez a kívülről idillinek tűnő állapot nem tartott sokáig, hiszen az írónál egyre több egészségügyi probléma lépett fel, így egy időre szanatóriumba kellett vonulnia.

Városmajor Szanatórium és Vízgyógyintézet

Az 1800-as évek elején alapított szanatórium először vízgyógyintézetként működött, majd 1860-tól látta el hivatalosan is szanatórium szerepét, ahol Ady is többször eltöltött pár hetet. Berendezésének köszönhetően számos kád, zuhany, körfürdő és gőzszekrény várta az ide érkezőket, amelyek segítségével személyre szabott kúrákkal igyekeztek enyhíteni a különböző betegségekkel küzdő író tüneteit.

János Szanatórium

A Vízgyógyintézettől csupán pár méterre, a mai Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika helyén álló János Szanatóriumban kezdetben csak női betegeket fogadtak, majd később egy sebészeti szárnyat is megnyitottak. A kellemes és nyugodt környezetben álló intézmény Svábhegyre néző szobái tökéletes helyszínnek bizonyultak a lábadozó, pihenésre vágyó betegek számára. Babits Mihály és Jászai Mari mellett a munkával túlhajszolt Ady is több alkalommal befeküdt ide pár hétre 1912 és 1916 között.

Petőfi Sándor utca 6.

A mai Katona József Színház épületében állt Léda nővérének, Bertának a kalapboltja, ahol az író is jó párszor megfordult, elsősorban azért, hogy a bolt hátsó, elzárt szobájában kettesben lehessen szerelmével. A találkozók egyre hosszabbra nyúltak, és volt olyan időszak is, hogy a kis szobában huzamosabb időre összeköltöztek. Itt töltött idejük közel sem nevezhető idillinek, hiszen a szomszédok folyamatos kiabálásról és ajtócsapkodásról számoltak be, így nem is meglepő, hogy útjaik hamarosan különváltak.

Lövőház utca 13.

Ady gondoskodó bátyja aggódott a szerelmi csalódást frissen átélt, fizikailag és lelkileg is megfáradt íróért, így feleségét meggyőzte, hogy kis időre ismét költöztessék magukhoz, hátha a család közelsége segít abban, hogy összekapja magát. Az ekkor a II. kerületi Lövőház utcában élő család mindennapjait ismét felkavarta Ady megjelenése, aki újra belevetette magát az éjszakai életbe, úgyhogy bátyja kénytelen volt megint saját lakást keresni számára. Itt töltött idejét máig egy emléktábla őrzi a ház falán.

Veres Pálné 4-6.

Ady 1915. március 27-én vette el Csinszkát a Szilágyi Dezső téri református templomban, és annak ellenére, hogy a lány apja, Boncza Miklós erősen ellenezte a házasságot, és meg sem jelent az esküvőn, nászajándékként egy pesti lakást ajándékozott a párnak. Ez a lakás lett a házaspár budapesti bázisa 1917-től Ady 1919-es haláláig, de sok időt töltöttek a Boncza család gyönyörű kastélyában, Csucsán is.

Az első világháború alatt Csinszka pár rokona a házaspárral együtt a pesti lakásban húzta meg magát, ahol a korlátozott élelmiszerek és az akadozó fűtés mellett a spanyolnáthával is meg kellett küzdeniük, aminek szövődményeként Ady tüdőgyulladást kapott. A több betegséggel küzdő, legyengült írót a Veres Pálné utcai lakásukból szállították a Liget Szanatóriumba, ahol kevesebb mint két hét szenvedés után, 1919. január 27-én meghalt. Az író halála után Csinszka is elköltözött a lakásból, ahol később, 1977-ben megnyílt az Ady Endre Emlékszoba.

Nézd meg, hol járt-kelt a kor másik nagy írója, Kosztolányi Dezső:

Kosztolányi Dezső Budapestje: Séta a legendás író nyomában

A legendás író végtelenül rajongott a fővárosért, folyamatos költözéseinek köszönhetően pedig jól felfedezhette a különböző szegleteit.

Funzine

Zsóka

,,Bevégzett regény, be nem végzett álom: / Zsóka volt az én első ideálom…” (Zsóka búcsúzója, 1895)

A fiatal Ady már iskoláskorában többször költözött családi okokból, ami iskolaváltásokkal is járt. 1892-ben kezdte meg tanulmányait a zilahi református kollégiumban, ahol addig sosem tapasztalt szabadságban volt része.

Tanárai a korábbi iskoláihoz képest jóval szabadelvűbb szellemben nevelték a diákokat: lehetett az iskola területén cigarettázni, az idősebb diákok buzdítására az alkohol is gyorsan fogyott, és mindennapiak voltak az esti tivornyák is. Adyt nem csak a különböző szórakozási lehetőségek dobták fel: itt érték az első irodalmi sikerei is, amik kellő önbizalmat adtak a fiatal költőnek.

