„A szabadság határait feszegetem” – Interjú Szűcs Péter, világutazóval

kredit: Pejkó Gergő

Szűcs Péter tizenöt médiában eltöltött év után döntött úgy, elkészíti a saját magazinját. Így született meg a PetersPlanet.travel, mely egy igazai „szerelemprojekt.” Az alig egy éve indult honlapot máris rengetegen olvassák, és töltekeznek Peti utazásos élményeiből. Cikkei nemcsak a világot hozzák közelebb hozzánk, saját érdekes, tanulságos kalandjait is megosztja olvasóival. Mi, sosem alvó városunkról, Budapestről kérdeztük.

Hol helyezkedik ma el Budapest a világ nagyvárosai között?

Minél többet utazom, annál inkább rájövök, szerencsés vagyok, amiért Budapesten élhetek. Úgy érzem magam Budapesten, mintha egy mese díszleteiben sétálnék, melynek a közepén van egy csodás kis sziget. A városban sok kreatív és tettre kész ember is él. Szerintem Budapest ma a világ térképén az egyik legizgalmasabb pont. Nem véletlenül érkeznek hazánkba a művészetre, kultúrára, partizásra érzékeny, klassz turisták, akik a dekadenciára is nyitottak.

Hogyan őrizheti meg ezt az izgalmas pozíciót Budapest?

Ha a város tudatosan dolgozik a népszerűsége megtartásán, mesterségessé fog válni a történet, és elveszíti a varázsát. A növekedés, erősödés vagy organikusan történik meg, vagy sehogy.  Szerintem a Sziget Fesztiválra ideáramló tömeg vitte hírül a világban, hogy Budapest egy igazán cool hely, amit érdemes felkeresni.

Miben rejlik Budapest varázsa számodra, aki egyetemistaként került a városba egy alföldi kisvárosból?

A mai napig varázslatként élem meg Budapestet. Mivel nem itt nőttem fel, még most képtelen vagyok tovább menni, ha meglátok egy csodálatos, kariatidákkal díszített épületet. Szerencsés vagyok, hogy akkor kerültem fel Budapestre, amikor a város még nem volt a figyelem középpontjában. Azóta nagyon európai lett, megvan benne a nyugati komfort és kényelem, de az egykori szocialista érából és a balkáni beütésből is bőven maradt itt, ami csak izgalmassá és egyedivé teszi.

A fiatalok vagy az idősek városa Budapest?

Budapesten, ellentétben New Yorkkal vagy Londonnal, nagyon sok idős embert lehet látni a belvárosban. Az idős magyar emberek nem nagyon szeretnek költözködni, inkább maradnak a helyükön, és harcolnak a szomszédságukban lévő szórakozóhelyek ellen. A romkocsmák, a bulinegyed és a Sziget miatt Budapest abszolút a fiatalok városa, ettől van meg benne az a frissesség, ami például szerintem Prágából hiányzik.

Mit mutatnál meg egy külföldinek Budapesten?

Azokat a helyeket, ahová én is szoktam járni. Elvinném egy fürdőbe és egy élőzenés bárba, ezek nélkül nem tudok élni. Lehet, hogy a Parlament benne se lenne a programban. Fontos, hogy megmerítkezzünk abban, ahogyan a helyiek élnek. Ahol nagy tömegek jelennek meg, ott kialakul őket kiszolgáló személytelen iparág, ami semmi mást nem akar, csak pénzt keresni. Szerintem nem a turistacsoportok hömpölygésébe kell beállnunk utazóként, hanem magunknak kell felfedezni az adott helyet. Az ott élő embereken keresztül lehet legjobban megismerni egy kultúrát.

Szerinted melyik az az utca vagy városrész, amely megmutatja Budapest igazi esszenciáját?

Szerintem Budán a Frankel Leó utca, ahol találsz a ’60-as évek szocreál időszakára emlékeztető presszót, márkás cipőboltot és kifőzdét is, de itt van a Lukács Gyógyfürdő és a Gül Baba utca is. Ebben az egyetlen utcában minden ott van: a régi, a modern, az antik.

Pesten a Szabadság hídtól indulnék el a kiskörúton, ahol megállnék az antikváriumoknál és az ELTE-nél, ahova én is jártam. Továbbhaladva ott van a Tisza cipőbolt, egy kis „hungarikum”, majd jöhet a bulinegyed és a zsinagóga. De a nyolcadik kerületet is nagyon szeretem. Óriási potemciál van benne, és azt tapasztalom, hogy végre ebben az országban illetve Budapesten is elindult az a világ nagyvárosaira jellemző folyamat, amikor egy valamikor népszerű, de rossz hírű lerobbant környékből a dzsentrifikáció folyamatának köszönhetően egy sikkes és kreatív negyed születik a szemünk előtt.

