Egy magyar srác új értelmet adott a polcok mélyén porosodó bakelitlemezeknek és saját festményeivel díszítette fel őket, hogy legyen mit imádnunk.
A legendás bakelit, azaz vinyl még ma sem ment ki a divatból. Már-már hanyatlani látszott a jelentősége, amikor néhány évvel ezelőtt újra fellendült a piaca. Bá, ma inkább vásárolunk szívesen olcsó MP3 formátumokat és a bulikban is inkább a pendriveos DJ-k jelentik korunk valóságát, mégis, ahhoz elég érdeklődő van a vinyl után, hogy ismét divatba jöhessen.
Ugyanakkor rengeteg, több ezer tonna lemez kallódik a világban, amivel nem igazán lehet már mit kezdeni, vagy azért, mert a tartalma már senkit nem érdekel, vagy azért, mert nem lehet tökéletesen lejátszani. Szerencsére nem kerül az összes a kukába, mivel vannak olyan kreatív lelkek, akik felhasználják őket, például órákat csinálnak belőle.
Nekem is lebeg egy ilyen a falamon, amit az öcsém alakíttatott át egy díszbakelitből órává, aminek nagyon örültem.
De az óra csak egy dolog, ami kisülhet egy megunt lemezből. Az otthon barkácsolt daraboknak megvannak a továbbfejlesztett változatai is, méghozzá a Vinyl & Wood üzletben, ahova direkt erre a célra készült bakelitórákat gyártanak.
Haladjunk most tovább annak a srácnak a művészetére, akit pár hete fedeztem fel az interneten. A fiú egyedi bakelit órákat készít, de nem akár hogyan! Megfesti őket, melynek ilyen csodás végeredményei születnek:
Gyenes Dávid még csak néhány éve foglalkozik találta ki magának ezt a hobbit. Nem féltem azonnal felkeresni, ahogy felfedeztem az alkotásait, hogy beszélgethessek vele egy kicsit az újraértelmezett bakelitlemezekről.
A kezdetekről így mesélt:
„Mindig is csodáltam az airbrush festményeket és régóta terveztem, hogy egyszer én is ilyeneket fogok csinálni. A történet 2014-ben kezdődött, amikor hosszú tanakodás után végre megrendeltem a kezdő airbrush szettemet, egy pisztolyt, egy mini kompresszort és néhány színt. Kezdésnek egy kollégám ötletei alapján kisebb dobozokra kezdtem el pingálni. Mivel kevés gyakorlattal rendelkeztem, ezek nem lettek túl esztétikus darabok, így hamar abba is hagytam ezt a projektet.”
A technológia tehát nem kérdés, az airbrush művészet szép dolog, bármilyen felületre is történik, de Dávid az elején még nem tudta, hogy mit kezdjen a felszerelésével. Majd egy haverja kérte meg először, hogy egy pandát fújjon neki egy bakelitre, innentől pedig beindult a bakelitóra fantázia és jöttek a jobbnál jobb ötletekből jobbnál jobb bakelitlemezek születtek.
Autómárkák logója, az Eiffel torony, a keresztapa, vagy Louis Armstrong is helyet kapott már egy-egy fekete korongon, ami azért is passzolt igazán hozzá, mert már előtte gyűjtötte a lemezeket, így az alapanyag már adott volt a projekthez.
A technikát autodidakta módon sajátította el, sok mindenre magától jött rá az évek alatt:
„A lemezeket megtisztítom, a címkét feketére fújom. Ez az előkészítés. A különböző színeknek sablonokat készítek, vagyis a megfestendő képet legalább 5 példányban kinyomtatom. Egy lap egy szín. A lemezt egy fektetett fémtáblára rakom, ráteszem a sablont és kis kerek mágnesek segítségével rögzítem. Ezt követi a fújás, aztán száradás után jöhet a következő szín. Oldószeres airbrush festéket használok, vagyis nincs szükség alapozásra, szépen megtapad a felületen. Ha mindezzel megvagyok, jöhet a fény-, árnyék effektusok elkészítése és a finom részletek, hogy a festmény minél élethűbb, dinamikusabb legyen. Végül egy alapos lakkozás következik, majd ha ez is megszáradt, témától függően rakok bele óraszerkezetet.”
A tervei között az szerepel, hogy autókra, motorokra, egyéb járművekre festhessen minél egyedibb, minél szebb munkákat és elsajátítsa a pinstripe technikát, elvégezzen egy grafikus tanfolyamot is, mert a tervezés, kreatív marketing is nagyon érdekli.
Dávid munkáit a Gyenes David Art oldalon követhetitek nyomon, addig is, íme néhány kedvenc alkotásunk tőle:
