Jön mindenféle jó a zeneboltok polcaira és telefonjaink memóriájára. A The Pretty Reckless a pokolba kalauzol minket, Kylie Minogue 12-ik albumával lepi meg a közönséget, George Michael végre kiadja már két éve elkészült felvételeit, a Foster The People keserűen tér vissza, Enrique Iglesias kétnyelvű albumán értekezik szexről és szerelemről, Skrillex pedig… nos ő továbbra is csinálja amit csinál.
The Pretty Reckless – Going To Hell
A Gossip Girl bájos kislánya Taylor Momsen és csapata, a Pretty Reckless immár második albumát adja ki, Taylor pedig minden eddiginél őszintébben hozza a rosszkislány figuráját a néha melleire, fenekére, hátára festett keresztekkel. A zenére szinte már oda sem kell figyelni, pedig amúgy megéri, a harmadik kislemez, a Heaven Knows pokoli dalszövegével és ártatlan gyermekkórusával tökéletesen reprezentálja a csapat döglötten sötét hozzáállását az élethez, ami valljuk be – remekül áll nekik.
Kylie Minogue – Kiss Me Once
Kylie immár 12-ik albumával rukkol elő, bája pedig máig lekörözi összes kolléganőjét. A Kiss Me Once-t Kylie másfél éven át készítette Sia Furler produceri munkássága mellett és az ausztrál menyecske elmondása szerint bátran mert kísérletezni különböző zenei stílusokkal, de biztos ami biztos megmaradt a mindenki által jól ismert, kellemesen elegáns pop-vonalon, némileg talán kevesebb dance-vonulattal, mint amit legutóbbi albumai képviseltek.
George Michael – Symphonica
Már jónéhány éve elkészült George Michael lemeze, a Symphonica, de a magánéleti problémák – na meg annak hatása, hogy három hétig feküdt kómában – elég erőteljesen kihatottak a megjelenésre. Viszont most végre itt van a különleges hangulattal rendelkező, nyugalmas lemez, melynek már első kiadott dala is arra csábít minket hogy egy pohárnyi finom vörösborral elnyújtózzunk a kádban vagy rágyújtsunk egy szivarra az ablakon kilesve.
Foster The People – Supermodel
Második albumával jelentkezik a Foster The People, akik két éve mindenkit megőrjítettek a Pump Up Kids-cel. Az első kislemez, a Coming of Age az első album, a Torches egy gyengébb dala lett volna, de sajnos többi a többi eddig kiadott felvétel sem hozza azokat az energiákat, ami miatt beleszerethettünk az amerikai indie bandába. Foster elmondása a stúdiómunkálatokkor nagy nyomás nehezedett rájuk a kiadó által, ami viszont remek inspiráció volt arra, hogy olyan dalokat készítsenek, amik a kapitalizmus sötét oldaláról szólnak, vagyis az egész album egy jó nagy társadalomkritika, kacagás és móka minimálisan sem garantált.
Enrique Iglesias – Sex + Love
Spanyolul és angolul is énekel második kétnyelvű albumán Iglesias, aki mellesleg már 10-ik korongját adja ki és még mindig nem öregedett egy fél percet sem. Az énekes-dalszerző szerint azért adta ezt a kellemesen együgyű címet albumának, mert a szex és a szerelem az a két dolog amivel mindenki találkozik és amit mindenki szeret. Vagyis apácáknak nem ajánljuk Iglesias új albumát, mely bár még csak most jelenik meg, már öt kislemezzel büszkélkedhet. Ergó nagy meglepetések nem lesznek.
Skrillex – Recess
A VOLT-ra is ellátogató úr munkásságát vizsgálva nem igazán tudjuk, hogy pontosan mi újat nyújthat, de a mainstream dubstep rajongói biztosan örülnek az új anyagnak.
