Új cikksorozatunkban Papp Niki építész távolodik el tanult szakmájától, és ír nekünk minden héten szenvedélyéről, a gasztronómiáról. A hetente megjelenő receptek minden hónapban más és más szezonális alapanyag köré épülnek: októberben a szilva, valamint öt szilvás fogás lesz rivaldafényben. A negyedik recept egy igazi őszi saláta szilvával és kecskesajttal, amely langyosan a legfinomabb.
Az eddigi recepteket ITT találod meg.
Október hónapunk utolsó péntekéhez érkezve egy gyors levezetőrecepttel búcsúztatjuk a mögöttünk álló szeszélyes időt: szilvalekváros tésztával. Első olvasatra joggal gondolhatjátok, hogy nem lehet nagy művészet rázöttyinteni egy evőkanál lekvárt a kifőtt tésztára, de én most mégis megkísérelném eggyel magasabb szintre emelni a „mocskos tésztát”, méghozzá házi készítésű tésztával, vajjal, dióval és rozmaringgal. Nem kapkodva, pontosan 45 perc alatt kész, ha előző este 10 perc alatt begyúrjuk a tésztát.
Fogadjátok szeretettel és készítsétek el az én verziómat a mocskos tésztára!
Hozzávalók két fő részére
Tészta:
- 20 dkg liszt
- 2 tojás
- nagy csipet só
Feltét:
- 30 g vaj
- egy ág rozmaring
- 60-70 g dió apróra vágva
- 6-7 ek. lekvár
- porcukor
Elkészítés
A lisztet egy tálba mérjük, hozzáadjuk a tojásokat és a sót, és körülbelül 10 perc alatt simára gyúrjuk. Ha kész, minimum fél órára tegyük hűtőbe, de az se baj, ha egy teljes estére bent marad. A pihentetett tészta nem szakad, rugalmas, így ez a lépés a vékonyra nyújtás előtt nem megspórolható.
Miután letelt a pihentetés, tegyünk fel forrni egy nagy lábas vizet. A tésztát vágjuk ketté, lapogassuk annyira, hogy a tésztanyújtó hengerei el tudják kapni. Ha nincs gépünk, akkor egy nyújtófa, borospalack vagy alufóliahenger is megteszi, legyünk kreatívak! A nyújtás során bőségesen lisztezzük a felületeket, hogy a tészta ne ragadjon se a pulthoz, se saját magához. Én a tésztanyújtó gép legvékonyabbra nyújtó állásán is átnyomtam a tésztát, majd lisztezve összehajtogattam és kb. 2 cm-es csíkokra vágtam. Eddigre már biztos forr a víz, pár perc alatt főzzük puhára. Ügyeljünk, hogy a friss tészta vastagságtól függően ugyan, de jóval hamarabb elkészül, mint a száraz tészta.
Miközben fő, egy nagyobb serpenyőben olvasszuk meg a vajat a rozmaringággal együtt. Ha már jó az illata, mehet bele a dió. Pár perc után távolítsuk el a rozmaringot, öntsük a kifőtt tésztát a vajas-diós keverékre és kanalazzuk rá a szilvalekvárt. Forgassuk össze és hagyjuk, hogy picit piruljon. 3-5 perc pirítás után tálaljuk melegen, igény szerint porcukorral meghintve. Jó étvágyat!
Papp Niki / FUSION
