Steindl nyomában

Miután az elmúlt hetek során bejártuk az Országház minden szegletét, és megismertük Budapest építészeti jelképének összes titkát, itt az ideje, hogy kitekintsünk a neogótikus kolosszus falain túlra, és felkutassuk a magyar parlament tervezőatyjának többi budapesti épületét is! 

A városhatáron túl Steindl Imre nevéhez fűződik az érett gótikus stílusban épített kassai Szent Erzsébet-dóm és az ötszáz éves szegedi Ferences kolostor felújítása, az aradi neoreneszánsz stílusú városháza és a bártfai Szent Egyed-templom is. Egytől egyig szemet gyönyörködtető munkák, de szerencsére nem kell messze mennünk, ha az Országházon kívül kíváncsiak vagyunk a magyar historizmus mestereként számon tartott építész-tervező más műveire is.

A Trefort-kerti egyetemi negyed főépületét valószínűleg mindenki ismeri: a Múzeum körút 6-8. szám alatt található épület neoreneszánsz stílusban épült fel 1880 és 1883 között, eredetileg a Budapesti Műegyetem otthonaként. Miután a műegyetem 1910-ben beköltözött új, Duna parti tömbjébe, a komplexumot a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara vette használatba, akik aztán 1951-ben kénytelenek voltak átköltözni a Piarista rend Március 15. téri épületébe, átadva a helyet a Természettudományi karnak. Végül aztán az ELTE bölcsészkara 2000-ben költözhetett vissza a majolikadíszítésű, kétemeletes, olaszos hangulatú épületbe, ami 2007-es teljes rekonstrukciója óta végre újra régi fényében pompázva várja padjaiba az egyetemistákat.

A közelben találjuk Steindl egy másik fontos alkotását, a pesti Új Városházát. A Váci utcai háromemeletes épület terve neogótikus stílusban fogant, viszont akkoriban Pesten ezt az irányt a német egyházi építészettel azonosították, úgyhogy a tervek időközben neoreneszánsz színezetet kaptak. Az átadására 1875-ben került sor, a Fővárosi Közgyűlés pedig azóta is itt ülésezik. A szűk Váci utcában igen nehezen érvényesülő terrakotta homlokzat mögött megbújó öntöttvas szerkezetű lépcsőházat gyönyörű korinthoszi oszlopok díszítik, egyedül itt érezteti hatását az eredeti neogótikus elképzelés. Az épület mai napig az Újvárosháza nevet viseli, bár a régi városházát 1900-ban lebontották (az Erzsébet-híd építése miatt), az intézményt pedig már korábban, 1894-ben az Invalidusok házába költöztették.

Egy nagyobb sétányi távolságra találjuk a Budai Kereskedelmi és Iparbank épületét: a háromemeletes neoreneszánsz stílusú bérházat Steindl tervei alapján 1872-ben húzták fel, Brunner Antal sótiszt, téglagyáros és kőszénbánya tulajdonos halála után, a családjától megvásárolt épület helyén. Az évtizedeken keresztül a főváros legdrágább foghíjának számító telek szomszédságában (ahol most a Market épít menő luxusszállodát) található egykori banki székház nem sokáig töltötte be eredeti funkcióját, az 1873-as tőzsdekrach miatt ugyanis 1876-ban a 300 ezer forintos alaptőkével alapított társaság a csőd szélére került, székházukat pedig kénytelenek voltak eladni.

A neoreneszánsz paloták bűvköréből kilépve keressük fel a hat éves munka után 1901-re felhúzott Rózsák terei Árpád-házi Szent Erzsébet-plébániatemplomot – a kerület legnagyobb templomát. A neogótikus stílusban épített római katolikus imaház alapkőletételén maga az uralkodó, Ferenc József is részt vett, hiszen az anyaországot négyéves korában hátrahagyó, Wartburg várában nevelkedő, majd egy kínokkal és jótékonykodással teli rövid élet után 24 éves korában elhunyt magyar hercegnő, Szent Erzsébet német nyelvterületeken még nagyobb népszerűségnek örvendett, mint magyar földön. A két tornyával 76 méteres magasságba nyúló, háromhajós templom tervezésénél Steindl sokat merített a francia gótikából (elég csak a főbejárat feletti rózsaablakra tekinteni), de mindezt korának legmodernebb technikai megoldásaival házasította. Eredeti négy harangjából kettőt a második világháború során olvasztottak be, a megmaradt harangok azonban máig használatban vannak a templom délnyugati tornyában.

Szintén Erzsébetváros ad otthont az Állatorvostudományi Egyetem Steindl tervei alapján megépült neoreneszánsz stílusú együttesének. A Rózsák terétől csupán két sarokra terpeszkedő komplexum 1881-re épült meg, az akkor még csupán 300.000-es Budapest határán. Steindl arányos, vörös-téglás, Zsolnay kerámiacsíkokkal mérsékelten díszített épületei műemléki védelmet élveznek, a kampusz pedig öreg fáival valóságos oázisként funkcionál a főváros betondzsungelében. A bejáratnál az intézmény fémbe fagyott jelképe várja a látogatókat: Csatlós, a többszörös díjnyertes magyar szürke marha szobra, aki élete során egykori tulajdonosának valódi büszkesége volt.