Ezért szerettük az idei Budapest Art Weeket is

Fotó: Dömölky Dániel

Tegnap ért véget a második Budapest Art Week. A többnapos program keretében egy karszalaggal több tucatnyi múzeumba, galériába és más érdekes helyekre mehettünk be, ahol a legkülönbözőbb kiállításokat és előadásokat nézhettük meg. A Budapest Art Week programjaiban az egyetlen közös pont a művészet volt, ezen túl azonban minden más különbözött: a helyszínek, az alkotók, a befogadók és az üzenet is.

Nem véletlenül, hiszen a Budapest Art Week egyik legfőbb mondanivalója talán az, hogy bár a művészet sokszínű és végtelen, Budapesten minden megtalálható, amire a kultúra iránt nyitottak kíváncsiak lehetnek.

Újraértelmezett mítoszok

A művészet egy dolgot biztosan nem ismer: a határokat. Legyen szó időről vagy térről, képest minden újjáértelmezni. A Budapest Art Week egyik legérdekesebb programjai is ezt tette. Az #Orfeusz #Eurüdiké az ókori görög mitológia alakjait elevenítette meg, egészen rendhagyó módon.

A Nemeztei Múzeumban megrendezett esemény az alagsorban, a Lapidáriumban kezdődött, ahol két muzeológus ismertette a két mitológiai alak történetét, Orfeusz határtalan szerelmét Eurüdiké iránt, aki után még az alvilágba is képes volt lemenni, hogy visszaszerezze, bár erőfeszítései kudarcba fulladtak. Az ókori görög mitológia leghíresebb szerelmi történetének megismerése után két táncos a Múzeum Dísztermébe vezette a nézőket, ahol modern táncba öltöztették a szerelmespár történetét.

Újraértelmezett terek

A Nemzeti Múzeum több mint másfél évszázados Dísztermének közepén, egy egyszerű fehér tánctéren, egy kivetítő előtt elevenedett meg a 21. századi #Orfeusz #Eurüdiké története két táncos előadásának köszönhetően, akiknek nem volt szükségük semmilyen látványos fény- hang- vagy vizuális effektre, hogy újraértelmezzék a mitológiai történetet, és a helyet, ahol bemutatták táncukat.

Mozdulataikból a férfi és a nő közötti lendületes dinamika, a szeretet és a gyűlölet, mint Héja-nász az avaron bontakozott ki. Egymásnak simuló és feszülő testek, ölelések és taszítások, mindez a lehető legminimálisabb zenei aláfestéssel, hiszen a lényeg nem az illúzión, a látványon volt, hanem a valóságon: két ember, egy férfi és egy nő, akiket összezártak egy területre, és megpróbálják megérteni, megélni a másikat. Ami, mint tudjuk, nem egyszerű feladat.

Bár idén még csak másodjára rendezték meg a Budapest Art Weeket, máris lehetetlen lenne elképzelni nélküle a város életét. Az Art Week ugyanis, ahogy Budapest is, lüktető, meglepő, sokszínű – és megunhatatlan.