A történelem színe és fonákja

A császári TéFaut elfoglalják a magyarok. Amália csak nem talál haza, 1881-be. Mi lesz még itt?

Amália anyja holtteste mellől indul el – mai ruhában – egy különös hipnotikus utazásra, melynek mi, nézők is részesei vagyunk. A KaisersTV, Ungarn Pintér Béla és Társulata legújabb bemutatója, történelemmel, oda-visszautalásokkal tarkítva, csak legyen, aki kibogozza.

Először is: Amália, a Sukorói Oroszlán harmincas lánya utálja az anyját, ellenben rajongja az apját, aki Schwechatnál hozott egy rossz döntést: megszökött egy tévébemondó művésznővel, otthagyta a csatát és feleségét, ezzel családját a reménytelenségbe taszította. És nem mellesleg az országot is. Amáliát egy boncorvos, Balázs Gábor, a hipnózis elkötelezett gyakorlója elrepíti 1848-ba, hogy megszerezze azt a kódot, ami nyitja az örökségét – nem kevés pénzt – rejtő kazettát.

Amália elindul, és közben elveszti a célt. Hirtelen egy felbolydult világban találja magát, a császári TéFau stúdiójában, ahol rendszerváltásba csöppen: Sándor és Lajos élő, egyenes adásban elfoglalja az épületet, és folyamatos viszont-elnökurazások közepette megkezdik a reformokat a Magyar Nemzeti Élőkép Vibráncban. A Himnuszt Sándor vidámabbra hangoltatja, idővel lelkesedése sokat csappan, miután többszörösen neki tulajdonítják a Toldit. Amália bemondószerepben tündököl, és saját apjával készít – szakmailag „újszerű” – interjút. Csaknem vérfertőzés áldozata lesz, de jó néhány bakugrás – és az ellen bemondónő-művésznő eltávolítása – után végre összehozza a családot. Mindenki boldog, a könny folyik patakokban.

Már csak a szabadságharcot kellene megnyerni, de hiába a pozitív tartalmú tudósítások a közvetítőszekerekről, csak nem sikerül a dolog. Vagy mégis?

Az előadás képzelt történelmi tablót ad – amelynek furcsa módon köze lehet a történelmi valósághoz és a jelenkori történethez is. Külön élvezet beazonosítani a jelenkori politikai vezetőket a Sándorok, Lajosok és Ignáczok sorában. A legkidolgozottabb figura kétségkívül Sándor: Pintér Béla mitugrász akarnoka folyamatos röhögést vált ki, még akkor is, ha meg sem szólal. Thuróczy Szabolcs Lajosa folyamatosan saját szónoklataiba bonyolódik – no de ezt is ismerjük…
Két vendég erősíti a csapatot: Mucsi Zoltán Baráznay Ignácza visszafogottságával, szerénységével, folyamatosan a cipőjén tartott tekintetével sodródik az eseményekkel, Stefanovics Angéla pedig Üregi Szidónia szerepében vékonydongájú, lányos hősnő, aki eleve bukásra ítéltetett.

Itt és most mi nézők magunkon röhögünk, természetesen. Ki kínjában, ki csak azért, mert jól szórakozik. Nem biztos hogy az utóbbiak járnak jól…

Fotó: Koncz Zsuzsa