Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert ugyan Magyarországnak nincs tengerpartja, a miénk Közép-Európa legnagyobb édesvízi tava, amelyhez szerkesztőségünk tagjainak jó pár kedves emléke társul.
Juca
Gyerekkoromban szinte minden évben Balatonlellén nyaraltam, amit a mai napig második otthonomnak tekintek. Minden nyáron 10 napos kézműves tábort szerveztek, ahol nemcsak kézműves, hanem természetbúvár, filmkészítő, és taekwondo foglalkozások is voltak. Kezdetben táborlakóként, később ifi vezetőként vettem részt, ami a világ legmenőbb dolga volt akkoriban. Minden évben alig vártam a tábor kezdetének napját, majd azt, hogy 10 nap múlva hazamenjek, és elmeséljem a családnak, mi minden történt velem.
Sári:
Minden évben eltöltök legalább egy hetet a Balatonon, de a mai napig azt az életérzést keresem nyaralás közben, amit az első, siófoki vakációm alatt tapasztaltam 2000 környékén, az Ezüstpart szállodában. Az ott üdülő gyerekekkel egész nap a kézenállást gyakoroltuk a vízben, minigolfoztunk vagy a zsiráfos ugrálóvárban játszottunk. Esténként pedig várt ránk a Palace Dance Club kerthelyiségében üzemelő játszótér és az élőzenés gyerekdisco. Nyaranta azóta is szeretek végigsétálni ezeken a – mára nagyon megváltozott – helyszíneken, és közben a 20 évvel ezelőtti slágerekből álló playlistemet hallgatom olyan kincsekkel, mint a Modjo Lady vagy a Dario G Sunchyme című száma.
Évi
A családom a telet választotta egy hosszabb utazásra; akkor Balatonalmádiban élő rokonainknál töltöttük a karácsony és újév közötti időszakot. Kimaradtam a strandolós, napozós balatoni kalandokból, helyette viszont rengeteg hóemberépítős, szánkózós élményben volt részem. Vannak ugyan fotóim arról, hogy kisiskolásként nyáron hattyút etetek a Balatonnál, az első nyaralás emléke mégis tinikoromból származik, amikor a testvéreimmel hármasban először utazhattunk a tóhoz vonattal, szülői felügyelet nélkül.
Cinti
A legjobb balatoni élményeim az aligai baráti nyaralásokhoz köthetők, egy 10 fős társasággal ugyanis egészen kamaszkorunk óta, kb. 15 éve minden évben lemegyünk legalább néhány napra. Ilyenkor együtt főzünk, grillezünk, bográcsozunk, beer pongozunk, sokat nevetünk, beszélgetünk, társasozunk a teraszon, miközben valaki mindig összeveszik valakivel azon, hogy kinek a zenéje szóljon a hangfalból. Napközben strandolunk, de éjszakai fürdőzésre is volt már példa. Ami után persze ki is zavartak minket a strandról.
Dolli
Mikor megtudtam, hogy egy külön rovatot szentelünk a balatoni élményeinknek, rögtön a Balatonfüreden tartott csapatépítőink ugrottak be. A Funzine-csapat minden szeptemberben beveszi a Füredi Kempinget, ahol tábortüzet rakunk, paprikás krumplit főzünk bográcsban, csapatkohéziót erősítő játékokat játszunk – tavaly például paraszt Activityt, amit Cintivel meg is nyertünk, bár ezzel néhányan biztosan vitatkoznának –, és csupa olyan tevékenységet folytatunk, amit a csapatépítőkön szokás (értsd: folyik a bor).
Filkó
Szinte már az egész Balatont körbehakniztam a sárga, kacsás csónakommal. Csobbantam már Fonyódon, kilátóztam Földváron, kompoztam Szántódon, buliztam Bogláron. Biciklivel utaztam Szigligetre, csajozni járok Lellére. Lángosoztam Örvényesen, Györökön egy öblöt leltem. A Káli medencében kolbászoltam, a Liliomkertben meg kolbászt toltam. A panoráma Csopakon a legszebb, ,,Almádiban hattyút kergetett egy eb”. Borfeszteztem Füreden, művelődtem Keszthelyen. Zánkán autós találkozón voltam majd tihanyi levendulát szimatoltam. Szárszón vizibicikliztem, Siófokon piknikeztem. Kirándultam Pécselyen, de még mindig Vászoly a kedvencem.
