Alternatív reformáció – 500 éve tűzte ki Luther Márton 95 pontját

1517. október 31-én tűzte ki a wittenbergi vár falára Luther Márton az egyház működését bíráló 95 pontját. Erre a napra teszik a történészek a vallástörténelem egyik legfontosabb mérföldkövét, a reformáció megszületését. De vajon milyen változást hozott Luther Márton az egyház és a mi életünkbe?

Elterjedt a nyomtatás

Bár Kínában már a XI. században ismerték a könyvnyomtatást, Európában csak a XV. században terjedt el, Johannes Gutenbergnek köszönhetően. A reformáció nemcsak az anyanyelvű istentiszteletet támogatta, hanem azt is, hogy a bibliát minden hívő a saját nyelvén olvashassa, a még kapcsolat érdekében Isten igéjéhez. Eddig a bibliával a hívők többsége csak a miséken találkozhatott, ahol a pap prédikált belőle, és értelmezte a szöveget a gyülekezet számára. A bibliafordítások növekedésének következtében a német fejedelemségekben számos nyomda nyílt, ahol a legnagyobb igény a bibliákra volt.

Megerősödött az anyanyelvű világirodalom

Az anyanyelvű istentiszteletek és a bibliafordítások miatt, azokban az országokban, ahol az új vallási irányzatnak, a reformációnak jelentős számú követője akadt, megélénkült a nyelvápolás, nyelvújítás igénye. Mindeddig a költők többsége latin nyelven írt, ám ekkortól egyre inkább saját anyanyelvükön vetették papírra gondolataikat a művészek. Hazánkban erre az egyik legjobb példa Balassi Bálint.

Átalakították az oktatást

A reformációnak az oktatásra is nagy hatása volt. A XVII. század ilyen tekintetben vett egyik legkiemelkedőbb alakja a cseh származású Comenius volt, aki még Sárospatakon is járt, Rákóczi Zsigmond invitálása révén. Comenius alapelvei között szerepelt, hogy a gyerekek értve és ne magolva tanuljanak, koruk és szellemi képességeik figyelembevételével oktassák őket. A tananyagot úgy állította össze számukra, hogy a leckék logikusan, egymásra épülve kövessék egymást, az apróbb részletektől az általános szabályok levezetéséig.

Comenius Tanítóképző Főiskola

Ezt még a katolikus egyház sem hagyhatta válasz nélkül. 

A reformáció a katolikus egyház válságát jelentette, mivel rengeteg hívő kereste vigaszát az új, reformált vallások egyikében. A belső reformok mellett más eszközökkel is meg kellett győzni a kiábrándult keresztényeket a katolikus egyház kizárólagosságáról. Így született meg a barokk. Az ebben a stílusban épült templomok gazdagon díszített, aranyozott felületekkel, hatalmas belső terekkel, csodás freskókkal, szobrokkal ellátott valódi műalkotások voltak, melyeknek elsődleges célja az volt, hogy szó szoros értelemben is visszacsábítsák a hívőket az egyházhoz.

Alternatív reformációk

Bár a reformáció legfontosabb alakja Luther Márton volt, több teológus is illette éles kritikával és szólította fel változtatásokra a katolikus egyházat, Luther előtt és után is.

John Wycliffe

A XIV. században élt angol teológust, John Wycliffe-et szokták a reformáció „előszeleként” emlegetni. Az ő idejében dúlt a 100 éves háború az angolok és franciák között. Ilyen szűkös helyzetben az angol király, III. Edward a pápának sem fizette ki az őt megillető hűbéradót, Wycliffe pedig teljes mellszélességgel támogatta az uralkodót, Antikrisztusnak nevezve a legfőbb egyházi vezetőt. A bibliát lefordította angol nyelvre, melyet vándorló prédikátorok segítségével terjesztett az angol nép körében.

Husz János

A cseh pap és oktató is éles kritikát fogalmazott meg az egyház ellen. Husz egy olyan egyházról álmodott, melynek nincs világi befolyása és nem érdeklik az anyagi javak. Az 1414-ben, Luxemburgi Zsigmond magyar király által összehívott konstanzi zsinatra Huszt is meghívták, s bár a magyar uralkodó garantálta, hogy nem eshet bántódása a teológusnak, mégis perbe fogták és máglyahalálra ítélték.

Kálvin János

A kálvini és lutheri elképzelések közötti egyik legnagyobb eltérés az állam és az egyház közötti viszony. Míg Luther a német tartományok vezetőinek engedte volna át az egyház felügyeletét, Kálvin teljesen kettéválasztotta volna az egyházat a világi hatalomtól. Az ő ideális egyházképében erős volt a fegyelem, a hitközösségek vezetőinek pedig nemcsak Isten igéjét kellett szolgálnia, hanem karitatív és hitoktatói