Mindezek feltehetőleg hozzájárultak ahhoz, hogy ekkor figyelt fel az őt körülvevő lányokra, és ekkor ismerte meg élete első szerelmét. Friedmann Erzsike, akit mindenki csak Zsókának becézett, a költő osztálytársának és legjobb barátjának, Tibornak volt a húga. A közkedvelt Friedmann családnál sokat vendégeskedett a költő, hogy minél többet láthassa kedvesét, ám a diákszerelemnek Ady következő költözésével vége szakadt.

Zsókához köthető Ady szerelmes költészetének első csokra is, a lánynak címzett alkotásait Zsóka-versek néven ismerhetjük.

Mihályi Rozália

,,Mihályi Rozáliával nem beszélhetek, Mihályi Rozáliát nem vallathatom ki. Csak egyet tehetek, Mihályi Rozáliából megcsinálom az élet és csók múzsáját.” (Mihályi Róza csókja, 1908)

Nagyvárad a korszak egyik legnagyobb kulturális központja volt, a pezsgő kulturális élet pedig mindennél jobban vonzotta Adyt, így 1899-ben oda is költözött. Itt ismerte meg a fiatal Rozáliát, akivel hamar egymásba habarodtak és napjaik nagy részét együtt töltötték.

Sajnos Rozália nem csak ebből a szempontból fontos a költő életében: tőle kapta el Ady a szifiliszt, aminek előrehaladása közrejátszott a költő 1919-es halálában. Ezt a végzetes találkozást a Mihályi Róza csókja című novellájában örökíti meg, amit a lány tragikusan hirtelen halála után írt.

Léda

,,Csattognak az új héja-szárnyak, / Dúlnak a csókos ütközetek.” (Héja-nász az avaron, 1905)

Diósyné Brüll Adélt, a halhatatlan Lédát 1903. szeptember 5-én Nagyváradon ismerte meg egy irodalmi esten, a művelt és jómódú férjes asszony ekkor Párizsban élt, és épp hazalátogatóban volt. Már első beszélgetésük során fellobbant a láng kettejük között, az azóta is az első magyar modern múzsaként emlegetett asszony teljesen megbabonázta a költőt, aki egészen Párizsig követte szerelmét.

Léda és férje, Diósy Ödön egy belvárosi lakásban éltek a francia fővárosban, Léda közbenjárásával pedig a vendégszobát 1904-től Adynak adták ki. A Diósy házaspár nemcsak otthont adott a költőnek: bemutatták a szakmában befolyásos ismerőseiknek, illetve a vérbaj egyre súlyosabb tünetein is igyekeztek segíteni, a legjobb orvosokhoz vitték el és rendszeresen hordozták a kezelésekre.

Ady és Léda híres se veled, se nélküled kapcsolata tagadhatatlanul rengeteg szenvedéllyel és érzelemmel volt tele: hol őrülten szerették egymást, hol szívből gyűlölték egymást, utóbbi pedig néhányszor tettlegességig is fajult.

Egy biztos: Léda halhatatlan múzsája lett Adynak, az asszony által kiváltott érzelmek és a párizsi látogatások óriási hatással voltak művészetére.

Kapcsolatuk 1903-tól 1912-ig tartott, melyben óriási törés volt, amikor 1907-ben Léda halott gyermeket hozott világra, ami feltehetőleg a költőtől volt, hiszen Ady és a kislány is hat ujjal született.

Hevességükből kifolyólag nehéz volt egymás nélkül élniük, de mikor kapcsolatuk véglegesen megromlott, elváltak útjaik. Ady az Elbocsátó szép üzenet című versében búcsúzott el végleg Lédától, amit a Nyugatban publikált.

Zsuka

,,Nem jött el hozzám soha az én mátkám, / nem jött el hozzám soha, aki kellett.” (Élet helyett órák, 1913)

A Lédával való szakítása után teljes erőbedobással vetette bele magát a munkába, így komoly kapcsolatra nem maradt ideje, ám a nőket ekkor sem vetette meg, számos alkalmi kapcsolata volt a környezetében élő hölgyekkel.

1913. november 21-én azonban a hűvösvölgyi Park Panzióban találkozott a Párizsban élő újságírónővel, Dénes Zsófiával (Zsukával), akivel hamar megkedvelték egymást. Közös szenvedélyük, az írás szorosan összekötötte őket, emellett Zsukát végtelenül vonzotta az akkor már méltán népszerű költő, Ady pedig remélte, hogy a megbízható férj szerep talán ad valami stabilitást az életébe.

Rövid időn belül el is eljegyezték egymást, ám a lány szülei hevesen tiltakoztak a tivornyás és nőügyeiről elhíresült költő ellen, így végül nem teljesedett be a frigy. Ennek ellenére barátok maradtak, a költő haláláig rendszeresen leveleztek és figyelemmel kísérték egymás szakmai sikereit.

Csinszka

,,Nem tudom, miért, meddig / Maradok meg még neked, / De a kezedet fogom /S őrizem a szemedet.” (Őrizem a szemed, 1916)

Ady utolsó múzsája a nála jóval fiatalabb Boncza Berta “Csinszka” volt, aki találkozásuk előtt pár évvel kiszúrta magának az akkor már híres írót.

Csinszka középiskolás éveit egy svájci leányintézetben töltötte, ahonnan nagy csodálattal kísérte végig a magyar irodalmárok munkásságát, aminek mindenképpen részese akart lenni. Első levelét Adynak 1911-ben küldte, amiben azzal próbálta felhívni magára a figyelmet, hogy kettejüknek közös felmenőik vannak, ám nagy csalódottságára a költő csak a következő sorokat küldte vissza:

„Kedves, tizenhat éves, boldog kisasszony. Nagyon köszönöm, hogy Maga, kislyány, ott Svájcban reám gondolt.”

Csinszka nem adta fel, és végül 1914-ben találkoztak először élőben, amikor Csinszka 20, Ady pedig 37 éves volt. Az évek óta Adyról álmodozó Csinszka saját képzelete alapján egy pontos képet alkotott az íróról, ami rögtön szertefoszlott. Az általa magasztalt, népszerű, jó kiállású férfi helyett egy betegeskedő, idősebb emberrel találta szembe magát, ám népszerűsége és tehetsége továbbra is imponált neki.

Az első találkozást még több követte, majd Ady eljegyezte Csinszkát, annak ellenére, hogy a lánynak már volt vőlegénye, akivel az esküvőt tervezték. Végül 1915. március 27-én a lány apjának beleegyezése nélkül összeházasodtak, és 1917-ben össze is költöztek a lány által örökölt budapesti lakásba.

Ady a legtöbb találkozójára elvitte Csinszkát is, aki ezáltal megismerte a kor többi nagy íróját, akiket a fiatal lány hamar az ujja köré csavart. Feltehetőleg mindketten több szerelmi viszonyt is folytattak másokkal a négyéves házasságuk alatt, Csinszka mégis haláláig ápolta az akkor már sokat betegeskedő férfit, aki a magyar irodalom egyik legszebb soraival örökítette meg szerelmüket.

József Attila: Miért hagytál el? (Ágnes Vanilla)

A szerelem és a szívszakadás örök témái az emberiségnek. A magyar költészet egyik gyöngyszeme József Attila Miért hagytál el? című költeménye, mely búskomor kiáltás a világba egy elmúlt szerelemért. Ágnes Vanilla összetéveszthetetlen hangja  acapellában, kísérteties hangulatban dolgozza fel nagy költőnk fájdalmait, a szomorú borzongást pedig csak erősíti a fel-felbukkanó kórus, a dal végén megjelenő dúlolás és szavalás pedig végképp tökéletesre festi az elhagyatottságot, melyről eddig azt hihettük, hogy nem lehet szavakba önteni.

Ady Endre: Biztató a szerelemhez (Cseh Tamás)

Kicsit másszunk ki a búskomor hangulatból! Ady Endre nem a legvidámabb költőnkként ismert – habár az életélvezet magánéletében valamilyen szinten ott volt korai éveiben – , de a Biztató a szerelemhez mégis valósággal felvillanyozza az ember Ces’t la vie-életérzésével. Egyszer élünk, miért ne csókoljunk, miért ne szeressünk, teszi fel rímbe szedve a kérdést Ady, aki Cseh Tamás ugyancsak dallamos, vidám zenéjével és hangjával szólal meg.

Radnóti Miklós: Az éjszaka (Lovasi András)

Tragikus sorsú költőnk Az éjszaka című dalát a Kossuth-díjas Lovasi András adja elő, akinek személyes élményei is fűződnek a dalhoz – hogy mik, a videóból természetesen kiderül. A Radnótira jellemző báj, és kissé búskomor romantika tökéletes passzol Lovasi mindenki által ismert suttogó, kissé rekedtes hangjához, a végeredmény pedig olyannyira varázslatos, hogy elménkben, lelkünkben és szívünkben is tökéletes elevenedik meg az éjszaka csendes, komor hangulata.

Varró Dani: E-mail (Kávészünet)

Varró Dániel elbűvölő verse a modern világ szerelmi életének hálózatokkal, linkekkel és elektronikussággal teli világába kalauzol el minket, ahol létezik szerelem 0-ik látásra és olyan komollyá is alakulhat a viszony, hogy a kiszemelt képét beállítjuk háttérképet, arról nem is beszélve, hogy egy új üzenet érkezése szabályos szívinfarktussal járhat – persze a lehető legjobb értelemben.