Pest vagy Buda?

Van egy olyan mondás, hogy Budán kell aludni, de Pesten kell élni. Ha csak az egyik oldalt ismered, nem élsz jól. Meg kell tapasztalni Buda nyugodtságát és szépségét, de Pest izgalmát és lüktető légkörét is.

Mivel rengeteget utazol, felmerült bennem a kérdés, hol érzed magad igazán otthon?

Mindenhol otthon tudom érezni magam, ahová utazom, mivel szinte azonnal képes vagyok alkalmazkodni a helyi körülményekhez. Az igazi otthon a lakásom a Lövőház utcában és a szülővárosom, Berettyóújfalu, illetve Biharnagybajom, ahol a nagyszüleim élnek.

Nem érzed úgy, hogy egyszer bele fogsz fáradni a sok utazásba?

Amikor utazom, olyan, mintha ébren álmodnék. Az otthonlét pedig a pihenés, a feltöltődés időszaka. Fontos, hogy a kettő egyensúlyban legyen. Ha túl sokat vagyunk úton, a legfontosabb értékek, a család és a barátok kophatnak ki az életünkből. Amikor húsvétkor hazamentem a családomhoz, biciklire pattantam, és apró, Tisza-menti falvakat fedeztem fel, melyek rengeteg csodát és meghittséget rejtenek magukban, amelyekből ugyanúgy tudtam táplálkozni, mint például a marokkói élményeimből.

Könnyű volt megtalálnod ezt az egyensúlyt?

Ezen még sosem gondolkodtam, de ha nem érzeném jól magam, akkor nem így csinálnám. A szabadság határait feszegetem ezzel az életformával, amit most űzök. De vajon mi a totális szabadság? Talán amikor csak egy odaútra szóló jegyet veszünk és pénz nélkül vágunk útnak. Utazás közben jövök mindig rá, hogy ettől még nagyon messze vagyok.

Mit tanácsolsz kezdő utazóknak, merre induljanak?

Nem gondolom, hogy egy helyben élve kell leélnünk az életünket. Valójában teljesen mindegy, hova mész. Ha engeded, hogy a saját életed vezessen, akkor csak szép dolgok történhetnek veled, melyeknek a későbbiekben még szerepük lesz az életedben.

5 dolog, amit Szűcs Péter imád Budapestben

Mindig vannak felhype-olt negyedek, ez most a 8. kerület Budapesten, aminél szerintem izgalmasabb hely aligha létezik az országban. Legutóbb a Hintaló nevű helyet fedeztem itt fel.

Imádok biciklizni, szinte mindenhová bringával megyek. A kedvenc bicikliutam a Római-parttól egészen Budakalászig. Szeretek éjszaka keresztültekerni a városon, hidakon át, főleg májusban, a gesztenye- és hársfavirágzás idejében. Ilyenkor legszívesebben beleolvadnék az éjszakába.

Egyszer a Nyugati pályaudvaron véletlenszerűen felültem a következő induló vonatra. Vácig utaztam vele, ami régen egy gazdag püspöki város volt. Az úton egy nagyon idős néni ült velem szemben, aki elmesélte, hogy 65 évesen lett újra szerelmes. Annyira megható volt a történetet, hogy már ezért érdemes volt elindulnom.

Budapest egyik előnye, hogy itt úgy lehet élő zenét hallgatni, mint más nagyvárosokban nem. Londonban vagy New Yorkban sok esetben hónapokkal előre helyet kell foglalni, ha zenét akarsz hallgatni, nekem pedig minden nap szükségem van élő zenére. Az egyik kedvenc helyem, ahol ezt meg is tehetem, a Café Zsivágó, amit nemcsak a budapestiek, de a külföldiek is szeretnek.

Az élő zene mellett a fürdőzés a másik dolog, amire igyekszem mindig időt szánni. Hetente egyszer elmegyek egy fürdőbe, az évszak függvényében mindig más helyet választok. Van egy klassz  gyógyfürdő, amit még nem fedezett fel szinte senki, a Budai Irgalmasrendi Kórházban, ami már a török időkben is működött.